Gyermekem szeptember óta egyedül jár óvodába, szerintetek felelőtlenség ez? (beszélgetős fórum)

Csak egy költői kérdés fogalmazódott meg bennem, hogyha valaki dolgozik napközben, akkor hogy tudja kísérgetni a gyereket? Most kifejezetten a 9 éves gyerekre és nem egy óvodásra gondolok!

Hozzáteszem, hogy én 6 évesen óracsörgésre keltem, egyedül mentem iskolába, egyedül mentem haza. Hajnal 4-től, este 6-ig egyedül voltam és ennek megfelelően mindent egyedül csináltam. Akkor is voltak kóbor kutyák és ferde hajlamú emberek.

Mint már írtam az élethez is szerencse kell. Sokszor csak az égiekre számíthatunk és bizakodhatunk, hogy nem lesz baj.

Ha végigolvastad, akkor tudod, hogy itt egy gyér forgalmú útról van szó egy kis faluban, ovi a másik oldalon, és anyuka az ablakból figyel. Szerintem ennyi idősen pont megérett arra a gyerek, hogy elkezdjen önállósodni. Örökké nem foghatod a kezét, 12 évesen is támadhat rá kutya, a perverzekről nem is beszélve.

De természetesen lehet más véleményed, szerintem az adott szituáció teljesen rendben van.

Végigolvastam. 6 évesen én is egyedül jártam iskolába, de az más világ volt.

Sok hülye autós, perverz állat közlekedik az utakon. Nem beszélve a kóbor kutyákról.

Elolvastad az elején, hogy itt konkrétan miről van szó?

9 évesen én tök egyedül közlekedtem mindenhová (sőt már korábban is), nem kísérgetett senki.

"Nem olvastam végig, nekem már elég volt ez a hülye kérdés. Tudod mit érsz vele, hogy az ablakból nézed? Szerinted akkor nem történhet semmi baj? Majd az ablakból sipítozol, s azt mondod, hogy én figyeltem? Nagy sokra mész vele!!!

Másfelől szerinted mint gondolnak rólad az óvónők? Szerinted felelőség teljes anyukának tartanak? Akkor neked mi az elvárásod egy óvónővel szemben? Ő 100%-an figyeljen a gyerekedre? Mit szól ehhez a férjed?"

"Én legalább nevelem a gyerekem, és nem az ablakból figyelem, ahogy te! Ha nem tudnád egy anya kötelessége, hogy biztonságot nyújtson gyerekének, és bármikor számíthasson rá, de nem 40 méterről! Biztos lehetsz benne, hogy megvan rólad a véleményem, sajnos a közelemben is élnek ilyen anyukák és emberszámba sem veszem őket."

Mivel ezeket nekem írtad, és nem a fórumindítónak, azt hiszem talán jogos, hogy ezért én háborgok, és nem más. Főleg, hogy az első szitkozódó hozzászólásod egy olyan ártatlan, és egyáltalán nem mocskolódó kérdésre érkezett, miszerint: "Végigolvastad a fórumot? Csak kérdem. 40 méterről van szó."

Soha eszembe sem jutott volna óvodás gyereket egyedül kiengedni az utcára a mai világban. Benne van az ovi szabályzatban is, hogy a gyereket a szülő köteles reggel átadni az óvónőnek , délután pedig érte menni.

A 9 éves lányomat a mai napig kísérem a zeneiskolába, mert 2 forgalmas zebrán kell neki átmenni. Talán már januártól elengedem egyedül is.

Köszönjük, kedves, egyszer már leírtad, onnan másoltam ki az inkriminált részeket.

Mintha azt írtad volna, hogy túlléptél rajtunk. Ha nem akarsz magadból olyant csinálni, amilyennek minket tartasz, akkor ha lehet, a cselekedeteiddel ne cáfolj rá a kijelentéseidre. Köszi.

1.hozzászólásom:

Szerintem mindenféleképpen az! Nem is értem, hogy hogyan jutott ilyen hülyeség az eszetekbe!

2.hozzászólásom:

Nem olvastam végig, nekem már elég volt ez a hülye kérdés. Tudod mit érsz vele, hogy az ablakból nézed? Szerinted akkor nem történhet semmi baj? Majd az ablakból sipítozol, s azt mondod, hogy én figyeltem? Nagy sokra mész vele!!!

Másfelől szerinted mint gondolnak rólad az óvónők? Szerinted felelőség teljes anyukának tartanak? Akkor neked mi az elvárásod egy óvónővel szemben? Ő 100%-an figyeljen a gyerekedre? Mit szól ehhez a férjed?

Köszi Panna, most kezdtem volna másolni.

:)

Tisztán látszik, hogy ki kezdte, ki hülyézett először, ki vádolt alaptalanul stb.....

Ezek a kultúrártan megfogalmazott mondatok jól tükrözik egy fórumozó hozzáállását egy adott problémához és embertársaihoz.:

"Nem is értem, hogy hogyan jutott ilyen hülyeség az eszetekbe!"

"Nem olvastam végig, nekem már elég volt ez a hülye kérdés."

"sipítozol"

"Ne hülyézd le, mert ez a gyenge pontja"

"Szerintem hagyjuk ezeket a francba! Ők pont összeillenek! Nevelünk mi is gyereket és hál istennek a nyomunkba sem érhetnek. "

"megvan rólad a véleményem, sajnos a közelemben is élnek ilyen anyukák és emberszámba sem veszem őket."

Erre írtam, hogy itt már mindent az indulat vezérelt! Ne bántsátok egymást!

Szerintem van egy pont,ahol abba kell hagyni.

Fölösleges újra éleszteni a tegnap forró levegőt! :)

andi6020! Ez Megi részéről egy védekezés volt,mert olyan élethelyzetét támadták meg, ami nem tartozott a témához. Ez egy érzékeny pont,amit ha "megpiszkálnak" akkor rosszul reagál le az ember.

Nem lett volna szabad senkinek belemenni egy meddő vitába. :)

Én ma reggel vettem a fáradtságot, és nem értem, hogy miért nem bírjátok abba hagyni! Az, hogy valaki leírja a véleményét, az még nem ok arra, hogy neki essetek és sértegessétek, és esetleg olyan dologba mártsátok bele az orrotokat, amiről fingotok sincs. Én sem vagyok eszelős, mint ahogy azt megkaptam, csak sajnos az ember életében történnek dolgok, amit az ember nem tud egyedül feldolgozni. Tehát vedd a fáradtságot és olvassátok el VÉGIG ti is a mi fórumunkat. Arra sincs sajnos garancia, hogy pár hét, hónap vagy év múlva ti nem fogtok ugyanabban a cipőben járni.

A legjobb tudomásom szerint azért vannak a fórumok, hogy bárki írhasson, és nem feltétlenül olyat amiben egyetért a fórum indítóval, máskülönben mi értelme lenne? Nem vagyunk mi bólogató majmok. Mármint én nem érzem magam annak. A fórumindítónak a kérdésében már eleve benne volt a bizonytalanság, akkor miért háborodik fel, ha valaki nem ért vele egyet? A kérdésemre meg még mindig nem adott érdemben magyarázatot, hogy mit vár el az óvónőtől? Ő is csak az ablakból nézze? Hiszen az óvoda területén nincsenek autók, tehát mi baj is történhetne????

"istentelenül hülye vagy"

Mit képzelsz te magadról? Ki vagy te, illetve inkább kinek képzeled magad, hogy így beszélsz??

Én végig olvastam! :) No comment!

Szóval... ha tehetem, akkor elkísérem és megyek érte, még most is, pedig 9 lesz.Ha tehetném nem engedném el egyedül. Egyedül kel 1.osztályos kora óta. Majd fizettem érte, hogy reggel elkísérjék az iskolába. Mikor óvodás volt és nekem menni kellett dolgozni, akkor felkeltettem felöltöztettem és jött érte valaki, aki vitte óvodába. 7 éves kora óta egyedül megy kerékpárral az iskolába, telefonra kel, egyedül indul. A melóhelyről hazatelefonálok, hogy minden rendben van-e és osztom azt észt neki, de mindig bennem van a féltés.

Szerintem ez nagyon sok mindentől függ, hogy elengedem-e vagy nem! Élethelyzet(anyuka vagy apuka otthon van-e vagy nincs), lakókörnyezet (mennyire forgalmas,kis falu vagy város), a gyermek személyisége(mennyire megbízható, mennyire önálló). Ez mind befolyásoló tényező.

Ez egy meddő vita,hogy ki mit tesz! Mi (felnőttek)sem vagyunk egyformák. Az élet dolgaihoz teljesen másképpen viszonyulunk, a gyermekeink nevelése is eltérő.

A fórum indítónak írom, hogy ha tehetném, akkor elkísérném, de ettől nem tartom felelőtlennek. Maga a szó is mindenkinek mást jelent, kinek mi a felelőtlenség.

Mindenki a legjobb tudása szerint próbálja nevelni és egyengetni a gyermeke sorsát, kár ezért bárkit is "bántani" . Az hogy mennyire helyes vagy nem az, amit most tesz, az csak évek múlva fog kiderülni. Ne felejtsük el azt sem, hogy mint mindenhez, ehhez is egy adag szerencse is kell. Lehet valaki nagyon gondos, ha a sors mást hozott (nincs szerencséje), pl. mindenhová elkísérik, de megbotlik bevágja a fejét a járdaszegélybe és belehal. Lehet, hogy valaki tök lazán fogja fel a gyereknevelést és szerencséje van, akkor ő azt fogja helyesnek látni, amit ő tesz. :)

Igen, a környék is nagyon meghatározó.

Még nagyon kicsi a lányom, de amikor anyukám vagy férjem közli, hogy mennek sétálni, nehéz megállni, hogy ne a "nélkülem? szó sem lehet róla" szaladjon ki a számon:D

Ha igazi anya vagy, te is nagyon fogod félteni.:)

A nagyfiam 13 éves. Elmegy a barátaival a közeli cukrászdába vagy ide-oda, kimegy a boltba esetleg kenyérért vagy valamiért, de hiába pár sarokra megy, nekem görcsben van a gyomrom amíg haza nem ér. Engedem, mert elég ciki lenne szerencsétlennek ha mindenhova vinném, de félteni akkor is féltem, ha csak a sarkon dumál pár ismerősével.:) Sok időbe telt nekem, mire elengedtem egyedül. Persze ez is nagyon fokozatosan történt. De tömegközlekedéssel a mai napig engedem. A lányom 11 éves, gyönyörű kislány. Na egyedül sehova egyetlen lépést sem!:)