Kezdődő párkapcsolat buktatói, mik lehetnek a reális elvárások? (beszélgetős fórum)

hat elegge meresz h ilyet mondott.. :( ahelyett h megkoszonte volna s csendben maradt volna. nem tudom h a volt parod szulei falun elnek? leirtad? mar nem emlekszem. de altalaban a falusi emberek ilyenek h akkor se uljon az asszony ha nincs munkaja. nah mindegy.

a lenyeg h most mar tudod mit akarsz. nem akarod h ez megismetlodjon. en kivanok sok szerencset es ne koss kompromisszumot mert amit elvarsz tenyleg nem sok. sok sikert! :)

És most leírom a mostani társkeresésem tapasztalatait. Nemrég felfrissítettem magam táskereső oldalakon. Voltak jelentkezők és a napokban randiztam is.

Jelentkezett 60 éves, telefonon tök jól eldumáltunk, de idős hozzám párnak.

Max. 10 év, az még belefér. A harmincas fiatalembert korábban ismertem meg, vele már minden kapcsolatot megszakítottam.

Egy közeli falun élő fiatalemberrel már randiztam is, vele is jól el tudtam beszélgetni. Ám a mamájával él, és nagy földjeik vannak. Nem igazán jó, kapálni, mamát ápolni. Ilyen falun élő mégegy jelentkezett. Az konkrétan megírta, segíteni kell a gazdaságban és a beteg mamát ápolni, cserébe szeretni fog és megad mindent. Elég ijesztő.

És a végére hagytam a tegnapi randit, amiből úgy néz ki, lesz valami, mert ma is találkozunk délután.

Itt lakik városunkban, nem messze tőlem, egy kis séta, és oda is érhetünk egymáshoz. 10 évvel idősebb nálam, 186 cm magas, ami tetszik, én 170 vagyok. Jó alakja van, nem hízott el, én sem vagyok kövér, kis plusz van mindkettőnkön. Jól néz ki, látszik, hogy van ötven, de mégis olyan férfias. És nem öreg bácsis. Közben a nagyob lányomnak sikerült bemutatnom, mert összefutottunk vele. Mondta utána, szimpatikus volt neki. A férfival jól elbeszélgettünk, mik az elképzelésünk a párkapcsolatról, és egyezik. Ő hétközben vidéken dolgozik, és csak hétvégén jön haza, viszont akkor mindig egyedül van. Amikor beszélgettünk, említettem a rossz tapasztalatot. Mondta viccesen, nála kapálni, mamát ápolni nem kell. Ő párt keres, nem mezőgazdasági munkást és ápolónőt, társra vágyik. A hétvégéket együtt tölteni, pihengetni, kimozdulni együtt. Szeret főzőcskézni, és azt szeretné, ha a párja vele lenne, amig főz. Beszélgetnek, kicsit besegít a párja, 1-1 puszi is elcsattan. Mondtam neki, ilyen programban én is benne vagyok. Akár megpucolom a krumplit, csak zárójelben itt megemlítem: szeretek krumlit pucolni, egyszer kamaszkoromban anyu mondta, pucolj meg pár krumplit. És annyira belemelegedtem, mire észrevette, több kilót megpucoltam :)

Mondtam neki, nyáron szeretek fürdőre járni, válaszolta, ebben ő is benne van.

Úgy néz ki, hogy ha sikerül összejönni, hétvégén találkozós közös programok várhatnak ránk. Mondtam neki, hogy nyáron pörgősebb vagyok, több a kimozdulás: a kirándulás, strandolás, séta stb. Míg télen, ősszel behúzódós vagyok inkább. Nyáron ő annyira nem szokott pörgős lenni, mint én. De kölcsönös kompromisszummal mindent meg lehet oldani. És megegyeztünk, nem akarjuk már megváltoztatni egymást ennyi idősen. Ahogy mondta, előző kapcsolata ebben nagyon igyekezett.

Órákon át sétáltunk tegnap és beszélgettünk, leültünk padra, és hazakísért. Ma meg meghívott egy délutáni kávézásra. És délután kicsit együtt leszünk. Korán elköszönünk majd, mert hajnalban mindketten megyünk dolgozni. És ha minden jól megy, jövő hétvége és még sok hétvége. Ja és több ismerősével összefutottunk, mondjuk én ismerősömmel is. Kicsi a város:) És később úgy mutatott be valakinek, hogy a barátnőm.

Most ez van velem, kicsit izgatott vagyok.

Köszönöm a hozzászólásod. Igazad van, párt szeretnék, és nem idegen pótszülőket, akiket gondoznom kell. Nem is tudom, hogy az exem ilyen rövid párkapcsolat után hogy gondolta az apjával, hogy az elhunyt volt élettárs szerepét majd én átveszem az apjánál. Mert a női munkát a nő tegye meg. Meg én nem a papa párja voltam. Miért nekem kéne a papára mosni , főzni, takarítani alig több, mint egyéves kapcsolatban. Én igyekeztem segíteni, de nem vettem át teljesen az összes feladatot. és ezen ment a huzavona egy ideig és azután költözött a papájához és lett vége a kapcsolatnak. Nem akarok többet ilyent átélni. Miért nem érhettem meg azt, hogy amikor tudtam segíteni, megköszönik a seítségem. Nem pedig keveslik és megkaptam a papától: "Nem bírom elviselni, ha leül. A munkákat meg kell csinálni."

Ilyent éltem ott át.

Köszönöm írásod! Már 29-én elolvastam,elnézést, hogy csak most válaszolok. Elgondolkodtatott. Én is hasonlóan gondolkodom, csak nem mindig mertem a sorsom ellen "fellázadni". És belenyugodtam a párkapcsolatban az alárendelt szerepbe, mert szerettem a párom. Vagy, hogy ne maradjak egyedül? Nem is tudom. Most öntudatosan keresek párt. És ebben az írásod is megerősített, nem alkuszom meg. Egyenrangú pár szeretnék lenni. Ha nem akarok kapálni, akkor nem választok falusi párt. Ha nem akarok ápolónő lenni,akkor olyan párt választok , ahol nincs ilyen igény.

Én most ismerkedési fázisban vagyok, mivel kicsit fellendítettem a társkereső projektet. És az előbb leírtak szerint keresek párt.

Elhiszem.

Anélkül is elég borús e helyzet,is...

Talááán?:-)

Többségben,mégse kell őket észrevenni!

Nem a hülyékről írtam:-):-)

Spec. 13 éve szomszédom a templom, de még kíváncsiskodikbol se mentem belülre.

Fel bíz'a!

Ha lenne legalább egy közszolgálati tv-nk! Ilyesmire is használva.talán boldogabb országunk lenne.

".....ez OK. a ferfiak leszokhatnanak arrol h cselednek nezik a noket."

Nem kellene rá se szokatni!.

De általánosítani sem!

Nagyon igaz!

Egy ffi, aki ember is!,az ilyen nőt képzel társának..EGYENJOGÚT!

"Mert ő nem dobhatja el az apját, odaköltözött." Ezért válsztott,a számára fontosabbat!

Kompromisszum eszébe se jutott.Na az ilyenek lapát és feledés jár!

Ne törődj vele, add ki magadból, ami benned van. Csak akkor jössz rá, hogy mi az igazi probléma, ha teljesen lemész magadban az aljára...

Ne kis szeretetre vágyj a mindenért cserébe, hanem egyenlő viszonzásra. Talán te nem érdemled meg? Mitől félsz ennyire? Az egyedülléttől? Megtapasztalhattad már párszor, hogy sokszor jobb egyedül lenni mint egy vacak "társsal".

Vagy a férfiaktól félsz? Hogy kihasználnak? Van erre egy jó mondás: Amit adnak, azt el kell venni, amit nem adnak, azt nem lehet elvenni.

Ergo csak azt teheti meg veled valaki, amit engedsz, csak annyit vehetnek el tőled, amit te odaadsz. Neked kell megtalálnod és kialakítanod az egyensúlyt. Ha kihasználnak, abban te is vastagon hibás vagy, túl sokat adtál túl kevésért.

Ez nagyon nehéz, tudom. Ezen a témán dolgozom éppen én is. Tegnap este legalább egy órát meditáltam, és szörnyű érzések jöttek elő belőlem. Az én családomban is minden nő áldozat volt, függött a férfitól, feláldozta magát érte, feláldozta az önmegvalósítási lehetőségét a családért, persze hadd ne mondjam, hogy nem hálát és megbecsülést kaptak ezért többségében... Rá kellett jönnöm, hogy értéktelennek tartom magam, mert nő vagyok, mert azt láttam, hogy a férfiak a világ királyai, és hogy nőnek lenni egyet jelent az áldozatisággal, és azzal, hogy vagy a karrierről, vagy a családról le kell mondanom, pedig ugye én nem akarok egyikről sem... Sírdogáltam egy jó darabig míg ezeket az érzéseket elengedtem. De csak így lehet. Ha bent maradnak az emberben a hiedelmei, fájdalmai, aszerint fog alakulni a világa. Amit nem akarsz, azt magadhoz vonzod, mert az univerzum nem ismeri a NEM szót.

Engem egész életemben, gyerekkoromtól kezdve elnyomtak a férfiak - egy kivétel volt csak - és én szépen fel is vettem a nekem szánt statiszta szerepet és hagytam, hogy vezessenek. Nem értettem, hogy idővel miért nem vagyok már boldog, és mért akarok minden kapcsolatból néhány év elteltével kilépni, akkor is, ha látszólag minden rendben van.

Közel 30 éves vagyok, és most jöttem csak rá, hogy végig szerepet játszottam, szépen fejet hajtottam a minták előtt, és hagytam irányítani a férfit, ahogy várták tőlem, ahogy a családban láttam. Most jöttem csak rá, hogy én abszolút nem ilyen vagyok, hanem pont az ellenkezője: önálló, talpraesett és határozott típus, az összes többi csak magamra öltött szerep volt.

Egy idő óta már éreztem, hogy ez nem én vagyok, és kérdezgettem is magamtól, hogy mért akarok én gyenge lenni, vagy gyengének látszani, hisz valójában belül nem vagyok az? Hát most már tudom.

Igazad van. Családomban, környezetemben, anyu, húgom látom, függ a férjüktől. Én is voltam így, lerombolt önértékeléssel. Próbálok kitörni és egyenrangú kapcsolatot létesíteni. Néha igyekszem öntudatra ébredni. Aztán van, hogy nem sikerült, és én is irányítva lettem. Ami egy idő után teher volt a számomra, és jön a kitörés.

Teli vagyok, kész vagyok most is megértéssel és kompromisszumokkal. De már nem mindenben és nem mindenárom, azért szeretnék egy nyugodt szeretetben levő párkapcsolatot, mint korábban írtam. Ne kelljen félnem benne, ne várjon el többet, mint nyújtani tudok. Anmit tudok, úgyis adom sok szeretettel. Fél és sír a lelkem. De annyira szeretni szeretnék, tartozni valakihez, de ne kelljen félnem. Kis törődést, kis időt az életéből. Kis szeretetet kérek. és én nyújtok sok szeretetet, és amit még tudok bírok.

Hát elég érzelgőőségeket írok így éjnek évadján .aludnom kéne. Kiírtam megint magamból.

Köszönöm mindenki kedves hozzászólásást. megyek aludni.

"Az első időben én csak semleges területen találkozgatnék vele. Szórakozóhelyeken, parkban, stb. Majd ha már ismerem, akkor nálam. És ha megtudnám, hogy szülőkkel él, ami engem zavar, mert nem akarom mások életét élni, akkor a későbbiekben is csak nálam találkoznánk vagy semleges területen."

Így kezdődőtt a volt kapcsolatom is, mint általában mindig így kezdem. Még a házat sem láthatják eleinte, egy közeli nagy parkolóban szálltam ki és be a kocsiba.

Nem tudom, miért kell annyira beleolvadni a másik családi életébe... Hogy tudunk egymásról, az egy dolog... Hogy megbeszéljük, az természetes.

De!!! Különösen nem negyvenen túl...

Nem értem, miért kell mindenképp az másik idős szülő életének részese lenni???

Ez számomra már nagyon intimszféra...

És nem szeretném, ha ennek ő a részese lenne... elég, ha megbeszéljük, de ne lássa...

A világgal nincsen baj, és az elvárásaiddal sem.

Inkább azon gondolkodnék a helyedben, hogy milyen tudat alatti minta vagy gondolat sarkall arra, hogy olyan férfiakat vonzz magadhoz, akiknek nem vagy elég, és hogy miért vagy ennyire szerény és szigorú magadhoz?

Én nemrég ismertem fel, hogy - hozzád hasonlóan - szépen lassan lábtörlővé váltam egy kapcsolatban, és rengeteget gondolkodtam, mire rájöttem, hogy mi az oka.

Az egyik ilyen dolog lehet az alacsony önértékelés, és a családban látott negatív női szerepek. Mert hogyan várhatom, hogy értékeljen a másik, ha én nem becsülöm, tisztelem magam? Nem a másik féllel van a baj, nekem kell ezeket kivívnom. De ez csak akkor megy, ha én tényleg tartom magam valamire, és nem esek hasra, ha valaki leáll velem, mert tudom, hogy megérdemlem a szeretetet, a megfelelő társat...

A másik dolog, amit érdemes végiggondolni, hogy milyen mintákat láttam a családomban a párkapcsolatok terén. A nők "feláldozták-e" magukat a párjuk kedvéért, illetve kaptak-e megbecsülést a családom tagjai nőként?

Mert ha mindenki csak lábtörlő és háztartási alkalmazott volt a felmenőim közül, és nőként senki sem volt igazán megbecsülve, akkor érdemes átgondolni, hogy nem ezt a mintát viszem-e tovább...?

Pedig azt gondolnám, hogy ilyen kapcsolatra több jelentkező van:)

Ha valóban úgy csinálod, hogy csak hétvégén találkoztok vagy néha hét közben is, akkor miért kell besegíteni a háztartásba?

Ha tudod, hogy papával él, akkor miért találkoztok nála?

Az első időben én csak semleges területen találkozgatnék vele. Szórakozóhelyeken, parkban, stb. Majd ha már ismerem, akkor nálam. És ha megtudnám, hogy szülőkkel él, ami engem zavar, mert nem akarom mások életét élni, akkor a későbbiekben is csak nálam találkoznánk vagy semleges területen.

Ha nem akarsz a családi életébe belefolyni, akkor ne menj el a szülőkhöz, rokonokhoz. Ha épp az a nap van, amikor ez neki "kötelessége", akkor nem kell vele azon a napon találkozni.

Lehet nem vagyok tisztában a mai felgyorsult:) világban felvett kapcsolat kialakítási és tartási dolgokkal, de szerintem az a kapcsolat, amit szeretnél olyan, ami annak idején az együtt járás volt. Ami pont abból állt, amiket leírsz. Szórakoztunk egymással, de egymás családjáról semmit nem tudtunk szinte.

Annyi idős vagy mint én, ha újra kezdeném én is csak egy ilyen laza együtt járást szeretnék és semmi kötelezettséget:)