Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Pablo Neruda: EGY HIMNUSZ AZ ÉLETHEZ

lassan meghal az,

aki soha nem megy útra,

aki nem olvas,

aki nem hallgat zenét,

aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát

lassan meghal az,

aki elvesztette önszeretetét,

aki nem fogadja más segítségét

lassan szokásainak rabja lett,

aki mindig ugyanazt az utat járja,

aki soha nem változtat támaszpontot,

aki nem meri öltözete színét cserélni

vagy soha sem beszél ismeretlenekkel

lassan meghal az,

aki elkerüli a szenvedélyt

és az izgalom örvénylését,

amely a szeme fényét gyújtja

és gyógyítja a szív sebeit

lassan meghal az,

aki nem tudja célpontját változtatni

mikor boldogtalan

a munkában vagy szerelmében,

aki nem mer veszélyt vállalni

az álmai megvalósítására

élj most!

légy merész ma!

cselekedj mindjárt!

Ne hagyd magad lassan meghalni!

Ne vond magadtól meg a boldogságot!

Simon András: Köszönöm

Köszönöm...

Mondd sokszor, hogy köszönöm,

akár okod van rá, akár nincs,

ismételd gyakran, mert e szó: kincs.

Talán balga beszéd,

hogy a gyümölcs termi a fát,

de egy jókedvű "köszönöm"

életre hívhatja a köszönet okát.

Amiért hálás vagy előre,

- mert hiteddel reméled -

az feléd hajlik a mennyből,

s lassan majd eléred.

Ez a kicsi szó: "köszönöm",

az Isten virága.

Pazarlón hintsd magvát

a gyom lepte világba !

Szabolcska Mihály: Ákácfavirág...

Tele van a város

Ákácfavirággal,

Ákácfavirágok

Édes illatával.

Bolyongok alattuk

Ébren álmodozva,

Mintha minden egy ákácfa

Nekem virágozna!

Mintha e nagy utcák

Lármája elülne,

S körültem a város

Faluvá szépülne:

Mintha csak ott járnék

A mi kis falunkba':

Ráösmerek illatáról

Minden ákácunkra...

...Ákácfaerdőség,

Kicsi falum képe,

Gyermekkori álmom

Ezer szép emléke:

Milyen gyönyörűség

Gondolni is rátok,

Házunk előtt bólingató

Akácfavirágok!

...Óh, hol van az álom,

Mit alattuk szőttem?

Az a világ, ami

Akkor állt előttem?

Hová lettél, hová,

Ábrándok világa?

Te maradtál csak belőle,

- Széthullóba, veszendőbe, -

Akácfa virága!

ADY ENDRE: SZERETNÉM, HOGYHA SZERETNÉNEK

Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

Lennék valakié.

Teréz Anya - A Szeretet Hangja

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...

Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek

Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod

Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot

Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád

Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát..

Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül..

Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül

Ha azt hiszed rossz helyre születtél.. s Téged senki nem szeret

Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...

Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek

Nézz azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket

Mielőtt panaszkodnál.. nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...

S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve

Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem..

Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!

Horváth Jenő: Csak átutazó vagyok itt a földön

Csak átutazó vagyok itt a földön,

Egy utas, aki utazik tovább.

A napjaimat szép vidáman töltöm,

És nem várok az élettől csodát.

A boldogságot megköszönöm szépen,

A csalódások nem bántanak rég.

Az embereket mosolyogva nézem,

Mert nékik soha semmi nem elég.

Nem elég, mert nem tudják, hogy ők is útitársak,

Átutazók, olyanok, mint én.

Szüntelenül mindig több és több kincs után vágynak,

Amíg lassan kialszik a fény.

Mindnyájan átutazók vagyunk itt a földön,

S ha jól végezzük, ami reánk vár,

Az emlékünk majd sok-sok emberöltőn

Úgy ragyog, mint a fénylő napsugár.

Ha a vonatunk már messze-messze jár......

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,

most nem rohanok,

most nem tervezek,

most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,

most elpihenek

békén, szabadon,

mint gyenge gyerek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény

és ölel a csend,

és árad belém,

és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Új gyümölcs terem,

másoknak terem,

érik csendesen

erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rám ragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

Várnai Zseni: Csodák csodája (részlet)

Juhász Magda : Haldoklik a Föld

Haldoklik már a Föld,

a szíve is beteg,

nagyokat döng a föld alatt,

és néha megreped.

Ha szíve végleg megszakad,

ember mi lesz veled?

Sutba dobhatod álmodat,

és rabolt pénzedet.

Felettünk van az ég,

és alattunk a pokol?

Mi cérnaszálon függünk

a létben valahol.

De a cérna egyszer elszakad,

mert betelik minden pohár,

és szétszóródik az űrben

az ember, az ostoba kufár.

Márai Sándor: Ajándék 💚

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm még.

Moretti Gemma: Másként...

Sok mindent másként kellett volna.

Bárcsak az idõ megfordulna

s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,

néha járatlan úton menni,

nem csak rohanni, meg-megállni

azt, ami szép, körülcsodálni.

Nem szégyelni a gyengeséget,

meghallani ha hívnak, kérnek,

jobban bízni, jobban szeretni,

szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet

rossz napjaiban is hinni a szerelmet

többet gondolni rá, mit érez a másik,

szeretet tüzével fûteni, ha fázik.

Élhettem volna így is én.

Újra kezdeni nincs remény,

de amennyi idõm hátravan

ebben a felemás világban,

hadd élhessem meg tiszta szívvel,

csendes örömök árnyékában..

Ernest Hemingway:

SOHA NE LÉGY SZOMORÚ

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,

olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.

Ahol minden ember tudná milyen érzés az,

ha beléd vetett hitünk virágot fakaszt.

Jóság kéne Uram, mely a gonosz fölé nőne,

s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,

és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,

mintha magunkénak tudnánk évezredeket.

Szív kellene Uram, sok-sok embernek,

hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,

és megtanítsák nekik, az a bátor hős,

ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.

~ Kun Magdolna

Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság

Csak apró vágyakkal él az ember.

Beéri azzal, ha ágyát megvetik,

ha az éjre ráköszön a reggel,

s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,

hogyha újra és újra ébredni kell?

Hiába lépne át minden határon,

kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,

a nyugvó Napot két szemébe zárja,

tenyerében még érintések égnek

emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,

s miről zakatolnak messzi vonatok,

hinni tud tükre szelíd mosolyának,

s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg az ember apró vágyakkal él,

megbékél korral, idővel és csenddel,

esőcseppet, s nem óceánt remél –

tenyerében elférhet a tenger.

A KIS HERCEG

Antoine De Saint-Exupéry

"Ma éjjel a csillagom pontosan a fölött a hely fölött lesz, ahol egy esztendeje földre hullottam...

-Kedves kis barátom, ugye ez az egész csak rossz álom, ez a kígyó história, ez a találkozó, ez a csillagmese.....

Erre a kérdésre azonban nem válaszolt. Azt mondta:

-Ami fontos azt nem lehet látni....

-Persze.....

A virágokkal is így van. Ha szeretsz egy virágot, valahol egy csillagon, jól esik éjszaka fölnézned az égre. Minden csillagon van egy virág.

...................................................................................................................................

-Hogyhogy?

-Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!

És megint nevetett.

-S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat , csak úgy, kedvtelésből..... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!"

Aranyosi Ervin: Költészet napi gondolatok

Magyar vagyok, költő a lelkem.

Az életet kell ünnepelnem!

Síppal és dobbal, forgó tánccal,

nem törődve béklyóval, lánccal.

Verssel vidítva lelkedet,

mutatva szebb jövőt neked!

Magyar vagyok, de több is annál,

Isten fia, s ha elfogadnál,

megmutatnám, hogy mit kell tenned,

a jó utat, amin kell menned!

Az utadat, melyet ha járod,

az egész Föld a jó barátod.

Költő vagyok, hát verset írok,

a te nyelveden nevetek, sírok.

Szeretlek és ha megértenéd,

szíved dobogná e szép zenét,

s a szeretettől lángra gyúlna,

szeretni ő is megtanulna.

Vezessen hát a gondolat,

dobd sutba napi gondodat,

s bújj már elő és lépj a fényre,

szeretettel nézz minden lényre!

Ültesd el jövőd magvait,

éltető nyomot hagyva itt!

Magyar vagyok, a MAG-vető,

új életet elültető,

s ha megérted, s nekem csak ez kell,

eggyé válsz te is a szeretettel,

s szórod magját e szép világba,

boruljon hazánk élő virágba!

Éltessen jóság, szeretet!

Nyisd ki a szíved, s szemedet,

s hagyd teremteni bűvös elméd!

Hiszem, ha léted ünnepelnéd,

s hinni is tudnál önmagadban,

boldog lennél a pillanatban!

Magyar vagyok, s költő is egyben,

s hiszem, élhetnénk szeretetben,

s hiszem, ha szívünk együtt dobban,

élhetnénk mától sokkal jobban,

s lehetnénk együtt boldogok,

– szeretve rátok gondolok!

Kerecsényi Éva: Pillanatvirágok

"Adj időt, a legszebb ajándék,

ha szeretsz, adj belőle, kérlek,

figyeld a felhőt, hogy elsuhan,

ne várj, egy villanás az élet.

Idő, oly értékes, drága kincs,

pótolhatatlan minden óra,

mely aranyból emel glóriát

a lapuló mindennapokra.

Ó, idő, fognám, szorítanám,

de nem vár, már tűnik is tova,

szemmel nem láthatom, kézzel nem

foghatom, égig érő csoda.

Színes, tarka csokor az idő

pillanatvirágokból kötve,

kölcsönbe kérni, megvenni nem

lehet, becsülni kell örökre.

Adj időt, a legszebb ajándék,

pazar pillanatok emléke,

mely aranytollal ír balladát

a lélek nagy emlékkönyvébe."

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;

Gerendatöréskor szálka-keresőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,

Robbanó golyónak mikor fénye támad

S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Az uzsoragarast fogukhoz verőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor gránát-vulkán izzó közepén

Ugy forog a férfi, mint a falevél;

S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –

Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A hitetleneket s az üzérkedőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égő torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról

Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben

S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.

Csak egy éjszakára:

Vakitó csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,

Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,

Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

– Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok,

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te,

hallgatlak.

Két karoddal átölelsz te,

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Szép Ernő: Én így szerettem volna élni...

Én úgy szerettem volna élni

Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni

Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot

Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat

Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel

A napot ha fellángol reggel

És énekszóval összejönni

Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni

Én így szerettem volna élni.

Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…

– Emlékszel még? Milyen csuda jó volt!

Hiszen a fél világ csakis nekünk bókolt!

Nem fütyültek reánk, inkább csak utánunk,

amikor utunknak ketten nekivágtunk!

Emlékszel még arra, hogy mennyit nevettünk?

Fiatalok voltunk, nyílt szívvel szerettünk!

Hétköznapok gondja nem őrölt, nem bántott,

ki tudtuk élvezni az egész világot!

Voltunk a legszebbek, a legcsinosabbak,

a szép emlékeink, lám, mind megmaradtak!

Mikor találkozunk, újra felidézzük,

ifjúságunk filmjét együtt, újra nézzük!

Bár a test megvénül, nem oly tetszetős már,

de a szívünk ifjú, mint a napsütött nyár,

s ami csodaszép volt emlékekben éljük,

ami eszünkbe jut, azt mind kicseréljük.

Hiszen, ma már másról dalol minden nóta…

Volt saját családunk ifjúságunk óta.

Éltük az életet, boldogságra leltünk,

néhány kis porontyot felnőtté neveltünk.

Együtt éltük létünk egy-egy kedves férjjel,

ki nappal dolgozott, és szeretett éjjel.

Mi meg melegséggel töltöttük meg fészkünk,

később unokáztunk, mire körülnéztünk.

Ám mindegy volt nekünk, hogyan telt az élet,

a változó világ köröttünk mivé lett,

örökké őriztük a jó barátságot,

ami végig kísért, s lélekben felrázott.

Végig élvezhettük minden kornak fényét,

nem féltünk előre, s nem vártuk a végét!

Hiszen az életünk ettől lett szép, kedves,

nem ragaszkodtunk a hulló levelekhez.

Minden egyes kornak megvan az ő bája,

úgy teljes az út, ha lábunk végigjárja.

Ha akad egy barát, aki végigkísér,

ez a jó barátság minden kincset megér.

Együtt sokkal könnyebb visszaemlékezni,

képzeletben újra fiatalnak lenni.

Örömöt találni az alkonyi Napban,

meglátni a szépet minden pillanatban.

A puszi

Hogy a puszi miből van, azt nem tudom,

de hogyha anya adja, akkor nem unom.

Ha apa adja, akkor menekülök előle,

mert szúrja arcomat a szakálla szőre.

Ha a szomszéd néni adja, letörlöm nyomban,

még a nyoma is tűnjön el azonnal onnan!

Ha nagymama adja, akkor kibírom, üsse kő,

nagymamától egy- két puszi elvégre tűrhető.

Nagypapa szerint a puszi lányos holmi,

a férfiak férfiasan kezet szoktak fogni.

Ha a tesóm puszil meg, akkor már gyanítom,

el szeretné kérni a legújabb játékom.

Egy jó puszitól, tapasztaltam, meggyógyul a bibim is,

de csak hogyha anya adja vagy adhatja a Lili is.

Mert mikor a szomszéd Lili puszilgat meg ritkán,

azt érzem, hogy olyankor még jó sokáig bírnám.

Nem tudom, hogy miből lehet, mindig ezen agyalok,

anya szerint, mikor alszom, puszilnak az angyalok.

Szóval ez a puszi dolog érthetetlen énnekem!

Ha megnővök, tudós leszek és részeire szétszedem!

Andrássy Réka

Reviczky Gyula: Tavasz-vágy

Messze még a tavaszig?…

Alig várom, oh alig.

Hogy már egyszer valahára

Megfürödjem langy sugárba’.

Nem kívánok én sokat.

Szellőt, mely megsimogat;

Egy darabkát fényes égbül,

S duzzogásom újra békül.

Csak azt kérem, ha a nap

Szobám fölött elhalad:

Pillantson be sugarával,

S leljen dallal, ibolyával.

Aranyosi Ervin: Úgy szeretnék egyszerűen.....

Úgy szeretnék egyszerűen és boldogan élni,

élményekkel gazdagodni, álmokról mesélni.

Lépten-nyomon észre venni, meglátni a szépet.

hálás szívvel visszaadni kapott emberséget!

Úgy szeretnék varázsolni, élő csodát látni,

úgy szeretnék jó tetteket méltón meghálálni.

De jó lenne, ha sok ember támogatna benne,

ha világunk élhető hely, kis mennyország lenne.

Úgy szeretnék ember lenni, érzéssel megáldott,

s úgy szeretném átformálni a züllött világot.

Úgy szeretnék fényt gyújtani a sötét fejekben,

úgy szeretnék éreztetni és láttatni egyben.

Úgy szeretném tanítani, miről szól az élet,

tovább adni, jó példával, tanult emberséget.

Úgy szeretnék…de úgy hiszem ez az egész álom,

tanulnom kell jobbá válnom, most is ezt csinálom.

Úgy szeretnék egy szép napon boldog ember lenni,

addig, persze tanítok, és tanulok szeretni…

Húsvét Hétfő

Húsvét Hétfő napján mit kívánhatnék,

árassza el lelkünket áldás, békesség,

s az a szívünkben fogant Isten-szeretet,

mely egész életünkben áldottá tehet.

Húsvét Hétfő napján érezzétek át,

milyen szép az élet, hisz ott van a család,

akikért érdemes túlélni minden fájdalmat,

mit könny teli sorsunk olykor ránk aggat.

Húsvét Hétfő napján gondoljunk majd arra,

mily erővel bír az, kit, Isten, hite hajtja,

hisz, Isten, az, ki akkor is mellettünk marad,

ha már túlélési erőnk végképpen elhagy.

Kun Magdolna

Körmendi Rita - Húsvéti jó kívánság

Húsvétkor mit kívánhatnék mást?

Házadra és családodra áldást!

Asztalodra sonkát és kalácsot,

sok szeretetet, boldogságot!

Remény mellé hitet és békét,

kitartó munkának gyümölcsét!

Zamatos bor mellé csak szép szót!

Varázslatos tavaszt, minden jót!

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szívemnek már a gyász is röpke álom

S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Aranyosi Ervin: Harmadnapon............

Nem akarok már többé hazugságot!

Ne szédítsétek tovább a világot!

Tegyetek jót, hisz mind azért vagyunk!

Mert ahogy vetünk, pont úgy aratunk!

Éljetek békében együtt, a jóban,

leljetek megnyugvást itt, a valóban!

Álljatok már saját lábatokra,

hogy nézhessetek büszkén magatokra!

Rég harmadnap van, feltámadni kéne,

és kiáradni, önmagunkba nézve,

megérteni, hogy valakik vagyunk!

Van lelkünk is, nemcsak sivár agyunk.

Vakon hiszel, s mint állatot vezetnek,

sosem leszel része a szervezetnek!

Kilök magából, és ott maradsz vakon,

mint síró barmok vágóhidakon.

S lám, mindig van egy álnok, gaz csalétek,

mindennap dobnak egy koncot elétek,

hogy legyen min elmarakodnotok,

s mint robotok tegyétek dolgotok!

Nem lenne jobb, átírni ezt a sorsot?

Inkább a lélek súlyos terhét hordod,

csak részt kérhess a megcsúfolt világból,

ami felett az üszkös tető lángol.

Nem látod át, hogy színjáték az élet?

Hogy hazugság minden rád szórt ígéret?

Mi közben dőzsöl ki e darabot írta,

s követi őt a sok húsvéti birka.

A Megváltó is bömbölne, ha látna,

hogy mivé lettünk sok évvel utána,

mindőnkre vár ma is az a kereszt,

mit cipelünk, hisz el sosem ereszt.

Ö feláldozta önmagát miértünk,

s mi sajnáljuk, de még semmit sem értünk!

Bután élünk, s egyszer bután halunk,

s már nem hisszük, hogy feltámadhatunk!

II. János Pál pápa (Karol Wojtyla): Mosolyod

Mosolyod, mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat!

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében.

Gazdagítja azt, aki kapja,

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem oly gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen'.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.