Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Vissza kell kérdezni, ez az egyetlen mód, amivel megoldható ez a szánakozónak látszó, de igazából piszkálódó kérdezősködés.

Pl. Ezt hogy érted? Neked mit jelent a nőiség?

És mit jelent a nőiesség?

Azt tudod ugye, hogy a hormonjaimat nem cserélték le?

És azt, hogy a méh nem termel hormonokat?

Akkor szerinted kislányként és menopauza után már nem is vagyunk nők?

Te mit választanál, az életet vagy a rákban szétrohadó méhedet?

Miért Te mit látsz rajtam? Elfonnyadt a mellem vagy serken a szakállam talán?

Akkor szerinted ne hordjak többé szoknyát és melltartót?

Vagy csak: Magyarázd meg kérlek, mert nem értem a kérdést!

Vagy: Ígérem azonnal értesítlek, ha kinő a farkam meg a heréim.

Vagy: Igen, már nem vagyok nő, nem is izgatnak már a hapsik, az ilyen te formájú nőket nézegetem újabban.

Jó ha tudod, innentől sok- sok nőt fogsz felvilágosítani arról, hogy hogyan is működik a testük... mert nekik fogalmuk sincs róla sajnos.

"Minden fejben dől el" - ez szerintem nagyon igaz.. két dokim is mondta ezt. (az idősebbik úgy fogalmazott, hogy maguk nők csoda dolgokat tudnak elrendezni a buksijukban, ha akarnak!)

Remélem, megoldódik a petefészek-problémád, jobbulást!

Nekem megjött a szövettan az imént - 660 g-os volt a kivett cuccos, nincs kóros elváltozás, de a bal oldali petevezetőn is volt egy ciszta.

Mivel sok fájdalmam volt ezért egyre többször téma volt a férjemmel hogy jobb lenne ha megműtenének. Akkor már olvasgattam a fórumot. Plusz már volt előttem egy példa aki ezen keresztül ment. Minden fejben dől el. Ha úgy állsz hozzá hogy a méhed megadta azt amire vágytál és sajnos beteg lett így már másképp fogod fel. Bár kívülről mások nem látják hogy nincs méhed, de ettől még nő vagy, sőt, ezután leszel csak igazán az. Én így is álltam hozzá. Szültem 3 gyereket és mivel a méhem csak gondokat okozott már az volt a legjobb hogy kivették, mert így már jobban vagyok. Egy darabig ürességet éreztem, de aztán ez is elmúlt. Nekem sokat segített a fórum, és mindenhol csak az olvasom minden fejben dől el. Ez is. Tudni kell elengedni, és úgy állni hozzá hogy innentől kezdve minden csak jobb lesz.

Én nem bántam meg hogy kivették. De így 1,5 évvel a nagy műtét után megint úgy érzem nem vagyok a toppon. Mivel nekem bent vannak még a petefészkeim most azzal vannak problémák. Nem tudom mire jutnak majd a dokik.

Amit még kérdezni akartam, hogy Ti hogyan dolgoztátok fel?

Nekem 15 éve egy hatalmas cisztát vettek ki (oktatófilmet csináltak belőle akkora volt) és bár laparos műtétre készültem, felvágós lett az is végül. A műtét reggelén közölte a doki hogy írjam alá hogy tudomásul veszem hogy akár a méhemet is kivehetik. Ettől én akkor sokkolódtam - épp elváltam a gyerekem apjától és 1 hónappal azelőtt kezdtem új életet, az új párommal is terveztünk gyereket. Na de nem sok választásom volt..

A méhem akkor maradt, egy petefészkem vették végül ki, és nagyon hamar felépültem, de már akkor megcsapott a méhem elvesztésének gondolata.

Amikor tavaly elkezdődött a vérzés és először felmerült a méheltávolítás, teljesen elutasító voltam, de nem annyira a nőiességem elvesztése, mint a műtéttel járó macerációk miatt. Aztán az elmúlt évben rájöttem, hogy inkább a műtéti maceráció, mint az állandó és kiszámíthatatlan vérzés.. amikor elkezdtem brutálisan vérezni és egy másik dokihoz mentem, ő nagyon meggyőző volt abban, hogy az életminőségem fog javulni, és ő kötötte össze az állandó pisilési kényszert is a miómával, nekem ez nem jutott eszembe hogy összefügghet.

Onnantól, hogy eldöntöttem, én már nem gondolkoztam azon, hogy mi van a nőiességemmel meg egyáltalán - 47 éves vagyok, a felnőtt fiam 21 évesen már külföldön él, a kicsim 12 évesen kisgimis és már ő is inkább felnőtt, a fene se akar már gyereket.

Miután átbillent a mérleg bennem én ezt lezártam magamban és a jó oldalát nézem, hogy mennyi mindenben lesz könnyebb.

Ami idegesít hogy az elmúlt 1 hétben legalább öten (és mind nők!) kérdezték meg, hogy de mi lesz a nőiességemmel, hogyan élem meg ezt lelkileg.. már ettől az érdeklődéstől kezdem rosszul érezni magam. Kicsit ilyen lehet, amikor valaki császárral szül és nincs ezzel semmi baja majd kérdezgetik tőle hogy nem bánja-e hogy nem élte át az "igazi" szülést mert az mégis más.. meg amikor véradáson 2 percenként kérdezik, hogy JÓL VAN? A harmadik kérdéstől kezdek rosszul lenni, már eleve úgy megyek be, hogy ne kérdezgessenek.

Szóval értem én a jószándékot meg minden, de nekem pl. nem esik jól, ha sajnálnak a lelki trauma miatt, meg felemlegetik hogy "jajj a nőiességeddel most mi lesz" dollgot. Én ezt lezártam, elköszöntem magamban a méhemtől, megköszöntem, hogy két egészséges gyerekem van, és elengedtem - ebben egyébként vicc de a fénykép segített sokat. Szóval én pozitívan fogom fel, és egyébként az idősebb nők körülöttem akik ezen átmentek mind így fogták fel és azt mondták életük legjobb döntése volt, szerintem ez a hozzáállás is segített nekem. Ti hogy éltétek meg lekileg?

Itt nincs olyan, hogy őrző. Egy és kétágyas szobák vannak, fürdőszobával, én kétágyasban voltam.

Az ágyak állíthatóak mindenhogyan, a fejrészen van a szabályzó, és van felettük egy kapaszkodó ami nagy segítség volt az első napon.

Amikor reggel bementem, az adminisztráció után megkaptam a szobát, kipakoltam a cuccaimat a zárható szekrénybe. Felvettem a kórházi pizsit, aminek a hátulja megkötős, meg a harisnyát amit adtak. A nővér bekötötte a branült és ennyi, készen voltam a műtétre. (nincs zuhanyzás és a katétert sem rakták fel) 7-re mentem, a doki mire mindezen túl voltam lejött fél 8-kor és 7.40-re mondta hogy menjek fel UH-ra és leszedni a spirált. A vizsgálatra már nővér kísért fel és le, pizsi + köntös kombóban mentem. Ahogy visszaértünk, még elmehettem mosdóba, aztán bekötötték a folyadékot. Frontine-t én nem kaptam, a szobatársam, akit du műtöttek, kapott.

A műtőbe a saját ágyamon gurítottak fel, rajtam a kórházi pizsi és a takaró. A két ápoló aki tolt fel nagyon jó fej volt, végig szórakoztattak, vicceltek. (utána figyeltem, mindenkivel ezt csinálták)

Amikor beértünk a műtő előterébe, levették a takarót, és a saját ágyamból átsegítettek egy műtőágyra. Miután elhelyezkedtem, rám terítettek egy zöld lepelt és alóla diszkréten kihúzták a kórházi pizsit, közben ment az ugratás.

Betoltak a műtőbe, még emlékszem a dokimra hogy mosolygott és mondta hogy "na én már nemsoká látni fogom ezt a szörnyeteget". Nézegettem fenn a fényeket, megkértek, hogy nagyon kényelmesen helyezkedjek el, mert ha nem, a zsibbadás kényelmetlen lesz utólag. Feltámasztották a kezem-lábam, húztak rá lábzsákot, megkérdezték, hogy minden kényelmes-e, és én innentől semmire nem emlékszem.

A saját szobában, saját ágyban tértem magamhoz, ráztak és a nevemet mondták, de miután mondtam hogy ok ébren vagyok békén hagytak. Volt bekötve valami koktél, amitől félálomban átlebegtem a délutánt, és volt katéter is. Bejöttek sokszor, de a szobatársam is végig ott volt a férjével, az ő beszélgetésüket hallgattam és néha bele is tudtam szólni. (próbáltak engem kérdezgetni a műtétről, de minimálisan voltam kommunikatív). Alattam volt egy eldobható 40 cm x 40 cm-es vízálló puha valami hogy védje az ágyneműt. Az ágyat felnyomtam félig ülőbe és úgy nézelődtem egy idő után.

A nővérek folyamatosan kérdezték, fáj-e valami, hányingerem van-e, ha mondtam hogy igen azonnal adtak valamit vénásan. (hányingerem csak a levestől lett, de nem hánytam mert azonnal jött a gyógyszer)

Du ki kellett ülnöm az ágyra, aztán sétáltam is, este kikerült a katéter. Másnap nem volt kötelező a fürdés, de biztattak rá - kb. 1 l Betadine volt szétlocsolva rajtam, mindenem narancssárga volt, persze nem jött le, de legalább az érzet jobb volt.

Estére felvehettem a saját pizsimet és onnantól jöhettem-mehettem hogy kikerült a katéter. 2 óránként mértek vérnyomást, és az ajtó folyamatosan nyitva volt, nem lehetett becsukni.

Reggel jött a dietetikus, és fürdés után átragasztották a sebemet, meg este megmutatta a nővér hogy kell a vérhigítót beadni.

A dokim másnap reggel jött be, már a folyosón talált épp vízért portyáztam. Mondta hogy még a labor eredményt várjuk (ezt bediktálták neki telefonon du) aztán felrakja a zárót és másnap reggel mehetek haza ha jól érzem magam. 6 hét múlva kontroll, nincs varratszedés, ennek nagyon örültem. Lefotózta a miómát és átküldte nekem a képet, ezért nagyon hálás vagyok, sokkal "megfoghatóbb" az egész számomra. Kb. fél kg-s volt a méhem és kisebb sárgadinnye nagyságú.

A branült csak hazainduláskor szedték ki, bár nem használtam semmire már 24 órája.

Nálunk osztályos őrző van, a nővérpulttal, és a nővérszobával szemben, ajtó mindig nyitva.

24 órás felügyelet, teljes gépsor az ágyak mellett, külön klotyó és zuhany.

Műtét előtt zuhanyzás, de saját cuccal, lábzsákot sose láttam közelről.

Katétert itt helyezik fel, branült is, bár én a műtőben újat kaptam kézfejbe. Műtők szintjén lecserélik az osztályos takarót egy lepelre, plusz jön a fólia. Mindezt diszkréten. Gép emel a műtőasztalra. Jön az anesztes doki, szuri, gáz...

Műtét után nem zargatnak, 2x keltettek fel, kicsit kommunikáltunk, de full homály. Valamikor késő este leszedték a málézót meg a sóoldatot, hajnalban mosdatásnál már nem volt bemeneti csövem.

A katétert már a nappalos nővér szedte ki, branült is. Ő kísért a szobámba, hozta a gurulóst utánam, majd fogta a derekam, amíg kirókáztam magam. Innen már a kórházas napi rutin. És minden nap jött a kötözős nővér.

Itt a kórházi őrző két helyiségből állt, nyitott átjáróval, az egyikből vittek, másikba hoztak utána. Másnap délelőttig teljes felügyelet, 24 órás vérnyomásmérő. Csöveket ott vették ki.

Műtét reggelén kórházi antibakteriális löttyel zuhanyzás, kórházi hálóing fel.

Őrzőben műtét előtt bódító, altatóorvos checkol újra.

Jön a "fuvarozó", lábzsák fel, ferőtlenítővel lekenés a műtőben, hálóing maradt, infúzióba be az altató, aztán filmszakadás, majd ébredés az őrző másik részében.

Másnap tolószélkel visszatopnak az osztályra.

Onnan fakultatív program:-)

Eszembe jutott, hogy a drénezés meg a kiírt vh. injekciók mennyisége is nagyon változó volt kórházanként, az itteni hozzászólások alapján.

De pl. csak nálunk van műtét utáni hajnalon mosdatás (saját cuccal, otthoni én- illattal), ami pedig eszméletlen jó érzés. Viszont a kompressziós fáslizást, harisnyát egyénileg kell intézni, kórházi hálóing sincs használatban, pucéron utazunk a műtőbe. Őrző sincs mindenhol.

Nekem még nagyon friss az élmény, de már van pozitív hatása: nem kell egyfolytában pisilni mennem.. borzalmas volt. A mióma nyomta a hólyagot, mindig, mindenhol wc-t kerestem, tárgyalás előtt-után mennem kellett, ciki.. most meg órákig bírom, és nincs a folyamatos pisilnem kell érzés.

Az összes betétet, tampont, vérzéscsillapítót odaadtam tesómnak, minden táskám tele volt vele.

Szabadon tudok nyaralást, konferenciát, programot tervezni, és nem kell rettegnem, mikor önt el a vér.. sokat utazunk, legutóbb majdnem egy NY-i út ment a levesbe az erős vérzés miatt.. de Isztambul és Ciprus összes wcjében is jártam szerintem.

És ha egyszer kiszabadulok, felvehetem a fehér gatyáimat is végre!

És mifelénk csak hasi kivezetés volt, hüvelyi drénezés nem volt.

Szintén megyei kórház.

Nektek milyen pozitív hozadéka volt a műtétnek?

Én élvezem, hogy bármikor vehetek fel fehér nadrágot.

Nem a WC holléte körül forog minden gondolatom.

Teherbírásom sokkal jobb, csak maradjon is így, és még sorolhatnám...

A negatívat meg hagyjuk, az majd hátha jobb lesz.

2 drénem volt, vákuumos meg gravis is. Nem én voltam az egyetlen az oldalon, akinek a hájban haránt haladó drén likja lassan gyógyult.

De anno a laparos műtét után is volt drén mindenkinek. A köldöki metszésből lett felvezetve a műtéti területre, az egy sima gravis volt, a gyűjtőzsák meg egy latexes gumikesztyű.

Hát , drain-el ha volt is én nem találkoztam.. csak a pisis katéter volt szerintem.

Kompressziós harisnyát itt mindenkinek adtak, a “welcome csomag” része :-) Ezt kellett felvenni az eldobható kórházi hálóing mellé. Nincs visszér problémám.. amikor fekszem, felveszem, de a sétához ma màr levettem.

Igen, a 10 adag tuti véralvadásgátló.

A drain egy cső, végén egy gyűjtőzsákkal, vagy fecskendővel ami kezdetben a váladékot vezeti ki. Császár után a sebből volt kivezetve pár napig, a hasi méheltávolítás után hüvelyből a műtétet követő 10 órán keresztül. Ha már kevés a váladék, kiveszik.

Kompressziós harisnyáról nem tudok nyilatkozni. Nekem nem mondták, hogy kellene. Van visszér problémád esetleg?

A vérhigító az az injekció, amit 10 napig adnom kell magamnak? Mert olyat kaptam. A szobatársam leírást is kapott hozzá, nekem csak simán megmutatta a nővérke.

Másnap volt az átkötözés, kérdeztem, mennyi időnként kell, azt mondta, hogy mivel feltételezi minden nap fürdök és vizes lesz így javasolt utána átragasztani, adott is 5 db ragasztót, még vettem párat a gyógyszertárban hozzá.

Nem is tudom, mi az a drain, nekem nem volt semmi ilyesmi.

Tényleg, a kompressziós harisnyát meddig javasolt hordani?

Szia Kajszi!

Mindig csodálkoztam, mikor a drain után maradt lyukról írtál. Nálam és a velem egyidőben műtötteknél semmilyen hasi kivezető drain nem volt. A műtét utáni napon a hüvelyben lévő draint kivették, és a katétert is. Csodálkoztam is, mert császár után hasi kivezetés volt-lehet, jobban jártam volna. A sebemet a műtőben leragasztották és legközelebb a varratszedéskor szedték fel a tapaszt. Ennek köszönhető véleményem szerint a sebfertőzésem is. Ha leszedték volna a bent tartózkodásom alatt, lehet, hamarabb kiderül, hogy baj van. Szóval még kórháza is válogatja ezek szerint. Ami fura volt, császár után otthonra semmi vérhigító, most 20 napra. Változik a protokoll. Se sebkötözésre, se vérhígító beadására vonatkozó infó nem hangzott el. Vagy gondolták, nem az első, biztos tudja? Megyeszékhely jól felszerelt oktatókórházáról van szó.

Hát én már "kiszabadultam", voltam vásárolni hétvégén (persze a férjemmel, ő pakolt, én csak csipogtam a METRO-ban a kosárba kerülő cuccokat), és rendszeresen sétálok reggel-este a környéken, már közel normál tempóban, semmiféle koordinálatlanságot nem éreztem.

De nem akarok senkit semmiről meggyőzni, csak az volt a célom, hogy megosszam az én tapasztalataimat.

Nekem az állami ezúttal nem volt opció - több doki egymástól függetlenül azt mondta, NE vállaljam a "körzetes" kórházban. (és nem voltak érdekeltek benne egyáltalán, mert nem műtenek ők maguk és ajánlani sem tudtak olyat magánban, akihez menjek konkrétan, nagyon nehezen találtam dokit akinél magánban belátható időn belül volt egyáltalán időpont)

Én nem érzem úgy, hogy "kidobtak", és legutóbb is pont az a fél nap-éjszaka előtte benn viselt meg nagyon, hogy nem ehettem, ez az este 6 nagyon baráti volt. Itt is lehet és kell maradni, ha valakinek az állapota indokolja, nálam ez szóba sem került.

Az átkötözés az esetemben egy ragtapasz eltávolítását és felragasztását jelenti, a "sebem"-en egy csepp vér nem volt már a műtét után sem, nincs váladékozás vagy ilyesmi, még az egy csepp vértől elájuló férjem is simán megoldja. (én azért nem, mert két kezes a tapasz, és a hasamat közben kicsit fel kell húzni, mert rálógna a sebre)

A műtét óta egyetlen csepp vér vagy genny nem távozott belőlem sehol, sem a sebben, sem lenn, ez bevallom meglepett.

Gyógytornász nem volt, dietetikus igen. És én sajnos csak 2 kg-ot fogytam, de ennek is nagyon örülök :-)

A koordinálatlanság annyit tesz, hogy lassúbb a reakció idő, és bizonyos mozgásformák, mint pl. egy hirtelen testsúlyáthelyezés, terpeszből visszaállás, oldalramozdulás, kitöréses lépés vagy a törzs elfordítása nem megy olyan gyorsan, mint ahogy azt az egyensúly megtartása megkívánná.

Csak enbek a felismerése otthon, konfortzónán belül nem igen érzékelhető. Általában amikor kiszabadul az ember, akkor érzékeli, hogy mennyivel is lassúbb és ügyetlenebb a többieknél. Ez igen rémisztő tud lenni, régebben itt az oldalon több szó esett erről a dologról is.

Soha, sehol nem írtam, hogy ne mozogj, csak feküdj és feküdj! Valamit nagyon félreértettél.

Én az állami kórházakról írtam. De nagyjából ugyanaz ( beöntés, málézólötty, őrző szoba, mosdatás - ezeket amúgy kórháza válogatja az állami szektorban is.)

Másnaptól pedig mindenki totyog - ez kötelező. A pisikatétert is hajnalban szedik ki, vizitre mindenki a saját szobájában, ágyában van a műtétet követő napon. Délelőtt pisil is mindenki normálban,

de nem dobnak ki a hasi műtét után 2 nappal, mint magánban. Mert a kórházi posztprotokoll része a sebkontroll- átkötözéssel, aztán a 3 napi szívó és a gravitációs drénes tisztítás, valamint a normál bélműködés megléte és a vérhigító beadásának megtanítása. Sok helyen jön gyógytornász is tanácsadásra.

Az előző napi becsekkolás azért van, hogy biztosítsák a műtét előtti tennivalók betartását. Sem a tisztálkodást, sem a mozgást nem tiltják egyetlen kórházban sem.

Én speckó, a csodás ösztrogénes ödémával, drének nélkül valszeg kinyiffantam volna, ha kidobnak 2 nap után, de minimum befigyelt volna egy második műtét egy héten belül.

A műtéti és az azt követő napon kb. 10 kilóval lettem kevesebb.

Úgyhogy én hálás vagyok az állami protokollért, amiért követi a test tisztuló és regenerálódó folyamatainak ritmusát.

Csak érdekességképpen, 15 éve valóban teljesen így volt, ahogy leírtad, akkor a Szt Imrében műtöttek. Most a Duna Medical más volt.

A műtét előtti napon hívott fel a koordinátor, akkor véglegesedik a beosztás. Az én műtétem volt az első, reggel 8-ra osztottak be. Csak aznap reggel 7-re kellett bemennem a kórházba, előző este 6-ig ehettem otthon, és éjfélig ihattam, reggel már csak max egy kortyot a pajzsmirigy gyógyszerhez volt szabad inni. Kifejezetten kérték, ha szedek hashajtót (szedek) akkor azt vegyem be előző este és vigyem a kórházba is, de beöntésről szó sem volt.

Reggel 7-re beértem, adminisztráció, majd megkértek, hogy öltözzek át, megkaptam a szobát. Fél 8-kor jött a doki, hogy 7.40-re menjek fel a rendelőbe, megnéz ultrahangon és leveszi a spirált. Kaptam kompressziós harisnyát, kórházi ruhát, túlestem a vizsgálaton, majd 8.05-kor már toltak be a műtőbe. Nem tudom, mikor jöttem ki, mert bár érzékeltem a külvilágot, inkább aludtam. Du 2 körül kellett felülnöm és innom keveset, majd 4 körül hoztak levest hogy egyem meg, na az nem ment, hányingerem lett, kaptam rá gyógyszert. 4-kor már (katéter zacsival a kezemben) el kellett sétálnom az ablakig meg vissza, mondták, hogy gyakoroljam a sétát. Párszol felültem és elindultam szobán belül. Enni nem kívántam, nem is erőltették, az éjszakás nővérke (egy nagyon jóképű, magas, vicces srác) hozott kekszet meg ropit, abból egy szemet elrágcsáltam. A katétert is ő kérdezte, nem tudtam eldönteni, de mivel ráfeküdtem és szétcsúszott, a kérdés megoldotta magát és este 10-kor kikerült, naná hogy pont a srác jött be :-D

Akkor kimentem mosdóba és onnantól már nem okozott problémát a kimenés és a mosdóhasználat, jó érzés volt, hogy nem kell a zsákot vinnem magammal.

Reggel kaptam engedélyt zuhanyra és hajmosásra, kértem egy hajszárítót a nővérkétől. (tiszta csatak volt a hajam valamiért) Nap közben már jöttem-mentem, vizet hoztam, ettem, és néha lefeküdtem pihenni. Az éjszaka hosszú volt, de másnap reggel már 7-kor hozták a papírokat hogy mehetek haza, tehát 48 órát voltam összesen a kórházban a nagyműtéttel.

Kifejezetten bátorítottak a fürdésre és a jövés-menésre is már a műtét másnapján.

Ahogy írtam is korábban, nem kellett, de anélkül sem volt semmi tegnap. Amikor nagyon ritkán fáj valamim (műtéttől függetlenül, pl. fogfájás), egy Algopyrin azért nem szokta kiütni a fájdalom-receptoraimat, meg se szokott kottyanni :-)

Ha belegondolok, teljesen igaz, amit írsz: az én orvosom sem mondta, hogy nagyon kímélni kellene magam, azt mondta, csináljak mindent, ami jól esik, kivéve emelés, szex és ülőfürdő, ezek tilosak. És ugyanezt mondta a hasonló műtétemnél a prof is 15 éve, hogy mindent szabad, ami nem fájdalmas.

A fekvést egyáltalán nem javasolták a kórházban sem, a szobatársam laparos volt és ő alig akart felkelni, őt zavarták. A doki és a nővérkék is megdicsértek hogy én másnaposan jöttem-mentem, mondták hogy ez a legjobb, amit tehetek.

A biztonsági övre természetesen figyelek (bár egyébként a seb egyáltalán nem is érzékeny már) és nagyon óvatos vagyok.

Nem azért jöttem a fórumra, hogy osszam az észt, sőt - csak tudom, nekem is mennyire sokat segítettek a különféle nézőpontok és beírások, hogy mindenki másképp éli meg.

Ha esetleg visszaesnék, vagy bármi fájdalom jönne elő, megígérem, hogy arról is beszámolok itt, legyen másoknak is tanulság. És igyekszem visszafogni magam..

Az ülés kényelmetlen, a fekvés órákon át nem megy - a jövés-menés, séta időnkénti fekvéssel kombinálva az, amitől jól érzem magam.

A fájdalomcsillapítót nem azért vettem be, mert kellett, hanem mert a nővérke azt mondta, pár napig még szedjem, gyorsabban felépülök mert van benne gyulladáscsökkentő meg ha nem fáj, jobb a közérzetem, hamarabb térek vissza a hétköznapokhoz. Tegnap nem vettem be, de nem is hiányzott. A koordinálatlanságot őszintén nem érzem, nem görcsöl semmim, egyetlen egyszer sem éreztem görcsöt, max a puffadás van ha fekszem de mikor elindulok távoznak a szelek. Nem vagyok türelmetlen, és nem érzem, hogy "terminátorkodom" - egyszerűen azt csinálom, ami jól esik, és saját tempómhoz képest azért ez még erősen visszafogott.