Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Aki olyan szerencsés, hogy a hagyományban jártas mester indítja el a meditáció csodálatos útjára, tudja, hogy ezt roppant körültekintő önismereti és önnevelési folyamat előzi meg.
Vannak olyan lelki és sorsproblémák, amelyekre nem szabad "rámeditálni". Ezeket meg kell találni, ki kell fejteni, s amennyire lehetséges, meg kell oldani."
/Müller Péter/
/Müller Péter/
"...a kígyó én, az ÉN-nel szemben mindig alulmarad."
/Müller Péter/
"A leglényegesebb, hogy a kígyó-énnek nincs jelene. Ha bármi arra kényszeríti, hogy csakis az 'ittre s a mostra' figyeljen, valósággal megőrül."
/Müller Péter/
"S ha nem az "eszmei", hanem a lélektani okát keresed annak, hogy Jézust miért ölték meg - a fegyvertelen, szelíd embert egy militáns nagyhatalom eszközeivel!-, látni fogod, hogy féltek tőle! Nem azért, mert oda is látott, ahová nem kellett volna, hanem főleg azért, mert TÚLERŐBEN VOLT AZ EGÉSZ VILÁGGAL SZEMBEN!"
/Müller Péter/
"A maggid szavait idézem: Az emberek abba a hibába esnek, hogy az egyik szélsőséget tekintik erénynek! Így a vakmerőt gyakran "bátornak" tartják, a gerinctelent "kedvesnek", a közönyöst "elégedettnek", a gyávát "jónak", a tékozlót "nagylelkűnek", a hatalomra szomjasat "erősnek s hatalmasnak". Ez azonban hiba! Csak a középút a valódi!"
/Müller Péter/
A "fösvénység" és a "tékozlás" között ott a MÉRTÉKLETESSÉG.
A "vakmerőség" és a "gyávaság" között ott a BÁTORSÁG.
A "gőg" és az "önmegvetés" között az ÖNBIZALOM.
A "dölyf" és a "megalázkodás" között a VALÓDI ALÁZAT.
Az "ingerlékenység" és az "érzéketlenség" között az ERŐS EMBEREK NYITOTTSÁGA ÉS ÉRZÉKENYSÉGE.
Az "önteltség" és az "önbizalomhiány" között az ÖNÉRZET.
A "hatalomszomj" és a "kiszolgáltatottság" között az ÖNURALOM.
A "reménykedés" és a "reménytelenség" között a POZITÍV HIT.
/Müller Péter/
"Az én (egó) tiltakozik a békesség ellen, mert ebben ő fulladozni kezd, s ezért csapkod, ágál, aggódik, lebeszél, türelmetlenné tesz. Az én-nek kell a szenzáció, a dráma, a nyugtalanság, a történet, a változatosság. Azt súgja: "A béke: unalom! Halál!"
/Müller Péter/
"Jézus a tanítványait a szüntelen várakozás állapotában tartja. Mint kiderül, sikertelenül, mert még az életében, szenvedéstörténetének kritikus pillanataiban is elalszanak. Az alvás itt nemcsak a kimerült test kába szunyókálását jelenti, hanem a szellemi éberség hiányát. Hol látnak, hol nem látnak... hol szeretnek, hol félnek és gyűlölködnek; hol hűségesek, hol gyáván elárulják mesterüket. Az éberség - amit a Védák vidjának neveznek, tudatunk tiszta, szellemi állapota. A Mindenlátó Szem tekintete, mely sohasem csukódik le: örökké lát. Lényege éppen az, hogy időtlen. Mi azt mondjuk este, hogy „a nap nyugovóra tér", de valójában csak mi alszunk el, csak a mi földünk fordul el a lángoló naptól - maga a nap, az éberség örök szimbóluma szüntelenül fénylik: öröktűz ég benne. Épp úgy, mint a szellemileg éber emberben: A fény - mondja Jézus - a fényember belsejében ég, s ha ő nem világít, mindent elnyel a sötétség. Bennünk ez a fény vagy kialudt már, vagy, jó esetben, csak pislákol. Egy-egy ritka pillanatunkban fölrebbenünk még - ilyenkor nincs halál, nincs idő, nincs „volt" és „lesz", csak egyetlen fényes VAN! És ez a „rebbenünk" nagyon jó szó, mert a szemünk is „rebben", és mint a tengeri sirályok, mi is felrebbenünk ilyenkor a viharos tenger fölé, fel, fel a magasba!... A fénybe szállunk, a vakító, határtalan Fénybe, mely nemcsak a Napban, de mintha bennünk is ragyogna ilyenkor. És boldogok vagyunk! Aztán újra elalszunk. Visszazuhanunk a mélybe, fényünk ellobban, s szorongva várakozunk tovább. Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben, nem tehet mást, mint vár - várja a jobb világot, s a partot. Így élünk.
Jó azoknak, akik várni tudnak még - mert sokan már nem is várnak, egyáltalán. És azoknak, jaj! Ez a várakozás nem vallásos, hanem örök emberi tulajdonság. Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is."
/Müller Péter/
Már maga a meditáció is Fényt hoz le, tehát elkerülhetetlen hogy ne legyen benned egy kis isteni energia, egy kis öröm energia. Ugyanis ilyenkor a valódi Én-ed, a centrumod aktivizálódik az egód kárára. Tehát magasabb szinten öröm van, színtiszta öröm, csak úgy önmagáért. Ezt az örömöt bármiben ki lehet fejezni. Írásban, táncban, festészetben. Tulajdonképpen a meditáció azt jelenti hogy jól megvagy magaddal. Önmagaddal időzöl. Magadban nyugszol. Ha valaki nem tud meditálni az komoly jel arra, hogy nem bírja elviselni önmagát.
Az ima pedig egyfajta lelki-szellemi nyújtózkodás, repülés. Olyankor te nyilvánulsz meg a Magasabb felé. Az imában alázatosan kitárulkozol, a meditációban befogadó, elfogadó vagy.
Egyik sem megy egyről a kettőre. A fejlődésnek mélységei, magasságai, fokozatai vannak.
"A meditáció nem vallásos gyakorlat, nem filozófia, hanem a képzelgések eloszlatásának küzdelmes és gyönyörűséges útja.
Egyetlen imát ismer, s az így hangzik:
"A VALÓTLANSÁGBÓL EMELJ A VALÓBA!"
A "valót" pedig nem kell elképzelni, mert az VAN.
Csak meg kell tapasztalni."
/Müller Péter/
"Velem például megtörtént egyszer, hogy megpillantottam a lépcső tetejéről az embert, akit a kelleténél jobban tiszteltem, ő viszont - mint kiderült - régóta gyűlölt engem. Örömömben elindultam felé, de a lábaim összeakadtak, s úgy félemeletnyi magasból legurultam elé. Nem felejtem az arcát. Nem segített föl. Állt fölöttem kissé meglepve, de elégedetten. Abban a pillanatban még nem tudta, mennyire törtem össze. Meg is halhattam volna, de nem nyúlt hozzám. Mások segítettek fel. Ez a passzivitás elárulta, hogy ami történt, nem véletlen volt. Ő akarta. Nem tudatosan, persze, hanem lelkének tudattalan varázsszemével. Ö lett volna a legjobban meglepve, ha valaki azt kérdi tőle: - „Miért akartad te, hogy ez az ember meghaljon?" Fogalma sem volt gyilkos gyűlöletéről. De egész lénye árulkodott: még azzal sem foglalkozott, hogy aggodalmat tettessen. Gúnyos, elégedett öröm látszott a szemén."
/Müller Péter/
"Ha valaki „rossz szemmel néz rád", gyűlöl, megvet, irigyel vagy utál, a legrosszabbat hozza ki belőled. Ilyenkor nemcsak egyszerűen rosszul érzed magad, de ha nem vagy óvatos, elaljasodhatsz. Farkasnak lát téged, s ha nem vigyázol, és sokáig élsz a „rossz szem" igézete alatt, kinőhetnek a fogaid, s olyasmit művelhetsz, hogy nem ismersz magadra. Farkasemberré válhatsz - hiába gondolod eleinte, hogy "Én nem ilyen vagyok."
/Müller Péter/
"Egy betegségből nem a gyengéd szeretet, hanem a fájdalmas, kíméletlen cselekvés szabadít meg. Ez vonatkozik a lelki betegségekre is. Bizonyos dolgokkal keményen le kell számolni magunkban. „Én kardot hoztam, nem békességet!" - mondja a szeretet mestere. Amíg sajnálod magad, amíg dédelgeted a benned élő démonokat, nem tudsz kinőni a bajaidból. Nem véletlenül a sebészet a leghatásosabb terápia - azért, mert kíméletlen. Fogja és kivágja a bajt. Késsel dolgozik, mint egy gyilkos. Ez durván hangzik, de igaz: a sebésznek vállalnia kell a kockázatot: gyógyít, vagy gyilkol - ez tudásának nagy tétje. És ez így van a szeretetünk fejlődésével is."
/Müller Péter/