Külföldi a párom! Tényleg, a Tied is? (beszélgetős fórum)

Oooh, köszönöm, h megosztottad velünk...!

Nálam: tavaly a Sziget-fesztiválon megszólított a párom ismeretlenül a tömegben, mert nagyon tetszettem neki..

Én láttam, hogy külföldi, ezért eléggé hárítottam, de ő.. kitartott, és hozott nekem egy sört, a tömegben újra megtalált engem, Na! -ekkor már szemügyre vettem alaposabban!!! :-) Miveél már csak két napja volt itt, Budapesten a barátjával a nyaralásából, és én dolgoztam másnap, ezért... maradt 2 esténk, éjszakánk.. Hát így kezdődött. Első perctől egymásra voltunk hangolódva, második perctől teljes bizalom mindkettőnk részéről, harmadik perctől szerelem.. most meg azon vagyunk, hogy összeköltözzünk. De ez még húzódik, a párom megfontolt típus - szemben velem, úgyhogy én már kezdek türelmetlen lenni..:-)

Minden nap tartjuk a kapcsolatot, sms, email, skype, telefon.. havonta-kéthavonta találkozunk budapesten, párizsban, vagy az ő városában (Bretagne-ban)..

Úgy érzem, végre megtaláltam a párom - vagyis, Ő talált meg engem..-, és én is alig várom, hogy ezt megpecsételjük..:-)

Mar nem babysitterkedem.. csutortokon volt az utolso napom. A baba bolcsibe ment.

A spanyolt nem teljesen a nullarol kezdtem, a alapokat mar tudtam. Persze azert itt beszelni egeszen mas... joval nehezebb volt kommunikalni mint chetelni :). Most mar egesz jol tudok beszelni szerencsere, de ehhez kellett egy kis ido...

A csaladja alapvetoen aranyos, de sajnos egyutt elni anyosommal nem konnyu... eleg nehez es piszkalodos termeszete van, persze sokkal rosszabb is lehetne, igazabol csak az egyutteles a gond, ha csak neha talalkoznek vele nem lenne vele semmi bajom :)

Meg itt vagyok, kb 2 het mulva megyek haza.

A megismkerkedes... 4 evvel ezelott talalkoztunk eloszor itt Spanyolorszagban, egy nyaralasom alkalmaval, akkor en meg csak teljesen baratilag kozeledtem hozza, de neki mar elso latasra nagyon megtetszettem. Kommunikalni alig tudtunk, felig angolul, felig spanyolul probaltunk beszelni, de inkabb csak nevettunk :) Elcsereltuk egymas telefonszamat es hazamentem. Mar akkor volt egy nagyon furcsa erzesem vele kapcsolatban... sajnaltam, hogy ott kell hagynom, pedig semmit nem erzetem iranta csak szimpatiat, de azt viszont nagyon.

1 evvel kesobb megint Spanyolorszagba mentunk nyaralni tesommal, es ekkor irtam neki egy sms-t, hogy itt vagyok, es talalkozhatnank ha van kedve. Erre felhivott... Alig ertettem valamit :) pont egy szorakozohelyen voltunk, ahol nagyon hangos volt a zene. Szoval a beszelgetest kovetoen irtam neki egy sms-t, hogy akkor mi legyen, es o visszairt, hogy neki csak az utolso nap lenne jo ejfel korul. Tesom meg nem akart mar olyan keson elmenni sehova utolso nap, szoval a tali sajnos elmaradt. Hazamnetunk.. honapokig semmi nem tortent, de szeptemberben sms-ben elkertem az msn cimet. Rogton megadta... megint kb 2 honapig semmi, aztan egyszer csak meglattam msn-en, es rogton rakattintottam. Elkezdtunk beszelgetni (addigra mar jobban tudtam spanyolul) es nagyon jo volt.. sok mindenben kiderult, hogy hasonlitunk stb, es par nappal kesobb azt vettem eszre, hogy mar mindennap beszelunk... Aztan elkezddott az sms-ezes is, es kezdtem megkedvelni... :) Azt igerte eljon karacsonykor, de sajnos ez elmaradt, utana en igertem, hogy megyek hozza tavasszal, de ez is elmaradt... ezek utan mar kicsit ugy ereztem, hogy ebbol semmi sem lesz, mivel nem vesszuk komolyan a talalkat... Erre o azt igerte, augusztusban egeszen biztos, hogy eljon hozzam. En nem hittem benne... de azert remenykedtem, hogy megis. Kozben megszunt a nete, es nagyon ritkan tudtunk kommunikalni. Kerdeztem tole, hogy komolyan mondta-e, hogy jon augusztusba, mert nekem tudnom kell, ugy kerem a szabadsagom. Azt mondta mar megvette a jegyet... ugyhogy jon :) Nagyon boldog voltam, de egyben feltem is, mi van ha nem fog tetszeni :) SZoval eljott... es tetszett.. es osszejottunk.. O rogton mondta, menjek vele vissza Spanyolorszagba, de nekem akkor meg munkam volt, es szerettem volna meg felretenni egy kis penzt.

Vegul megbeszeltuk, hogy utanamegyek hamarosan, tartson ki, es kitartott, 3 es fel honap mulva novemberben kikoltoztem hozza, azota itt vagyok.

Ez a mi kis tortenetunk :)

Nalatok hogy volt???

detto, ami a végét illeti,ti.lánykérés..:-)

Jaj, drukkolok Nektek!

De miért mondod,h nincs munkád,a bébiszitterkedés nem az?? A spanyollal... egészen nulláról indultál? És most hogy megy? Milyen a családja??

Itthon vagy már újra???

Hogy ismerkedtetek meg???:-)

Örülök, hogy ITT vagy!!!

Sziasztok!

Nekem spanyol a parom es Spanyolorszagban elunk. Tobb mint 4 eve ismerem, 2008. augusztusban jottunk ossze, 2008. november vegen jottem ki hozza. Lassan 2 eve hogy egyutt elunk, de sajnos egyelore meg a csaladjaval egyutt. Most tervezzuk, hogy veszunk egy kozos lakast. Sajna nekem meg nincs munkam, elso evben a nyelvet tanultam, aztan baby sitterkedtem.. Nagyon hianyzik a csaladom es a barataim, na meg persze a fincsi magyar etelek :) Ugy dontottem hazamegyek most egy kis idore, es leteszem a jogsit, addig a parom tud meg gyujteni a lakasra.. nem lesz konnyu, de karacsonykor eljon majd hozzank. A szuleim nagyon szeretik. Eddig eleg surun haza tudtam menni, hol egyedul, hol a parommal egyutt. Szeretek itt lakni, de nagyon nehez igy elni, tavol a csaladtol, viszont jo egy olyan emberrel lenni, aki ennyire szeret...(egeszen mas mint a magyar fiuk) Mar arra varok mikor keri meg vegre a kezem :)

Köszi a biztatást, majd bedobom magam :)

Elvégre is, segíts magadon, és az Isten is megsegít... fel fogom hozni hamarosan.

Bár így is lenne. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőlünk.

Én szeretnék eltűnni ebből az országból, főleg oda, ahová ő is most menni készül.

De annyira friss a kapcsolat, hogy én ezt nem merem neki felhozni, mert nem tudom, hogy hányadán állunk egymással. :-/

A nyelveket meg szeretem, az Ő nyelvét is szorgosan tanulgatom, de szerencsére Ő is tanítgat :)

hát úgy,hogy ha tényleg szeretitek egymást,akkor fel van adva a lecke: nyelvtanulás, költözködés, fejlődés,tolerancia,türelem...

De megéri, még hát..:-)

nem is lehet másként!!!

Hajrá!!!

hát, ha ő a párod, akkor nincs megállás...

:-)

Én épp most bonyolódok bele egy ilyen kapcsolatba.

Jajjj... hogy mi lesz még ebből! Nekünk sincs közösen beszélt nyelvünk, amit Ő tud magyarul (azt a keveset), abból próbálunk építkezni, illetve engem is tanítgat mindig valami újra.

:)

Ráadásul fiatalabb is nálam... és egy hónap múlva lehet el is kell hagynia az országot (munka miatt). Ez tök gáz.

Pedig ő pont most kezd szerintem komolyabban gondolkodni kettőnkről... szívás mi?? :)

:)

Te akkor még nem álltál készen, ennyi.

most vár egy kicsit, és újabb alkalmat teremt majd.

Te viszont már húszezerszer végiggondoltad azóta, és beijedtél, hogy nem fogja megtenni... pedig DE, nyugi. csak nem holnap. Te meg türelmetlen vagy, úgy érzed, esetleg lemaradsz a vonatról.. pedig nem, hisz az még be sem érkezett az állomásra. ó, mi nők... bizony, ilyenek vagyunk.

nyugi. minden jön a maga idejében! sok boldogságot!!! ;)

Sziasztok, köszönöm, Veronika!

Nagyon jól éreztük magunkat, mint mindig.. Kezd körvonalazódni, hogy hogyan tovább. Megcsinálja párom a nyelvvizsgát angolból, azután ezerrel melót keres itt!!! :-)

Nagyon boldog vagyok!

(nem részletezi, miért is jutott erre a döntésre, de úgy sejtem, összegezve mindent úgy érzi, Nekem ez lenne jobb.., szóval ezért)

Ha, esetleg, ha... van bármi ötletetek hogyan tudok én innen neki melót keresni (francia férfi, közgáz diplomával, jó angol, és elég jó francia nyelvtudással:-)), minden tanácsot szívesen fogadok..

Mert szeretnék neki munkát találni, vagy legalább megróbálni segíteni neki a munka keresésben..

Köszi előre is!

Veletek mi újság?? Írjatok.

Ja, Más!?

Szerintetek nem gond, hogy nem kérte még meg a kezem? Tudom, érzem, hogy szeret. És nem akarok rágörcsölni (az sosem jó). De - nem hiszem, hogy említettem - júniusban egy romantikus párizsi hajókázáskor, úgy éreztem, meg akarta kérni a kezem... és én totál zavarba jöttem, de őrülten (nem is gondoltam rá, hogy ilyesmi történhet velem), és elkezdtem megállás nélkül hablatyolni neki, hogy milyen boldog vagyok, meg ilyesmi. Nem hagytam egyáltalán szóhoz jutni. (Ilyen vagyok, ha zavarba jövök. Pl. most is sokat beszélek Neknek..:-)) Na és aztán nem mondott semmit, azt mondta, akkor menjünk. És egész este rossz kedve volt, totál. Szóval, nagyon úgy éreztem, hogy akkor Az lett volna a szándéka. De elpuskáztam a dolgot.. Na és, gondolhatjátok, azóta állandóan azt várom, hogy... értitek.

Szóval? Mit gondoltok? Vagy lehet, hogy félreértettem. De ha nem értettem félre, nem éreztem félre... akkor miért nem kérdezte meg azóta... Szóval ez egy kicsit elszomorít... a nagy örömködésem közepette...:-)

Csak... érdekel a véleményetek, lányok!

Na, megyek.. minden jót Nektek!!!

Én holnap megyek a páromhoz.Reggel indulok. Puszi lányok!Manóka, egész közel leszünk egymáshoz...:-)

Jó hétvégét!! Írjatok szorgalmasan ám!

szuper, hogy jol haladsz a franciàval, szimpatikus az elszàntsàgod. (nekem még Budapesten, munka mellett nem nagyon ment a nyelvtanulàs, tàvol az élo nyelvi kornyezettol, az egymàstol tanulunk-kisérletek pedig rendre befuccsoltak :) jol elvoltunk a spanyollal, tàrsasàgban az angollal... mondjuk nem is tudtam, hogy végul itt kotunk ki, de szerettem volna megtanulni a nyelvet)

akkor indul az meg igazàn, ha nyelvi kornyezetbe kerulsz! és igy, az eros alapozàssal gyors és intenziv lesz a fejlodés, ooo, jol csinàlod, csak igy tovàbb!!!

Nálunk is az angol a közös nyelv és mi is felvetettük Angliát, mint lehetséges lakhelyet. Hamar közös nevezőre jutottunk, hogy egyikünk sem szeretne ott élni :) Így legalább az egyik félnek van biztos állása, családja mellette meg barátok, igaz nálunk az utóbbi kettő mintha nem is lenne.

Egyébként ennyire nem jó egymásra utaltnak lenni...

Bocs a helyesírási hibákért..

Manóka, a Loir-völgye gyönyörűűűű, szuper helyen élsz! És a munkatársaid mit szólnak, hogy magyar kollégájuk van? Éééés, a munkát megpályáztad, interjúztál, stb..., vagy ismerős révén sikerült??

És mióta beszélsz franciául??

Felvetted már kinti magyarokkal a kapcsolatot..

Én az iwiw-en néztem, sokan élnek arrafelé...:-)

Hm... a Mi közös nyelvünk az angol. A közös nem-anyanyelvünk. Néha azon vagyunk, talán az lenne a fair, ha angol nyelvű országban élnénk, emiatt.. Szereintem ez azért hülyeség lenne, kb. akkor mindenkinek legyen idegen, és új... alapon. Áldozatot nem mondok, mert én nem érzem áldozatnak az újat, és azt, ha lépnek, fejlődnöm kell a páromért, akit végre megtaláltam. Vagyis ő engem.- Vagyis Mi, egymást..:-)

de a lényeg: az én egész családom beszél angolul. Többen franciául is. A barátaim is, angolué, mindnyájan. Szóval nagyon ritkán kell forgítanom a páromat. Franciaországban ez tökéletesen más: a családja, a nővérét kivéve, nem beszél angolul. A barátai kedvesek, és próbálkoznak, itt már jobb az arány.. A szüleivel való kommunikálásért nekem kell minden erőmet megfeszítenem, és jól sikerült.. de ott már előfordult tolmácsolás..

Egyre jobban megy a francia nekem. Minden nap próbálok kicsit tanulni. Munka után, baráti sörözések, mozik, saját heti prigramjaim után... nem könnyű ez sem, felnőtt, baráti körrel és sok-sok elfoglaltsággal rendelkező, dolgozó nőként... egy új nyelvet elsajátítani. És nem tudom, mennyi időre lesz hozzá szükségem, hogy valóban megálljam vele a helyem odakint, ha így döntünk. A párom azt mondja, szuper kiejtésem van, nagyon jól haladok, nagyon büszke rám. Ezt szinte minden nap elmondja. A tanárom is tehetségesnek tart. De nem tudom, mire lesz ez elég. Mert azonnal kiszúrják, nem hogy kiszúrják, nyilvánvaló, hogy nem vagyok francia, amint megszólalok. Talán már a boltokban, egy-egy odavetett merci v. aurevoir jól megy, eljátszom a gondolattal ilyenkor, hogy francia is lehetnék... :-) de nem vagyok...

szóval nehéz..

Manóka, te mit gondolsz erről??

A párom azt mondja, hogy ha én megyek (ezt már idén remélhetőleg eldöntjük), akkor mindenképpen egy intenzív kinti franciaórára befizet engem, mert csak ott tudok igazi "franciává" válni... A szó legjobb értelmében. Mert -kedvesem - azt mondja, ő már félig magyarnak érzi magát...!

Ezek azok a kijelentései, amitől elolvadok. Azt hiszem, értitek...

Én egyébként tájépítész vagyok.. most egy elég speciális munkahelyen dolgozom, ami szerintem odakint csak franciáknak sikeredne...(polg. hiv.)

...

na ja, ilyen helyzetben aztàn hamar kiderul oda-vissza, hogy mennyire fontos a màsik, és az ember mit tud "beletenni a kapcsolatba".

a felek valoban felàldoznak sokmindent egymàsért, a "bàrmit megtennék érted" pedig nem csak szoveg :)

Általában lefordítom szó szerint neki, hisz szomszéd ország, elméletileg a magyar is hivatalos nyelv, tehát sok dolgot átvehettek tőlünk. Meg szokta érteni többségében:)

Amit írtál a kapcsolatokról, azt én is úgy gondolom. A gyenge kötelékek elbuknak viszonylag hamar... Szerintem egy ilyen kapcsolat sokkal stabilabb, erősebb, mint egy "átlagos", hisz muszáj összetartónak lenni, hisz csak egymásra számíthatunk.

persze, ha ugy jottem volna ki, hogy nem tudom a nyelvet, akkor nekem is eleve benne lett volna a pakliban a takaritas is, meg egyebek. viszont, mivel beszelek fr-ul,nem erre mentem ra. bar nem konnyu itt kelet-europaikent irodai allasba bekerulni, es elfogadtatni magad. most egyelore van munkam, de csak ideiglenes, hogy aztan mi lesz, meg nem tudom. talan nalunk is hazakoltozes lesz, egyutt...) mindenesetre teny, hogy egy vegyes parnak tobb megprobaltatast kell atveszelni, mint egy nem vegyesnek. vagy legalabbis masfajta megprobaltatasokat. erosnek kell lennie a kapcsolatnak ahhoz, hogy megmaradjon. amolyan "langyos viz"-be ilyen helyzetben gyorsan belebuknank sztem mindannyian.

szopott gomboc: :)) na igen, pont ilyesmikre gondoltam!! talan ugy lehetne elmagyarazni, hogy szilvas gomboc, panir nelkul:) bar ez sem a szo szerinti jelentes. de az talan nem is baj.:)

Hát ha tudnám a nyelvet, akkor én sem takarítói állást néznék, akkor simán mehetnék kozmetikusnak is... Amúgy nekem nincs diplomám, de azon kívül mindenem van meg több szakmám. De mostmár nem is próbálkozok, nem akarom az otthoni vendégeimet elveszíteni, meg haza is szeretné(n)k költözni, szóval lesz*rom nagy ívben a munkakeresést itt:)) Majd otthon ráállok, csak nyíljon már az a gyár! Én már úgy vagyok vele, hogy oda is mennék (pedig utolsó hely, amire gondolnék), ha megfizetik, csak legyek otthon és meg tudjunk ketten élni belőle.

Mindegy, így is rossz meg úgy is! Csak nekem így jobban!

Párom frankón tanul magyarul :D Szóval szavakat és rövidebb kifejezéseket tud, de sokmindent megért, csak válaszolni nem tud rá. Persze tolmácsolok, ha otthon vagyunk M.o-on.

Speciális kifejezések, hááát... Múltkor párom levágatta a haját, elég rövidke lett, apum meglátta webkamerán és azt mondta rá, hogy "szopott gombóc" :DD Szerintetek ezt hogy magyarázzam el?:D

sziasztok! én meg bizony beàlltam takaritani néhàny honapra, buszkeség ide vagy oda, hisz nem is beszéltem még a nyelvet igazàn, mikor valahogy itt maradtunk...(Strasbourg) :) az elso itteni munkàm (gyerekpàsztor) feketén mukodott, és Franciaorszàgban ez semennyire nem buli, szoval valamit lépnem kellett. én is diplomàs vagyok egyébként, mi tobb, remek munkàm volt Budapesten, de hamar belàttam, hogy itt szép lassan tudok csak lavirozni, VAGY honapokig a pàrom pénzébol ulok itthon és jàrok suliba... az nem ment volna. szoval inkàbb belevàgtam a nyers kozepébe, és igy osszel nyugodtan mehetek vissza a nyelviskolàba, kereshetek jobb munkàt, illetve torhetem a fejem valami piacképes képzésen, mert van pénzem.

màr néhàny honapja franciàul beszélunk egymàssal, a spanyolt zsebre raktuk, bàr nem volt konnyu a vàltàs, foleg neki :) én meg turelmetlenul eroltettem, mert fejlodni akartam.

àà, szoval nem egyszeru ez, de én szeretem az itteni életemet, talàn épp azért, mert ujra és ujra bizonyitanom kell magamnak, hogy képes vagyok megàllni a helyem, és megtalàlni az utam.