Megcsalás-túldramatizálás (beszélgetős fórum)

A megcsalás, az megcsalás, akárhogy van megbeszélve a felek között a házasság/kapcsolat.

De, mint mindennek, ennek is sok fajtája van.

Egyik sem jobb, mint a másik, de vannak talán, feldolgozhatóbbak.

Már amennyiben egy ilyet, fel lehet dolgozni.

A csalás sok embernél már egy csók is.

Van, amikor csak, ahogy a felek magyarázzák ilyenkor, véletlenül sodródtak a megcsalásig.

Olyan is, amikor mindkét ember készül rá, tudatosan. Tisztában vannak vele, hogy a társaikat megbántják ezzel, de valami űzi, hajtja őket és nem tesznek a végére pontot, csak amikor már maguk is érzik, kár volt, mégha annyira kellemes is.

És az utolsó, amiről igen ritkán esik szó, de ugyanolyan csalás az is, a hideg csalás.

Itt nincs szó testi kontaktusról, - finom voltam -

csak az egymás iránt érzett végtelen vágyról.

Az is előfordul, csak az egyik fél teszi ezt, a másik nem tud róla.

Szóval tisztázni sem árt néha, mit is nevezünk megcsalásnak :D

Szerintem itt nagyon masszívan keverve van több minden. Egy férfit megszeretek, mert ösztönösen vonzódok hozzá, és hűséges leszek, mert így döntöttem. Viszont mikor épp nem jó a viszonyunk, akkor kitartok, mert szeretem, de nem biztos, hogy épp lekefekszem vele, mert az ösztöneim mást mondanak.

Ez csak egy variáció, mikor ellentétes gondolatok és érzések vannak az emberben.

A teljes szív azt jelenti, hogy a pozitív érzések mellett tett elhatározások mentén kitartok. ettől még vannak ösztöneim. Ha nem lenne ez az egész ilyen tarka, nem is lenne az erény magasztos.

Én nem értek dolgokat! Most akkor mindenki úgy nyilatkozik, hogy szűzen ment férjhez?? Előtte is voltak ffiak az életében utána is lesznek, ha közben velem megteszik, akkor megkérdezem, hogy miért tette! ha nam tud értelmes magyarázatot adni, akkor azt fogom mondani, hogy élvezd a többi ffi társasásgát, aki neked nayyira kell, hogy az egódat erősítsd, mivel gondolom azért kellett neki, mivel bizonyítsa magának, hogy bármikor szerezhet férfit!

Akkor szerezzen, de én nem kívánok a 100. lenni...de valamilyen szinten egy adott életszituációban megérthető! De ha nem beszélnek róla, csak kerülik témát, akkor az lesz a vége, hogy itt vége! Tehát az nem mindegy hogy mikor miért tette és utána mit érzett!

Tényleg nem ritka, hogy ennek a gyerekek kirepülésekor vagy egy szerelemnél vége, de én nem mondanám, hogy nekik egyértelműen rossz volt addig.

Vagy pl. van az az eset, amikor valahol 50 körül ez egyik lemond a szexről, a másik meg akkor már nem kezdene új életet. Az utóbbi számomra különösen érthető. Ilyenkor már az anyagiak fölé is tornyosul annak a kérdése, hogy találok-e legalább ugyanolyat.

Szex nélküli házasság jól csak két aszexuális ember között működik, de ez igen-igen-ogen ritka.

A baráti házasság egy működő dolog, szóval nem kérdőjelezem meg, de én is úgy gondolom, vagy látom is, hogy van mellette más. Most azt hiszem, ebben nem szeretnék élni, de nem hiszem, hogy mindenki szenved, aki ebben él.

Mikor kiderül nagyon könnyen veszíti el az önkontrollt, de utána csak le kell higgadni, és akkor jön a valós döntés.

Minta alatt elsősorban nem a társadalmi sémát értem, hanem azt, amit ez ember elfogadottnak tart. A társadalom véleménye viszont a többségét jelenti, ami egyéni szinten nem feltétlen jó. Szerintem ma (és ez tényleg a "mai világ") ott van a hatalmas szakadék, hogy egyértelműen a szakaszos monogámia a jellemző 40 alatt erősen, viszont a többség a monogámiát (nyíltan) még mindig alapvetőnek vallja.

Én megcsalt nem voltam, de súlyozásban oda tenném, mint mikor egy abortusz mellett döntöttem, vagy azt hittem (hónapokig), hogy elváltként építem újra az életem. Elsőre csinálhat meg mondhat az ember hülyeséget, de aztán nagy levegő, és nem lehet mással kicseszni, a vagdalózni, belemerülni örökre az önsajbálatba vagy Dunának menni. Lépni kell, és logikusan.

Bár szerintem már a párkapcsolati probléma kezelelés is inkább szól a logikai érzelem trénelésről, mint az érzelmi logilázásról. (Az utóbbi épp carul megy, arról ne beszéljünk többet, és psssszt)

Azert az onzetlensegnek is van hatara.

Van, amiben/amin senki se szeret osztozni.

Máshogy értelmezünk szavakat, virtuálisan ez nem is meglepő.

A maslowi piramis elmélettel egyetértek, alap.

Kell a szex, mint a levegő vagy az étel.

De nem mint egy kapcsolat előbbre vivője, tehát mozgatórugója, hanem mint egy alap létszükséglet, mint a levegő, az étel, amikből persze, hogy a legtisztábbat és legfinomabbat akarjuk, mert arra van igényünk. Ahogy a partnerünkkel is a legbensőségesebb, legkielégítőbb szexet.

Mozgatórugó szerintem a mindennapok közös öröme, és a közös cél, hogy ez így is maradjon.

Nehogy mar az legyen, hogy hetfon a baratno laba kozott, 2 nap mulva meg nalam...

Miert hasznalnek valakit, ha huseget adok es varok el???

Az egyik legnemesebb - es legnehezebb - emberi tulajdonsag.

Vagy oruljek a bonusznak is, ha kapok??

Szerintem pont nem azon gondolkodik olyankor az ember, hogy mi a követendő minta, hanem mit is érez akkor.

De nyilván mindenki más, a kivételek erősítik a szabályt. Engem még idáig az életben mindig az érzéseim vezéreltek minden téren és nem az elvárások. Azt nem mondom, hogy pont az elvárások miatt nem volt soha semmi problémám.

Egy sumákolt viszony vagy menet biztos mindenkinek rosszul esik, ha kiderült. Én sem mondanám, hogy nem bántana meg, és őszintén szólva nem tudnám megmondani, hogy hogyan reagálnék. Nagyon nem mindegy, milyen periódusban kapja el egy ilyesmi az embert.

Az viszont lényegi eltérés, hogy mit tartok követendő mintának ilyenkor.