Kezdődő párkapcsolat buktatói, mik lehetnek a reális elvárások? (beszélgetős fórum)

És most írok a legújabb randimról, csütörtökön volt( ez a 2. volt), ami holnap megismétlődik( 3.-ik lesz). Azóta is naponta beszélünk telefonon. Munka után várt. Nem megbeszélt programként fel kellett mennünk a nővére lakására. És ott a konyhában beszélgettünk, én üdítőt ő kávét ivott közben. Időközben megjött a nővére fia és a nővére is. Így is beszélgettünk. Aztán átmentünk hozzá, és tudtam, hogy nem kell félni tőle, éreztem, és mondta is. Megmutatta pici lakását, és rózsával várt. A rózsa átadásakor adtam neki először puszit az arcára. A konyhában beszélgettünk, és megvendégelt az általa főzött étellel. Direkt nem voltunk a szobában, hogy ne érezzem azt, hogy ágyba akar vinni, ezt ő mondta.

Én említettem az érzékenységemet is. Jól elbeszélgettünk. Közben megfogtuk egymás kezét, és csak néztük egymást. Meg később adtunk puszit egymásnak szájra is közben. És persze beszélgettünk is. Meg a randi végén meg is öleltük egymást. Olyan jó volt, mintha tinik lennénk. Pedig Ő 49 éves, én meg 43. Ő szerintem kedves, érzékeny, és jóindulatú férfi. És nekem a külsője is teszik. És nem is kellet félnem tőle. Biztonságban éreztem magam. És ez vicces is, mert most biztonsági őrként dolgozik. Holnap egy parkot őriz majd, én oda megyek kirándulni és ott találozhatunk. Meg majd jövő héten a szabadnapján is fogunk. Én mindig délelőtt dolgozom, és majd munka után, mint csütörtökön. A hobbija a horgászat, és én szeretek kirándulni és a vízpartot. Örült ,hogy majd megyek vele. Ma este is beszélünk telón és holnap biciklivel megyek hozzá kirándulni a parkba. Természetesen nem estem bele, nem vagyok belé halálosan szerelmes. Csak vonzódom hozzá, jól érzem magam vele és nem félek tőle. És ha így közelebb kerülünk egymáshoz , szépen lassan beleszeretek. Így lassan szeretek bele valakibe, akivel jól érzem magam.

Köszönöm, hogy nem kinevettek. Nem dicsekszem el azzal, hogy a gyerekkori hányattatásaim miatt az érzelmi intelligencia fejlődésem nem ment simán, és így lelkileg fejletlen felnőtt lettem. Aki immár 43 éves. Fiatal korom óta pszichiátriai gondozáson veszek részt rendszeresen, mellém álló család híján.

Aminek része az intelligencia tesztek rendszeres időközi kitöltése is. Az EQ teszjeim a betegek átlagánál eléggé magasabb szokott lenni. Míg az érzelmi AQ tesztjeim alacsonyabbak. Így van egy értelmesnek látszó ember, akinek egyik hobbija különböző rejtvények megfejtése. Szeretek kirándulni, szeretem a természetet, a vízpartot. Vannak barátnőim, és időközönként szánnak rám is kis időt. Bár nem nagyon érnek rám:( Család? Inkább ne is berszéljünk róla. Mert nem úgy álltak soha hozzám :_( Ez van, már meg kellett hogy tanuljam, nem várt gyerekként születve, két, szinte gyerek szülőktől, a helyzetem nem változott. Együtt vannak ma is, idővel felnőttek ők is, bár nagyon rögös út vezetett idáig. Mire érettek lettek a szülői feladatra, arra megszületett a várt és tervezett gyermekük, a húgom. Ezért is van nagyobb korkülönbség köztünk. Nekik ő az igazi gyerekük. Én mindkettő részről levő nagyszülőknél nevelődtem felváltva, persze néha otthon is. Idővel apám nővérei álltak mellém jobban, saját gyerekük nem lévén. Egyikük, aki még él, ő nagy támaszom, még ha kissé messze is lakik és nem túl sűrűn találkozunk, de napi telefonkapcsolatban vagyunk.

Korán férjhez adtak, 18 évesen. Éltünk együtt 9 évig, lett két lányunk. Kiskorukban egyedül maradtam velük. Apám másik nővére és a szüleim álltak mellém, a maguk módja szerint. Aminek az lett az eredménye, hogy a nagyobbik lányomat a szüleim elvették, hogy ők akarják nevelni tovább. A kisebbel maradtunk együtt, és éltünk, ahogy tudtunk. Gyermeki gondolkodással nem volt könnyű gyereket nevelni egyedül. Inkább kortársak voltunk, nem is nagyon van tekintélyem előtte, hisz szinte játszópajtások voltunk. Most is szeretnek a barátai is, hogy tök jó fej vagyok. Hogy más vagyok mint az Ő szüleik. Vittem párszor a kamasz gyerekeket nyaralni pár napra, rám bízva a gyerekeket. Max 4-5 gyerek, 16 éves koruk óta. Bírnak, minden jó szórakozást kitaláltunk, és sikerült "kordában" is tartanom őket. Lányom néha tart házibulit itthon ugyanaz barátaival. És én is bulizok velük egy darabig, majd később szoktan visszavonulni szobámba. Vagyis, nem igazán tudtam igazi szülő lenni, olyan érett szigorú felnőtt szülő. Hát, ilyen vagyok én. Nem vagyok társfüggő, talán csak egy kicsikét. Előfordul sokszor, hogy nem a felnőtt koromhoz valóan reagálok dolgokra, ez a pszichés betegségemmel jár, sajnos. Bár már 43 éves koromra sokat fejlődtem, ami gyerekkoromban elmaradt. De még nem nőttem fel igazán, az érzelmi reakciókat nem igazán tudom, még kontrollálni. Bár alapvetően kedvesebb vagyok az átlagnál a gyermeki naivitásommal. És van mit megbeszélni a terapeutámmal, a történések után. És bizony együtt rájövünk, hogy mit kellett volna egy felnőttnek reagálni a dolgokra. Találtam már párt az életemben, akivel megvoltunk, és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Az érzékenyebb beállítottságu férfiak, akik mellém valók. A macsó skalpvadászok megijesztenek. És meglepődöm, ha ilyennel találkozom. Mert ugye nem azonnal derül ki ez.

Ha nem,alkoholista:-)

Fel van adva a lecke:-)

T.bíróság!

Én már a holnapi vádpontokban is ártatlan vagyok:-)

Mert hüle azé nem vok:-)

Képzeld ha nősovi lennék, hogy néznék ki:-) :-)

Jó is ha szeretik az embert :-)

Te is egy tökismeretlen királyfinak hagytad csókolgatni magad:-)

Ráadásul vagy 100évvel öregebb is voltál tőle:-) te kis te:-) :-)

"Olyan párt keresek, akinek én kellek, azt kell választanom. Azt hiszem, most talán tényleg én kellek"

Ez is érdekes egy mondat. Tehát röviden: a lényeg, hogy a pasi elfogadjon, a többi szinte mellékes.

Ez azt jelenti, hogy neki nincsenek is igényei, elképzelései, csak valaki szeresse már!!!

Ez valóban függőség.

Ezért írtam neki amit..

Szerencsédre te nő vagy,így nemlehet félremagyarázás alapja, mint az enyém.

Nem nevetünk ki, és nem kritizálunk, csak igyekszünk felhívni a figyelmedet, hogy sok dologban nem gondolkodsz reálisan, és ezért csalódsz olyan gyakran.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, de mivel van már gyermeked, gondolom, hogy nem 16, mégis úgy beszélsz néha.

Alapvető dolog az ismerkedésnél, hogy egy csomó skalpvadász pasi van, aki igen, ha nem tud első-második randin ágyba vinni, akkor lelép... De ezek után nem hiszem, hogy sírni vagy keseregni kell, tudomásul kell venni, és örülni, hogy nem vagy az a könnyűvérű típus, vagy az az osobácska, aki hagyja, hogy csak használják...

És azért, mert több ilyennel találkoztál, nem jelenti azt, hogy mind ilyen lenne. Egyszerűen azt kell mondani, hogy ez most nem az volt, jöhet a következő és kész.

Az már más, hogy te a 2. randi után már nem tudom milyen nagy álmokat szövögetsz a nagy Ő-ről, ez nem biztos, hogy jó hozzáállás (és tényleg naiv). Nekem 2 randi után még a pasi (neve) sem biztos, hogy eszembe jut, nem hogy kapcsolatról beszélnék. Az csupán annyit jelent, hogy két alkalommal beszélgettél egy jót - jó esetben - valakivel, attól ez még hogy lesz kapcsolat?! Ennyit bármelyik szomszéddal vagy kollégával beszél az ember, vagy egy vadidegennel is az orvosnál vagy épp a fodrászra várva.

Kapcsolat?!

Egy kapcsolathoz alaposan meg kell ismerni egymást, a gondolkodását, értékrendjét, szokásait, hogy el tudjátok dönteni, kölcsönösen megfelel-e a másik, és hogy kialakuljon az érzelmi kötődés. Vagy ha benned két randi után már kötődés alakul ki, akkor sajnos valóban társfüggő vagy...

Amíg így gondolkodsz, mint most, egy csomó csalódásnak teszed ki magad, a normális pasik azonnal elmenekülnek a hirtelen ragaszkodásodtól, mert megijednek, a skalpvadászok szemében pedig vörös posztó vagy. Ők mindig "kiszagolják" a gyenge nőket.

Ezeket egyáltalán nem bántásból írom, vagy hogy fitogtassam, milyen okos vagyok. Nem, én is átmentem ezeken évekkel ezelőtt, és nem értettem, mért nem kellek senkinek, mikor én annyira akartam szeretni valakit...

Csak hogy magaddal kell kezdeni, és egy teljes életet felépíteni, nem lehet egy másik embertől várni, hogy az majd boldoggá tesz téged, mert nem tud, maximum rövid ideig. A saját boldogságáért mindenki maga felelős, mindegy, hogy van-e társa vagy nincs. És attól, hogy társad most épp nincs, nem kell egyedül, magányosnak és keserűnek lenned. Lehet barátnőzni, társaságba, szórakozni járni, élvezetes hobbikat, időtöltéseket keresni. Élvezd ki azt, amid van! Nem kell a nagy Ő-re várni, légy önálló!

Ez csak időtöltés, én is fórumozok, anyaggyűjtés közben kikapcsol. Elég lelombozó a téma, kell közben a szórakozás :)

Amúgy piszkálódás közben sem hazudok :) Max. élesebben mondom meg a véleményemet.

Ha ennyi őrömed van?tedd:-)

Nem bosszankodom, csak néha megfelelek.

Fórumozok!

Szeretem a művészetet, épp ezért nem tetszik a versed, ugyanis a jó verseket szeretem. Szabolcska Mihályt sem olvasok :D

Tudom, hogy randizgat, arra is írtam neki, téged viszont szeretlek bosszantani, könnyen ugrasz :)

Biztos!

Erre jött a késztetés,és a 119esre,

Nem vagy egy művészlélek!hogy is értenéd?

Ha figyeltél volna,tudnád mit én,randizgat egy neki tetszővel.Nekem meg nincs nősülési hajlamom sem.Sem szükségem :-) :-)

Egy időben gobelineket varrtam, csak most már nem varrok. Van félbehagyott munkám is. Meg kötögettem ruhákat a lányaimnak, mikor kicsik voltak.

Hát eddig bevonzottam a skaplvadászokat. Én nem nézem a külsőt nagyon, csak magasabb legyen, ne kövér, és ne ilyesztőem csúnya. Meg hogy ne legyen hozzám túl idős, mert akkor olyan lenne, mintha az apám lenne. Ő még fiatal, 65 éves.

Olyan párt keresek, akinek én kellek, azt kell választanom. Azt hiszem, most talán tényleg én kellek valakinek. Igaz, csak egyszer találkoztunk még. Tegnap lebeszélte velem mindkét telójáról a kártyáját. Múlt hét csütörtökön írt először a társkeresőn. Azóta minden nap felhív, és van, hogy 1-2 órát is beszélünk. És szombat délután együtt voltunk pár órát. Meg a csütörtököt beszéltük, hogy akkor is együtt töltjük a délutánt. Ő 49 éves, magas és vékony, nekem tetszik. Lehet, más nőnek nem tetszene. Kedves volt velem és nem a sex érdekelte, hanem én.

Aztán nem tudom, mi lesz. Ma is biztos hív, csak most dolgozik. Tegnap este fél 7-től 8-ig beszélgettünk.