Külföldi a párom! Tényleg, a Tied is? (beszélgetős fórum)

szupi, hát, néha - az a tapasztalatom,vagy a baráti körből származó tapasztalat - egy kis bekeményítés-féleség nem árt.. Ha egy kicsit elgondolkozik az ember, és mérlegeli, hogy mit veszíthet.. És akkor összeszedi minden erejét, és harcol...

:-)

ha érted,mire gondolok..

Örülök,hogy így alakulnak a dolgok. A párodban is érlelődik, vagy már meg is érett akkor az elhatározás a családjától való különköltözésre...:-) Ami nagyon jó!

Hát ez nagyon jól hangzik, Veronika! Végre! Drukkolok,majd írj az újabb fejleményekről, az első tapasztalatokról...

Akkor kezd helyreállni a lelki békéd,ugye...?

épp most estunk haza egy utazàsbol, ami nagyon jol esett mindkettonknek :)

egyébként a dolgok szép lassan alakulnak...

még késobb lesz az, hogy elégedett lehetek "szakmailag" is, addig meg beérem a tobbivel ;) és persze épitem az ajtot, amin majd a lehetoség kopogtat... pfff :)

egy éve vagyok itt... ha osszegzem az eredményeket, nem is rossz, ha szigoru vagyok magamhoz - mint àltalàban - halovàny verébfing, de kezdetnek ... legalàbb hajtogàz :)

szoval ma màr:

-beszélek franciàul

-magabiztosan létezem itt

-igazàbol màr °itthon° vagyok...

-tobb, mint fél éve van munkàm, ezàltal jogosult leszek hamarosan mindenfélére (hogy miért csak leszek? mert a hivatalos ugyek erdeje itt a legsotétebb rengeteg a vilàgon ;) de alakulunk)

+azt hiszem nemrég baràtra is leltem, sajàt "kulonbejàratu" itteni baràtnéra

(szeretetteljes cimboràk kore ugye adott a fiatalember àltal)

emigyen vagyok, Kedves Gigi :) s orulok, h szàmodra is jott a bizonysàg, tudtam én!!

Köszi, hát még csak 2 elméleti órám volt, ugyhogy még a neheze hátra van :) De tetszik, és élvezem, hogy újra tanulhatok valamit. Párommal nehezen, de kibírjuk a különlétet, sőt úgy érzem ez most csak megerősíti a kapcsolatunkat, és napról napra (még)jobban szeretjük egymást :) Néha jó az, ha hiányzik a másik... szerintem. Meg jó együtt lenni anyuékkal, találkozni nagymamámmal, nagypapámmal...barátnőkkel...Ja és nagyon nyugodt vagyok mióta itthon vagyok. Tudod meséltem, hogy párommal még nem lakunk külön, és engem nagyon frusztrál, hogy a szülei mindig otthon vannak, főleg anyósom nem hagy nyugton minket.. piszkálódik, kioktat... stb. Ezt én már nem bírtam, ezért is jöttem haza, kicsit lenyugodni... Úgy tervezzük, amint meglesz a jogsim, visszamegyek és keresünk egy lakást. Na meg keresek valami munkát, mert anélkül nem lenne olyan egyszerü lakást venni.

Nálatok mi a helyzet?

Párom egy régi munkatársa keresett meg minket, hogy nyitnának egy szépségszalont, aminek a feltétele a kozmetikus, így egyelőre csak részmunkaidőben dolgoznék, de ennek is nagyon örülök! :)

Lefordíttattuk a végzettségeimet, de belekötöttek, kérnem kellett otthonról hatósági bizonyítványt, hogy igazoljam, hogy otthon vállalkozóként dolgoztam. Ez a papír most a fordítónál van, ha minden igaz, mára kész, aztán meglátjuk, megfelel-e nekik.

A továbbiakat még meg kell beszélnünk a leendő főnökömmel.

Egyébként a szalon a belvárosban fog nyílni, egy utazási iroda feletti emeleten. Tök jó, mert a buszpályaudvar mellett van, így mégcsak eltévedni sem tudok:))

Sziasztok,

na, én már most nagyon megnyugodtam. Köszönöm a bíztatást! A párom olyan elszántan keres most munkát, hogy ez enygem teljesen megnyugtat. Igazi Oroszlán! :-) És ő is azt mondta, hogy most azért visel meg engem az a pár konfliktus, szerinte, mert a havi néhány napos együttlétünket tökéletesere tervezem, és ennek óhatatlanul csalódás a vége... A kis okos pasim! :-)

Nagyon köszönöm a bíztatásotokat! Nagyon! Nagyon megnyugtatott engem..

Gigi! csak annyit tegyél, hogy képzeld el, amint egy kedves fiu baràtod elmeséli, hogy màsfél éve megismert egy kulfoldi lànyt, akivel màr toltott egyutt heteket néhànyszor, és ugy érzi, o élete pàrja... igy hamarosan otthagyja majd a munkàjàt és a megszokott életét, màr keresi is a lehetoségeit a làny hazàjàban... nem éreznéd ugy, hogy hu, ez bizony szerelmes a javàbol, talàn meg is bolondult?!

nem valami szemléletesen sikerult leirni, de lépj ki a "sajàt korodbol" és nézd màs szemmel a szituàciot, lehet, hogy egész màsképp fogod làtni... perszepersze, majd vagy két percig mukodni is fog, értem én, de szerintem - oszintén - nem vagytok semmivel késésben... ne rontsd el itt, Gigi, azt nagyon bànnàd!

Hát én is megértelek teljesen, igaz én együtt élek a párommal, de sajnos a szüleivel is, már 2 éve.. és nálunk pedig ez az állandó probléma, hogy igaz együtt lakunk, de nem kettesben, ami nekem már nagyon nagyon hiányzik... én is egyre türelmetlen vagyok, és belőlem is állandóan (egyre többször) kijön a sárkány... az én párom is nagyon mérlegelő, mindent nagyon lassan és türelmesen tervezget.. én pedig türelmetlen vagyok és mindent szeretnék azonnal... Pedig hidd el nekik van igazuk, mert ők azt szeretnék, hogy később minden tökéletes legyen, nem akarnak elhamarkodni semmit... nem akarnak rosszúl dönteni... Én most hazajöttem letenni a jogsim, így pár hónapig külön vagyunk, úgy érzem ez most jót tesz nekünk, mert én is átértékelem a dolgokat és ő is talán megérti, miért olyan fontos nekem a külön lakás.. Úgyhogy azt mondom, nem éri meg türelmetlennek lenni... én is az szoktam lenni nagyon nagyon :D Aztán belegondolok, hogy ilyen embert mint a párom nem találnék minden bokorban, és ezért inkább megértő és türelmes vagyok (vagy legalábbis próbálom annak álcázni magam :D) és csak a pozitív dolgokra gondolok, hogy majd ha külön élünk milyen boldogok leszünk... mindent ki kell várni, semmit nem kapunk ingyen és egyszerüen az élettől, meg kell tanulni pozitívan gondolkodni és türelmesnek lenni. Csak így lehetünk boldogok, hidd el... Mindennek meg kell látni a szépségét, most pl. azt, hogy bár nem vagytok együtt, de tervezgetitek a közös jövőt és ki kell élvezned a találkozásotok minden percét...

Csak pozítívan... még egy kicsit tarts ki!!! :)

Megértem, hogy türelmetlen vagy. Mi még egy éve sem voltunk együtt, amikor kiköltöztem.

Most eléggé hülyén fog hangzani az, amit írok, de ne türelmetlenkedj, miután együtt lesztek, már jó lesz, évek múlva meg már teljesen megszokod és nem lesz benne az a különlegesség, ami volt. Szerintem inkább élvezd ki ezt az időszakot, mikor még minden szép és jó, mert a láng nem ég örökké.

Ez nemzettől függ. Nyilván egy arab pl. más, mint egy magyar.

Nálunk nincs eltérés, mondjuk szomszéd ország, lehet azért.

Átbeszéltük a dolgot. Úgy tűnik, lesz munkám, mihelyst a papírjaim rendben lesznek. Megvárjuk, hogy milyen lesz és ha nem jön be, akkor újévtől M.o-ban fogunk gondolkodni, de Bp-ben semmiképp. Másik országban sem. Nekem elég kompromisszum volt ide költözni, most úgy érzem, nem rajtam a sor.

Egyébként most béke, nyugalom és szeretet van:) Ez úgy 2 hete, szóval azt mondom, hogy most jó.

Veletek mi újság?

Ha csak még az lenne, de egy darab barátom sincs itt, az otthoniakat is már csak fényképen látom...

Párom dolgozik, mint egy állat. Reggel megy, este jön. Én meg egyedül a lakásban. Szórakozás az annyiban merül ki, hogy elmegyünk anyósékhoz vagy a mamáékhoz. Ebben a hónapban töltöm a 30-at és marhára nincs kedvem ahhoz, hogy egy ilyen életet leéljek.

Nem, nem költöztem el. Még.

Jaj,Veronika, nagyon sajnálom. Ezt már olvasni lehetett a leveleidből.. régebben is..:-(

Akkor lépni kell,ha szeret Téged,akkor léptek együtt,vagy egy ideid távkapcsolatabn is lehet élni - én már csak tudom,több mint egy éve..

Vagy most már meg is lépted,elköltöztél??

Puszi,Gigi

Igen, teljesen megertelek, mert mar en is csaladra vagyom lassan... es en meg csak 24 vegyok, szoval a te helyedben en is nagyon nagyon turelmetlen lennek mar... Szoval nem egyszeru.. amugy amikor en ide kikoltoztem, a baratnoim 2 honapot josoltak nekunk... azt gondoltak nem fogom itt birni, es szerencsere nem volt igazuk. Igaz enm konnyu... vannak rossz idoszakaim, amikor nem erzem jol magam itt, ez a mostani is kicsit olyan.. Hianyzik a csaladom, a barataim, a hazam ami otthon van a szep kis kertemmel... meg ugy minden... Itt nekem csak O van, es a csaladja, baratai. De erre fel voltam keszulve... mar amennyire fel lehet.

Barcelona csodalatos, csak rengeteg az ember a varosban, en igazabol egy kis kozeli varosban lakom, itt azert sokkal nyugodtabb minden. Amugy szeretm.. a nyelvet is szeretem es az embereket is.. baratsagosak, nyitottak, csak en nem tudok olyan lenni mint ok, en joval zarkozottabb vagyok naluk es nyugodtabb. Egyebkent szeretek itt elni, de akkor lennek igazan boldog, ha a csaladom is idekoltozne es ha lenne vegre egy kulon lakasunk a parommal... na meg csalad :)

Unokatesóm is Barcelonában él már évek óta.

Egyébként neked is meg Giginek is őszintén kívánom, hogy sikerüljön minden úgy, ahogyan szeretnétek!

Nekem nagyon rossz itt, erőteljesen gondolkodom a hazaköltözésen, ha Nélküle, hát nélküle, de én itt nemhogy boldog nem vagyok, de egyenesen boldogtalan.

Szia! Még nem tudjuk, hol fogunk együtt élni, most kezdte meg a párom a "fokozatba kapcsolást"..:-) Keres melót nekem is ott, magának is itt..., ebben ő akar a férfi lenni, érzem.. és életemben először vagyk ennyire türelmes.., mert ... gondolom nem kell magyaráznom..:-) De azért én már lassan 30 leszek, nehezen bírom már ezt a távkapcsolatosdit, én már lépnék, mindegy itt vagy ott... csak vele. De meg akarom várni, amíg Ezt ő is akarja, kéri, ... anélkül nekem nem sokat érne, ha én harcolnám ki.., nem alarom. Na, szóval, most épp nem vagyok jó passzban ilyen szempontból, mert fogy a türelmem.

Mi családról, gyerekről/-ekről beszélgetünk gyakran.. Házasságról nem. Azt sem akarom eröltetni.. csak Csinálni..:-) De tisztában van vele (nem titkoltam), hogy számomra fontos a házasság, és hogy az a szent...

Szóval, mi most így vagyunk. Várjuk, hogy találjunk itt vagy ott valami munkalehetőséget, ééés uzsgyi! Amúgy, júniusban volt egy gyanús eset, amikor, úgy éreztem, meg akarta kérni a kezem.. most sem tudom, így volt -e..., na azóta gondolhatod, hogy érzem magam. (Erről indítottam fórumot... nézd meg, érdekel a véleményed...:-))

És szép Barcelóna?? Milyenek a spanyolok? A nyelvet már megszoktad? Szereted?

Igen, egyre nagyobb a szerelem... szeretnenk kozos jovot, lakast, csaladot... es eskuvot is, csak meg nem kerte meg a kezem... :( Mi itt lakunk Spanyolorszagban, es nem is akarunk hazamenni, illetve en szeretnek, de tudom, otthon nem tudnank jol elni, o nem talalna munkat a nyelv miatt, az en fizetesembol pedig nem jonnenk ki... A baby sitterkedest azert nem veszem munkanak, mert egyreszt az nem bejelentett, masreszt pedig csak annyit lehet vele keresni, hogy legyen egy kis zsebpenzem, most pl. a jogsimra gyujtottem ossze belole a penzt. De persze azert az is valami, ha allando babay sitteres munkat talalnek, es egy kicsit tobbet kernek mint eddig, akkor azert nem panaszkodnek... csak az a baj, hogy ezek idoszakos munkak, eddig 2 babam volt, az egyikhez 2 es fel honapot jartam, a masikhoz 3 hetet se... talan ha kitennek hirdeteseket, tobb csaladot is talalnek, eddig nem nagyon kerestem oket, inkabb ok engem :) Illetve volt meg egy kisfiu, de nem birtam vele es nem is akartak kifizetni, ugyhogy onnan 1 nap utan eljottem... Egy ideig jo csinalni, de ez nem egy eletcel... hatalmas felelosseg van az emberen, es nem fizetnek annyit mint egy normalis munkahleyen.. legalabbis nalunk nem...

Egyelore meg nem nagyon kerestem rendes munkat, mert sokaig a nyelvet tanultam, aztan itt volt a nagy munkanelkuliseg, tehat semmi ertelmet nem lattam... Nem tudom mik az eselyeim, de en bizom benne, hogy egy jo oneletrajzzal es hatarozottsaggal nem lesz olyan nehez munkat talalnom. De most eloszor var ram a jogsi.. :) Hu de jo lesz migint otthon lenni egy kicsit anyuekkal... Csak sajnos O nem lesz velem... de szerintem kibirjuk siman, csak par honap... es karacsonykor ugyis eljon hozzank!

Na es ti mit terveztek, hol szerenetek egyutt elni, eskuvo, gyerekek??? :D Meselj!!!

Igen, szerencsére mindeketten jól beszélünk angolul! :-) Én pedig mióta ismerem nyomom a franciát is.., egész jól megy már, talán nem tudnának eladni..:-)

És Nektek, akkor, mik a terveitek? Még mindig nagy a szerelem? Mik az esélyeid munka terén odakint? Minden érdekel ám!!! :-)))