Idézetek Müller Pétertől :) (beszélgetős fórum)
Igazad van,attól,hogy Müllert olvasok idézgetek,nagyon sokszor nem értek vele egyet,inkább Popper Péter áll közelebb hozzám,ő olyan reálisabb...
Ezt az égi adomány most megtapasztaltam két barátom által akik nagyon másként szerelmesek mint az átlag ember,na ennél feljebb,mélyebben nincs. Nem hiszek valójában a szerelemben,beteges buta dolognak tartom,de én is változom,tapasztalok...
Álarcot soha nem tudnék felvenni,mindig önmagam vagyok,de attól függ hol kikkel és milyen közegben,mindig más a természetes énem,de az mind én vagyok!Nem direkt változom,hanem ösztönből.
Na, látom ezt Te is így gondolod, jó amit írtál.
Én is azt gondolom, hogy ez az ember TE vagy.
Régen én is nagyon rá voltam pörögve arra, amit írsz, de ma már nincsenek illuzióim. A tökéletes párkapcsolat nagyon ritka és valódi égi adomány. A legtöbb amit adhatunk, a szeretet, a tisztelet és jó esetben a szerelem, a szenvedély is, de hogy tökéletesen egymásba bújjunk... ez szerintem nem működik. Mindenkivel szemben felveszünk egyfajta álarcot, vagy ha nem, akkor lelkünknek csak egy bizonyos felületét mutatjuk neki. A saját anyánk sem ismer minket tökéletesen. És ez biztos így van jól.
Igen tudom,a szeretetet már megtanultam egész korán,negatív érzéseket nem vagyok hajlandó érezni sem....
Ha szeretsz valakit, át tudod élni. Belebújsz. És ki tudsz nézni a szemén. Lelkének múltjában tudsz járni. Fáj a fájdalma, és vele együtt kacagsz, vagy buggyannak ki a könnyeid. Tudod, hol van benne a gubanc. Sejted a sorsát. Gondolod a gondolatait. Megismered ördögeit és angyalait...
Azt tudtad hogy ha megtanulsz egyetlen embert őszintén, mélyen szeretni, akkor ezt kiterjesztheted a többi emberre is?
Ha nincs ilyen ember, akkor még mindig ott vagy TE!
(Nem könnyű, de erről szól az egész.)
Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.
Nagyon jók. Majd felpörgetem.
Minden ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát, mint te. Minden más benne. Hiába a barátod. Hiába a szerelmed. Hiába a gyereked. Bár minden teremtett emberben Isten lelke él, de egy egészen más kalandban van benne, mint a tiéd - minden ember egy külön univerzum.
Minden szerelem úgy lép az életünkbe, hogy megfoszt a szabadságunktól. Ha belemegyünk, nem tehetünk azt, amit akarunk, csak azt, amit a szerelem akar.
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a Titok Örök Fénye
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd Tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
:)nyitottam már pár fórumot,de úgy látom csak ezt volt érdemes:)
Ez most nagyon igaz. Köszönjük. :)
Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit.
"Az udvariasság alapja: önismeret. Elsősorban magát becsüli az ember: nem attól függ a viselkedésem, hogy mások mit érdemelnek, hanem attól, hogy mi az én normám."
"Nehéz korszakokban az ember kifordul önmagából. A "visszatérés" itt Középpontunkat jelenti, igazi valónkat. "Térj észhez, nyugodj meg, nyerd vissza egyensúlyodat!" - ezt tanácsolják a harc művészeinek, egy-egy nehéz és keserves akció után. De az is lehet, hogy éppenséggel ki kell használni a felszabadult pillanatot, s új akciót, új életkör megvalósítását kell kezdeményezni."
/Müller Péter/
"A jézusi sorshelyzet tökéletes példája annak, hogyan őrzi meg valaki a méltóságát a lehető legméltatlanabb helyzetekben is."
/Müller Péter/
"Amit az ember képzel vagy "káprázik", az előbb-utóbb megvalósul. De amíg a képzelet előre látja nemcsak a fényes, de az árnyékos oldalát is, nem csak a jót, de a vele járó rosszat is, addig a káprázat csakis a kedvezőt látja, az édes felszínt, nem a keserű magot. Ezért keserves a csalódás."
/Müller Péter/
Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek.
"Nem legyőzni kell az akadályt - hanem túljutni rajta. A folyó nem áll le vitatkozni az útját álló sziklával, hanem átfolyik rajta, s derűsen rohan a tenger felé."
"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla."
Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedűszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm.
Van a szeretetnek egy erélyes oldala is, egy nagyon durva oldala. Olyan mint amikor odacsap a villám. De sokan csak ezt a cukros-mázas, szentimentális oldalt azonosítják a szeretettel. Ez hiba. Egyrészt a szeretet nem cukros-mázas, hanem józan, eredeti, vad, szelíd, jóságos és erős. Semmi köze a szívecskékhez meg a nyáltengerhez. A szeretetet a legjobban a természettel lehetne ábrázolni. Mondjuk egy heggyel. A Mount Everest-el.
"Abszolút szeretetből egy akkora pofont lehet adni a gyereknek, hogy a fal adja a másikat. És nem szeretetből el lehet nézni, hogy egy gyerek erély nélkül nő fel, és zaklatott ember lesz belőle. Nem az a lényeg, hogy egy gyerekkel erélyesen vagy erélytelenül, hanem hogy szeretettel vagy nem szeretettel bánok."
Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll,hanem ami bölcsen változik vele.
"Néha a fájdalom jobban érlel, mint a simogatás. És néha a szívtelenség megtapasztalása nyitja ki szívünket."
"Őrizd reményedet! És tartsd kapcsolatodat az igazi valóddal s őrző angyaloddal - mert van! -, két kézzel kapaszkodj köpenyébe. De úgy, hogy kívülről ne látszódjon semmi!"
Sok mindent meg lehet venni.
Örömöt, kéjt, vidámságot,
mámort, még a hálát is, néha.
De a szeretetet nem.
Semmivel.
Arra meg kell érni.
(az vagy van,vagy nincs)
Az ember rádöbben: azért nyomasztja valami, mert ragaszkodik hozzá.
Görcsös kézzel szorítja magához a rosszat is.
El kell engedni!
"Az igazi szeretet! Nem érzelmi összehangoltság, hanem összetartozás. Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az igazi szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad."
További ajánlott fórumok: