Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
"Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra."
"Ne tartozz azok közé, akik semmiből sem tanulnak. Se szenvedésből, se sorscsapásból, sem tengernyi vérből, világháborúból, százszor megismételt kudarcból, tévedésből, sem a nyilvánvaló, sokszoros lelepleződésből. Ne légy mai ember!"
/Müller Péter/
"Az utolsó időkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved!"
Milyen nagy igazság. Csak a külső zajok hangosak, több irányból zaklatnak, és ha a lélek is zaklatott akkor nagyon nehéz a szívre hallgatni. Ehhez kell lecsillapítani a lelket és elvonulni egy olyan helyre, ahol erősödhet bennünk az a csend, amiben megnyilvánulhat a belső bölcs.
"Minden üdvös tett áldozatból született. A kezdet azért nehéz, mert nagy ellenállást kell legyőznöd. Gondolj a súlyos, kemény, sűrű föld s a fiatal kis sarj drámájára. Nemcsak gyenge, tapasztalatlan is. Erejét a keserves küzdelmekben szerzi meg. Aki fölfelé él, azt a bajok, gondok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik és összemorzsolják. Élj fölfelé! Gondolj a járni tanuló kisbabára: ezerszer elesik, megüti magát, de föláll újra s újra, s a végén tud járni!"
/Müller Péter/
"Benső értékeidet a külvilág még nem értékeli. Fényedet hiába osztanád szét: nincs, akire rávetüljön. Nem csak neked - a körülményeknek is meg kell érniük. Még sok a közöny, bizalmatlanság - nem valódi értékeid szerint méltányolnak. Érd be kevéssel!"
/Müller Péter/
Ne várd, hogy a külvilág eseményei tegyenek boldoggá.
Ha süt a nap, jó, ha eső zuhog, rossz;
ha virágzik, jó, ha hervad, rossz;
ha szeret, jó, ha nem szeret, nagyon rossz;
ha nyerek, jó, ha vesztek, kétségbeejtően rossz
- így élünk.
És sajnos ritkán süt a nap, a virág hamar hervad,
ritkán nyerek, és az, hogy szeressenek,
a legnagyobb hiánycikk manapság.
Az élet művésze nem engedi meg, hogy lelke a külvilágtól függjön.
Sőt, azt mondja, hogy maga a függés eleve azt jelenti, hogy rab vagy, és szükségszerűen boldogtalan,
mert mások döntenek a lelkiállapotodról, s maga a rabság szüntelen szorongást okoz.
Ha süt a nap, ha kibomlik a virág,
ha jól mennek a dolgaid és szeretnek, azt kérded: meddig?
És tudod, hogy nem marad így, és a jó közérzetedet megmérgezi a veszéstől való szüntelen félelem.
Igyekezz átvarázsolni minden órádat!
Belülről.
Tudd, hogy magától az élet sohasem szép.
Széppé kell formálni, meg kell csinálni.
Mint gazosból egy szép kertet, vagy a halálos csendből és a hangok bántó zűrzavarából a szép dalt és a zenét: teremteni.
A 'poézis' görög szó, azt jelenti, 'elkészíteni' - úgy kell megcsinálni, hogy szép legyen és örömteli.
Hogyan? Mivel? Lelked hatalmával.
Nagy pillanat, amikor ráébredsz majd, hogy mindent te teszel, minden belőled jön.
Élő forrás van benned.
És ez működik, szüntelenül.
"Jézus boldognak nevezi azokat, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők "kielégíttetnek". Ezek a társadalomra nézve mindig veszedelmes emberek, mert nem hajlandók jóllakni azzal a táplálékkal, amit az általános közétkeztetés a szájukba betöm."
/Müller Péter/
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
Minden törekvésnek, minden küzdelemnek van egy holtpontja, amikor úgy érezzük, nem megy tovább. A "holtponton" tényleg meghal valami: vagy a hit, vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja.
Akiben a hitetlenség: folytatja tovább, s megnyeri a csatát! Nagyon nehéz helyzetet csakis a titkos többleteinkkel oldhatunk meg.
"Ebenézer Scrooge, a könyörtelen londoni uzsorás váratlan vendéget kap. Holt üzlettársának, Jacob Marley-nak a szelleme látogatja meg, a túlvilágról. Scrooge nem hisz a szellemekben. Azt hiszi, rosszat álmodik, mert valamit nem tud a gyomra megemészteni. "Te csak egy rágós húsfalat vagy!" - magyarázza önmagának azt a tényt, hogy szellemet lát, mely szerinte nem lehet más, csak álom. Marley azonban valóban ott áll előtte, és kétségbeesetten meséli, hogy rettenetesen szenved odaát. Súlyos láncokat hurcol magán.
- Mik ezek a láncok? - kérdi Scrooge.
- Magam kovácsoltam, Ebenézer! - feleli Marley.
- Pénzből, kamatból, haszonból!... Azt hiszed, neked nincs...? Nem tudod, hogy itt nálunk, a szellemvilágban, ahol nincs idő, s az órákról lehull a mutató, minden önző érzés elmúlhatatlanul fáj?
Marley elmondja, hogy az emberi lélek a túlvilágon a maga teremtette pokolban jár. Amiről a földön azt hitte, haszon, itt veszteséggé válik:
"Nagy-nagy tévedés! Rossz befektetés! Hiába gyűjtesz, ha pár deszka csak az, ami marad. Nyereségül a legeslegvégire, kész!" - énekli a kétségbeesett szellem.
Elszalasztotta az életének nagy lehetségét. Mert minden tett, melyben nincs szeretet,
szenvedést szül."
/Müller Péter/
"A gyermek öntudatlan létélményével bölcsebb, mint Jézus tanítványai. Majd később, ha kiszakad az egységből, s megteremti én-tudatát, s elkezdi majd eszével érteni és analizálni és keserves igyekezettel összerakni a széttörött világot, akkor jut el addig az elméletekben gazdag, de a lényeget illetően roppant szegény állapotig, amelyben a tanítványok élnek: Isten országáról nem tudnak semmit, s aki tud, azt nem értik, lenézik, s elzavarják."
/Müller Péter/