Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide fórum

Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide (beszélgetős fórum)

❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯
2009. dec. 24. 09:41
Hazudtam,eldobtam magamtól egy családot,pedig befogadtak.
2009. dec. 24. 09:37
Mi a baj??
155. 673567bc24 (válaszként erre: 154. - Ba6e61ec64)
2009. dec. 24. 09:37
ne csináld már,nem lehetsz ennyire szuicid?!?!
2009. dec. 24. 09:35
Már régen eldöntöttem!
153. 673567bc24 (válaszként erre: 152. - Ba6e61ec64)
2009. dec. 24. 09:34
dehogy is!Miért gondolod?
2009. dec. 24. 09:32
Ma én fogok.
2009. dec. 24. 09:29
Nekem apukám halt meg,2001 dec 7-én,2008 dec 7-én egy ismerősöm, 2009 dec 7-én halt meg a nagynéném is! :(( ez már nem véletlen!
2009. dec. 24. 09:25

Nekem tavaly pont ma 24-én tatám meghalt...hosszú betegeskedés után a lélek elhagyta beteg testét...

Nyugodjon békében...

Meg 1 év után is fáj.

2009. dec. 12. 21:17
Édesapám alig 5 hónapja ment el...de nem vagyok szomorú! Bár rettenetesen hiányzik, az hogy volt, olyan boldogsággal tölt el, amit csak nehezen tudok szavakba önteni.
2009. dec. 12. 20:35
Köszönöm az együttérzést szórol szóra ugyanazt érzem és gondolom mint amit írtatok,én még csak feldolgozom valahogy de a kisfiam és anyu között nagyon erős kötelék volt megkockáztatom hogy erősebb mint én és Ő közötte. Még csk 4 éves elmondtam neki de minden nap emlegeti ami jó de nagyon nehéz normálisan elmagyarázni ami történt
147. krokka (válaszként erre: 145. - Firefighter)
2009. dec. 10. 18:47
Öszinte részvétem, teljesen átérzem hogy mit érzel, én tavaly 11.15-én vesztettem el az édesanyám, most pedig egy baleset következtében életveszélyes állapotban fekszik az édesapám . AZ édesanya elvesztése rettenetes, kinzó fizikai, és lelki fájdalommal jár, de bármennyire is közhelyesnek tünik az idö mégiscsak segit, hegesiti a sebeket, ha nem is gyógyitja . Próbáld meg elfogadni az elfogadhatatlant,próbáld ujból felépiteni az életed, mert innentöl egy más formáju élet következik, de élni kell, és mivel két kicsi gyermeked van, próbáld meg bennük megtalálni édesanyád vonásait, szellemiségét, és azt hogy benned is, és bennük is egy kicsi belöle tovább él. Ha gondolod, hogy tudok segiteni valamiben , nyugodtan irj priviben, sok eröt kivánok neked !
146. barai (válaszként erre: 145. - Firefighter)
2009. dec. 9. 08:25
Őszinte részvétem:(((
2009. dec. 8. 16:24
Sziasztok Nekem anyukám halt meg 2009 11 14 agyvérzésben 6 nap alatt 49 éves volt. Mindeneivel a Két unokájával (4, 1.5év) amig tehette játszott.Nagyon hiányzik.
144. barai (válaszként erre: 142. - Barai)
2009. okt. 15. 11:15

Hétfőn a bankban összefutottam az idősebb lányával. Befejezte a középiskolát, munkát keres, "ANYA NAGYON HIÁNYZIK"!!!

NEKEM IS!:((

143. barai (válaszként erre: 141. - Napsugi60)
2009. ápr. 16. 21:38
Soha nem felejtheti el az EMBER azt, akit szeretett vagy tisztelt!
142. barai (válaszként erre: 140. - 9bbaa658f2)
2009. ápr. 16. 21:32

Ha tudnám,hogy most OTT jobb sorsuk van,mint itt, talán nem is lennék szomorú, de soha senki biztosat nem tudott mondani...

Nekem, mint BARÁTNŐ nagyon-nagyon hiányzik..akkor a lányoknak? Ezt Te tudnád legjobban elmondani

141. Napsugi60 (válaszként erre: 139. - Barai)
2009. ápr. 16. 19:22

Szörnyű.....

Ma én is temetésen voltam, egy kedves szomszédot temettünk.

Anyósomat pedig 19-én lesz 2 hónapja....Feltörtek az emlékek amikor a pap prédikált.....annyira friss még minden....

140. 9bbaa658f2 (válaszként erre: 139. - Barai)
2009. ápr. 16. 09:32
Nagyon sajnálom és átérzem a helyzetet.Én is ott álltam az anyukám koporsójánál.32 éves volt.Mi hárman lányok álltunk ott.
139. barai (válaszként erre: 138. - Zsuzsi56)
2009. ápr. 16. 09:28
Tegnap volt a temetés. Mit is tudnék elmondani...Koporsóban látni azt a munkatársat, akivel még néhány nappal ezelőtt a JÖVŐT terveztük,a lányairól mesélt, kegyetlen érzés! Miért kellett elmennie, mikor még annyi dolga lett volna itt a földön...Mi lesz a kamasz lányokkal(ököllel verék a lezárt koporsót:ANYU NE MENJ EL!)...????
2009. ápr. 14. 15:26
Óriási erőt kívánok a fájdalom elviseléséhez. Ha majd már tudsz írni, várjuk.....
137. barai
2009. ápr. 14. 11:28

Most próbálok észhez térni. Reggel jött a szomorú hir, meghalt a munkatársam.Csak 41 évesen,két kamaszlányt hagyott itt.

Egy vegyesboltban dolgoztunk,1o-évig Ő volt a helyettesem .Elment egy megbizható, igazi barátnő. A könnyeimtől nem látom a betüket, majd még kiirom a fájdalmamat....

136. pesmár (válaszként erre: 134. - Vénboszi)
2009. márc. 9. 08:56
Én sajnos láttam apukám szenvedését,leépülését,és nem kívánom senkinek,milyen érzés ,hogy tehetetlen vagy,nem tudsz segíteni a saját apukádnak,ő meg mindent megtett értünk.Szerencsére az vigasztal,hogy nem túl sokáig szenvedett,egy pár hónapot,mert ez a csúnya tüdőrák gyorsan elvitte szegényt.Nem beszéltünk róla,mint utólag kiderült,mi később tudtuk meg,hogy ílyen súlyos,mint ő(az orvosok mindent elmondtak neki,de ő úgy tett előttünk,mintha nem tudná,és hát mi se akartuk neki elrontani a kedvét,azt akartuk,ha találkozunk,inkább vidítsuk fel.-Csak nagyon NEHÉZ volt!)
2009. márc. 9. 07:39
Köszi lányok. Már próbálok egyenesbe jönni. Amúgy lehet tényleg volt egymáshoz köze a tragédiáknak. Pedig igyekeztek nem gondolni rá, de az nem olyan egyszerű. De nem adom fel, most már csak jó jöhet.
134. vénboszi (válaszként erre: 133. - D972032f0a)
2009. márc. 8. 20:04
Az biztos igaz hogy valakit szenvedni látni az még rosszabb.Engem is csak az vigasztal/ha lehet ezt annak nevezni/hogy nem szenvedett,percek alatt vitte el az infarktus.Hiába van az,hogy valahol végülis számol vele az ember,már az életkor miatt is,akkor is hirtelen csapásként éli meg.Nem tudom mikorra fogom tudni feldolgozni magamban,de most nagyon tδnkre vagyok menve,s anyukámat elkezdtem dupla-duplán félteni.
133. d972032f0a (válaszként erre: 132. - Vénboszi)
2009. márc. 8. 18:03
Nehezen lehet feldolgozni ha egy szerettünk elmegy örökre,itt lakik az utcánkban egy kedves ismerösünk,67 éves volt a férje,tavaly októberben halt meg,2 évig...szó szerint szenvedett....átjártam hozzájuk beszélgetni,segiteni,vásároltam nekik ha szügségük volt valamire...a szemem láttán kinlódott,nyüglödött a betegsége miatt,...szinte hónapról hónapra épült le,,,már nem tudtak segiteni az orvosok sem neki,szedett gyógyszert de a rák erősebb volt nála...nagyon rossz volt nézni,hogy szenved,hogy nem tudnak már segiteni rajta...tudta,hogy megfog halni....ezt nem lehet elfogadni..aki ebben benne van annak iszonyú lehet és hát annak is aki mellette van,neje vagy férje akárki , végignézi a kinlódását,és nem tud rajta segiteni...kegyetlen tud lenni az élet......
2009. márc. 8. 17:48

Tegnap lett volna 75 éves a /mostoha/apukám akit én édesapámként szerettem :(((

Sajnos nem érte meg a 75.-et,február 27-én elment.Annyira magam alatt vagyok :(((

Tavaly nyáron láttam utóljára...

131. barai (válaszként erre: 129. - Cirmesitompika)
2009. márc. 8. 17:28
Fogadd reszvetem,mindent aterzek, sajnalom. Rossz utan csak jo jon, talpra kell allni, az elet megy tovabb!!!
130. pesmár (válaszként erre: 129. - Cirmesitompika)
2009. márc. 8. 11:09
Szegény,fogadd őszine részvétemet!Biztos sokat idegeskedhettél,és a baba ezt megérezte.Sajnálom,hogy elvesztetted!
2009. márc. 8. 07:34

Ez az év katasztrófa.

Meghalt a férjem nagyapja, nagyon közel álltak egymáshoz.

Ezen a héten pedig a keresztanyámat temettük, akivel évek óta végre találkozhattunk, de mostmár többé nem lehet.

ráadásul 11 hetesen elvetéltem. Pénteken műtöttek. Remélem évekig nem történik semmi! Alaposan kibőgtem magam.

2009. márc. 7. 21:11
Sziasztok,az én nővérkém 92-ben halt meg..34 éves lett volna 2 nap múlva,..szivinfarktus és tüdőembólia volt a halál oka..álmában..nem sokat szenvedett..két fiú gyerkeket hagyott itt és az élettársát,,az egyik fia 12 a másik 14 éves volt,olyannyira megviselt engem is,hogy állandóan vele álmodtam,álmodok most is, imádtam, jóban rosszban eggyütt voltunk...amikor meghalt onnantól kezdve állandóan vele álmodtam,azt,hogy vissza jött.....mindig vissza jött...utána azt,hogy ott álltam a sirja mellett és ő mellettem és azt mondta,hogy nem halt meg és vissza jött...ez nagyon nehéz.......apósomat most februrban temettük,anyósomat 95-ben....imádtam őket is..ők is ott vannak az álmaimban. Tényleg tud kegyetlen lenni az élet...
❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 ❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook