KISMAMÁK, ANYUKÁK! - Baba-Mama Klub (beszélgetős fórum)
Szia *Gyöngy*!
Még egy kérdés:
Egyből lemossák a babáról a magzatmázat vagy rajthagyják néhány órát? Azt olvastam, hogy az jót tesz a baba védekezőképességének, ha rajtmarad egy darabig.
De van rá tippem, hogy mi lesz a válaszod:-(
Köszönöm!
Gyöngy: ne aggódj, most még elvileg nem lehet elkényeztetni. Hamar egymásra hangolódtok, és majd érzed mikor mi jó neki. Reméljük nem lesz hasfájós bébi.
Az érzésekkel kapcsolatban se aggódj, én például pár napig meg pusziltam Benjit. Gyönyörködtem, tettem a dolgomat körülötte, de nem tudtam még puszit adni neki. Kellett egy kis idő.
Most meg már felfalom a puszijaimmal. :)))))))
Szia Gyöngy!
Tényleg nagyon szép baba. gratulálok! És nem is olyan, mint egy újszülött, szép kisimultak a vonásai! Tündéri!
Az alternatív megoldások szerintem is csak az eljén jelentenek valamit, habár én nem szívesen szülnék fekve, mert úgy sokkal nehezebb, mint függőleges pozícióban, amikor a gravitáció is segít. De hát ha nincs más megoldás, akkor kénytelen leszek:-( Valahogy csak túl leszek rajta! Különben is olyan messze van még!
Szia Hoxa!
57 cm-es a pici. Én is el vagyok ragadtatva tőle, napról napra aranyosabb a kis pofikája.
Egyébként a férjem nagyon csodálatosan viselkedik. Szinte bele van szeretve. Szégyen leírnom, de úgy érzem, több gyengédség van benne a baba iránt, mint bennem. Pl. valósággal szenved, ha sírni hallja. Tegnap például végigbőgte a baba a fürdetést, utána a férjem szinte sokkos állapotban volt, annyira sajnálta, hogy szenved. Én mindeközben tárgyilagosan végeztem a teendőket... és nem hatott meg, hogy sír. Ez most ciki?
A másik meg hogy eléggé sírós ez a pici. Sokat kell ölben tartani, hogy ne lármázzon. Félek, hogy elkényeztetés lesz a vége.... Én persze hagynám sírni egy darabig legalábbis, de az apukája rögtön rohan, hogy felvegye. Nálatok hogy vannak ezek a dolgok?
Gyöngy:
Gratulálok! Tündér a kicsi Anna! Hány centivel született? Jobban vagy már?
Szia Gyöngy!
Gyönyörű pici lányod van! Gratulálok!
Nagyon sok szépet és jót, erőt, és egészséget kívánok nektek!
Pusz: Linde
Sziasztok!
Raktam fel képeket a babáról... nézzétek meg, milyen édes.
Szia *Gyöngy*!
Hát csak gratulálni tudok Anna babához!
Nagyon gyönyörű!
Sok boldogságot kívánok hozzá!
Szia Norahhh!
Köszönöm az ötletet, én a citromot különben is nagyon szerettem! De azért a folyadékpótlást is biztosítani kell valahogy, nem? Főleg, ha hosszú a vajúdás...
Drága *Gyöngy*!
Nagyon-nagyon köszönöm a válaszokat. Nem lettem túl lelkes tőlük:-(
Szia Vica26!
Olvastam kérdéseidet.
Igaz én Kecskeméten szültem, de inni úgy tudom máshol sem engednek. Éhség ellen tényleg jó a szőlőcukor, szomjúság ellen viszont jól bevált módszer a félbe vágott citrom.
Savanyú igaz, nem mindenki szereti, de jól csillapítja a szomjúságot.
Sok sikert, a szüléshez és sok örömöt a babádhoz.
Szia Linda!
köszi a gratulációt. a te történetedet hol olvashatom el? nagyon kíváncsi vagyok...
Szia Vica!
örömmel válaszolok a kérdéseidre.
Szóval:
- vajúdás közben labdára lehet ülni, ha az orvos megengedi. de ez sem az elejétől megengedett. a szülőágyon lehet enyhén oldalra fordulni, de alternatív megoldások nincsenek. kivéve a labdát. csak fekve lehet szülni.
- egy korty víz megengedett. én mondjuk szőlőcukrot is szopogathattam, mert nagyon éhes voltam. szóval azt feltétlenül vigyél be. ha nagyon kivagy, rádkötnek infúzióval egy kis cukros vizet, meg némi ásványt.
- természetesen volt bent szülésznő, de a vajúdás alatt igazából csak rádnéz, ellenőrzi, hogy a baba szívhangja rendben van-e. a fogadott dokid ellenőrzi menet közben a tágulás mértékét, és az esetlegesen beállított oxitocin szintet. A szülésznő igazából a szülés alatt van természetesen állandóan melletted, meg a dokid.
- a nővérek itt gyakorlatilag a szülésznők. ők hozzák a kaját, meg végzik a reggel-esti rutin ellenőrzéseket. annyira nem barátságosak, kivéve 1-2-őt.
Szia Gyöngy !
gratulálok a babádhoz!
sok pihenést,és nagyon jó babázást kivánok!
Kedves *Gyöngy*!
Nagyon aranyos vagy, hogy a sűrű teendőid között ilyen gyorsan válaszoltál!
Mivel felbátorítottál még kérdezek:
Vajúdás közben fel lehet-e kelni?
Engednek enni, inni?
Van labda, bordásfal, vagy valami hasonló vajúdást segítő eszköz?
Csak fekve lehet szülni, vagy van más megoldás is?
A nővérkék mennyire segítőkészek?
Volt benn a szülésnél szülésznő?
Lehet, hogy néhány kérdésem kicsit naivnak tűnnik, de muszáj ezeket valakitől megtudakolnom, aki ismeri a helyi viszonyokat, és benned még elég friss az élmény.
Nagyon-nagyon köszönöm! Pussssssz!:-)
A jó véleményem az orvosokról van, az egyéb személyzetről vegyes a kép. De a doki a lényeg!
Több szülőszoba is van. Egyszemélyesek azoknak, akik a párjukkal mennek szülni és többszemélyesek azoknak, akik egyedül csinálják végig. Nálam úgy volt, hogy a férjem nem lesz bent, végül mégis bejött a vajúdásra. Amikor az ikres kismama szült, persze ki kellett mennie.
Nyugodtan kérdezz, mert két hét alatt az ember átlátja a rendszert!:)
Puszi!
Kedves *Gyöngy*!
Örülök, hogy jó a véleményed a kórházról, és az ott dolgozókról, mivel tavasszal és is ott fogok szülni. Az még érdekelne, hogy hány személyes a szülőszoba? Tehát egy helységben egyszerre hányan szülhetnek(persze függönnyel elválasztva)? Voltak valamilyen alternatív megoldások?
Remélem nem baj, hogy ennyi kérdéssel megrohamozlak, de olyan jó, hogy végre konkrét dolgokat is meg tudok kérdezni valakitől!
Vigyázzatok Magatokra és jó babázást!Pussz!
Köszönjük a beszámolót! Örülök, hogy végül minden jól alakult!!!
Jó, örömteli babázást!
Leírom, hogy mik történtek velem, oksi?
Szóval. Júli 22-re voltam kiírva, 24-én vonultam be a kórházba. A következő egy hét lényegében várakozással telt, mert a méhszájam makacsul zárva maradt, és a baba is eléggé fent volt.
Múlt hét hétfőn aztán elkezdődött a besegítés a természetnek. Kaptam oxitocin próbát, és 3 db. méhszájtágító kúpot kb. 8 óránként, ami elvileg felpuhítja a méhszájat. Engem bő egy újnyira sikerült megnyitnia. Egyébként mást egy kúp teljesen ellazít, felpuhít, dehát én úgy látszik nem reagáltam kellőképpen.
A szülést szerda reggel indították 7 órakor. Először magzatburkot repesztettek, majd infúzión keresztül oxitocint kaptam egészen a 12-es szintig. Ez elég nagy dózis, mert van, aki a 4-es szinttől már kibírhatatlan fájdalmakat él át, de én úgy látszik megint nem reagáltam megfelelően. Úgy gondolom olyan közepesen erős-erős fájásokat sikerült elérniük nálam, de messze a tűréshatár alatt voltam. Pláne, ahogy hallottam, hogy mellettem hogy vajúdnak....Ja, és egy függöny választott el egy ikreket szülő édesanyától!!! A szemben lévő üveges ablakon még a szülés is visszatükröződött.
Szóval 5 óra alatt szűk két ujjnyira nyíltam. Közben a baba szívhangja is egy kicsit romlott, úgyhogy fél egy körül kimondták az ítéletet: reménytelen. Engem akkor elkapott a sírás. Kudarcnak éltem meg, hogy én nem tudok normál úton szülni... Pityeregtem egy kicsit, aztán besétáltam a műtőbe. Ott kb. 5 ember állt körül. Az altató orvos nagyon kedvesen elmondta, hogy mikor mi fog történni velem. Gerincérzéstelenítést kaptam. Folyamatosan beszéltek hozzám, kérdezgettek, hogy minden rendben van-e. Szóval nem egy tárgyként bántak velem, hanem mindenki nagyon emberséges volt. Egy nő állt a fejemnél és szóval tartott. Tényleg nem éreztem semmit a műtétből. Már eleve hulla fáradtan feküdtem fel az asztalra, mert az ember ugye ezekben az időkben éjszakánként már nem nagyon alszik, meg a délelőtt is hosszú volt. Úgy éreztem, menten elalszom, alig bírtam nyitva tartani a szememet az operáció alatt. A vérnyomásom is leesett, úgy éreztem az eszméletvesztés határáig jutottam. Közben beszéltek hozzám, és én is erőlködtem a fáradtság ellen. A vérnyomásom azért zuhant, mert a nagy baba nagyon nyomta az ereket. Kapta valamit vénásan, amitől jobban lettem. Közben viszonylag rövid idő alatt kiemelték a babát. Véresen nem láttam, csak megmosva hozták vissza. Nagyon elcsodálkoztam, mikor a súlyát közölték velem: 4750 gramm. Bevallom, büszkeséget éreztem, hogy én neveltem őt ilyen szép naggyá... De ettől függetlenül nagyon megdöbbentő volt... A baba kiemelése után engem varrtak össze. Mondjuk nem volt kellemes hallani a hangokat,szörcsögéseket érezni a húzásokat, rángatásokat. Pláne amikor a doki mondta: most előemeljük a méhet, egy kis húzást fog érezni...
Kb. 45 percet tartott az egész műtét. Utánna kitoltak ahol a férjem várt rám, aki már bent volt a vajúdás alatt is (bár azt mondta, nem jön be...). Ő látta a babát is becsomagolva, ahogy vitték fel a többi picihez. 14 óra körül kerültem le az intenzívre, ahol másnap 7 óra körül volt lábraállítás. Na az egy fájdalmas élmény volt. Szóval olmos fáradtságot érezve letoltak az őrzőbe. katéter volt bennem, a gyermekágyi folyás nak pedig a lepedőre kellett csurognia, hogy ellenőrizni tudják. Közben sok vizet kellett inni, hogy az érzéstelenítő kimosódjon. Kómáztam ott egy darabig, aztán 4-5 körül már tudatilag jobban voltam, egy kicsit kipihentebbnek éreztem magamat.
Estefelé lehozták a babát 5-10 percre. Nagyon furcsa volt először a kezembe fogni ezt a kis sózsákot. Még szopizott is egy kis előtejet. Később újra lehozták őt fürdetés után. Akkor persze végig ordított. Hatalmas hangja volt.
Másnap reggel felcuccoltak a többi kismamához, és 9 körül a babát is behozták. Onnantól gyakorlatilag végig velem lehetett és szopizhatott. Az első két nap elég szar volt. felkeléskor rendesen szédültem és a sebem is fájt. Gyógytornász jött, aki egy kicsit megtornáztatott és ellátott tanácsokkal a következő időkre vonatkozóan.Igazából úgy a 3.4. nap körül kezdtem jobban lenni. A 3. napon elővett a gerincérzéstelenítés egyik lehetséges szövődménye a fejfájás. Ez 2 naig tartott aztán elmúlt. Ami még kellemetlen volt, az a cici fájdalom. Rendesen kisebesedett, úgyhogy a szoptatás elég fájdalmas volt. Hál istennek azóta sokkal jobb a helyzet és tejcim is van. Tegnap nagy boldogan és büszkén hazatértünk.
Az ellátásról: mindvégig maximális biztonságban éreztem magamat. Tudtam, hogy semmi rossz nem történhet, orvosilag jó kezekben vagyok. A vajúdásig kétágyas szobában voltam, amihez fürdő-WC is tartozott. A babával egy öt ágyas korteremben voltam kezdetben három, majd a végére öt kismamával. Ebből 3 koraszülöttes volt, akik a babájukat táplálni voltak a kórházban. Szóval ez a társaság is nagyon jó volt.
Hát ennyi a történet.
Szia Gyöngy!
Milyen otthon? :)
Szia!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Gratula!!!!!!!!!!!!!!!!!!
De örülök Neked! Mesélj, hogy vagy? Sokat gondoltam rátok! Milyen a pici Anna? Biztos édes lehet!:-) Gondolom, te még eléggé ki vagy! Hogy bírod?
Hurrá!
Hogy vagy, mesélj?
Puszi!