Miért ítélik el sokan a főállású édesanyákat? (beszélgetős fórum)
oszinte leszek, nem olvastam vegig az osszeset, egy ket mondat utan felfordult a gyomrom.
Sok botranyosan rosszindulatu ember van, akik masok eleteben vajkalnak.
Magyarországon élek.
Nem tudom, Te hol élsz.
Megértem, ha harcolni kell egy állásért és sajnálom is, de egész nyugodtan lehet harcolni :)
A 2-3 műszakot meg lehet oldani, kisgyerekkel is és ahhoz elég 2 szülő, nem kell bevonni még a nagyszülőket sem.
Ne állítsátok már be mumusnak a munkaadókat, eddig akárhány kórházban dolgoztam, mindenütt lehetett velük beszélni és figyelembe vették a kéréseket.
Nem akarok vészmadárkodni, meg okoskodni, de többször mondtam már, hogy be kell menni kórházakba, idősek otthonába. Mindig van felvétel, segédápolókat is keresnek, ahhoz nem feltétlenül kell szakképesítés.
Nem tudom, hogy hol élsz és ott lehet, hogy van, de ahol én élek ott bizony, még egy takarító állásért is harcolni kell.
Arról nem beszélve, hogy sok helyen 2-3 műszakban kellene dolgozni, ami kisgyermek mellett nem egy elhanyagolható tény.
Ebben 1000%ig egyetértünk:)
Olvasom a naplód:)Tudom,hogy babát vársz:)
Bocsánat, nem tudtam, hogy elküldte az előző hsz-emet.
A lényeg, hogy nem Zsuzsáról/Zsuzsának szólt, amit írtam, hanem csak úgy "hangosan gondolkodtam :D
Nem akarok vészmadárkodni, meg okoskodni, de többször mondtam már, hogy be kell menni kórházakba, idősek otthonába. Mindig van felvétel, segédápolókat is keresnek, ahhoz nem feltétlenül kell szakképesítés. Részemről ennyi ez a téma.
Másik: sokan félreértitek azokat, akik Zsuzsa ellen vannak, bár minden rosszindulat nélkül mondhatom, ti elfogultak vagytok.
Nekem nincsen vele bajom, az sem érdekel, hogy nem dolgozik, mert nem tőlem veszi el.
Ami itt kicsapta a biztosítékot és elszabadította az indulatokat, az egyetlen mondat volt, még pedig: lelkileg sem vágyom a munkára.
Szerintem ezt a mondatot nagyon, de nagyon nem kellett volna írnia.
Az az igazság, hogy számomra az érthetetlen, hogy amikor egy család nem teheti meg, hogy az anyuka anyagilag otthon maradjon, akkor miért nem megy dolgozni?
Lehet dolgozni a "nem kapok munkát" dologgal, de Zs. le is írta, hogy ő nem keres.
Ez az ő dolga.
Én nem ilyen vagyok. Jelenleg gyeden vagyok a 14 hónapos Picurkámmal és úton van a tesó is.
Én is konyhakertet tartok fenn, emellett vannak állatok is (disznó, tyúkok, kacsa)
De ha nem tehetném meg, hogy itthon maradjak és csak ennyivel segítsek, akkor felemelném a fenekem és bizony elmennék dolgozni.
A gyed az az anyuka jövedelmének számít, tehát nem itthon meresztem a pecsámat.
Én például lelkileg elég nehezen élem meg, hogy nem dolgozom jelenleg, mert lakásátalakítás van. Most tehetjük meg, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, de akkor is nagyon nehéz, mert belegondolok, hogy a férjem meg minden túlórát bevállal, amit be lehet, a boldogulásunkért.
Megtehetnénk, hogy nem túlórázik, mert haladnánk akkor is, csak kicsit lassabban.
De azok a családok, ahol ez nem tehető meg, ott vajon nézik-e valamibe a férjeket, akik a belüket húzzák, napi 16-18 órában, hogy eltartsák a családot? Ott a férj szerepe kimerül a pénzgyártásban?
Félreértés ne essék, NEM Zsuzsáékra értem, mert nem követem nyomon az életüket, csak hangosan gondolkodtam.
Én ma 10mázsa fát pakoltam a helyére, majd leszakadt a derekam, de nem lett volna pofám itt ülni és várni, hogy a férjem a napi meló után még fát pakoljon. De ez én vagyok.
Nem is neked mondtam! Hanem azoknak,akik itt,és más fórumokon is,azon keseregnek,hogy a mocskos ingyenélők,akiket az Ő pénzükből tartanak el,és nem AKARNAK dolgozni,mert ugyan már,miért is akarnának?
Zsuzsa meg lelkileg vágyna rá,csak nem kap munkát! Ha meg ezt megunja az ember magyarázni,akkor azt mondja:Nem vágyik rá.
Miért kellene nekünk munkát ajánlani másoknak?
Ezt nem értem.
Zsuzsa azt írta, jelenleg nem is keres. Lelkileg nem vágyik rá. Ezen a mondaton akadtak ki többen, nem máson. Holott nekik is nyilván jól jönne a pénz. Magamról tudom, mert nekünk is mindig minden fillérre ki van számolva, és építkezésben vagyunk, tehát gyakorlatilag élére állítjuk a pénzt.
Ennél fogva nem mondanám azt, hogy lelkileg nem vágyom rá. Mert vágyok arra, hogy segítsek a férjemnek, hogy könnyítsek azáltal az ő életén is, hogy én is beteszek a közösbe, nem várom el, hogy a belét kidolgozza. Ennyi.
Az én élethelyzetem más, mert jelenleg kismama vagyok, a Kisfiam pedig 14 hónapos. Kapom a GYED-et, az a szülő jövedelmének számít. Konyhakertet művelek, állatot tartunk. Ma 1
Hát egy gyerekkel otthonlévő anyától talán joggal várják..
De láttam én már nagyon tisztességes, áldozatkész, vallásos családnak a könnyét kicsordulni, mert már bizony annyira sok volt.. Ott végül már a háziorvos szólt az oviba, hogy hagy maradjanak már a gyerekek legalább fél négyig.. Talán pont azért, mert az anyuka annyira tisztességesen csinált mindent, mindennek meg akart felelni, meg mert talán a két kisebb iker volt, amiről meg senki sem tehetett..
Nekem az tetszik a legjobban az "ilyen " fórumokban,hogy a lényeg ennyi:Mindenki dolgozhatna,csak nem akarnak a lusta élősködők...
Na most én az ilyen embereknél azt nem értem,hogy ők soha nem néznek hiradót? Ennyire fogalmuk nincs,mi történi itt magyarhonnaban? (nem politizálni akarok)
Akinek van munkája,az miért hiszi azt,hogy bárkinek lehetne,csak akarnia kell?
A fiam 2 szakmával ül itthon,pedig szeret dolgozni.És nagyon fontos lenne neki,mert össze szeretne költözni élete szerelmével,és nagyon kellene a pénz.De még egy rohadt segédmunkára sem kell,mert az érettségie miatt túlképzett!!!!
Mindegy.Ezt csak példának írtam.Mindenkinek bacca csőrét,hogy az emberek otthon élősködnek...
Hát van 1 ötletem... Ha ennyire bánt benneteket,akkor privátban kérdezzetek rá,hol lakik a delikvens,és ajánjatok nekik munkát!
De ne az legyen,hogy:"Én ajánlottam,de jött mindenféle kifogással"..
Mert lehet,hogy akinek ajánlottatok,az valóban nem szeret dolgozni.De lehet,hogy a második már igen!
Vállaltam, vállalom. Azért vagyok itt:)
Én már nyugodt vagyok:)))
És,ha esetleg még normális hangon is beszélnek hozzám, akkor én is úgy válaszolok!
Nem a véleménykülönbözőséggel van bajom. Emberek vagyunk,mindenkinek más az értékrendje, élethelyzete, véleménye. Ez a természetes.
Én is ilyen voltam.. Az én fiam utálta a piacot nap mint nap, rosszul volt a halszagtól.. Könyörgött, hogy inkább az udvaron játszhasson, mint velem mosogasson, takarítson.. Hát gyerek legyen a talpán, akinek ez napi szinten program. Pláne úgy, hogy ott van még a két tesója is.. Mi is takarítgattunk együtt, hétvégén, szép nyugodtan.. De ezek nem a melós hétköznapok voltak. Én a két nagy nélkül is örültem, ha a dolgaim végére értem négyre.
Mindehhez persze az is hozzájött, hogy ahogy hazaértünk, rögtön átkopogtak a szomszédok, hogy zaj van... Nyilván egy kertes házban is más lett volna ez, meg emiatt utáltunk is itthon lenni.
Az más, amikor kettesben csináljuk a vásárolgatást, de három gyerekkel bizony gáz volt.. Nekem ez nem az egy liter tej megvásárlását jelentette, hanem a 10 kg-os krumpliszsákot, meg a 6 zsák pelenkát.. Ugyanis férjem 12 órát dolgozik, és hétvégén is. Ha mégis itthon volt, akkor se ezzel foglalkozott érthető módon..
Arról nem is beszélve, amíg otthon voltam, azért addig is megvolt az egyéb dolgom is, vagy tanultam, vagy bedolgoztam valamit, hogy könnyebb legyen a munkába való visszatérésem..
Hálistennek vissza is tértem, azóta minden kiegyensúlyozottabb..
Megértem én, hogy vannak, akik nem íg vannak, voltak ezzel.. De szerintem a legtöbben így voltak, csak ezt ma nem divat leírni..
Nem minden gyerek egyforma, van aki igényli a gyerek közösséget és van aki szenved tőle.
Családon belül sem egyforma az igény. A fiam végig üvöltött egy évet az oviban, a szívem szakadt meg, hogy nem a gyerekemmel lehetek, dolgoznom kell, a lányom imádott oviban lenni, pedig egyformán neveltem őket, egyforma ingerek érték őket. Családban egy kisfiút anyukája nem akarta oviba adni, mert otthon volt a tesójával, a gyerek állandóan nyafogott ő miért nem maradhat ott aludni a többi gyerekkel. Anyuka vitte játszótérre, játszóházba sokat foglalkozott vele, de mégis azt szerette volna, mint a többi kortársával maradhatott volna.
És van olyan is amikor az óvoda, jobbat tesz a gyereknek, mint amit a családi otthon nyújtana neki.
Én ezt nem értem,de tényleg...
Attól rossz egy anya,hogy ha már "otthon ül" akkor nem hozza el délben a gyereket az oviból? Na és? Mi van,ha a gyerek jobban érzi magát az oviban a gyerekek között,mint otthon, "egyedül" anyuval...Vagy a pici tesóval,aki fekszik mint egy vekni kenyér,gőgicsél,és nem lehet vele játszani..
Joggal várják el az oviban is, meg a suliban is, de még véletlenül sem azért, mert nyűg lenne nekik a gyerek, nem úgy, mint talán otthon ...
A volt sógornőm is mondta anno, hogy "megőrültél, minek viszed haza délben, jó helyen van az oviban ötig ... " Akkor is és most is azt gondolom, hogy nem én voltam a bolond. Én örültem, hogy pár órát közösségben van a gyerek, ismerkedik a kortársaival, szakemberek foglalkoznak vele, szocializálódik családon kívül is. Aztán a pár óra letelte után együtt bevásároltunk, együtt főztünk. Nem rohanva, nem kapkodva, nem fejenállva, hanem boldogan.
Az oviból, még a suliból is elvárják, hogyha otthon vagy, akkor vidd el a gyerekeket délbe.. Ha tényleg sok gyerek van, legalább 3, akkor amire elviszed őket reggel, bevásárolsz, kiganézol, megfőzöl meghalni sincs időd, rohansz értük.. Aztán haza, délután egyszerre kell leckét írni, a kicsik örjöngenek, mert már a játszón kéne lenni, hiszen a levegőztetés se oldódik meg az oviban.. Meg az uzsonna se. Aztán végre lejut a csapat, majd este akkor estek haza, amikor apa is.. Ha lehet, még ő is beszól, hogy nem értem, mit csinálsz itthon, miért nem vagytok időben kész, amire hazaérek...
Hát én többek között ez elől menekültem a munkába, mert az eljárós munka - nekem mérnöki munka, tehát nem tingli-tangli - jóval kisebb gáz, mint ez... Meg akkor "dolgozol", és sokkal kevesebbet várnak tőled egyéb területen, mint attól, aki "otthon van."
Ettől függetlenül vannak lusta nők, hogyne lennének, de azért az mondja ezt, aki csinálta egy darabig..