Már miért bánnám meg, hogy a férjemmel feküdtem le először, és azóta se voltam mással? (beszélgetős fórum)
13. Enik09 (válaszként erre: 5. - Bekacomb)
2016. dec. 5. 14:30
Meg bizony! :)
12. plavalaguna (válaszként erre: 10. - 328e1b30ab)
2016. dec. 5. 14:28
ez szuper hasonlat :) (és mennyire igaz ;) )
11. 2104cc91e8
2016. dec. 5. 14:25
Nehogy már megbánd!
Ez mindenkinek a legmélyebb magánügye!
Szerintem irigyek rátok, éljetek továbbra is boldogan, senkivel ne törődjetek (főleg a
károgó varjakkal)
10. 328e1b30ab (válaszként erre: 1. - Enik09)
2016. dec. 5. 14:24
Ne hallgass a károgókra! Ha valaki kezdetektől egy luxusautóval jár, nem akar vakra kipróbálgatni opeleket és fiatokat, hogy hátha lesznek legalább olyan kényelmesek, mint az eredeti.
9. 385ecc4d49
2016. dec. 5. 14:23
amúgy szinte mindenkit a szex izgat...hogy hogy nem lehet unni egy másik embert tizensok év után?
Hát kérem, ha az ember jól csinálja, akkor mindig talál új felfedeznivaló dolgokat..:D
Ha szereted a másikat, akkor azt akarod, hogy neki jó legyen....és ez rendkívül találékonnyá tudja tenni az embert.:)
8. Bekacomb (válaszként erre: 7. - 385ecc4d49)
2016. dec. 5. 14:23
Hát én is ugyanígy érzek. Annyira összepasszolunk és össze is csiszolódtunk az elmúlt évtizedek alatt. Ismerjük egymás gondolatait is. Szerintem hatalmas érték van a birtokunkban, amire nagyon kell vigyázni!
7. 385ecc4d49
2016. dec. 5. 14:20
Ami jó, ami működik, ami boldoggá tesz, amitől még 18 év után is tudsz libabőrözni, könnyesre nevetni magad, meghatódni, azt kár kockáztatni. Persze, vannak összekoccanások is, de kicsik, és rendszerint komolytalanok, inkább csak az eltérő temperamentumunk az oka. De ennyi, és nem változtatnék meg semmit.:)
6. Bekacomb
2016. dec. 5. 14:18
Sorstársakra. :-)
5. Bekacomb
2016. dec. 5. 14:18
Akkor elkezdhetünk kezet rázni. 22 éve ismerem a párom, most vagyok 35. 20 éve vagyunk együtt, van egy 4,5 éves kislányunk. Ugyanez a szitu. Én nem bánom, hogy így alakult, egyszerűen nem tudnék nélküle élni, a mai napig hatalmas a szeretet köztünk, imádjuk és tiszteljük egymást! Eszemben sincs feladni, és más véleménye sem érdekel. Ha felmerül ilyen probléma, majd akkor foglalkozunk vele. Egy időben én is aggódtam emiatt, de mára már nem aggaszt. Mert tudom, hogy igen, benne van a pakliban. Nem lehet ezen görcsölni. Tök jó, hogy sorstársra leltem, mert ez nem túl gyakori valóban, és te megérted akkor a szitut. :-D
4. 385ecc4d49
2016. dec. 5. 14:17
Csatlakozom. 19 évesen jöttünk össze, most vagyok 37. Azóta is együtt, szeretőként, társként, szülőként. Igen, valahol szerencse is kellett, nyilván. És igen, tőlünk is megkérdezik ugyanezt a kérdést...de már csak nevetek rajta.
3. c73db520ef
2016. dec. 5. 14:17
Gratulalok!! Igy legyen tovabbra is!!
Hidd el, semmit nem veszitettetek!
Megtalaltatok egymast.
Vagy nem beszeltek az "elozmenyekrol"...
Buszkek lehettek jogosan egymasra!
2. túrógombócka (válaszként erre: 1. - Enik09)
2016. dec. 5. 14:10
szerintem meg nagyon szerencsés vagy.
1. Enik09
2016. dec. 5. 14:09
18 évesen jöttünk össze, és mindketten szüzek voltunk. Most 41 évesek vagyunk. Annyira unom már, hogy ha valahogy felhozódik ez a téma, mindenki úgy néz rám mint egy ufóra. Régebben is azt hallgattam, hogy majd megbánod, nem lesz hasonlítási alapod blablabla. Feltétlen kell hogy legyen hasonlítási alapom? Mi már ismerjük egymás legkisebb rezdüléseit is, tudjuk mi kell, mi jó a másiknak, egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak másra. Mi újat tudna mutatni? :D
További ajánlott fórumok:
- Mi van a férjemmel? Van/volt valaki hasonló helyzetben?
- Egy lopott pásztoróra – 20 év után – a férjemmel – anyám ágyában…
- Válságban a férjemmel-szerinte nem figyelek rá eléggé.....
- Hogyan éljek élhetően a férjemmel, aki megrekedt gyerekszinten?
- Nem kívánom a szerelmi életet a férjemmel
- Lehet, hogy találkozni fogok egy pasival, aki nem tudja, hogy már van két gyerekem és férjem. A férjemmel már nincs szerelem. Mi tegyek?