Kötelezhetnek rá hogy bent altassam a gyerekem az óvodában, különben nem kapja meg az ebédjét? (beszélgetős fórum)

Lehet hogy a többi óvónő is benne van. De az is lehet, hogy féltik a munkahelyüket. :(

Nálunk sokan viszik haza ebéd után a gyerekeket, és még az uzsonnát is megkapják, függetlenül attól, hogy fizetnek-e érte vagy sem.

Erről Müller Péter jut eszembe

“Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?… Hogy hiányzik – nem is a szeretet – hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett – és szinte megszédülsz… Érezted már?” Müller Péter – Szeretetkönyv

Szóval a "jelenség" létezik, csak kevés emberben

:)

Én is szeretek segíteni és soha eszembe nem jut, hogy ezért bármit kapjak cserébe,... a jó szót, na azt igenis elvárom :))

Talán nem is annyira meglepő. Hányszor volt, hogy segítettem valakin, mert sajnáltam, aztán később hátba támadott, vagy csak kiröhögött. Ez persze nem változtat azon, hogy szeretek segíteni, és meg is teszem, ami rajtam múlik. Csak néha bánkódom. Olyankor a férjem mérges, és megpróbálja megtiltani, hogy bárkin is segítsek. Ez mindig jókedvre derít. Egyrészt tudja, hogy nekem semmit sem lehet megtiltani, mert attól csak vérszemet kapok. :) Másrészt megszámolni sem tudnám mennyit adakozott már mindenféle célokra, ezért elég nevetséges, hogy azt akarja ne segítsek. Harmadrészt jólesik látni, mennyire megérinti a bánatom. :)

Kötelezővé kellene tenni havi 1 jócselekedetet. Nem pénzben mérhetőt, bármit. Szép lenne.

" Csak egy kis jóindulat kell hozzá, semmi más"

Manapság ez az, ami leginkább hiányzik :(.

Nekem azért furcsa. Ha én tudok egy infót, ami másnak érdekes lehet. leadom a drótot. Mondjuk csak pályázatokról van szó. A nagyobbik lányom tehetséges, rengeteg rajz- és versíró versenyen ért már el eredményt országos és nemzetközi szinten. Az osztályában van még néhány gyerek, aki szerintem kiválóan rajzol. Mindig szóltam az anyukáknak, hogy van ez a pályázat, lehet rajzolni, és nyerni. Sosem pályáztak, de az én lányomra haragudtak, mikor nyert egy kerékpárt, vagy egy angliai családi utat. Nekik ugyanúgy esélyük volt, mert én szóltam. Mostanra leszoktam a dologról, bár azért nem álltam meg, és szóltam az egyik anyukának, akinek egy nagyon tehetséges zenész kisfia van, hogy van egy támogatói pályázat, ahol eszközökre lehet pénzt nyerni. És ugye egy zongora nagyon drága. Ráadásul tudtam, hogy nem reménytelen, mert a lányom nyert több tízezer forintot rajzeszközökre.

Ezek annyira egyszerű, egyértelmű dolgok. Csak egy kis jóindulat kell hozzá, semmi más.

Olvastam, de nem biztos, hogy mindenki visszaolvas,...ezzel picit magadat minősíted. Jobb lenne egy szerencsésebb megfogalmazás.

Írom ezt úgy, hogy teljesen egyetértek veled. :)

Csak én nem kutakodom a szociális járandóság után, ha nem vagyok rászorulva. Nem is a pénz bosszant fel az ügyben. Mert a másik anyuka meg igenis rászorult volna. Engem a szándékosság bosszant. Tudják, hogy ez vagy az járna, de inkább nem szólnak, lapítanak. Ha pedig tudomást szerzel róla, a képedbe röhögnek, hogy milyen jól átráztak. De mindenhol ez van.

Természetesen tudták, hogy beteg a kicsi, első dolgom volt szólni. Ekkor kérték az orvosi igazolást. A neurológián a doktornő nagyon felháborodott, ugyanis nekünk már volt egy tesztünk, hogy a gyerek átlagos intelligenciával rendelkezik, ezt az első jelentkezéskor mindig megcsinálják, és ha nem lát az orvos változást, nem csinálnak frisset. Nekem nem egészen egy éves volt a vizygálati eredményem. A doktonő szerint, ehhez az óvodának nem volt joga, és nagyon sértő viselkedés. Mondjuk én nem éreztem tragikusnak a dolgot, úgyis be kellett feküdnünk. De a doktornő nagyon a szívére vette, azt mondta gyűlöli, mikor az epilepszia és a gyengeelméjűség közé egyenlőségjelet tesznek, ez nagyon megalázó annak a rengeteg embernek, aki ugyan epilepsziás, de nem sérült, vagy annyira sérült csak, hogy tisztességes életet élhet mások segítsége nélkül.

Ami meg az eredeti témát illeti: A kisebb lányom epilepsziás, ami az étkeztetés kapcsán annyit tesz, hogy féláron ehet. Ezt 3 évig elfelejtették a tudtunkra adni. Aztán a nagyobb suliba ment, és ott kapott egy papírt, hogy akarjuk-e, hogy napközibe járjon, illetve menzás lesz-e, és ha igen, akkor az alábbi dolgok közül igaz-e rá valami, mert akkor a felét kell csak fizetni az étkeztetésért. Ott fel volt sorolva a tartós betegség is. Mikor rákérdeztem az oviban, azt mondták hogy ez így van. Megérdeklődtem, hogy 3 éven keresztül erről miért nem tudtam, erre csak a vállukat vonogatták. Kérdeztem, mi lesz az elmúlt 3 év befizetésével, amit nem teljesen tisztán szedtek be tőlem, a válasz az volt, hogy az elúszott. Közel 100 000 forint. Ezt biztos, hogy nem zsebre tették, mert leszámlázták. Ez csak az önkormányzatnak lehetett hasznos. Az a bosszantó, hogy mikor tudják, hogy tartós beteg a gyerek, mert már felvenni is csak úgy vették fel, hogy orvosi igazolást kellett vinnem a Heim Pálból, hogy járhat oviba, akkor elfelejtik megemlíteni azokat a dolgokat, amik törvényileg járnak. És ugyanígy járt egy háromgyerekes anyuka, akinek szintén kevesebbet kellett volna fizetnie, és ezt csak a suliban tudta meg.

Majdnem mindenhol van sumák, és ez nem is feltétlenül bosszant fel. Az idegel fel, ha ráadásul még hülyének is néznek.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, lehet hogy ismételni fogok valakit. akkor viszont bocsánat.

Ahol én lakom, ott csak az alszik az oviban, akinek mindkét szülője dolgozik. Ritkán engedélyezik más gyereknek, ha pl. sokan vannak testvérek, vagy kicsi baba van a háznál. Egyébként ebéd után haza kell vinni a gyerekeket. A gyermekes családok nyolcvan százalékának jár a gyermekvédelmi!

Szóval szerintem a te óvodád csúnyán becsapott. Kérd a jogszabály megmutatását! Ha írásban látod, akkor az itteni óvoda tudja kijátszani a rendszert. De szerintem ott van a galiba, szerintem téged, és még ki tudja hány szülőt csapnak be!

Uram isten, milyen sztorikat olvasok mostanság...

Hol élek én? Óvónő megeszi a gyerekek kajáját?

Tiszta banán köztársaság.