Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide (beszélgetős fórum)

Jajjj de szörnyű....

Nagyon nehéz lehetett Neked, Ilyen fiatalon elveszteni az Édesanyád. Akkor Te nagyon gyorsan felnőttél.....

És még az Apukád is nagyon fiatal volt amikor elment.....

Igazad van de nem tudom lesz -e bátorságom megtenni.

Abban bízom hogy tényleg csak 3napig tart minden "csoda"megszokják rajtam a feketét vagy én szokom meg.....majd elválik.

Köszönöm Derilla

Látom nem vagyok egyedül ezzel a problémával.

És ezek szerint városban sem jobb a helyzet.

Te ismersz tudod hogy nagyon sajnálom az anyósom és gyászolom, tiszta szívemből de nem a fekete ruhával, hanem a lelkemben.

Nem tehetem...legalább 6 hétig viselnem kell.

Ez a minimum. Ha nem tenném kibeszélnének.

Pedig általában ,nem nagyon szokott érdekelni mások véleménye de ez más....ez kegyeleti dolog és a mi falunkban ezt komolyan veszik.

Sokkal jobb lenne most városban lakni.

kedves Napsugi!

fogadd őszinte részvétemet,lélekben melleted vagyok.

a fekete ruhával kapcsolatosan annyit szeretnék mondani ,hogy az igazi gyászt a szívében hordja az ember,de a mai világban ahol az emberek tele vannak előitéletekkel,avval foglalkoznak,hogy kit ,miért szóljanak meg így se úgy se lehet megfelelni mindenkinek.

Én apukámat 22 évesen vesztettem el,s hogy mennyire fájt nem abban nyilvánult meg ,hogy mennyi ideig hordtam a gyász színét.Én városban lakom ,de itt is kötelező a fekete viselése. A mai napig nem felejtem ,hogy egy" kedves " szomszédasszonyunk,mikor 6 hónap után,mertem egyáltalán kéket ,barnát viselni azt vette a szememre ,hogy nem látszik ,hogy annyira szeretted apádat.

Apósom a tavaly decemberben halt meg,nem jártam tiszta feketében ,csak sötét cuccokban,de 6 hét után,felvettem a világos színü kabátomat ,s ez nem tetszett a férjemnek, azt mondta ez az én szégyenem. De én megmondtam neki ,hogy a gyászt a szívében viseli az ember.

S ahogy te is mondod, míg gyászoltam ,fű-fa kérdezte kit gyászolok,legtöbben ,csak kíváncsiságból.

A lányaim még a szalagot se tűzték ki,mert elégé fájt nekik a Tata halála,nem akarták ,hogy mindenki zaklassa őket,(a nagy lányom is üzletbe dolgozik, s minden betévedő kérdezte volna.

Elnézést ,hogy inkább magamról beszéltem ,s nem tudtam konkrét tanácsot adni,de ez egy olyan fórum ,ahol lehet erről beszélni...(((

Sziasztok

Én tegnap vesztettem el egy hozzátartozómat. Valaki ajánlotta nekem ezt a fórumot és már tegnap este benéztem olvasgattalak benneteket de valahogy még nem volt erőm írni.

Ti mit gondoltok a fekete ruháról mint a gyász kötelező kellékéről?

Én a magam részéről nagyon gyűlölöm a feketét, de egy kis faluban lakom és itt megszólnának ha nem "gyászolnák".....

Valósággal bórsódzik a bőröm a fekete ruha alatt.

És persze attól is amit az emberekből kivált.

Ha meglátják rajtam a feketét (egy boltban dolgozom) úgy érzik kötelességük részvétet kívánni. Mindenféle átélés és beleérzés nélkül.

Aki valóban szívből velem érez az jól esik,de aki csak látszatból.....és kiváncsiságból, hogy elmondassa velem mi is történt....hogy utána tovább tudja mesélni a szomszédnak , vagy a legközelebbi ismerőssel akivel találkozik.

Ez nagyon zavar. Ha nem lenne rajtam fekete ruha , lehet eszébe sem jutna.

Fogadd legmélyebb együttérzésemet.

Mivel az előttem szólók már mindent leírtak, így nem ismétlek.

Ha bármikor bármiről szeretnél beszélni, itt nyitott fülekre és őszinte szívekre találsz!

Szia! Fogadd őszinte részvétem, a leírtak után egész biztos nem lehet most könnyű Neked, de mégis legyél erős!

Nem akarok most magamról beszélni, de hidd el, nekem már szinte csecsemőkorban "beindult a lavina", így nagyon jól át tudom érezni mostani fájdalmad!

Benéztem Hozzád és csak annyit tudok mondani: ahogy nekem a két lányom, Neked a kedves Családod, a három aranyos pici adjon nagyon sok erőt, "édes kötelesség" felnevelni Őket, legyenek életed céljai és próbálj meg előre nézni! :-)

Kegyetlen és durva, gyakran az élet, igazságot ne is keress, de a megtörténteken már, sajnos segíteni nem tudunk, nekünk már csak annyi marad, hogy akik velünk tovább élnek, azoknak, ha lehet még több szeretet nyújtsunk, hisz oly rövid ez a földi létünk...

Kérlek, fogadd el ezt:

Márai Sándor: A szomorúságról....

Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Legyél erős, minden jót kívánok, üdvözlettel: Imre. :-)

Szia!Ez tényleg szörnyű,fogadd őszinte részvétem!

Én májusban lesz 2 éve hogy apukámat elvesztettem,de szinte még most se tudtam feldolgozni,annyira hiányzik!Nemsokkal előtte halt meg apukája(papám),és a testvére(keresztapum)is.

Mi lessz még?/7 év alatt/

Épp hogy megismerkedtünk a párommal meghalt az anyukája.Egy évre rá feleségem minkét mamája pár hét különbséggel.Majd meghalt az én mamám .Utána születendő ikreinket vesztettük el.Febr. 10.-én kedden temettük testvéremet.

Most már talán elég lehetne ennyi rosszból,de sors kiszámítathatatlan!

Szia! Ez a legkevesebb, amit tehetünk! :( Állítólag, nem hallt meg az akit nem felednek, hisz velünk van örökké, de sajnos már csak a lélek, a fizikai jenlétét nem lehet pótolni: akit szerettünk és elfogadtunk olyannak amilyen, a maga jó és rossz tulajdonságaival, pótolhatatlan, mondjon bárki bármit! :( Sajnos, ez van! De arra kell gondolni, h vajon a szeretett személy, aki többé már soha nem lehet velünk, vajon ezt szeretné-e, vagy inkább azt, hogy (bármilyen nehéz is!) folytassuk életünk, a maga rögös medrében! :-) Nekem tetszik az alábbi, vigaszként, el lehet néha olvasgatni az alábbi gondolatokat:

Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed...

Azért van síró, hogy vigasztald,

Az éhező, hogy teríts neki asztalt.

Azért van seb, hogy bekösse kezed,

Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.

Azért van annyi árva, üldözött,

Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.

Azért roskadnak mások lábai,

Hogy terhüket te segíts hordani.

Az irgalmat kínok fakasztják.

Mélység felett van csak magasság.

Hogyha más gyötrődik, szenved - azért van,

Hogy te befogadd szívedbe boldogan.

Megmutattad néha legalább,

Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?

Vagy tán kezedtől támadt foltra folt

Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?

Vigasznak, írnak szántak,

Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.

Valahol rég, siess.. keresd,

Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,

Másként céltalan lesz az életed,

S a sors ekéje bármily mélyen szánt,

Mag leszel, mely kőre esett.

Elkallódott levél leszel,

Mely a címzetthez nem jut el.

Gyógyszer, mely kárba veszett,

Mit sohasem kap meg a beteg.

Rúd leszel, de zászlótlan,

Kalász leszel, de magtalan.

Cserép, melyben nem virít virág,

S nem veszi hasznát

Sem az ég, sem a világ.

Üdvözletem! Imre. :-)

Szia! Fogadd őszinte részvétem! Neked, Nektek, Nekünk másoltam át ezt:

Psszt! Csendben kell lenni.

Némán kell beszélni.

Hallgatni kell,

hallani kell,

hogyan sírnak a fák,

hogyan ordítanak a farkasok.

hogyan lépked a szellő

a fák között.

A Világ áll,megdermedt,

néma csönd az erdőn,

halk suttogás a fák között

Hallottátok, láttátok?

Tudjátok,érzitek?

Az emberek süketek, vakok,

de mi, de mi tudjuk.

Láttuk, hallottuk.

Azt a fájdalmas utolsó sóhajt,

még kapaszkodott az Életbe,

nem akart menni.

Nem akarta itt hagyni....

Mi láttuk a szemét,

érezzük a szellemét

Nem megy el, nem megy

mert még dolga van, dolga van.

Nem mehet,nem szabadulhat

nincs fényesség az út végén.

Itt tartják, itt fogják.

Ő volt a Lét, a Minden

Ő volt a Fontos.

Mi tudjuk, mi tudjuk.

Láttuk, hallottuk.

Őszinte részvéttel fogadja minden gyászoló!!! Üdv! Imre.

Igazán sajnálom, ami Veled történt. Most nagyon erősnek kell lenned!

Ha akarsz beszélhetünk a történtekről.

Sziasztok!

Én először édesanyámat vesztettem el szeptemberben, majd januárban meghalt a hasamban a kilenc hónapos kisbabám. Nem tudom hogy lehet feldolgozni....