Én, a várandós, egygyermekes, lassan diákká váló élettárs és háziasszony (beszélgetős fórum)

Borzasztó volt,az egész játszótér őket nézte.Tudom,nem szabad más nevelésébe beleszólni,de egyedül én mentem oda,óvatosan megkérdeztem,mit követett el ez a szegény gyerek.Ekkor próbált magán uralkodni,abbahagyta.

Persze,hogy mindenkinél felmegy néha a pumpa,de így???!!!

Na,de eltértem a témától,csak az esetet írtam le bővebben.

"mennyivel jobb vagy rosszabb anya az, aki alig egy évesen teszem azt bölcsibe adja a gyerkőcét és vissza megy dolgozni. Lehetnek anyagi problémái a családnak, vagy egyszerűen csak munkamániás, kit érdekel a gyerek. "

Petra anya van nem egy ilyen anya-bölcsiben dolgozom és az én lányom is bölcsis,nem mindenki teheti meg hogy évekig otthon maradjon,ahogy én sem.Ez nem jelenti azt hogy kit érdekel a gyerek!Sajna muszáj ha élni akarunk.

Megláttam hogy te írtad és egyből nekiestem a cikkednek,sok sikert kívánok a sulihoz gyerekekhez.

Én is így érzem jelenleg,kicsit fáradt és terhelt vagyok.Megcsináltam addig én is itthon mindent magam még a gyerekkel itthon voltam,nekem sem volt és nincs is segítségem,de miután már dolgozok rá kellett jönnöm minden egyszerre nem megy,kimarad a főzés néha vagy a takarítás,de ezt akkor fogod megtudni te is,ha megszületik a 2ik gyerek vagy tanulni fogsz.

Kedves Petra-anya!

Sajnos sokan vagyunk így, anya, feleség és diák. Nem biztos, hogy az a jó megoldás, hogy mindent egyedül akarsz csinálni, nem szégyen segítséget kérni. Attól még nem vagy rosszabb.

Picit az jött le nekem a cikkedből, hogy elítéled azokat, akik ezt nem egyedül oldják meg, de javíts ki, ha tévedek.

Nekem egy kislányom van, egyelőre nem tervezünk másikat, én is vezetem a háztartást és végzek egy főiskolát mellette (pont pénzügy-számvitel). Férjem besegít picit a háztartásba, de ez mondjuk 5%. Anyukám vagy Anyósom szoktak a Lányomra vigyázni, mikor iskolában vagyok. Ettől nem érzem magam rossz anyának. Amúgy a segítség ennyi.

Biztosan nem könnyű Neked, sőt két gyerekkel még nehezebb lesz, de vágj bele szerintem, menni fog! És ha kell, igenis kérj segítséget.

Pedig szerintem tök őszinte dolog, ha az ember néha csinál egy kis ilyet, hogy dicsérjék már egy kicsit...

Szerintem ez olyan emberi, esendő, tehát némileg szerethető dolog...

Az eredeti Dzsungel Könyve filmből jut eszembe az a jelenet, amikor Balu a harc után kifekszik. A többiek azt hiszik, hogy meghalt, és csupa szép dolgot mondanak a feje felett... Majd a koma kinyitja fél szemét, és halódó hangon megszólal: Dícsérjetek még egy kicsit, olyan jól esik!!

Dícsérjük egy kicsit! Mibe kerül az nekünk? Ugyanolyan jótétemény, mintha egy csomag ruhát küldenénk a szükséget szenvedőnek...

Persze én is tudom, hogy lesz még egy-két kemény perce, de valamit valamiért. Ilyen az élet...

Ne haragudj, de kicsit olyan "én vagyok a legnagyobb ász, dicsérjetek, de kicsit sajnáljatok is" szaga van a cikkednek. Ha nem ezért íródott, bocsánat!

Minden elismerésem a Tiéd, ha valóban 100%-on pörögsz, bár ne haragudj, nem tudom elhinni, hogy 2 naponta 2 fogást főzöl, sütsz, takarítasz és még a gyermekeddel is tudsz olyan szinten foglalkozni, ahogyan kell. És minek is kell 2 naponta két fogás + süti??

Kérdésed, hogy jó anya vagy-e..? Veszélyeztetett terhesen házaséletet élni..?

Egyet értek azzal, hogy diplomára szükség van!! De egy nagyobb gyerek és egy csecsemő mellett belevágni?? Én biztosan halasztanék, és mikor már "könnyebb" akkor vágnék bele, vagy ha már a gyermekeim bölcsibe/oviba járnak. Nem véletlen jár nekünk a minimum 2 év, amit otthon tölthetünk. Akkor az a "munkánk", hogy a gyermekünkkel/gyermekeinkkel foglalkozzunk, tanítsuk Őket!

Nekem most 3 hónapos a kisfiam! Kövezzetek meg, de van segítségem, nem főzök kétnaponta, ha főzök csak egy fogást, nem takarítok minden nap, de rend van, nem tanulok. Azt az időt amit ezekre fordíthatnék azzal töltöm, h ülök a babám mellett, beszélek hozzá, játszom vele, tanítom. Jó háziasszony vagyok-e? Nem biztos..És aztán!!! Jó anya vagyok-e! IGEN!!

Szerencsés is vagyok, mert nekem nem kellett attól tartanom, h a szülés utáni megromlott házasélet miatt a férjem neheztelni fog. Teljesen megértett! És egy biztos! Ha veszélyeztetett terhes lennék, nem hogy megértene, esze ágában nem lenne házaséletet élni!

Na igen. De sajnos ez a világ hibája is, mert ki nem lesz a mostani és egyre romló helyzettől stresszesebb? Nem könnyebb lesz az élet, hanem nehezebb...

Néha én is rákiáltok a gyerekre vagy ráütök a kezére, de nagyon jól tudja, hogy mikor hibázott, mert megsértődik, de egy perc múlva úgymond bocsánatot kér és megölel. De van, hogy idegességemben cselekszem és akkor azonnal elnézést kérek tőle. Persze nem töröm el a kezét, nem is ütök akkorát, hogy bepirosodjon, de azért érzi nyilván. A másik meg, hogy az első teljesített félév után halaszthatok. Tehát most aktív félévem van, mert mire iskolakezdésre került a sor megváltozott a jogszabály és nem kezdhettem passzív félévvel. (Pedig februárban felvételi előtt utána jártam és ezért nyugodt szívvel felvételiztem. Szóval az első félévet ha megcsinálom utána babázhatok egy évet. Csakhát a jogszabály változások..az ember csak úgy kapkodja a fejét.

A Faház "féle" embereknél van én szerintem a legnagyobb bibi. Ugyanis aki ennyire cinikus, az tapasztalataim szerint a leginkább olyan ember, mint akit kritizál. Tehát bagoly mondja alapon működik. Osztja az észt, de közben magából indul ki és olyannak írja le a másikat, amilyen valójában ő maga. Persze a kritikát is el kell tudni viselni, de mondom a tapasztalatom az, hogy általában az ilyen emberek csak a külvilág számára tudnak okosakat mondani, otthon meg vannak lőve és szöges ellentétei a prédikációiban írtaknak.

Míg mindenki más be meri ismerni, hogy igen, csapjunk oda a gyerek seggére, ha olyat csinál, igenis tanulj, ha úgy érzed azzal később könnyebb lesz...persze nyilván a gyereknek az a legjobb, ha folyamatosan vele vagy, de én ezt nem tartom kivitelezhetőnek. Ugyanúgy ahogy egy felnőtt igényli az egyedül létet, úgy a gyereknek is kell egy kis levegő. Mamával, apával...neki is tud elege lenni az anyjából. És van családja, aki szereti, imádja...a lényeg, hogy szeretet vegye körül és jó környezet, ne folyamatos feszültség és rossz inger. Szerintem ez a lényeg. Nem az, hogy minden percben én ott legyek!

Természetesen mindenki máshogy neveli a gyerekét, én úgy érzem, hogy azért nem vagyok rossz anya és bár néha "megfenyítem" az is a nevelés része ,mind kaptunk belőle eleget és itt vagyunk!

Az, hogy ennyire elverted az 1 éves gyerekedet? Nem hiszem...

A hozzászóló leírásából úgy vettem ki, hogy az említett anyuka nagyon elverte a gyerekét...

Én nem azt mondtam, hogy ne verjünk a fenekére, ha nagyon muszáj, hanem azt, hogy ne vezessük le a gyereken az elfojtott agressziónkat. Nem hiszem, hogy veled ilyen lett volna... :)

Még annyit osztanék meg Veled, hogy számomra a legnehezebb gyerek szám váltás az 1-és a 2 között volt. Sokkal jobban megviselt, mint az első, meg mint a 3. gyerekem születése. (Bár ez utóbbi már egyetem után jött) Egy gyereket simán a hátamra vettem, és mentünk a suliba, kettővel ez már más világ...

SZóval kicsit magamnak is ellentmondva - hogy ugyebár pici baba mellett könnyebb tanulni - azt mondom, ha azonnal nem megy esetleg, ne add föl, később visszajön a kedved, és beáll a napirendetek is...

Velem is fordult már elő ilyen. Szerintem a legtöbbünkel. Ugyanis velük élünk, velük vagyunk legtöbbet..

A baj ott van, ha már az ember észre se veszi. Én szoktam ilyenért bocsánatot is kérni tőlük.

Meg azért szerintem van jogos szülői felháborodás, olyan, amikor a gyerek tényleg nagyon szemtelenül, sőt, szemétül viselkedik...

Persze nyilván nem az egy éves...

Szerintem oly mindegy, ezek az emberek akkor is a gyerekükön vezetnék le az idegességüket, ha minden a legnagyobb rendben lenne...

Habár éppen az előbb írtam, hogy nem szabad ítélkezni mások felett, de azért nálam is vannak kivételek. Az egyik ilyen az, amikor valaki a gyereken vezeti le a feszültségét...

Kedves Faház!

Kezdjük onnan, hogy megtisztelő, hogy emlékszel arra, amiket néha írogatok... Ez nagy dolog, és felhívnám rá a Veled egyet nem értők figyelmét is azért!

Amit sokan soha nem értenek meg:

Azért vállalja ezt valaki önként, mert úgy érzi, hogy akkor teljesítette a kötelességét...

Ha a bibliai hasonlattal akarok élni, akkor azt mondanám, akkor kamatoztatta a talentumait... Ha valaki elássa őket ugyebár, akkor bűnt követ el..

Szerintem mindenkinek el kell fogadni, hogy más-más az emberek életútja, miért is kéne egyformának lenni??

Viszont én nem neveztem senkit lustának, mert éppen nem tanult gyerekek mellett, úgyhogy a tanulókat se nevezze senki karrieristának, vagy mittoménminek...

Most egyébként már két éve nem tanulok, itthon babázom a gyerekeimmel, minden nap tanulok a lányommal, aki most kezdte az iskolát. Ezt viszont már kevés anyuka teheti meg... Én azért tehetem, mert amikor kellett, belehúztam..

Hogy mennyire van köze az érzékenyebb idegeimnek a tanuláshoz, amire céloztam az egészségnél, nem tudom. Valószínűleg akkor is ilyen lennék alapvetően, ha nem végeztem volna 6 általánosnál többet, esetleg ritkábban jöttek volna elő a fejfájások, vagy ilyenek... Akkor meg a "jajtanulnikellettvolna" miatt fájna a fejem...

Most meg egyébként az angollal kéne foglalkoznom, hát, igaz ami igaz, nehezebben kezdek neki... Három gyerek mellett már tényleg nagyon sok ez..

Igen, igen. A pénz nem boldogít, de ha nincs, az nagyon rossz. Én tudom. Nekünk volt olyan időszakunk, hogy 1 kiló kenyeret be kellett osztanom 1 hétre! Azóta szerencsére egyenesbe jöttünk persze, de ha valaki azt mondja, hogy a pénz nem boldogít, annak azt szoktam mondani, hogy engem a pénz nem izgat, hanem nyugtat. :)

És tényleg így van... :)

Lehet azért "köveznek meg" itt téged,mert túl erősen fogalmaztál,de egyetértek veled (még ha engem is "megköveznek").Egyre jobban bosszant,mikor ilyen "szuperanyákkal" találkozom.Aztán a gyakorlatban azt látom (rokonság,játszótéri ismeretségek),hogy a gyerek sínyli meg.Tegnap majdnem elsírtam magam a játszón,mikor az egyik anyuka borzasztóan elverte az 1 éves gyerekét,mert meg akarta a kavicsot kóstolni.A verés közben anyuka(gyerek keservesen üvölt): nem érek rá a te hülyeségedre,ezt-meg azt kellene otthon megcsinálnom még stb.Sajnos nem ez az első eset.Tudom,ez most csak egy példa,nem szabad általánosítani.Van olyan rokonom,akit állandó lelkifurdalás gyötör,hogy hol apuka,hol a nagyik vannak a gyerekkel,mert ő tanul,ráadásul állandóan fáradt, nincs elég türelme a gyerekhez.Tény,hogy a mai világban nem könnyű,jó ha egy nő is több lábon áll (szakma,diploma),de aki gyereket vállal-vállalt,elsősorban érte tartozik felelősséggel.Az első években pedig leginkább az anyjukra van szükségük a gyerekeknek.

Mindettől függetlenül sok sikert a cikk írójának!

Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat és látom szép számban vannak hozzám hasonló cipőben járó anyukák is.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem lehetetlen, mégis egyénfüggő szerintem, hogy valaki mindezt végig tudja-e csinálni, vagy sem.

Egy apró megjegyzés: bebabásodom...számomra ez egy kedves szó, lehet valakinek irritáló, de azért ne hasonlítsuk már össze a vemhessel...

Kedves faház: én nem azt várom, hogy hasra essen bárki a teljesítményemtől, egész egyszerűen csak leírtam a gondolataimat, és látva a környezetemben élőket bizony azért valahol büszke is vagyok magamra. Bizonyára vannak dolgok, amik miatt Te is büszke vagy magadra (legalábbis remélem), de ha meg vagy keseredve, azt sajnálom.

Én nem szórakozni járok a gyerek mellett...mennyivel jobb vagy rosszabb anya az, aki alig egy évesen teszem azt bölcsibe adja a gyerkőcét és vissza megy dolgozni. Lehetnek anyagi problémái a családnak, vagy egyszerűen csak munkamániás, kit érdekel a gyerek...nem látod a kerek egész történetet, úgyhogy elítélni senkit nem lehet. Vagy mennyivel jobb vagy rosszabb anya az, aki nem szoptatja a gyerekét csak azért, mert hiú és inkább jegeli a melleit, hogy elapassza a tejét, nehogy megereszkedjenek. Nem vagyok mártír, nem vagyok hős, ez csak az én történetem, ha tetszik, ha nem. (És hozzá teszem, hogy 20 hónapos koráig szopizott a lányom, aztán a pár hónapos pocaklakó végett megváltozott íze miatt a tejecskének abbahagyta...erről ennyit.)

Az egészségemet egy diploma miatt kockáztatni soha nem fogom, a gyerekeimet pedig nem fogom hanyagolni. Azt hiszem heti 1 napba nem fog egyikünk sem bele halni, pláne, hogy nagyon apásak, apa meg folyamatosan maszekol, dolgozik. Ebből szerintem végső soron mindenki profitálhat, ha olajozott gépezetként tudunk együttműködni! Nem hiszem, hogy a gyerekeim lelki világa sérülni fog, ha nem vagyok minden pillanatban velük. Mi lesz ha oviba mennek? Ne járassam oviba őket, mert ki vagyok én, hogy azt az időt is megvonom tőlük, hogy együtt legyünk!?

gota 18-as hozzászólásával pedig abszolút egyetértek! Lehet egyfajta bátorításra van szükségem, de a hozzászólásának a vége az mindent elmond!!!

A lányommal szerencsém volt. Na nem volt mintababa sosem, sokszor nem aludtunk éjjel, de javában a fogzás végett. Úgy gondolom, hogy ha Réka lányom is olyan lesz, mint Petra, akkor talán nem fog nehézséget okozni a főiskola és a mindennapok. Egyébként belegondolva abba, hogy a tőlem fiatalabb nők (tisztelet a kivételnek) lassan olyan szintre esnek vissza, hogy a cipőfűzőjüket sem tudják bekötni egyedül...na jó ez kissé túlzás, de az igaz, hogy sajnos abszolút nem tudnak józan ésszel gondolkodni pl.

Olyan világot élünk, hogy kevés törődést és nevelést kapnak a szüleiktől, azért mert azok rá vannak kényszerülve, hogy ahány helyen csak tudnak dolgozzanak, hogy meg bírjanak élni...ez olyan súlyos károkat tud okozni a fiatalokban, hogy eszméletlen. Megfigyeltétek már, hogy viselkednek az utcán? Hogy beszélnek? 90%-uk dohányzik. Én nem szeretek velük egy helyiségben lenni, mert kellemetlenül érzem magam a társaságukban, pedig nem vagyok én sem öreg! De a hangos nyilvános trágár megjegyzéseik, amiket csak úgy tudnak szórni az emberek felé felháborító! És én vidéken élek! Mi lehet Pesten? Szóval ki kitől mikor vesz el időt???? Mi a káros? Mélységekig bele lehetne menni, persze ezt is nyilván mindenki máshogy látja.

"a saját önmegvalósítása oltárán beáldozva a családját önként plusz terheket vállal, nincs semmi tapsolnivaló." Nem áldozok be semmit és nem is kell tapsolni. Az vágja hozzám az első követ, aki ha megteheti mert épp dolga van, vagy bármi nincs a gyerekei nélkül néha. Mert akkor azokat az anyákat is meg kell kövezni, tapsolni meg végképp nem kell. Amúgymeg leszek a gyerekeimmel, van szakmám nem arról van szó, munkahelyem is lenne, ha valaki akar tud dolgozni, de nem mindegy mennyit és mennyiért. Tudod ha kamasz korukban vállalsz majd 3 műszakot, apuka szintén, hogy állam bácsi ne babráljon ki veled és vegye el a gyerekeidet, mert azok a hiányotok miatt mondjuk elkezdenek betörni, vagy kábszeresen randalírozni stb, aztán elveszik a házat a fejetek fölük és mehetsz hajléktalannak, akkor azért leszel rossz. De nyilván tökéletesnek születtél és neked semmi rossz tulajdonságod vagy cselekedeted nincs. A türelem mintaszobra vagy és sose fáradsz el. Nem tudom, hogy kényszerből kellett-e már csinálnod valamit, ha még nem, akkor ne is akard megtapasztalni, mert nem jó érzés. És igyekezz a gyerekeidre se ráerőszakolni semmit, sőt, hagyjál nekik mindent, mert milyen jogon veszel el bármilyen lehetőséget a gyerekeid elől? Ha gázt akar szívni, milyen jogon ne próbálhatná? (Ez kb. olyan hülye kérdés volt, minthogy milyen jogon lopok el pár órát a gyerekemtől...)

Igen, szóval a diploma nem minden. Ahogy a pénz nem boldogít (de próbálj meg létezni nélküle!), úgy a diploma se jelent semmit, hiszen attól, hogy van egy papírod arról, hogy okleveles pszichológus vagy, még nem jelenti azt, hogy nálad van a bölcsek köve. Semmi empátia, semmi emberség. Természetes hogy van véleménye mindenkinek, ezzel sincs bajom, de azért megnézném a kedves kommentelőt, hogy ő hogyan éli a mindennapjait! Mert ugye amelyik kutya ugat...az nem harap. Besírnék a nevetéstől, ha egész nap csak ülne és osztaná az észt a családjának! :DDD

Én is halasztanék egy évet, mert az emberi teljesítőképességnek is vannak határai. Én a fősuli végén voltam már, amikor megszületett a lányom. Ha többet foglalkoztam a szakdogámmal éjszakánként, akkor nagyon lecsökkent a másnapi tejmennyiségem. Ezt eljátszottam kb. 2szer. Harmadszorra már nem mertem. Félre tettem a sulit, cserébe 15 hónapos koráig tudtam szoptatni a lányomat és még a fősulim is meglett utána. Az eslő három hónapban volt segítségem, utána már nem, mert kijöttünk a férjemhez.

Sok erőt és kitartást a sulihoz!

Hát csak tudod, azért nem lehet általánosítani, mivel nem ismerjük a cikkíró körülményeit.

Lehet, h az, ha a gyerekek többet lesznek emiatt az apjukkal, az még jót is tesz nekik... Mondom, lehet, mert én sem ismerem a körülményeket. Csak egy kicsit zavar a hangnem... Sztem az ember meg tudja fogalmazni úgy is a véleményét, h azzal ne döngölje a másik ember önbecsülését a földbe. Ez nem diploma kérdése, szimpla empátia. Hozzáteszem, h sztem nagyjából ugyanazt írtam, amit te, mégis teljesen máshogy hangzik a kettő..

Nem? :)

2 kisfiam van, férjem, háztartásom. Részt vettem a felsőoktatásban is, szóval nagyjából tudom mivel járnak mindezek. Rengeteg időt (energiát) fog elvonni a képzés a cikkíró családjától, abban az időszakban amikor a gyermekek még a legjobban igénylik az anyjuk társaságát. Természetesen lehet, hogy később egy jól jövedelmező állás lesz a jutalom, de úgy gondolom, hogy egyrészt általában ez inkább saját álmaink megvalósításáról, az önbecsülésről, önmegvalósításról szól, másrészt állítólag a pénz nem boldogít, legfőképpen nem kárpótol. (Azt azért megjegyezném, hogy 30 évesen , két kicsivel, friss diplomával, 0 gyakorlattal semmi sem garantált.)

Én úgy gondolom, hogy abban, hogy valaki a saját önmegvalósítása oltárán beáldozva a családját önként plusz terheket vállal, nincs semmi tapsolnivaló.

"van -e joga egy családanyának annyi időt elvenni a gyermekeitől, amit egy ilyen iskola megkíván?"

Ez meg miféle kérdés????????????