Miért ítélik el sokan a főállású édesanyákat? (beszélgetős fórum)

Ne mondd már, hogy minden főállású anyuka a földet túrja, állatot tart, és maga készíti a szappantól kezdve a mindent :)

Azt aláírom, hogy aki ennyire aktívan éli mindennapjait, az dolgozik eleget.

De aki panelban dekkol egész nap, és háztartásbeli?? A vicc katerógiája ez számomra.

Az ismerősöd törekedett, hogy addig is tanuljon, képezze magát, ne csak otthonkában nézze a terezát és maricsúit otthon.

De akik berendezkednek arra a kényelmes otthon dekkolásra, azok mihez kezdenek majd később?

pláne akik abból élnek, amit a gyerek után kapnak.

Szeretem a földet turni és az állatokkal foglalkozni és hasonló, szeretem azt amit csinálok, akkor ezek szerint nem dolgozok??? Lusta vagyok, csak akkor dolgozom a mikor mosogatok, mert azt utálom?

Hát öszintén megnéznélek én, milyen amikor dolgozol, vagy mit tartasz te munkának.

Nagyon nehezen. Egy ismerősöm éppen most van így. a nagyfia 20 éves, a két kislány kisebb, eddig otthon volt főállású anyaként, most mr úgy érezte, hogy elég önállóak a gyerekek ahhoz, hogy rá otthon ilyen szinten ne legyen szükség. Igaz, az otthon töltött időben legalább szerzett diplomát, sőt, további kiegészítő képzéseken is részt vett. Ezzel együtt mondhatom, hogy szinte csoda, hogy negyven fölött el tudott helyezkedni első munkahelyén. Talán szerencséje volt, mert a főállású anyaságból az óvodapedagógusi pályára lépett, ahol azért mindent mondhattak neki, csak azt nem hogy semmi tapasztalata nincs még gyerekekkel, ezért nem veszik fel....

De nagyon nehéz ezt az újfajta napirendet megszokni, illetve ennyi idősen nem csak egy adott munkahelyen, hanem az egész szakmában újoncnak lenni.

Nem, nem ezzel én is így vagyok, nekem is majdnem a hobbim. De vannak olyan napok, részfeladatok, pillanatok, amikor "lelkileg" nem akarnám azt megcsinálni vagy egy napot kivennék legszívesebben, de kötelességtudatból, ami a felnőtt élet része nem, teszem.

Vagy sokan egyszerűen csak dolgoznak, nem élvezetből, hanem pénzért, de megteszik.

Én picit módosítanám a munka fogalmát, bár nem néztem utána a hivatalosan elfogadott definíciónak. Szerintem munka az, amivel értéket teremtek a környezetem és tágabban értelmezve a társadalom számára, és ezért kapom a fizetésem.

Tágabb értelemben munka lehet az is, ami értéket teremt ugyan, de nem kapok érte pénzt, lsd. önkénteskedés, házkörüli teendők, ki nem fizetett túlórák:)

Ilynekor az a legszerenécsebb, ha valaki szeret főzni, jól is főz és ebből tud is pénzt teremteni elő :) pl szakács :)

Ugye munka az amiért pénzt kapsz. Lehet itt azt is előadni munkának, hogy mosok a gyerekemre...Persze persze.

Igen, a gyerekek a mintából tanulnak a legtöbbet. Ha azt látják, hogy a szülő harmincas létére életében nem dolgozott még akkor sem, ha nincs pénzük és nagyon szegények, akkor nem azt fogja leszűrni, hogy de tartott csirkét és majd szorgalmas lesz.

Hanem a tényt, hogy a szülője minden anyagi nehézség ellenére is megengedte magának azt a luxust "lelkileg", hogy a legnagyobb csóróság közebén se dolgozzon.

Általános suliban 2 angol tanárom volt majd később, gimiben sikerült még 3-szor cserélni. A 3-ast szinte mind az öten, más ejtéssel kérték. Volt amelyik képes volt, egyest adni mert nem úgy ejtettünk bizonyos szavakat, ahogy ő kitalálta.

Én ezért úgy gondolom, ha meg akar tanulni tényleg angolul valaki, akkor nem az iskola a legmegfelelőbb.

Ugyan ez volt velem is.

Nekem még nincs gyerekem. Ha lesz, azt hiszem, szeretnék vele minél többet otthon lenni, de mégsem vagyok annyira biztos abban, hogy én azt teljes szívből élvezném. Mert elméletileg tök jó dolog, de ahogy látom HTB barátnőimnél, elvégzik a feladataikat, háztartásvezetés, menni gyerekért, jönni gyerekért, de majd meghalnak egy felnőtt társaságáért is, akik nem csak az otthon ülő anyukák.

Nagyon el lehet így is magányosodni, ha csak otthon vagy és várod hogy hazajöjjön férjed a munkából. Nem mindenkinek való ez.

Lelkileg nagyon rossz a munkanélküliség, még akkor is, ha éppen van annyi félretett pénz, hogy nem az éhenhalás fenyeget valakit. Én emlékszem, már csak azért is alig jártam el otthonról, nehogy találkozzak rég nem látott ismerőssel, aki felteszi a 21. század szerintem leggyakoribb kérdését: és, ugyanott dolgozol még? Egész nap az álláshirdetéseket böngésztem, ha már valahonnan visszajeleztek, hogy NEM engem választottak, meghatódva köszöntem meg, hogy legalább emberszámba vettek, és válaszra méltattak, stb. A legnehezebb időszak volt talán életemben.

Ezért azt hiszem, önszántamból ezt akkor sem választanám, ha négy vagy öt gyermekem lenne.... a fene tudja, kell-e annyival többet dolgozni otthon 5 gyerekkel mint eggyel, hogy min. egy részmunkaidős állás ne férjen bele.... és abban vizsont igaza volt itt tegnap valakinek, hogy a gyerekek a mintából tanulnak legtöbbet.

Én is így látom. Dolgozom már régóta, és sokszor van, hogy nincs kedvem felkelni és bemenni. Nekem is néha inkább több kedvem lenni hányni a havat, és tolni a szelet :)

De közben meg ugye csak kell a pénz, és örülök, hogy bár nem élek gazdagon, de ami kell azt megengedhetem magamnak.

Nem hivatásom van egyelőre, hanem csak munkahelyem. Tanulok közben tovább, hátha van értelme.

Eddig max 3-4 hónapot voltam úgy, hogy semmit sem csináltam, és most vagyok 30. Akkor majdnem depressziós lettem, hiszen mindegy volt, hogy felkelek vagy sem, hiszen semmi dolgom.

A "lelkileg sem vágyom most munkára" megszólalás gyönyörű. Főleg egy olyan embertől, aki még életében nem dolgozott egy percet sem, de több, mint 10 éve nagykorú, keresőképes (lenne).

Elég sokan nem vágyják a munkát sajnos, de mégis megemelik a hátsójukat és elmennek nap, nap után dolgozni, hogy legyen pénzük a gyerekükre, például.

Igaz, az fárasztóbb...

De nem vágyni "lelkileg" munkára úgy, hogy soha az életben nem dolgozott valaki harmincas létére...

A másik csoda meg az, ha azt rendesen átnézem vele, meg esetleg kicsit kiegészítem, amit az iskolában angolon vesznek, már nem kell a 80 ezres tanfolyam. Mondjuk minden hónapban visszamenni a szótárban egy hónapot, félévkor meg fél évet.. Ha csak azt tudná tényleg, már tök jó lenne... Persze ehhez nem árt, ha a szülő is tudja a dolgokat. Természetesen szigorúan a tanár és a könyv metódusa alapján..

El fog jönni a különtanár ideje is, de csak akkor, ha már az iskolaiból mindent tud, és tényleg bír többet is..

Lehet. Én is jártam, tudtam is sok mondókát, fordulatot.. Sőt, még Londonba is kiküldtek általánosban, még tudtam is ott kommunikálni, visszanézve sem volt olyan gáz. Ez komoly nyelvtudásnak mégis édes kevés volt, nem helyettesítette a 14 éves kori nulláról való heti 20 órás nekiülést..

Aki semmit sem tudott, egy hónap múlva az is pontosan ott tartott..

A kivételeknél leírtam, hogy vannak kivételek, de egy olyan nehézfejű, tanulásközpontú agynak, mint az enyém csak flusztrációt okoztak a kiskori versikék, meg mondatok, mert igazán nem értettem őket.. Annak ellenére, hogy ezek tényleg a mai napig megmaradtak, és sokmindent most értek meg belőlük..

EZt nem mertem én leírni, hogy ennyit én is megtehetek itthon, illetve natív hangkazettával a dalocskákat... azért nem mertem leírni, mert hiszem, hogy nem véletlenül szakma egy szakma, és nem véletlenül kell pl. módszertant tanulni, mégpedig mást egy középiskolai, mást egy felső tagozatos tanárnak, és mást a tanítónak és az óvodapedagógusnak. Ezért mindenképpen szakemberre bíznám a gyerekem, csak a 80.000 pofátlanul sok, amikor annyiért felnőtteket készítenek fel nemzetközi nyelvvizsgákra....

Persze, ahogy élelmiszerből, ruhából, egyebekből, úgy tanfolyamokból is lehet találni reális árakat, csak keresni kell gondolom.

Ha nem szorítja ki az idegennyelv az anyanyelvet, akkor biztos, hogy hasznos bármilyen formában.

Én mondjuk idegennyelvű nemzetiségi tagozatra sem íratnám be a gyerekem, úgy gondolom én is, tényleg tanuljon meg rendesen magyarul.