Gyomor bypass lefogyásra (beszélgetős fórum)

deal:)

en mar nem tudom, ez a topik mire jott letre:D en amugy is csak egy betolakodo vagyok itt:D

"DE! Ha - tetelezzuk fel - valahogy valaki UGYANOLYAN tudna lenni, mint en, genetikusan, nem biztos hogy UGYANOLYAN kover lenne, mint en - mert a KORNYEZET befolyasolja."

Így van! De hogy kövérebb lenne az átlagnál (ebben a kultúrában), az szinte biztos. Csak akkor nem, ha rabszolga lenne napi 16 órán át a gyapotföldeken, 40 fokban, korbáccsal hajtva. Vagy kanadai favágó. Vagy nálatok birkapásztor, ötezer birkát terelve lovon, meg nyírva, meg fejve:-)

Testvéred azonban valszeg MÁSIK szülőd erre vonatkozó génállományát örökölte (genetika az is!), mert a 45 kiló nem véletlen... olyan sovány nem lesz senki csupán önnön jószándékától vezérelve...

"Szoval a velemenyem az, hogy maga az elhizas nem genetikus, maga az elhizasra valo HAJLAM az"

Naugye, hogy egyetértünk:-)

Hat nekem a dietetikusom az utolso konzultacion errol beszelt.

Tudnak rola, mit vagnak ki :) csak itt a bypassosoknal az bent marad ,ami nekem kikerul.

Arrol panaszkodtam ugyanis neki, hogy a barataim zome szerint nem gyomor, hanem agymuteten estem at, mert UTALOM mar a jegkremet, a (tej)csokit es a chipset. Azt ecsetelte (nevetve) hogy igen-igen, KOZVETVE nem csak a gherlin termeles reszet vagtak ki, hanem azokat a hormonokat is, ami befolyassal van az izlesemre is!

Ennek kapcsan kezdtem humorizalni vele azon, hogy bizom benne, hogy a ferjemet tovabbra is a legszebbneklegokosabbnaklegferjebbnek fogom latni a vilagon, de igen nome, igaz amirol irsz, ez a mutet nem csak egy hormonrol szol.

Ugye, egyenlore tobb a pozitiv, mint a negativ hatas, ezert is akadok ki mindig a rinyalokon. Na de el sem kezdem felhuzni magam :)

Szoval ugyanugy LEVAGASRA kerul ez a BYPASSAL is!!!! nama'

Hát ennél még sokkal bonyolultabb és iszonyatos módon másképp müködik mindenkinél.

Valamelyik nap néztem bypass videókat a youtube-on és rengeteg aki visszahízik vagy le sem fogy vagy ha lefogy akkor közben tönkre is megy fizikailag vagy mentálisan :-( Ahogy elnézem az amcsiknál még annyi utógondozás sincs, mint otthon.

Én most amiatt vagyok ideges, hogy rendben, most kénytelen vagyok zabálni, hogy tartsam a súlyomat. De mi lesz ha visszaszokok a zabálásra és megint elhízok :-(

Jó, de például Zzr adhatna neked tanácsokat, amiket aztán továbbadnál nekem! Na? Win-win!

Nem jó ötlet?:-)

Végülis az egész topik erre jött létre...

Igaz, hogy én még nem tapasztaltam meg a dolgot, viszont igyekszem összeszedni, amit az egész probléma hátteréről, okairól olvasni lehet.

Ahogy összeolvastam, igazán ez a műtétesdi úgy fejti ki a hatását, hogy a kapacitás fizikai szűkítésén kívül (kisebb gyomor és bélszakasz, amit használunk) igazából máig sem ismert hatású beavatkozások történnek a hormontermelésbe, és nem kívánnak a műtöttek annyit enni! (Hiszen ha csak a térfogati korlát lenne, azt "szépen" vissza lehetne ám tágítani! A mi gyomrunk is kisebb volt fiatalabb korunkban.) Ezért is olvasható Mohos doktor úr tanulmányában, hogy az inzulinszint és a vérnyomás már szinte napokkal a bypass után jelentősen javul, amikor még nincs is akkora súlycsökkenés, ami ezt indokolná. Szóval valamikbe belevágnak, aminek az eredménye jó. (A sleeve-nél tudjuk, mibe: a gyomor csonkításával értelemszerűen a gyomorfalban kevesebb ghrelin termelődik, így kisebb az étvágy.)

Az lenne az igazi főnyeremény, ha az emésztőrendszert nem is kéne átszabni, csupán idegek operálásával vagy oltóanyaggal elérnék ugyanazt a javulást - hát sajnos az orvostudomány még nem tart itt. Pedig lehet, hogyha az Irakban, Afganisztánban meg egyéb ilyen helyeken elpufogtatott pénzt orvosi kutatásra fordították volna, már tartana...:-(

Bocsi nome,

nem akarlak megbantani...

A humorod, a ralatasod es az akarasod is mindig visszavonz.

De te meg nem vagy tul rajta.... ne haragudj.

Olyan sokkolo valtozas lesz, ezert irom mindig, hogy ne 'veszodj' el.

jajj mindig olyan keves leirni...

Azzal egyetertek, hogy a hatas, ami GENETIKUSAN kialakul ,az mindenkinel kulonbozik, mindenkinel mashogy hat.

DE! Ha - tetelezzuk fel - valahogy valaki UGYANOLYAN tudna lenni, mint en, genetikusan, nem biztos hogy UGYANOLYAN kover lenne, mint en - mert a KORNYEZET befolyasolja.

Szoval a velemenyem az, hogy maga az elhizas nem genetikus, maga az elhizasra valo HAJLAM az, kiegeszitve azzal a kornyezeti tenyezolvel, amiben elni tudunk - amirol irtal itt, keves mozgas sok zaba.

"Ezert akarom, hogy legalabb zzr ne tunjon el, ha mar a tobbi reg elpalyazott innen"

Izé... meg még tulajdonképpen én is ittvagyok ám...:-(

Erről jut eszembe egy anekdota, még régi iskolámból, amely hagyományos férfiszakmát okított, csak a rendszerváltással kezdtek benne nők is megjelenni: egyik professzor, aki ennek nagy ellenzője volt, rendszeresen átnézett a női hallgatókon, ami idáig fajult: egyszer, valami ünnep utáni hétfő reggeli előadásra csupán a három lányhallgató ment el, fiúk nem. A professzor bejött, körülnézett, aszmondja: jé, nincs itt senki? És kiment. Az előadás elmaradt...

Ja, ja, bar dumalni is ugy jo, ha neha vn kerdes:D

Anyukad ugye mas ugy, mert o mashogy aggodik erted, mint ahogy te magadert. Mar megint csak (az eltunt) gakocsist emlegetem, aki korabban az anyos-apos kedvesseget meselte itt el, miszerint hiaba rajzoltak le papiron hogy otodakkora a gyomra, bologattak ra, majd megjegyeztek, hogy egyen nyugodtan, ok nem aruljak el... edes aranyosak! De ez a gyomor szukites, levaga, elkerules mindazoknak nehez, akik nincsenek benne. A tesom azert nez ki megertonek, mert velem nott fel! En loptam el a csokijat, en ettem el elole a kajat es o latta, ahogy ramtalalnak a -mar korabban storyzott - kamraban, ahogy nagykanallal nyakalom a ne..le kakaoport.

En sem tudom, hogy lehet csaladdal szepulni, mert nekem nem kell. orsi irta itt a minap, milyen nehez megallnia a gyereket emelgetni.

en meg - gondolom magamban- baszki, a sajat erdeked.

De minden hang kell, kellene az ove is elmodani, milyen nehez, kell a tied is zzr, hogy anyukad hogy foz rad meg mindig es aggodik 'el ne fogyj' es kell az enyem is, hogy kritizaljak. nem is ertem...

"a koverseg nem genetikus (szerintem)."

Miért ne lehetne? (Pontosabban: "nem csak...")

Nyilván te is hallottál a domináns-recesszív génekről és a mutációról?! Ha alaposan megnézed a testvéredet, bizony rájössz, hogy - bizony nem tök ugyanolyan, mint te!!! Se a haja, se a szeme, se az orra, se a bőre, se a fejformája, se a magassága, se a természete! (Kivéve az egypetéjű ikrek, de még ott is lehet némi eltérés.) A szülők génjeinek összekapcsolódásánál hol elbújnak, hol előjönnek a tulajdonságok, és ami nálad előbújt az apai ősödtől (pl. hízási hajlam), azt testvérednél felülírta az anyai gén, stb. stb., PLUSZ a génmutációkkal teljesen véletlenszerű tulajdonságok is előjöttek mindkettőtökben, külön-külön! És ráadásul mindez csupán hajlamosít, de ha a tesód teszemazt mindig kertész volt, és kapált meg ültetett, meg nem szeretett főzni, míg te ülőmunkát végeztél, meg a főzéshez is tehetséged volt, vagy ő jó sportot választott, sikerélményei sok mozgásra ösztökélték, neked meg nem volt ilyen, és/vagy valami olyan anyaggal is találkoztál (növényvédőszer, gyári légszennyezés, gyógyszer), amivel tesód nem (mert ugye nem voltatok örökké ugyanabban a légtérben), meg még több/kevesebb öröm vagy bánat ért pl. párkapcsolatban, barátságban, balesetben, akkor, EZEN TÉNYEZŐK ÖSSZESSÉGEKÉNT másképp is néz ki hormonháztartásod, végső soron testsúlyod!

Genetika (nagyon erősen) plusz környezeti hatások plusz érzelmi szint plusz még nem is tudjuk, mi minden.

Ilyen egyszerű. Akarom mondani: bonyolult. Az ember egy hihetetlenül bonyolult teremtmény (tudományos fejlettségünk ide vagy oda, mindmáig nem tudunk embert gyártani, de még egy nyamvadt kart vagy szemet sem), és egy kicsi lökés, legyen az genetikai, környezeti vagy belső eredetű, aszt máris megy gajra az egész... Dehát nemcsak a túlsúlynál láthatunk megbillent egyensúlyt! Gondoljatok a törpékre vagy magas növésűekre, a Down-szindrómásokra, a narkolepsziára, az autoimmun problémákra, meg a jóég tudja, hányféle nyavalyájára a Jóistennek... Egyiket se pusztán akaraterő kérdése legyőzni:-( Bár ilyen egyszerű lenne!

Ha duma akkor vagyok én is :-)

Sejtelmem sincs, hogy bírnám gyerekkel, családdal, föleg ha nekem kellene fözni :-( Ha anyám itt van egy hétig már hízok 2-3-4 kilót, mert mindíg van kaja a hütöben.

"Nálam az volt a gond és most is az, hogy nem tudom abbahagyni az evést"

Mindenkinél ez a gond! A bűnösök: az étvágyhormonok. Ezért vagyunk elhízottak.

Annak megértésére, mennyire nem akaraterő, szándék kérdése az elhízás, hanem hormonok és egyebek igen törékeny, sérülékeny és öröklődő egyensúlyáé (vagy annak hiányáé), ideteszek egy linket (szokás szerint, ha szóközt találnátok benne, azt ki kell venni).

[link]

Ebből látható, hogy az étvágyat a hipotalamuszban lévő egyik központ szabályozza ("agyi étvágycentrum"), és bizonyos hormonok (leptin, ghrelin, inzulin, glukagon, YY3 36, szomatosztatin) hatásainak, egyensúlyának felborulása miatt egyszerűen nem következik be a jóllakottság-érzés, illetve fizikálisan érezni ugyan a teltségérzetet, viszont az étvágy, a kívánás megmarad. Következmény: gyomor-űrtartalmunk állandó feszegetése, kitolása, növelése.

Ez csupán hajlamosító tényező ugyan, de környezetünk adottságai (csökkenő fizikaimunka-szükséglet, egyben növekvő élelmiszer-ellátottság) miatt az arra hajlamosak közül egyre többnél be is következik az elhízás, ezért mutat növekvő tendenciát. (Régen is volt ilyen hajlam sokakban, csak ledolgozták a szántásban meg a favágásban, meg sokszor nem is volt mit enni.) Akinél meg nincs ilyen hajlam, az hiába él túlsúlyosakkal körülvéve, sőt az ő ételüket fogyasztva (pl. egy családon belül), sose hízik el.

Szóval a hülyéket, akik beszólogatnak, hogy ez csak akaraterő kérdése, nyugodtan el lehet hajtani a... A testsúly befolyásolható ugyan akarattal is, de csak némileg, és csak bizonyos BMI alatt. Mint számos helyen olvashatjuk, 35-40 feletti BMI esetén viszont ez már kizárólag sebészeti lehetőség. (Egyelőre, amíg fel nem találják a fogyasztóinjekciót, ami helyrehozza a hormonháztartást, és ami egereknél már működik.)

Zzr es Nome, ezt egyutt irom nektek, nem mint valasz, csak megjegyzes.

En meg a 'gyerektelenek' nem hosies taboraba tartozom, aki meg abban a remek (es megszokhatatlan kivaltsagban is) reszesul, hogy a megkeresett penzet (is) arra kolteheti amire akarja. Korabbi egyik postomban nem akartam ezt reszletezni, hogy igenis, a gyerekesek ( a KIS gyerekesek ) nehezebb helyzetben vannak a kaja elutasitasa ugyeben, mert amit nome ir, az igaz, a gyerek utan be-be kapkodod a maradekot. en sajnalom, hogy az elet ugy hozta, hogy ezt nem tehetem meg, de ettol figgetlenul a 'mindentmegeszek' az teljesen jellemzo volt ram - mar korai eveimtol. A tesom ket gyerek utan is 45 (!!!!)kg, ami nekem tovabbra is azt feltetelezi, hogy a koverseg nem genetikus (szerintem).

ettol fuggetlenul a takarekossag ( es a sz..rragas) jellemez, de talan az egy masik forum temaja lehet(ne).

En egesz eletemben sokat ettem, mindig sokkal tobbet mint a tobbiek. ZZr-hez hasonloan en is azt fozok meg, amit cask akarok, sem az osszetevo sem a mennyiseg nem szab hatart.

En a paros letet elvezem, de magam utan ettem meg mindent, ha egyaltalan hagytam...

De egy szonak is szaz a vege, a jelenlegi eletemet semmi mas nem uralja, mint az ONURALOM. Nem nehez, nem terhes, de ez az igazsag.

Ezert akarom, hogy legalabb zzr ne tunjon el, ha mar a tobbi reg elpalyazott innen - vagy sutyiban hajlando csak a kivalasztottakkal kommunikalni.

Es nome, kivand te is magadnak azt, hogy legyen elottedjaro akivel diskuralni lehet.

feelin alright

Fogalmazzunk úgy, hogy én vagyok a "gyerek". 41 évesen "élvezem" a szingli létet :-D

Nálam az volt a gond és most is az, hogy nem tudom abbahagyni az evést, föleg ha olyan van a hütöben amit szeretek. Emiatt amikor csak tehetem nem fözök elöre csak esetleg a köretet, hanem kaja elött nekiállok és megcsinálok annyit amennyit akkor épp megehetek. Mondjuk így sokkal drágább alapanyagokkal kell dolgoznom, de ennyit még megengedhetek magamnak.

Akkor te vagy az evolúciós lyuk:-)

Igazából ez a jelenség a családról való gondoskodás-táplálás idején szokott kialakulni (nem tudhatom, te hogy vagy/voltál családilag), amikor is a drága gyermekek által meghagyott étek sorsa: "majd apa-anya megeszi", részint a kisded nevelése érdekében (jó példával járunk elöl, hogy nem dobunk ki még hasznavehető dolgokat), részint mert "már megint nem eszik rendesen az a büdös kölök" (illetve eszik, de inkább csokit a főzelék helyett, de ha mi is esszük azt az undok borsót, hamarabb le lehet kényszeríteni az ő kis nyakán is), részint pedig mert a gyerek hoz be egy csomó, eddig még nem létező kiadást, és emiatt magunk is úgy érezzük, nem szabad úgy pazarolni, mint eddig, így elkezdünk nem dobni ki semmit.

(Ez utóbbinak aztán többek közt szépen gyarapodó lomtár lesz az eredménye a padláson, kamrában, szekrénytetőn, meg mindenhol, amely tér a mienk.)

A takarékoskodás azonban önmagában még semmiképp nem kicsinyesség! A kicsinyesség leginkább az, ha magunk hülyeségeire észnélkül dobjuk ki a pénzt, de amikor másnak kéne kicsit is adni belőle (főleg, ha pénzt), még a sz... izé, a fillért is megrágjuk. Lásd: jóízű (és baromi drága) vacsora után pincérnek dobott fillérek, vagy méginkább: bérgazdálkodás 'Hungary. Lehet venni mindent, 20 millás vállalati ótókat, bútort, telefont, új székházat, felvenni még három havert, jade béremelés idén sem lesz, mer' "sz.ba vagyunk"...

"""

"Most gondolhatsz kisstilunek, de egyszeruen nem volt szivem kajat otthagyni, meg kidobni, karba veszni..."

Egyáltalán nem kisstílűség! Sztem a túlsúlyos emberek nagy többsége másban se pazarló. Lehet, hogy ez is az egyik ok:-( Takarékosnak születtünk. Én is úgy érzem, vétek, ha valami étel megromlik, persze tudom, hogy jobb lenne kidobni, mint megenni, hogy nagyon nem hiányzik az a falat nekem, de akkor is... ez ösztönös:-(

"""

Na pl ez rám egyáltalán nem volt igaz. Minden további nélkül kidobtam kaját ha már nem kellett vagy nem fért belém. De ami belémfért 1-1 alkalommal kicsit több volt, mint amennyit ma egy nap megeszek :-D

"Most gondolhatsz kisstilunek, de egyszeruen nem volt szivem kajat otthagyni, meg kidobni, karba veszni..."

Egyáltalán nem kisstílűség! Sztem a túlsúlyos emberek nagy többsége másban se pazarló. Lehet, hogy ez is az egyik ok:-( Takarékosnak születtünk. Én is úgy érzem, vétek, ha valami étel megromlik, persze tudom, hogy jobb lenne kidobni, mint megenni, hogy nagyon nem hiányzik az a falat nekem, de akkor is... ez ösztönös:-(

"Agyi meg mar nincs."

Nagyon jó neked! Pont ezt a késztetést NEM LEHET a 40 BMI-s túlsúlyosaknak műtét nélkül legyőzni! Tv-ben láttam egyszer egy elhízott 5 éves gyereket, próbálkoztak a szülei azzal, hogy elzárták a hűtőt a kamrába, meg mindent elcsuktak, a kenyeret is. Tudod, mi történt? Megette a cserépből a virágföldet...

Megrázó történet volt:-(

"a kover emberek igenis a kornyezettol koverek, nem szemelyisegfuggo kovernek lenni."

Meg kőkeményen genetika. Nagyobbrészt.

Mi az őskorban mindenkit túléltünk volna, mert átvészeltük volna az éhínségeket, míg mások táncoltak, mulatoztak volna a mamut mellett (ugye ismerős a tücsök meg a hangya meséje?), mi az élelemraktározással foglalatoskodtunk volna. Pechünkre most viszont erősen feleslegben van az ennivaló. Nem jó korba születtünk.

"es ez az orvos valsztas neked es B12 szedes ez mar kozeli?"

Igen, nemsokára esedékes a műtét időpontja, és el is szántam magam... Jöjjön, aminek jönnie kell.

Hat ez az eveshez hozzaallas egy tanulasi folyamat volt. Evtizedekig zabaltam, rettenetes rossz szokasokat vettem fel (es most kielemezhetjuk, hogy rossz kajakat, gyerekkortol, amik aztan gerjesztettek a meg tobb evest, az allando ehsegerzetet stb). Ezeket meg kellett tanulni kezelni. Most gondolhatsz kisstilunek, de egyszeruen nem volt szivem kajat otthagyni, meg kidobni, karba veszni... Ezt le kellett gyozni a mutet utan is. eleve az, hogy az elso hetekben nem ehettem 'normalis' (szilard) kajat, sokat segitett aztan megtanultam, hogy akarmennyibe kerul egy etel amit megveszek vagy megrendelek, abbol annyit es azt eszem meg ami szukseges.

Gyomorbol nem jon kajakivanas (nem tud), csak az agybol. ha gyomorbol erzem az ehseget, akkor tudom hogy a savlekotom nem eleg (de ez eddig cask a megfazasom alatt tortent) es parszor elofordult bizonyos gyumolcslevek megivasa utan.

A fizikai tunetekrol nem is beszelek, mert nincs. Agyi meg mar nincs. Mar megrendelem a draga etelt is, amibol ket kanallal eszem, a tobbi kuka es ha nagyon izlett a kaja akkor sem eszem meg egy falattal (akkor sem ha befer). Sosem eszem annyit, hogy feszitsen (volt mar ra pelda azert).

En ugy gondolom, nem nehez ezt megallni.

Nekem a sebeszem a mutet utan odajott az agyamhoz es annyit mondott : vigyazzak arra, amit csinaltUNK.

Aztan elment. nem erdekelte hogy jol vagyok, nem vagyok, igy a lelkem ugy az agyam - semmi. O vegzett velem.

Na en azota ehhez tartom magam. Meg ahhoz, hogy a kover emberek igenis a kornyezettol koverek, nem szemelyisegfuggo kovernek lenni.

es ez az orvos valsztas neked es B12 szedes ez mar kozeli?

És sokszor kívánja a szemed? És mennyire könnyű megállni? Nem érzed úgy,hogy rosszabbodik a helyzet?

A háziorvos errefelé úgy van ám, hogy pl. az enyém jó. Nagyon jó. Ezért mindig ötezren vannak nála:-(

Van rossz háziorvos is, annál sokkal kevesebben. De oda meg minek mennék? A panaszokra többnyire a fiatalabbnak azt mondja, hogy ezt még kinövi, az idősebbnek meg hogy ez a korral jár. Kis túlzással tényleg olyan, hogy derék fölötti panaszokra aszpirint ad, azon alulra meg ricinust...

hat en kezdettol nem dekara merek, hanem urtartalomra. Mar tudok enni 'szemre', szoval ha nem itthon eszem a megszokott tanyerbol is erzem, hogy hol az en hatarom. Ami egyenlore haromnegyed bogrenyi.

nekem nagyon nehez grammban saccolni. Most sem tudom, hogy hany gramm csirket vagy hany grammm joghurtot tudok enni.

Itt a forumon sokan tudjak csinalni, nekem nem megy. en a mai napig ranezek a kajara es fejben ragondolok a bogrere es elvalasztom az etelemet, amit meg fogok enni. es akkor ott a vege. nem eszek ra akkor sem ha a szemem kivanja.

Es a levalasztott kajam az zomeben protein.

spenoooot hmmmmmm fincsi :) En szeretem.

jah, de szerintem keszulj fel a dokinal sorban allasra. Gakocsis irt errol korabban, hogy mennyire fontos a haziorvossal kialakitani egy rendszeres kontaktot.

Na mondjuk engem pl. a spenóttal meg lehetett volna bármikor kergetni:-( Három napos éhség esetén is.

Szoktad méricskélni, hány dekát ehetsz, vagy csak úgy szemre veszel?

Engem ugye mahol vagtak el, mint a titeket bypassosokat, de amirol zzr ir, az egyszer csak tenyleg megtortenik benned.

Nem tudom, zzr, korabban is igy voltal?

Mert az egy VICC, hogy en etelektol undorodom esetenkent, es nem azert mert utalom, vagy kulonben nem ennem meg, hanem mert annyira nem kivanom az adott pillanatban es ugye sosem vagyok ehes.

Korabban mindig tudtam enni. akkor is ha tele voltam. Most egy etel sem jut eszembe (es ital sem, hogy stilusos maradjak) amit en ne AKARTAM volna elfogyasztani (azonnal, amig el nem fogy).

Na azota ez nincs igy. Ez a kajaundor nalam tok uj, de nem rossz:)

Jajjhat 'normal' poharral 12-es bort.

Gyakorlat...pfffff... hol vannak mar a fiatalkori szep idok :)))

Hat ugye ritkan vagyok mar nem ehgyomorra, ha iszom. Hiszen en betartom, hogy ha eszem akkor nem iszom.

De hidd el, nem ugy vannak a dolgok, ahogy korabban... nem amikor zsenge koru voltam, hanem a mutet elott :)

maskulonben most szembesultem egy szomoru dologgal, egy amerikai lany, aki bypassos (egy csomo videoja van a youtubeon) eppen az alkoholizmusat kuzdi le (szinten a youtube videokon)

hogymikvannak...

Érdekes. Én ha kajaszagot érzek, MINDIG eszembe jut rögtön az evés is:-(((

Lehet, hogy erre a következményre gondolt, aki írta, hogy elvágják a nervus vagust? Ez el tud múlni? Mert úgy könnyű...