Miért ne kezdjünk nős férfival? (beszélgetős fórum)

Persze, a kérdés csak az, hogy a gond miben rejlik?

Mert ha nem a feleségben, pusztán a férjben, akinek semmi sem igazán fontos érzelmileg, akkor...

Én elhiszem, hogy sok mindent megtett a férjéért, gondoskodott róla teljes erejéből, de akkor valószínű, hogy a férfinek nem erre volt szüksége.

sok nő hajt ezerrel, hogy MINDENT megtegyen (teszem hozzá azt amit ő jónak lát egy kapcsolat működése szempontjából), de lehet, hogy az adott férfinek pont nem erre van szüksége.

A kínálat-kereslet rendszer nem működik rendesen...

Igyekszem visszaolvasni a hozzászólásokat, de most szeretném a saját véleményemet leírni a cikkírónak, talán már másnak is voltak az enyémhez hasonló gondolatai előttem.

A véleményem, hogy nagyon egyoldalú ez a cikk, kizárólag a szerető szemszögéből igyekszik beállítani a történetet, azon túl, hogy nem minden volt feleség lusta, akit a volt férje tart el, meg folyton telefonálgató, számítót, stb...

Van egy család, gyerekekkel, akiket valamikor az a drága jó apjuk vállalt, közösen a feleséggel.

Attól, hogy egy gyerek nagykorú lesz, még a gyereke marad, még 100 évesen is a szüleinek, akinek alapjáraton joga van akkor az apjával beszéni, találkozni, pénzt kérni, amikor akar. Szóval engem ez a cikkben kifejezetten irritál, hogy 40-50-60 évesen is megy egy gyerek a saját apjához. Igen, mert az apja.

A volt feleségnek is joga van próbálkozni, hiszen a szeretőnek is volt, mikor éppen a családi élet tönkretételnén fáradozott, meg azon éppen, hogy a férfit megtartsa, gyerekének jó apja legyen, felkeljen hozzá éjszaka, stb...

Nagyon jó persze, hogy ez a cikk megszületett, na nem azért, hogy arra világítson rá, mindenki rossz,a volt feleség, a gyerek, a férj, csak a szerető nem volt az soha, hanem arra, hogy neki is rengeteg felelőssége van a saját boldogtalanságában. Mert ugye azt ne mondja senki, hogy átgondolta valaha mégis mire számíthat, mikor más férjét, más gyerekeinek apját kívánja saját társnak.

Aki el tudja hagyni a gyerekeit, a rendes feleségét pusztán azért, mert éppen másra áll fel a micsodája, az sajnos nem komoly ember, az csak a pillanatnyi ösztönei után megy, és az után is fog menni, mert ő ilyen.

Nem kelt fel a következő kapcsolatában éjszaka a csecsemőhöz?

Miért kelt volna fel, hiszen az előző házasságában is cserben hagyta a gyerekeit, ez lehet egyfajta lelkiismeretfurdalás is, ha nem vagyok velük, ha nélkülem fognak felnőni azok, akkor ez a gyerek sem érdekel,örüljön, hogy éppen itt vagyok, de sétáljon vele az anyja.

mitől pozitiv a sztori? Miért volt okos a pasi? Ez komoly kérdés? Neki jó volt, a feleségnek jó volt mert nem tudott róla és egy kiegyensúlyozott férje volt, a gyerekeknek is jó volt mert nekik egy boldog Apukájuk van. Ennyi..a szerető, ha pedig valóban tud szerető szerető lenni akkor neki se fáj.

"Mi nők tartsunk össze?"- mintha a nők nem egymást támadnák elsőre hátba, nem egymást beszélik ki a másik háta mögött. A nők "gerinctelenebbek" ilyen szempontból.

Mi a legerősebb hímet akarjuk megszerezni és megtartani,a hím pedig minél több életrevaló nőstényt akar és szórni a magvait.Ez evolució...de ismétlem magamat: nem vagyunk csak ösztönlények, de a vágy néha erősebb mint a józan éz- ettől viszont még nem vagyunk állatok.

Ertem :)

Akkor egy kis pletyka kozpont lehet nalad, biztos tobb sztorit hallasz, mint en, de attol meg nem kell mindennel azonosulnod es helyeselned amirol hallasz.

Nehogy meg beloled legyen egyszer megcsalt feleseg (nem kivanom, nem is ismerlek). A szereto szerep atsut, hogy mar megvolt.

Nem kell amor lovoldozeseire fogni, gondolkodni kell(ene).

Hú, de könnyű ítélkezni, és ítéletet mondani másra. Mintha az embernek nem lennének vágyai, érzései, csak egy gép lenne aki elmondja hogy igen így és így akarom élni az életemet, mert így tisztességes, így erkölcsös- és akkor így is lesz. Hát nem, a történetet csak részben írjuk mi. Az ember nem ösztönlény-ez igaz, de azért hajtják a vágyai.

Két ismerős sztoriját is nagyon közelről érzékeltem:

- az egyikben több mint 3évig tartott a szeretősdi státusz amire a Férj elvált, és igen ezek után az exfeleség annyit hívoggatta, annyi akadályt gördített oda amennyit csak tudott. Én nem azt mondom hogy nem hívhatja fel gyermekei apját, de ne mindennap és ne akármikor. Persze a vége szakítás lett, tehát itt mindenki rosszul járt. A barátnő, a Férj, az exfeleség, és legfőképpen a gyerekek is.

- a másik egy sokkal okosabb eset: mondhatnám úgy is hogy kedves Férfiak ebből tanulhatnak: a Férj mindig is megcsalta az asszonyt, szinte mindig volt valakije de soha nem akart elválni. A szeretőjétől megkapta azt a pluszt amit haza is vitt, és otthon ettől egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb Apuka és Férj volt. A feleség egyszer sejtett meg valamit, de lebukás nem volt. Itt csak egy ember sérült mindig a szerető, aki ha beleszeretett a nős Férjbe akkor bizony csapdában volt.

Szóval, biztos hogy el kell ezt ítélni? El tudjuk dönteni ismeretlenül másnak az élethelyzetét hogy arra egy végérvényes szót mondhassunk: bűnős?

A megcsalás cserbenhagyás.

Legalábbis számomra. A társadalom számára is úgy kell,hogy legyen,mert arra épül.

Férfi-nő-gyerek--család.

Ez nem igaz.

Ha valaki házas akkor nem kell összejönnie senkivel.

Megjöhet az életébe az igazi párja közben,de összejönni,csak akkor érdemes,ha már kilépett az előző kapcsolatból.

Nekem mindig olyan furcsa ez hogy nős, illetve férjezett nővel ne kezdjen senki ha mégis az magára vessen mert úgysem lesz jó!!!!

És ezt ki tudja előre?! És mi van azokkal a "független" emberekkel akiket papír ugyan nem köt össze senkivel, sem közös javak, de van valakijük és kikacsingatnak a kapcsolatból? Azt lehet????

Persze, a házasságnak megvan a maga szentsége, de ha valaki kikacsint belőle akkor azt okkal teszi.

És arra is kíváncsi lennék hogy miért sikerül sok embernek jobban a megcsalásból kialakult házassága mint az első, ha annyira gáz szeretőnek lenni ????

Nem oszt, nem szoroz szerintem hogy egy házas ember megcsalja e a párját vagy sem,legtöbbször nem azzal kezdődnek a gondok............hanem hamarabb, az már csak egy plussz lépés.

Gratula a cikk írójának, minden elismerés, hogy önkritikával élve leírta. Legyen ez okulás minden házas-gyerekes emberre ugró nőnek példa.

Mindig azon gondolkodtam, miért nem értik meg a nők: ha minden nő összefogna, és nem mennének bele nős férfival való kapcsolatba, nem lennének megcsalások, és önmagunknak tennénk szívességet.

Egyébként meg nős pasi = más levetett használt bugyija. Kell az nekem?

Így igaz!

Ha 2 embernek össze kell jönni, akkor össze fognak jönni. Ha házas, ha nem.

mindig a nők adják meg a jelet.

enélkül a krapek fejen is állhatna, akkor sem jönne össze a kapcsolat.

Ugyan.

A házasság Isten ajándéka az embernek, azért, hogy az ember annak adja a gyönyört és a szerelmet, akit szeret.

Azzal, hogy azt mondod: "kicsit olyan, mint az élsport" - Te magad teszed azzá (a magad számára). Úgyhogy ne tessen ilyeneket bölcselkedni és általánosítgatni.

azért ez az evolúciós pszichológia vicces dolog...klasszak ezek a kifogások a pasiktól.

érdekes módon az én ismeretségi körömben nagy többségben vannak a hűséges pasik. na persze ők is álmodoznak, DE nem csalják meg a párjukat.

ja, és nekem pl. inkább nehezemre esik hűségesnek maradni, mint a férjemnek. neki sima ügy. nekem viszont küzdelem, mert a szex számomra nem egy fontos dolog.

na, ilyenkor mi van? pasilelkem van, a férjemnek meg női? :P