Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide (beszélgetős fórum)
Az Anyukám 2.5éve nincs velünk.Agydaganat.Esélye sem volt.Pedig harcolt keményen,de nem győzhetett.5évig élt úgy,hogy tudta nincs esély.52éves volt.A kisebbik unokáját már nem is látta.Még mindig nagyon fáj,és hiányzik.Ha nem lennének a gyerekek nem is bírnám nélküle.
Ez borzasztó!
Megkérdezhetem, hogy mi történt, ha tényleg egészséges volt? Elhiszem, hogy nehéz feldolgozni, talán teljesen soha nem is lehet!
Nagyon sajnálom!
Azért a kisfiad némileg segít a fájdalom elviselésében, nem?
Köszönöm szépen!
A legjobban az bánt, hogy az orvosok annak idején azt mondták, hogy ami neki van, az nem a legsúlyosabb fajtája a leukémiának, és hogy ezt szinten lehet tartani, és el lehet vele élni még akár 10-20 évig is. És tessék. 1 évet sikerült. Az a baj, hogy az orvosok sem tudják, hogy mit csinálnak, és mit mondanak sokszor. Talán, ha máshova vittük volna tovább élhetett volna. Na de hát ezt már nem tudhatjuk meg soha.
Igazából, nekem sokat segít, hogy van a kisfiam. Őmiatta erősnek kell lennem, nem hagyhatom el magam. Mivel ő még csak 3 éves lesz, ezért nem sok mindent ért a dolgokból, még mindig keresi a mamát. Pedig elmagyaráztuk neki többször is, de hát még túl kicsi ehhez.
Az ilyen dolgok meg még borzasztóbb és szomórubb dolgok ,mikor egy pici lélek távozik,és ugy meg ha nem is volt beteg.
Nagyon sajnálom ami Veled történt.
Nagyon nehéz dolog ,de légy erős,...beszélj a bánatodról ,az én tapasztalatom ,hogy könnyebb valamivel a hiányt elviselni.
sziasztok!
Én a lányomat veszitettem el 2006.november.23-án ki már szeptember-9-én lenne 2 éves.És még a mai napig nehéz fel dolgoznom hiábba van egy négy hónapos kisfiam.És az én lányomnak semmi baja nem volt,makk egészséges volt.
Sziasztok!
Most találtam erre a fórumra!
Együttérzek mindannyiótokkal!
Én 3 hete veszítettem el az édesanyámat. :(( Még most sem fogtam fel. Egyszerűen kibírhatatlan ez a fájdalom. Még most is állandóan várom a hívását, vagy éppen én akarom felhívni. Várom, hogy jöjjön hozzánk. Nem tudom, mikor lesz jobb, de most még nagyon rosssz.
Még csak 56 éves volt. Leukémiás volt, és 1 éve volt beteg. Mégis nagyon hirtelen jött a halála.
Jó neked, hogy ilyen erős a hited. Így biztos könnyebb egy kicsit.
Nekem pont ma 5 hónapja, hogy meghalt a férjem. 36 éves volt. Mint derült égből villámcsapás, úgy ért a halála. 5 kisfiunk volt, a legkisebb akkor volt 11 hónapos. Én nem vagyok hívő - nem mondom, hogy nem hiszek Istenben, de teljességgel nem állok mellette sem. Amikor a temetést intéztem kategorikusan kijelentettem, hogy papot semmiképp sem akarok. Úgy gondoltam, hgoy nem bírnám ki, hogy azt bizonygassa, hogy a Jóistennek nagyobb szüksége volt rá,mint nekünk. És az a furcsa, hogy a sógórnőim - az ő nővérei - teljesen mellémálltak ebben a döntésemben, pedig mindegyikőjük templombajáró, hívő ember.
Én így gondolkodtam akkor, és azóta sem bántam meg ezt a döntésemet.
Nekem a férjem halt meg 80-ban, a fiam 4.5 éves a lányom a halála után 5 nappal volt 1 éves. Anyósoméknál laktunk akik engem hibáztattak, hogy nem vettem észre hogy beteg. Sikerült talpra állnom, lakás, új pár, aki már 25 éve van velem, felneveltük együtt a gyerekeket, egymás mellett lakunk, nagyon jó testvérek és jó gyerekek. Az idő minden sebet begyógyít, de felejteni nem lehet, még máig is sok emlék fűz hozzá, szerencsére ezt a párom megérti, a gyerekek is nagyon szeretik, de sok szó esik az igazi apjukról is. Szerintem ez így normális.
[link]
Olvasd el elejétől teljesen a végéig. Közbe, ami érdekel arra kattincs rá. Ezt csak akkor érdemes, ha egyedül vagy, nem zavar senki.
Mindenkinek nehéz, ha valakit elveszített. Az idő mindent begyógyít. Kinél előbb, kinél később. Felejteni viszont soha nem lehet.
Nekem egy nagyon kedves barátnőm halt meg nemrég, vagyis május elején, sajnos semmi előjele nem volt igazán...egy nagyon belevaló jó kedélyű csaj volt és csak 48 éves volt...sajnos rákban halt meg, de szerencsére a szerencsétlenségben,hogy nagyon gyorsan lezajlott..., de nagyon hiányzik...s humora és a személye....úgy ahogy van.
Nem, nem hiszek. Keresztény vagyok és a Biblia nem ír erről. Istenben hiszek és a kegyelmében amit Jézuson keresztül nyertük el. Tudom, hogy a fiam ott van Vele és én soha nem tudtam volna úgy szeretni ahogyan azt Ő teszi, de a földi hiány rossz és nehéz elviselni még. Mivel a "kicsi" fiam a legjobb kezekben van, nem panaszkodhatom. Hiszem,hogy mindenki számára eljön, hohy láthatja a szeretteit Isten kegyelméből. Még nehéz a szívemnek, de hiszek a lelki gyógyulásban is. Ő megélte a Fia szenvedését amikor itt volt a földön. Én soha nem fogok olyant átélni mint Ő.
Nem ,és talán nem is akartam.Elvittek egy valakihez ,nem is tudom minek hívjam :És ő mondta ,hogy velem van minden nap és engedjem el mert nagyon nehéz neki itt és én rábólintottam ,nagy nehézségek árán,de megbántam ha ez tényleg igaz volt......kétkedve fogadok minden dolgot,nagyon kíváncsi lennék ,hogy Ti éltetek meg ilyen dolgokat,hisztek -e a karmában ......stb
Igen, igen elhiszem. És csak a hiány a fájdalom a nagy üresség maradt a szívedben és az enyémben. Az egyik nap ilyen, a másik nap olyan. Eltudtad engedni?
Hiszel a karmában és a lélekvándorlásban???????
Igen a napok nálam is nagyon változók,sokszor elég egy szó ,egy illatt....és a napom már meg is változott...
Nagyon áldott szíved van és megérdemled te is a pihenést a gyászból. Amikor összeroppanok, akkor van Akihez tudok könyörögni segítségért. Ez enyihíti egy kicsit. Aztán újra és újra marcangol és én ismét tudok Kihez menni. A napjaim természetesen változóak. Nagyon szerettem a Fiam, hiszen ő egy remek élettel teli srác volt. Kint élt Amerikában. Sokat ért el, amit itt soha nem tudott volna. De az élet közbeszólt.
Köszönöm az imád ,.....Nagyon Erős vagy amit írigylek is egy kicsit ,.....én nem tudtam így felfogni a dolgokat....
Drága Szilvi! Aranyos vagy, de nagyon sok ember vesz körül és már nekik se beszélek róla, mert akkor a seb soha nem tud gyógyulásnak indulni. Sokat kell imdákozni és kérni Isten segítségét és mindent ki lehet bírni Vele. Azért nyitottam ezt a topicot, hogy kitudjátok magatokból írni a fájdalmat és én, imádkozom értetek.
Tudod Edit így utólag minden gyanus ...De késő bánat...és ha akkor el tudta intézni ,hogy ne legyen rendőrségi boncolás akkor most mi változna..maradt a sok biztosítási pénz,van mit költeni ,de a sírjáról én pakoltam le a koszorút,mert nem megy ki hozzá a temetőbe....
Huú!ez nagyon kemény. Semmi gyanús jel? Ez borzasztó!!!!
Én nagyon szívesen meghalgatlak ,lehet könnyebb lenne ha elmondanád.....
Igen az én nővérem 51 éves volt elötte 1 órával még nálam volt és beszéltünk ,4 óra múlva szóltak ,hogy sokkoló dolog történt vele ,megtalálták a fürdőkádban ,ugy ,hogy 2 óra hosszáig folyt rá a 95 fokos forró víz.....és a sogorom otthol tartozkodott ,örök titok marad miért halt meg.Így nagyon nehéz elfogadni ,és nem is tudjuk miért történt az egész dolog .Rendörségi vizsgálat nem volt ,elintézte a sogorom.....Szóval nagyon nehéz,várom és hiányzik ....és nekem is itt az Anyum ,elejében nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel ,nem ,hogy az anyu fájdalmával....
Ha nem lennék hívő, nem is éltem volna túl ezt a borzalmat.
"akinek nem fedi gyermekét kőhalom, az nem tudja, hogy milyen az igazi fájdalom"
Kedves Szilvi0410!
Az én Drága Nővérem 2007.04.04.-én halt meg. Nagyon jó testvérek voltunk. Nagyon szerettük egymást. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire hiányzik. Irigylem azokat az embereket, akik mondják, hogy így a testvérem úgy a testvérem... most is könnybe van a szemem, nap vagyis perc nem telik el úgy, hogy ne említsem. De tudom, hogy jobb így Neki, hisz sokat szenvedett. 50 éves volt. Anyukám 73 éves és él hála a jó égnek. Ő Neki a legrosszabb:))))
Nekem a nagyszüleim azok, akiket a legjobban tisztelek és becsülök az egész világon. Természetesen a szüleimet is szeretem, de ők sokkal több példát adtak nekem, mint a szüleim.
Ez hosszú hogy miért, nem is ide tartozik.
Sajnos már többet nem láthatom egyikőjüket sem.
baleset, de hosszú történet
Nálunk a családban divat a temetés utáni ebéd vagy vacsora,olyan jokat lehet beszélgetni vigyorogni ......Na én vagyis Mi az Anyuval nem csináltunk ilyet ,én nem tudok bájvigyorogni ,beszélgetni ...és nézni ,hogy xy milyen jól érzi magát.Mert persze neki nem fáj.....
További ajánlott fórumok: