Feleségem szerelmes lett.... (beszélgetős fórum)

Te legalább átérzed valamennyire a helyzetet, talán csak annyi a külömbözik a két eset, hogy nejem csak egyszer találkozott a volt szerelmével, és tulajdonkép nem akar kilépni a házasságunkból, és szerintem azért mondta el, hogy segítsek neki túltenni magát a történteken, ( szex nem volt elmondása szerint ) csak az érzelmek jöttek elő benne ismét, amivel nem tud mit kezdeni. Ja és én nem alkoholizáltam soha.

Itt a fentiek miatt fordultam a fórumozókhoz tanácsért, Kicsit tanácstalan voltam abban, hogy mit kell tennem ebben a helyzetben.

Kaptam egykét tanácsot ami úgy néz ki segített, igaz vannak olyanok is akik csak leszólni, ill. beszólni tudnak de velük nem törődök.

Ha gondolod akkor privátban folytathatjuk a beszélgetést.

akkor meg egyáltalán minek problémázol azon, hogy a feleséged szerelmes? :) hiszen őszintén elmondta, szexeltek, éltek tovább, nem akar válni és te sem. mi a probléma?

az egy dolog, hogy mindent őszintén megbeszélek a másikkal, és más dolog, ha bunkó érzéketlen pöcs vagyok. ha szerelmes lennék másba, és megmondanám a férjemnek, egyrészt akkor mondanám meg, ha lépni akarok, ha döntést hoztam, különben nem zúdítanám rá. másrészt nem részletezném, hogy ezt és azt éreztem, amikor megláttam a másikat, amikor megölelt vagy megcsókolt. persze lehet, hogy téged ez egyáltalán nem bántott, hisz csupán tényeket közölt, este meg ugyanúgy széttette, de szerintem a legtöbb ember ennél érzelmesebben áll a dolgokhoz, és pláne ha szereti a másikat, nem akarja szándékosan megbántani, sőt fokozni ezt, hogy minél sz@rabb érzés legyen a másiknak

Nem kitalált történet.

Ez ahogy le írtam úgy történt. Te miből gondolod hogy semmit nem ér a házasságom? Ezek szerint te még nem hallottál olyanról, hogy mindent megbeszélnek egymásközt legyen az jó vagy rossz. Eddig is mindent megbeszéltünk, nem volt soha tabu semmi. Vagy úgy gondolod, hogy az a párkapcsolat jó, ahol mindenki hazudik mindenkinek? Vagy csak nálatok ez a módi, átverjük a másikat, mert amiről nem tud, az nem fáj neki.

Nálunk jól működnek a dolgok ha őszintén megbeszélünk mindent.

A szexel és a testiséggel kapcsolatban csak annyit, hogy a legtöbb szünet amit ki bírtunk, az eddig két nap volt és elhiheted, hogy nem öt perces kufircok voltak.

ne haragudj, de semmit nem érhet a ti házasságotok, ha a feleséged neked ecseteli részletesen, hogy miket érez egy másik férfi iránt, és miket érzett eddig is. ilyet szerintem csak az tenne, aki egy hatalmas bunkó, bántani akarna, vagy olyan vagy neki, mint egy kedves haver, testvér, aki majd jól megérti. gondolom, nem sok szex és/vagy testi érintkezés lehet köztetek

vagy ez egy újabb kitalált történet? :)

Ahol évekig nem volt szex és a másik félrelép, ott is ő a hibás, mert szólhatott volna előbb, válhatott volna előbb, arra hivatkozva, hogy nincs szex és akkor a bíró előtt a passzívabb, vagyis házaséletet visszautasító lett volna a hibás. De úgy, hogy már megcsalta, akkor már ő. Igazad van, ragozhatnánk sokáig. Pl. Ha én csalok, de a ház, amiben élünk, az enyém, akkor nem én megyek el, de garantálnom kell a másiknak egy lakhatást. Vagy veszek neki egy lakást, vagy fizetem az albérletet. De értelek, felesleges példáloznom itteni törvényekkel, ha otthon nincs semmi ilyen törvény, ebből hasznuk nem lehet.

Mondjuk a fórumindító is félrelépett évekkel ezelőtt és ez beszámítana. Így, hogy mindketten megtették, már nem ugyanaz a felállás.

Azt jól tudom én is, hogy a világon az elsődleges válóok az adósság és az anyagiak, a szex kevésbé válóok. De szerintem az is hülye, aki évekig tűr egy helyzetet, pl hogy éveket vár szex mentesen, hogy aztán csaljon, hülyeség. Magát a problémát kelk kezelnie, vagyis elsőre elválhat, ha ez a gond és akkor nem ő lesz a bunkó. De nem is kell évdket várnia, addigra már olyan negatív energiák lesznek a kapcsolatban. Ha az elhanyagolás más téren, vagy más családi problémák vannak (anyós, rokonok), akkor szintén nem értem, miért várnak évekig? Olyannyira elmérgesedik a viszony, hogy a bíróságon már csak 2 szörnyeteget látunk. Szerintem ez maga a házasság porba tiprása. Gondolkodhattak volna jóval korábban, tisztelve magukat és a másikat.

Igen igazad van, valóban mélyebben átérzem, de mégsem, az annó nekem nem szerelem volt, csak szimplán testi, és nem érzelmi kielégülés, jelen helyzet viszont az, hogy páromban az a régi szerelem lángja lobbant fel, amit egyéb okok miatt el fojtott magában. Ez mindig ott volt benne el rejtette valahol mélyen, most hogy találkoztak idézem "mikor először egymásra pillantottak úgy érezte remeg keze lába gyomra görcsbe rándult, és azt hitte elájul". Nem tehetett róla. El

mondta még azt is, hogy titkon mindig várta a találkozást, de nem számított arra, hogy ilyen érzéseket ébreszt benne. Azt mondta, hogy utoljára velem érzett ilyent, mikor udvaroltam neki.

Nem tudom, hogy fog alakulni a sorsunk, de bízok abban, hogy nem hullik szét a család! Nem fogok ráerőltetni semmit, de türelmesen kivárom, ami tisztázza saját magában az érzéseit, és addig is meg teszek mindent kettőnkért, szeretem, és ha marad akkor is ugyan úgy fogok érezni iránta, mintha nem történt volna semmi, ha pedig el akar menni, ami szerintem nem fog megtörténni, akkor el fogom engedni, mert szeretem annyira, hogy nekem az számítson, hogy páromat boldognak lássam és tudhassam.

Azt kérded:" Azt nem értem, honnan hallhatnál vissza bármilyen pletykát is" Tegnap miközben beszélgettünk, fel hívta, pasi élettárs, hogy szálljon le a párjáról, mert vissza mondták neki, hogy látták amint a parkban csókolóznak, és ha nem száll le róla akkor nekem is vissza fogják mondani.

ezen sokat lehetne vitázni, mert nem minden házasság ér azért véget, mert az egyik félrelépett :) nincs mindig "vétkes", van hogy elmúlik a szerelem, nem jönnek ki jól, sok a vita, veszekedés, ezért válnak. de még félrelépéseknél is hány olyan házasság van, amiben évek óta nem szexelnek, most ilyen szituban ha az egyik félremegy, mégis ki a hibás? :)

olyan szitu meg még ritkábban fordul elő, hogy a feleség és a férj ugyanolyan anyagi helyzetben van, ugyanolyan javakkal, és nem számít, ki megy, ki marad, mi lesz a gyerekekkel. a legtöbb házasság ifjan köttetik, nem hoz bele mindenki egy-egy lakást, házat. a válások akkor is sok vitával, egyezkedéssel járnak, ha nagy balhék és átvágások nélkül jutottak el a válásig, nemhogy még ha az is van :) de erről egy válóperes ügyvéd biztos hosszan tudna mesélni

ebben az esetben nem akarnak válni, bár azt sem értem, igazából milyen tanács válna hasznavehetővé, hiszen már eldöntött dolog volt, hogy a férj most vár, míg az asszony kiszerelmesedik esetleg :) számomra elképzelhetetlen egy helyzet, de hallottam már olyanról is, aki 3 éve vár, hátha az asszony meggondolja magát, de ott nem csak plátói az asszony epekedése. ilyen emberkék, férjek is vannak, akik inkább várakoznak, úgy látszik :)

Örülj neki!

Az enyém is egyszer, mikor megismerkedtünk.

Nem volt szánt szándékomban, te hoztad szóba, amikor én biztattam, hogy váljanak el, erre írtad te, hogy miért kellene elköltöznie a férjnek, ha a feleség az, aki beleszeretett másba. Ebből arra következtettem, hogy te az anyagi részét tartod fontosabbnak, nem azt, hogy ez már nem egy házasság a szó szoros értelmében.

Mivel én kezdetektől az érzelmeket néztem, mert a fórum úgy tűnt, erre keres választ, nem az osztozkodásra, bennem nem merült fel, hogy náluk ez kérdés lehet, mármint az anyagiak. Te vezetted oda, hogy akkor ki költözik el, stb. Erre írtam, hogy ez nem lehet visszatartó tényező, mások is megoldják, meg lehet oldani. És kifejtettem, hogy olyankor nem lehet elvonatkoztatni az anyagiaktól, amikor senki sem gondolt erre előre, nem biztosította be magát. Olyankor később komplikált lesz. De nem hiszem, hogy náluk ez gond, mert eleve az érzelmi részével kezdte a topikot, hogy hogyan tovább.

nemigazán értem, hogy neked miért az anyagiasság a vesszőparipád, szerintem ezen a fórumon még csak szóba sem került ilyesmi :)

mondjuk én akármennyire szeretném a másikat és nem akarnék válni, akkor sem ülnék és várnék ki tudja, meddig, hogy most ő kiszerelmesedjen :)

valahogy ez nekem már nem tűnik normális férfi-nő kapcsolatnak, inkább ilyen testvéries, anyáskodó-apáskodó, hogy hát anyjuk, belezúgtál, megvárjuk, míg elmúlik, addig főzz vacsit :) valószínűleg pont az a féltés és szenvedély hiányzik a kapcsolatból, ami minimálisan kellene, hogy ne csak egy együttélés legyen, amiben jobb esetben szexelünk néha, és együtt nevelgetjük a gyerekeket

Mi már a gyerekek előtt is beszéltünk erről és mi közös felügyeletet kérnénk, ha valami gond lenne, vagyis mindennap csere. Nem kétheti cserék és nem hétvégi apuka, ráadásul egyikünk sem költözne más városba.

Igen, már van ilyen egzisztenciám, de nem konkrétan erre az esetre biztosítottam be magam, hanem ha vele valami történne, betegség, baleset, munkanélküliség, halál, bármi, akkor is el kellene tudnom tartani már másnaptól a gyerekeimet. Akkor is, ha ő nem lenne olyan anyagi hekyzetben, hogy ezt fizesse. Tehát nem konkrétan a megcsalástól való félelem miatt rendezkedtem így be, mert nem ez az első gondolata az embernek, de ezer más oka is lehet és lényeg, hogy kell. Nem fogok magyarázkodni. És megértem, hogy nincs mindenki úgy eleresztve, de akkor ne vállaljon sok gyereket. Szerintem sokkal rosszabb az, amikor valaki menne, de az anyagiak tartják vissza, mint az, aki már az elejétől kezdve konkrét és bevallja, hogy anyagias, de aztán évtizedek múlva nem fogja hátulról belevágni a kést, mert nincs mit szemrehánynia, hiszen mint önálló ember is gyarapodott. Vagy marad, mert végig nem volt semmije, mert a közös vagyont tartotta a szeme előtt és semmilyen saját vagyont nem különített el (nehogymár azt higgyék, hogy ő anyagias), és a végén mártírkodik.

akkor ugyanolyan szitut éltek meg most, mint korábban. amit mások írtak, hogy de ő 30 évig dédelgette a lamúrját, az persze hülyeség, nehogy elhidd. 30 év az 30 év, ha valakit ennyi ideig nem látsz, olyan rengeteget változik kívül-belül, hogy simán nagy csalódást is okozhat az embernek, nem attól esett lamúrba az asszony, hogy 30 év titokban párnába sírás után végre újra látta a nagyŐjét :)

ellenben elgondolkodtató, ha mindketten másokba tudtatok beleszerelmesedni, talán jobb lett volna már akkor különválni, és új életet kezdeni mással, mint csupán azért maradni, mert sok év összeköt és gyerekek. lehet, majd 20 év múlva ezt bánni fogjátok, amikor ott maradtok kettesben :(