Kutyások ide! (beszélgetős fórum)

Ugyan, ugyan, majd titkoljuk az aktuális uralkodó előtt, hogy nincs minden napra új mese, 1000-et úgysem egyszerű elmondani, na me a háremhölgyek biztos összetartó népség. Írj ám, mindegy, hogy mennyit, úgyis tudom, hogy jók lesznek.

Minden napra egy mese. Tudod, mint Seherezadé!Na jól kitoltam magammal, annyi mesét azért nem tudok. Igy hamar levágják a fejem.

Igen, igen, légyszi írjál több ilyet is, szerintem minden kutyafanatikus emberkét érdekelne, és lehet, hogy ihletet kapnának a saját történeteik megosztásához is.

Na igen, szerintem is így igaz...

Van jó pár ilyen történetem, lehet, hogy össze kéne gyűjtenem, amig emlékszem rájuk?

Sziasztok! Az első keverékem több, mint 45 kg volt.1991-ben akkora hó volt, hogy nem lehetett közlekedni. Mi a város szélén lakunk és a szél úgy befújta hóval az utcákat, hogy 65-7o cm-es magasságban állt.Telefonáltak a boltból, ami úgy 3oo m-re van tőlünk, hogy ha kell menjek kenyérért, mertnem tudnak szállitani és 3 napig biztos nem tudnak kiásni bennünket. Elindultam, derékig ért a hó. A kutyát nem lehetett otthon tartani. Ugrált mögöttem, mert szegény eltünt a hóban. Képzeld, ha megálltam, azonnal bökködött az orrával, hogy menjek.Tudta, hogy nem szabad megállni és figyelt, hogy nincs-e valami bajom.

A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leírigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak.

Most jut eszembe Pompomka kölykezett hármat, de csak egy maradt meg. Úgy néz ki, mint egy nagyobbacska egér.De azért igyekszünk képet csinálni, de egy videó lenne szuper.

én is figyelek!képeket akarunk!!!hihi

Már várom , hogy lássam a kutyusokat. Figyelni fogok ám, hogy mikor lesznek fenn róluk a fotók.

:)))ez jóó

oké!nagyon kíváncsi vagyok a kutyáidra!

:DD

Sajnos én még csak tanulgatom az informatikát,majd a profi két fiamtól kikunyerálom, hogy örökítsék meg és tegyék fel.

szia!nagyon aranyosak lehetnek!meg tényleg mozgalmas lehet nálatok a kutya élet, még én is elnevettem magam azon, amit írtál!muris látvány lehet!nincs képed róluk?

Látom, nem vagyunk egyedül.Megigérte a fiam, hogy holnap tesz fel képeket az adatlapra. Az ő gépén vannak és én azt nem merem babrálni.

A harminc centis magasságával, olyan öntudatosan tudott rendet tenni, még én is vigyázba álltam.Szegényke, mielőtt elment a kutyamenyorszába, még kölykezett egy kislányt.Pontúgy néz ki, mint a mesében a pom-pom.Jaj, ez akkora show-t csinál! Az én goldim fut a kerítés egyik oldalán, a labrador a másikon, a pompom meg nem tud velük lépést tartani, ezért beleharap a labrador farkába és úgy húzatja magát.Képzeld, ott lobog a labi farkán!Na itt nem lehet szomorkodni!Mindenki dől a röhögéstől!

Nekünk két tündéri kutyusunk van,egy 10 éves spániel,és egy 2 és fél éves " szerelem "- kutya,mindkettő családtagként él velünk .Barátaink mindig mondják,hogy szívesen jönnének hozzánk kutyusnak :),jobb sorsuk van mint egyes embertársainknak :)

Csak azért, mert kisétkű a család.

Aranyos lehetett a pici kutyus,amint a két nagyot rendreutasitja...:D

nem tudom mi bajod velem, de nagyon rosszul esik, hogy egy kb 40 éve praktizáló állatorvost le koklerezel!

Nem semmi:) Csomó kutyával volt már dolgom, de ilyet még nem pipáltam, igggen helyes lehetett, amint épp tésztázik. Azért tuti jutott a család többi tagjának is az ebédből.

Na,én tiszta bolond vagyok. Az első keverékünk semmi perc alatt befalta a hatalmas tál ennivalóját.Szerencsére, mi volt a kedvence? a túróstészta. Egyik nap jön át a szomszédom valamiért, nézi, hogy öt levél tészta szárad, sodrom a hatodikat.Kérdi, kinek főzöl ennyi tésztát, mondtam, a kutyának és remélem, hogy nekünk is marad ebédre.Na azóta is röhög rajtam. Egyébként jó szomszéd.

Ez nálunk is családi vonás. Az unokahugim nyár elején talált egy kidobott golden retriever kölyköt, és természetesen nem tudott ellenálni neki, hazavitte a másik 3 kutyus mellé, bár nyaraláskor mé g nem merte őket édesnégyesben hagyni, hiába voltak akkor is felügyelet alatt, hanem a kicsit "leadta" a nagyimhoz, mert neki csupán egy ebe van, akivel mindenki (értsd. állatok is és emberek is) jól megvan, most sem kellett csalódnunk benne, tanítgatta a pöttöm kutyát, vigyázott rá, sőt még a vacsiját sem "zárta el" előle. Mondanom sem kell, hogy a két hét letelte után a nagyink sírva engedte vissza a picit, na és a kutyusa is lelombozódott egy időre. Mi már csak így vagyunk a blökikkel, családilag imádjuk mindegyiküket.

Sziasztok! Itt az egyik háznál kettő doberman van. A gazdi felénk hozza sétálni őket. Én egy mesterséges tó mellet lakom, a vízpart 300 méterre van tőlünk. Ez egy óázis a városban. A tóhoz viszi mimdenki a kutyáját sétálni, álomszép hely. Ezek a kutyák olyan szófogadók, okosak, hogy hihetetlen.Nagyon barátságosak is. Ha szeretetre nevelik őket, akkor nem hiszem, hogy gond van velük. Mármint bármelyik kutyával.

Sziasztok. Nekem egy doberman kislány kutyám van. Már 5 éves. Nagyon szeretjük, még a másfél éves kisfiam is imádja. Nagyon jól kijönek egyással, Alexa (a kutyusom) megenged a kisfiamnak mindent, turkálhat a szájában, felül a hátára. Igazi kis haverek

Ne is mondd!Nálunk kutyabolond az egész család.Ja egy negyedik keveréket kihagytam. Na annak regénybeillő története van.Nem akármilyen kutya volt.

Juj, szegény kutyus:(( A miénknek is méretes füle van, de nagyon jóképű kis szerzet, legalábbis mi annak látjuk őt, de egyébként is elfogult vagyok, mondhatni mindegy, milyen "típusú", csak kutyából legyen...szeretem őket.

Képzeld a szomszédomnak volt egy tacsi- akármi keveréke. Apró termetű,akkora fülei voltak,mint egy németjuhásznak, olyan csúnyácska volt szegény, de annyira szerettük mi is, mindig kapott tőlem valami finomat.Volt mellette egy jó nagy labrador, meg nekünk is mindig nagytestű kutyánk volt.Ha a két nagy kutya a kerítés mellet örjöngött egymásra, ez a pici odafutott, ugatott kettőt és a két nagy elkullogott egyik jobbra, másik balra. Halálra nevettük magunkat.Szegény tavaly meghalt, 14 éves volt.