Kutyasétás sztori (beszélgetős fórum)

Ejnye Kedvesem, fingik hát fingik. Az én bulldogom meg röfög, nyög is hozzá, ha éppen nem horkol.

Tegnap az ajtó feletti fészekből kiesett egy fióka, arra figyeltünk fel, hogy fél centiről, megmerevedve nézi. Nem vártuk ki a végét, visszatettük a fészekbe, azóta ott ül alatta és sír utána. Nem tudom mit akart vele csinálni, lehet, hogy megkóstolta volna?

Pedig az a kutya is tudja, hol a helye a ranglidtán: ő a No.1! :-)

Az én kis drágám olyan áldott jó: velünk alszik (pontosabban lefekvéskor meg felkeléskor odabújik), finom falatok is megvannak (persze nem csoki!), mégis olyan engedelmes, a hangomat se kell felemelni, és hallgat rám. Soha semmilyen gonoszságra nem vetemedett, a lányom játékát is csak akkor rágja össze, ha a gyerek a szájába nyomkodja, de hát ezen a téren a lányomnak van inkább tanulnivalója. Feltehetően jól értünk kutyául, és ezt már a két éves csemetémen is észrevettem.

Azért ágyra menés nálunk is van most már.

Ez még az elején volt, míg kölyök volt, nem nagyon engedtük a hálóba és az ágyra, mert hát nem volt szobatiszta, és hát ezért egyesek nagyon elítéltek. Most már bejön az ágyba esténként, egy kicsit szunyókál velünk, és ha elég neki (kb. fél óra), akkor szépen kimegy a helyére. Szeretek vele aludni, bár egész éjszaka még sosem volt ott, mert jobban szeret a helyén. Nem is tudom, hogy bírnám a horkolását, az lehet, hogy zavarna. :D

hát sajnos az ágyramenés nálunk is nagyon megy -szégyellem is nagyon de ez van:) - tőlem nem kunyerálnak, mert én nem adok nekik, a gyerekek "titokban" mindig nyomnak neki egy-egy falat husit. Édesség nincs, de nem is szeretik.

Méé mondod,hogy nem tudsz irni?

Teljesen egyetértek!!!

A falnak megyek attól, hogy egyesek belém akarják magyarázni, hogy én nem szeretem a kutyámat, mert nem etetem mindenféle finom falattal (persze ez nem igaz, mert egyszer-egyszer tőlem is kap finomságokat, persze nem cukros és egyéb káros dolgokat), rászólok, ha rosszat csinált, nem engedem fel a kanapéra, és nem alszom vele egy ágyban.

Attól én még teljes szívemből szeretem, és a legjobbat akarom Neki. Azt, hogy egészséges, boldog kutya legyen, hogy béke és nyugalom legyen körülötte, legyenek kutyabarátai és minél hosszabb és teljesebb életet éljen velünk. Nekem ez a legfontosabb, és nem az, hogy pl. pár másodpercig élvezze az életét megrövidítő nyalánkságokat.

Hát nem is tudom!

Pedig az a szegény kutya úgy jött volna játszani a mi kutyáinkkal, de azok az idióták nem engedték. Olyan szomorú élete van annak a kutyának, tök sajnálom! Soha nem játszhat más ebekkel.

Igaz, a gazdin múlik minden és nem az ,hogy milyen a kutyája, az előbb irtak szerint, hanem, hogy ezt hogyan kezeli. Amig Óbudán laktunk- nekem akkor egy igen domináns hatalmas vizsla lányom volt/ Kölyökként összebarátkozott a Flórián tér össze kutyájával, soha komolyabb baj nem volt.

Itt vidéken /pedig Pest megye!/ nem olyan egyszerű a helyzet, itt sok a sétálni kiengedett -egyébként láncon lévő - vagy csak egyszerűen állandóan csavargó kutya. Én viszont,hozzá voltam szokva nagykutyához. A két pireneusival mikor sétáltunk csak egyszer rontott nekünk kutya. De a máltai olyan apró, hogy sajnos én is felkapom - és eldugom a kabátom alá - ha egy kutya jön felénk, persze gazdi nélkül. Tudom, hogyha a másik nem is támadná az én idiótám neki menne. Mivel ennél jobb nem jutott eszembe, be fogok szerezni egy kutyariasztó kütyüt, amit a postások is használnak, de már erről is volt itt szó aszem.

Így van! Az ilyennek nem való.

Velünk volt már olyan, hogy a Sefo megfogta az egyik kutyabarátját sajnos:( Mindig együtt játsozttak, már a miénk 3 hónapos kora óta, a másik egy tacsi-spániel mix volt. Mind a kettő kan kutya. Ezzel nem is lett volna gond, csakhogy volt egy harmadik kutya is a arátok között, aki meg az incidens előtt tüzelt. A Sefo akkor volt kb 8 hónapos, és kezdett ivaréretté válni, és próbálkozott a lánykutyánál. Ez meg nem tetszett a tacsikeveréknek, és nekiment a Sefonak. De a Sefo nem foglalkozott vele, simán otthagyta. Aztán addig-addig támadta, meg harapta a másik, amíg egyszer elég jól megkaphatta a pofáját, és fájhatott a Sefonak, mert akkor begorombult, bekapta a fejét, és elkezdte rázni. Halálra rémültünk, és egyből ráüvöltött a párom a kutyára, hogy ereszd, rögtön el is engedte, szerencsére semmi komoly baj nem történt. Azóta elköltöztünk onnan, de utána már nem lehetett összeengedni őket, mert a tacsikeverék morgott rá mindig. Mindennek a nők az okai:DDDD

Tudom mi is hibáztunk, hogy hagytuk, hogy basztassa a tacsi a Sefot, de addig soha nem bántott semmilyen kutyát, max adott neki egy maflást, és kész. Akkor szakadt el nála a cérna.

Most meg már, hogy 2 éves lett, nem lehet csak ógy bármilyen kutyával összeengedni, pláne nem hasonlóval mint ő, mert ha nem ismeri el rögtön a másik kutya, hogy a Sefo a király, akkor bizony balhé van. Úgyhogy mostanában csak szuka kutyákkal, vagy olyanokkal játszik, amik még kölykök, vagy semmi dominancia nincs bennük.

Okés,akkor megnyugodtam!Szerintem minden ami történik a gazdin múlik.Sajnos tacsival volt már nekem is egy élményem,ott is kiderült olyat tart kutyát akinek nem való.A régi kutyusommal épp sétáltunk,láttuk h jön egy faszi egy tacsival,ezért ráraktam a pórázt.Tudni kell róla,hogy iszonyat szófogadó volt,csak szólítottam a nevét és már jött is,azt se kellett mondani h gyere.Csak azért vittem a pórázt magammal h megtudjam fogni ha idegen kutya jön,mert féltettem a picikémet!Szóval megfogtam pórázon de oda akart menni megszimatolni,gondoltam mi baj lehet,hisz még tacsival nem volt rossz élményem.A pasit nem tudtam megkérdezni h barátkozós-e mert épp telefonált...nem ért rá cseverészni.Épp h megszimatolták egymást és a tacsi már megharapta az én picikém orrát.Mondanom sem kell,hogy ömlött belőle a vér...A köcsög fa....z még csak le se szidta a ku..va kutyáját,nézett maga elé,nagy nehezen letette a rohadt telefont!Megkérdezte tőlem h baja lett-e?aaaaaaaaaaa mondom semmi,csak ömlik belőle a vér,meg vasárnap van tudnám milyen orvoshoz vigyem meg h miböl fogom kifizetni.Persze nem vártam tőle h adjon rá pénzt,egy ilyen seggfejtől csak éreztetni akartam vele a dolgokat.7000Ftba került ez az incidens.Azóta alig láttam de kerülöm is.A picikémnek nem lett baja,sajnos azóta elpusztult rákban...Az orrán pedig mindig is látszódott utána a harapás nyoma.

Azóta lett másik tacsim,ez meg minden kutyához odamenne játszani,dehát nem lehet csak az ismikhez :-) az a szerencse hogy azokkal a kutyákkal amelyekkel az előző barátkozott ő is barátkozik,csak hát nem tudom mikor lehet majd elengedni póráz nélkül merthát kotorék,viszi az orra.

Az egésznek az a lényege,hogy a kutya általába olyan mint a gazdája.Ilyen seggfejnek pedig nem kéne kutya!

Ilyen mindenhol van. Nálunk egy pudlis hapsi meg nő volt ugyanez, csak azok tényleg meg is rugdosták a többiek kutyáit, mikor véletlenül odaszaladtak. Bocs, mi is a pudli rendes neve???

Ja, uszkár! Na szóval úgy hívtuk azt a kutyát, ugyanígy többen, akik együtt játzattuk lent az ebeinket, hogy Veddfel:p Mert mindig azt kiabálta a nő a pasinak, mikor megláttak egy kutyát 200 méteren belül:DDD

Igen... ezen a kérdésen én már rengeteget gondolkoztam. Teljesen igazad van abban, hogy vannak esetek, amikor más emberek reakciójától sok minden függ. Még egy olyan kutyánál, ami más kutyákat nem szeret, és megugat (mint pl. a te máltaid, vagy a szomszéd tacsi) is előfordulhat, hogy véletlneül póráz nélkül találja magát az utcán. Nem kell nagyon nagy dolgokra gondolni, elég ha elszakad a póráz, vagy kertes házban kiszökik. Ekkor marhára nem mindegy, hogy kivel találkozik össze a kutyám.

A következő sztori a napokban történt. Esténként (lakótelepen lakunk) 9 körül páran levisszük a kutyáinkat sétálni, olykor el szoktuk őket engedni, van egy kis zöld terület, ahol szaladgálhatnak. Mindig figyelünk, ha jön más kutya vagy ember, akkor megfogjuk. Egyik nap az egyik kutyus elszaladt és a többi (szám szerint 2) kutya utána. Egy öreg faszi sétáltatta pórázon a spitzét (így kell írni?). Persze mindhárom a kutyához futott, de mi rögtön a nyomukban, kb. 5 mp lemaradással ott voltunk mögöttük, folyamatosan hívtuk őket vissza, kettőt rögtön meg is fogtunk. (már akkor ilyeneket ordítozott, hogy: "miért nem lehet megkötni ezeket a kurva kutyákat!")

Már csak a 6 hónapos spániel ugatott 1 méterről, meg próbált játszani a kutyával, egyáltalán nem bántotta, az ő kutyája vicsorgott, ugatott és morgott. Én igyekeztem a spancsit megfogni, és közben a faszi próbált belerúgni és mondogatta, hogy "belédrúgok, belédrúgok". Aztán megfogtam, és hálistennek nem történt baj.

Én tudom, hogy valahol mi voltunk a ludasak abban, hogy elfutottak a kutyák és hívásra nem jöttek vissza, csak megálltak. Tisztában vagyok vele. De 5 másodperc alatt ott voltunk és nem győztünk elnézést kérni, egyik kutya sem bántotta az övét, mert játszani akartak. De az ilyen bunkó, alpári stílust nem tűröm. Azért a kutyásoknak össze kellene tartani,és belátni, hogy ki az, aki felelőtlen kutyás, és ki az, aki nem. Elküldtük a faszit melegebb éghajlatra a stílusa miatt, mert nem volt jogos ez a hangnem. Holott tudom, jobban oda kellett volna figyelnünk rájuk.

Erről jut eszembe, hogy még tavaly ősszel ránkrontott egy nagyon aprótermetű kutya, talán lehetett az is vagy 3-4 kg. Úgy támadta szegény Sefot, mint aki megőrült. A hülye gazdái meg csak szép komótosan sétáltak felénk, mikor látták, hgoy én fogom az én kutyámat, már csak a két hátsó lába van a földön, hogy nehogy elérje a miniegeret, plusz az övékét meg lábbal próbálom eltávolítani az enyémtől. Annyit sikerült tennem, hogy a Sefo fejéhez nem tudott menni a kiskutya, így nem esett baja. Viszont jól rálépett a Sefo mind a 30 kilójával:p Hát így járt! Mondjuk a gazdik se voltak valami idegbajosak. Bocsánatotkértek, én meg mondtam, hogy semmi gáz, de nem az én kutyám volt életveszélyben...

férjem amúgy okosabb volt egy ugyanilyen esetben, mert ő még mielőtt odaért volna ugyanez a minieb hosszúra engedte a Sefo pórázát, így a másik megijdet, és visszaszaladt a gazdihoz:p Hát úgy könnyű, ha már messziről látja, hogy jön! ÉN csak azt vettem észre, hogy már ott van, és megy neki a Sefo fejénk, az meg már nyitja a száját...