Miért olyan elítélendő, ha egy nő nem akar gyereket, és nem is szereti őket? (beszélgetős fórum)

Szerintem ez nem igaz, amit írtál. Olyan, mintha arról nyitnék fórumot, vadakat terelő juhász akarok lenni, miért elítélendő ez.

Lehet beszélni a témáról, de annak mi értelme lenne, ha megállás nélkül arról fújolnék, utálom a szelídeket, ezért akarok vadakat terelni. Őszintén szólva, kit érdekelne ez konkrétan, rajtam és szegény vadakon kívül? :)

Idegenek orrára minek köti, hogy ő akar-e gyereket vagy sem? Azokkal, akik közel állnak hozzá pedig meg tudja beszélni, nem?

Előzőből kimaradt egy fél mondat..

...ha óvodában dolgozik akkor sem....

Ez a fajta gátlás nélküli kiakadás sokszor valójában tudat alatt pont az ellenkezőjét takarja... A tudat alatti dolgok ütköznek a tudatos dolgokkal, ebből van a hiszti.

Mert - ahogy a legtöbben írják - egyébként a téma se foglalkoztatná.

Egyébként szerintem sokkal inkább az az elvárás manapság - legalábbis egy társadalmi és anyagi szinten felül - , hogy ne legyen gyerek, mert máskülönben nem vagy értékes munkaerő, nem vagy önálló pénzkereső, nem vagy megbízható, és még a tested is megroggyan.

Az a lelkiállapottól függ, hogy éppen ki mit hall meg a világ hangjából.

Szerintem a munkahelyeden pont nagyon jó pont, hogy valaki nem akar gyereket. Ezen kívül mi van még az ember életében? Legnagyobb hangsúllyal a párja. Ha ő sem akar, akkor nem is értem, kinek a véleménye számít? Barátok? Őket meg lehet válogatni, elég sokan vannak, akik nem akarnak gyereket. Vagy a szomszédnéni? Ugyanmár...

De aki tényleg nem akar, azt meg akkor se érdekli mások véleménye, ha óvodában dolgozik, vagy legalábbis megtanulja ezt kezelni.

Egyébként nyugodj meg, ugyanannyit elhangzik az a kérdés a gyerekesek felé, hogy "te miért akartál 3 gyereket?" Vagy éppen "mindig csak egyet terveztetek?"

Az emberi természettel együtt jár a születés-halál iránt való kíváncsiság. Ilyen ez.

Jó, ha minden perced le van kötve, sokat dolgozol, jó hobbid van, akkor az embert sokkal kevésbé érdekli bármi külső dolog... Ezt tudom javasolni.

És erről nem lehet beszélni? Csak azok szólalhatnak meg akik megfelelnek a társadalmi elvárásnak? A mi véleményünk olyan mint a segglyuk.. Van mindenkinek de senkit nem érdekel.. Komolyan inkabb ez bosszant semmint az hogy más a vélemény... Nem foglalkoznánk a témával ha nem kapnánk valahogy a fejünkhöz mindig... És igen.. Figyelmen kívül vagyuk hagyva. Pedig nekünk is szükségünk van rá valamilyen szinten hogy mi is részesei vagyunk a társadalomnak annak ellenére hogy nem akarunk szaporodni... Erről szólna a dolog. De legalább valamennyi megértés jön..

Ha valaki kiírja hogy szeretne babát akkor mindenki ugrik hogy 'uuuuu meg ááá de jó és sok sikert stb. Ő meg kiírta hogy mi van ha nem és eleinte megy a támogatás aztán csak az anyázás.. Egy babás fórumon miért nincs az hogy 'jaj má minek szülsz? Ugyan te vacak anya leszel. Minek szaporodsz bár anyádék se"

Érted már?

Tőlem teljesen idegen ez az érzés.

Azt sem hiszem, hogy csak a nők tudnak útálni egy másik embert.

Jó utálni valakit?

Ezt soha nem értettem.

Nem vagyunk egyformák.

Ennyire.

Nem elítélendő.

Mai világunk mást preferál, így sok minden már nem elítélendő, ami ami még 20 évvel ezelőtt az volt.

Szerintem legalább ugyanannyian vannak, akikből semmilyen érzést nem vált ki a majdani anyaság gondolata, mint akik természetesnek veszik fiatal koruktól kezdve. Legtöbbször a tanulás, a munka, a saját önálló élet megteremtése a cél, élvezik a függetlenséget, az új lehetőségeket, nem az van szem előtt vagy tervben, hogy családot alapítsanak.

Nem is értem, hogy aki a közelében sincs annak, hogy most gyereket kéne szülni, az minek foglalkozik egyáltalán azzal, hogy fúj gyerek. :) Ez kicsit olyan, mint a szerelem, ha jön az érzés, akkor minden a helyére kerül. Amíg nem jön, az ember el sem tudja képzelni, hogy az milyen.

Még nem hallottam senkit, aki komolyan úgy gondolta, hogy nem akar gyereket azt mondani, hogy irtózik ettől. Általában teljesen átgondoltan, logikus érvek alapján hozzák meg ezt a döntést az adott élethelyzetüknek megfelelően, nem érzésből vagy fóbiából.

Aki félelemből, irtózásból beszél erről, az mindig valami mástól fél, a szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatos dologtól, és soha nem arról van szó nála, hogy nem akar gyereket. Csak annyira fél attól, hogy nem tudja végigcsinálni, hogy ellenkezik. Ennek a típusnak végül mindig lesz gyereke, és megbirkózik vele, mert nem az a fő gondja, hogy nem akar. :)

Én abban látom az ellentmondást, hogy mint a fórumindító is, ezen van kiakadva, miért nem fogadják el mások, hogy ő nem akar gyereket. Pedig szerintem senkit nem foglalkoztat ez különösebben, lehet, hogy a környezetében néhányan furcsának találják ezt, de mivel őket nem érinti, miért érdekelné őket bármennyire is?

Az emberek pletykálnak, ha nem arról, hogy ki miért nem akar gyereket, vagy miért nem akar hármat, csak kettő, akkor arról, miért nem megy férjhez, miért vett új hűtőt vagy milyen rövid szoknyát vesz fel. :)

Ha valaki nem feltűnősködésből mond olyat, hogy nem akar gyereket, hanem tényleg úgy gondolja, nem nagyon foglalkozik mások véleményével. Mint ahogy az sem érdekli, ha a szomszéd öreglány megbotránkozik, mert rövid szoknyában sétálgat vagy cserélgeti a pasijait. Vannak, akiket sokkal jobban érdekel, mások mit gondolnak róla, mint a saját élete.

bocs, most olvasom vissza. pont hogy NEM döntés.. kimaradt..

ez egy érzés, késztetés, ami belülről akadályoz.. olyan mint egy fóbia, vagy pánikbetegség. irtózás, és nem tud mit kezdeni a gondolattal. mondhatjuk csúnyán defektnek.. de ezt is a szüleinek köszönheti, hiszen ezt a génképet örökölte, ez nem tanult dolog.. ez VAN.. valaki megerőszakolja magát és vállal aztán gyereket, de mindig ott lesz benne, idegen az anyaság érzése, akkor is ha szereti a kis csimaszt..

Hát.. az én hormonháztartásomat meg KELLETt erőszakolni... ragyás bőr és mozdulni nem tudtam azokon a "szép" napokon... hányinger, görcsök és az összes szépség.. a tablettával ezek elmúltak és lett ÉLETEM

igen, elmúltam harminc és most pedzegetjük még csak a gyerek kérdést, de azt is inkább 1-2 de inkább 3 év múlva. én még nem vagyok kész, nem vagyok érett a feladathoz, és időm se lenne rá..

az a rész persze kicst sok volt, de valahogy van akiben nincs meg egyszerűen a fészekrakó ösztön.

Bár ez is olyan érdekes hogy ezt magában kell tartani de azt nem hogy AKAR gyereket, ez olyan érdekes :)