Halál minden fogyókúrára! (beszélgetős fórum)

Meg a gyomorgyűrű. Zsírleszívás? Ugyanaz. Ha utána zabál ugyanúgy. Csak a bőre lesz rondább és szánalmasabb. Szóval... pénz, pénz, pénz. Ennyi. Áh. Nemhogy gondolkodnánk... Én meg ma puncsos sütit meg zserbót ettem és fú de nem érzem a lelkiismeret-furdalást. A divat szerint kellene. És most menjek le edzeni minimum 2 órát. Jajj már. A hülye is tudja, hogy ezzel semmi sincs megoldva.

Meglepő számomra, hogy milyen nyájasan tudja egy-egy magazin rábeszélni az embert a fogyókúrára... Mintha ez lenne az első biciklije, vagy valami. Örülni kell neki.

Bírom.. színes NEM KELL ÉHEZNI szalagcímek alatt saláták tömkelege. DE csak saláták. Húst ne egyél, savasít. Tejet ne, zsíros, kenyér, sok CH. Szánalom.

Épp most olvastam, mit művel Tom Cruise "szegény" Katie Holmes-szal.. Nem vagyok oda a "sztárokért", de ezt felháborodva olvastam...

Kérdezem én, nagymamámnak pl. mikor volt szüksége méregtelenítésre? ? ?

És még mindig él.. Egészséges (viszonylag).

Ahogy mondották volt: reklám az egész. Undorító. És van, aki beveszi. Van, aki erre teszi fel egész életét. :S

Mókuk. :) Ez aranyos. Tudom gépelés, de jól hangzott. :)

Na, igen. Én is jojóztam. Hát mit ne mondjak. Inkább bele se megyek. Szenvedés volt az egész. Púp a hátamon. És tényleg lefogytam. IZOMBÓL, VÍZBŐL, akármiből, de nem zsírból.

90 napost próbáltam, de nem tudtam végig csinálni. Az agyam annyira arra kapcsolt, hogy minden nap kell CH, protein, zsír. . .

De mit beszélek, pár éve még engem sem tudott volna senki meggyőzni.. Emberek vagyunk, esendők, sajnos.

Az a baj, hogy sokkal könnyebbnek hangzik, hogy 2 hétig-90 napig megmondják, mit egyek, és utána egy életen át vékony leszek, mint egészségesen, ésszerűen kajálni. Olvasgatok pár naplót az elejétől, nagyon jól követhető a jojó effektus. (tudom, ez a mániám, de én is emiatt szívok)

És a legrosszabb: nem veszik észre, hogy ugyanabban a mókukerékben vannak.

Hát épp ez az. Életmód, életvitel az egész. . .

Mégis, itt a fórumon is vannak még 1000 kalóriás, 90 napos, 2 hetes diétázós emberek. Mire jó az önkínzás? Fogyni nem igen fognak tartósan. Ezért írtam a cikket. Amúgy épp ma ütöttem fel egy régi újságot. Sikk vagy Blikk nők, nem tudom. Minden második oldala diéta. Így fogyj, úgy fogyj. Liz Hurley hetekig búzafűlén él és lám milyen csinos. Áh. Kiakaszt. Na persze , hogy ott alul a reklám: xY bűzafűléje a legjobb, vedd ezt, olcsó, stb...

Pénz az egész.

Két állandó dolog van amivel el tudnak adni dolgokat.

A szex.

És a fogyókúra.

Sziasztok!

Teljes mértékben egyetértek a cikkel... a hócipőm ki van, amikor egy nő heti magazin kiad egy extra fogyókúrás számmal... és 15 féle diétát közöl benne, ami különbözik, mégis ugyanaz a hatás... sőőt!! Ezek a diéták külön testrészekre vannak osztva... és az a szomorú, h ezt tényleg sokan el is hisszük... pedig valóban a mértékletességben és a mozgásban van a hangsúly.

Drága 58 éves a fogyókúráról mindent tudó!

Kérlek szépen, vedd a fáradtságot és olvasd el a cikket. :)

Ahogy a szavaidból kiveszem, fütyültél arra, hogy ez egy cikk és némi kultúrát igényel.

Lássuk csak. Tényleg nem vagy 40en túl, DE azt neked is tudnod kellene, hogy a gyors fogyókúrától hiába is vár valamit az ember. Nos... volt még egy olyan, hogy én megvagyok elégedve magammal. Ha (mint minden normális ember, mielőtt kritizál) utána olvastál volna a súlyomnak, az én álláspontomnak, itt a kommentek között, talán te magad is rájöttél volna.

Örülök a 46 kilódnak, én 8 kilóval és 14 centivel vagyok több. A derekam 59, a csípőm 80, a combom 48. ÉS. Vigyáznom kell az alakomra. NEM, nem eszek, mindig mindent mindenhol. Sportolok, de nem kínzom magam. Amiről is a CIKK szól, amit Te, drága hozzászóló nem olvastál.

Én nem irigyellek, fiatal vagyok, bocsi. Ha már itt tartunk.

Felnézek a túlsúlyos hölgyekre, akik minden kívánságukat és étvágyukat sutba vágva kezdenek neki a fogyókúrának. Igen, szeretek gratulálni , amikor egy teltkarcsú hölgy lead 5 kilót. Ezzel semmi baj. De mint a CIKK (rémlik?) is említi, az ideiglenes fogyitippek semmi jóra nem vezetnek. Az oké, hogy ennyi a súlyod, keményen megdolgoztál érte, ám ha az orvosilag nem elfogadható, kérdés mennyi ideig élsz még minden betegség nélkül... GONDOLJUNK CSAK az alma-diétára, például. Gyomorfekély. Kezdésnek.

Aztán az Atkins, koleszterin. És súlyos szén-hidrát szegénység.

90 napos, e kettő egyike, vagy talán mindkettő. Ráadásul dupla hízás, amint vége a KÚRÁNAK( figyelj, mert ez a szó, még fontos lesz később!).

Két hetes diéták. Reggel éhezz, este zabálj törvény. Kinek jó? Hát a szervezetednek nem!

Anorexia? Bulimia? Orthorexia? Exorexia?

Ezekbe üldöz mind. A megfelelni vágyás, maximalizmus.

"Megdolgoztam érte". Na bumm. Rajtad kívül még ezren... fiatalok és öregek egyaránt.

Én is. FIATALON!

Mondták e valaha neked, hogy kövér vagy? Hogy akkor a s*gged, hogy lassan be se férsz rajta...? Csúfoltak valaha kis gömbőcnek? Mondta e valaha a saját anyukád, hogy jó jó csinos vagy, de innen-onnan fogyni kéne...? Hogy testvéreid mellett te voltál PAN, ők meg STAN? Hogy te voltál a köztudatban a ducika, a pufi, a... ? Folytathatnám.

Nem hiszem. Azt mondod mindig is ennyi volt a súlyod, legalábbis ekörül.

Szóval megjártam poklok-poklát, majdnem anorexiás lettem, aztán exorexiás, mígnem felnyitották a szemem: NEM KELL FOGYÓKÚRÁZNI.

Kedvesem. A cikk üzenete: ÉLETMÓDVÁLTÁS.

Ne hagyd el a húst 2 hétig, ha utána úgyis enni fogsz.

Ne koplalj napokig, ha utána rád tör a zabaroham?

Ne fuss 15 kmt egy hétig, ha majd utána elhagyod a mozgást.

NEM a fogyással van a baj, ami ugye a cikkben benne van, hanem a móddal. Ne így. NE éhezz. Ne szenvedj. CSak pl. hagyd el a fehér kenyeret, helyette egyél rozsost. Csak több gyümölcsöt. Csak soványabb húst. Csak kevesebb zsírt. CSAK TÖBB MOZGÁST.

Remélem kimerítő volt a válaszom erre a picikét alattomosan támadó hozzászólásra. Ja, még annyit, hogy hívd a "többséget", mert itt rajtad kívül senki nem támadott ennyire. Köszi. :)

Máskor azért olvass utána, hacsak nem személyi edző vagy vagy valami ilyesmi. 58 évesen elvárja az ember, hogy először gondolkodjon, majd járjon a szája.

Persze, negatív vélemény is vélemény. DE legalább ne azzal támadj, hogy én tökéletesnek hiszem magam. Csak ismételni tudom önmagam: olvass, olvass, olvass....

51? Az bőven kevés :))

De én is ilyen vagyok, sajnos.

Én ma nem tükröztem...:) félkómában indultam el futni, copfba fogtam a hajam, ennyi idő volt a tükör előtt:D.

De holnaptól próbálkozom, igérem:).

:)))

Én is méricskélek, betegesen, komolyan. Látok egy csajt az utcán, rögtön az első gondolatom, vajon szebb, vékonyabb nálam? Borzasztóan féltékeny vagyok a szépekre és ... elég rossz érzés. Mármint a méricskélés. Mindenhonnan azt folyik, hogy ne mérd magad másokhoz, blabla... de kimondani könnyebb, mint megtenni :(

Kipróbáltam, mosolyogtam, levetkőztem, a tükör elé álltam. Nem vártam csodát, nem is jött, de jobb érzés volt, mint bármikor tükör elé állni. Nem hánytam el magam :D De már ez is jó, nem? Jó lenne úgy tükör elé állni, hogy tetszik, amit látok. Na , minden napomat ezzel kellene kezdenem ... :)

S ti?

lilura, egyátalán nem beteges, és egyátalán nem egyedülálló példa:)

sajnos sokakaknál tényleg az önbizalom hiánya láttatja velük a kövérséget...vagy amiatt lesznek kövérek... vagy amiatt nem tudnak lefogyni, vagy attól lesznek önbizalomhiányosak, hogy kövérek és nem tudnak lefogyni:)

a fene, csak ki lehetne ezt valahogy küszöbölni. valahol minden ember el van veszve, mert másokat csesztet, hogy másnak is rossz legyen, aztán az a bizonyos másik továbbadja, hátha akkor neki lesz kevésbé rossz. ritka az olyan ember, aki a cseszegetésre nem dühvel válaszol és elfogadja... minimum szentnek kell lennie.

Mindenesetre sok szerencsét mindenkinek, hogy összekaparja a mardék önbizalmát. Én a tettek embere vagyok, sokszor cselekszem gondolkodás helyett, így én filozofálgatás helyett pl. ráálltam a témára, hátha szebbé tudom varázsolni magam. Ha nem sikerül, akkor majd lesz valami...

Sziasztok!

ezzel én is így voltam, sokat méricskéltem magam centiben is, másokhoz is. amióta tudatosan figyelek erre, kevésbé vagyok ráparázva a súlyomra, azóta sokkal jobb a közérzetem