Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Elsiratott ikerterhességem története fórum

Elsiratott ikerterhességem története (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Elsiratott ikerterhességem története

1 2 3
73. f759f86ab5 (válaszként erre: 1. - Banyoka)
2012. okt. 5. 13:32

Ki volt ez a gyökér? De komolyan.


A nővéremnek anno, mikor bevérzett, azt mondta az UH-n a dokija , hogy : "Nem kell félni, ez még nem gyerek, magának még csak egy aborja van."


Szerencsére azóta megszületett a kis szemünk fénye, a képeim között képet is raktam fel róla, 3,5 éves Óvodás nagylány..... a nővéremék több mint egy évig próbálkoztak, persze , hogy megijedt amikor bevérzett a terhessége elején.


Panka a mi kis Survivor-ünk

2012. okt. 5. 13:24
Nemértem..... miért dobank ki apró életeket a szemétbe? Nem érdemlik meg talán a tisztességet? Nem értem ebben az esetben miért nem temethetik el méltó módon a szülők a babákat..... :-(
2010. aug. 3. 22:03
Augusztus 12.-én lesz 21 éve, hogy 12 hetesen elvetéltem ... fiúk voltak mindketten ... láttam őket a tálcában, aztán kidobták a szemétbe! Soha nem fogom tudni kitörölni azt a képet. Azóta is siratom őket, 9 nap múlva újra gyertyát gyújtok értük, mint minden évben. A "hentes" meg kikiabált a következőért (Románia, Ceausescu uralma alatt - kihallgatás, jegyzőkönyv, meghurcoltatás utána, jó, hogy még élek) Sokáig nem sikerült aztán teherbe esnem, végül mégis. Ő most 3,5 éves. Napra pontosan 17 évvel évvel azután született, mint amikorra a bátyjaival ki voltam írva - pedig őt túlhordtam és császáros lett. :((
70. andyka3105 (válaszként erre: 61. - Vera69)
2010. febr. 18. 22:27
olyan jó, hogy van még valaki aki ilyen korban is akar babát! tudunk erről privátban beszélni? én most decemberben vetéltem a 3. terhességem volt, az első 2 egészséges...kellene nagyon valaki aki segit és megnyugtat, hogy az idő nekünk és nem ellenünk dolgozik! a baba elvesztése lelkileg nagyon összetört, gyógyszerekkel elvagyok, de el kellene hagynom lassan... elvégre babát akarok!
2009. dec. 17. 15:55

Nagyon elszomorodtam mikor olvastam a történeted!

Sajnos tudom min mentél keresztül én is elvesztettem a kisbabám,csak ő 7hónapot élt!:((

2009. szept. 3. 10:16

Könnyekkel teli szemekkel olvastam el a cikked! Nem tudok más mondani! Sajnálom!

És én is csak annyit tudok hozzátenni, hogy nem mindegy milyen az orvosod!

2008. dec. 18. 18:34
Szomorúan olvastam a történeteiteket és felháborít, hogy ennyire nem érdekli az orvosokat, egy pocakban lévő baba nekik még nem ember ... Szörnyű. Én nem tudom, h ha velem történne ilyen, hogy élném túl! Nektek nagyon nagy kitartást kívánok hozzá és fel a fejjel!
66. mathesz (válaszként erre: 64. - A5e77950a3)
2008. okt. 27. 10:35
Köszönöm az együttérzést. Könnyű és problémamentes terhességet!
65. mathesz (válaszként erre: 63. - Anyóka4)
2008. okt. 27. 10:34
Köszönöm a bátorító szavakat. Nekem a császárra volt igaz, hogy annak kisebb a kockázata. Boldog babavárást!
64. a5e77950a3 (válaszként erre: 62. - Mathesz)
2008. okt. 8. 16:58

Sajnálom,és nagyon szorítok a következő sikeres terhességhez!!!És egy egészséges gyönyörű babához.


Neekm jövő márciusban lesz a 3. császárom

63. anyóka4 (válaszként erre: 62. - Mathesz)
2008. okt. 8. 14:06

Sziasztok! Én is teljesen együtt érzek veletek!

Nekem tavaly október 1-én a terhességem 36. hetében derült ki, hogy nincs szívhang. Valószínű, hogy nálunk is a köldökzsinór volt a probléma. A baba több, mint 3 kilós, teljesen egészséges volt. Én megszültem őt, mivel kevesebb volt így a rizikó.

Most újra (6 hónapot vártunk) babát várok, 25 hetes vagyok. Nekem is irtó rendes volt az orvosom és a szülésznőm is, nagyon sokat segítettek a szülésnél.

Kívánok Neked, Nektek minél hamarabb, egészséges babát!

2008. okt. 8. 10:14
Sziasztok! Teljesen együttérzek veled. Én 7 hete éltem át hasonlót. Veszélyeztetett terhesként a 6. héttől otthon voltam egy tavalyi nőgyógyászati műtét miatt. Augusztus 18-án 25 hetesen voltam tg-on és mivel éreztem, hogy valami nincs rendben, így kértem, hogy nézzék meg a szívhangot, amit nem találtak. Ezután UH orvos, majd szonográfus, az orvos csak annyit mondott, hogy aznap vagy másnap menjek be a klinikára. Én annyit mondtam, hogy a kórházba megyek, mert ott van az orvosom. Az orvos annyit se mondott, hogy sajnálom, csak a szonográfus próbált nyugtatni. Felhívtam a dokim, aki szegény nem értette, hogy mi van, mert 14-én voltam nála UH-on és minden rendben volt. Ő is megnézte UH-on és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, ez rettenetes. A tavalyi műtétemet is ő csinálta. 2,5 óra múlva már a császáros műtőben voltam, mivel hüvely- és méhfejlődési rendellenességek miatt én nem szülhettem meg. A műtét előtt a dokim mondta, hogy mindent megtesz, hogy még esélyem legyen legalább egy terhességre. Tavaly volt két 6 hetes vetélésem is, ezért tán még jobban megrázott engem és az orvosomat is a dolog. Azóta is mondta, hogy amikor erre gondol még mindig gombóc van a torkában. Nálunk kiderült, hogy a köldökzsinór feltekeredése miatt megfulladt a kislányunk. Azért írtam le a történetem, mert ilyen orvos is van, aki együttérez a betegével, akinek tényleg ő fontos, hiszen még 08.20-án is megnézte hogy vagyok. Lekileg erősödöm és bizakodom, hogy 2009. áprilisban hozzánk is beköltözik a következő pocaklakó és decembereben a terhesség 36-37. hetében az orvosom segítségevel életet adhatok a gyeremekemnek.
61. vera69
2008. júl. 10. 08:09
Szia nagyon sajnálom ami veletek történt. Okktóberben volt egy 14 hetes vetélésem az uh nál az orvos csak a száját huzta és hívta a másikat, hogy megerősitse amit lát.Nekem egyik se mondott semmit,talán enyit"ha igy sír nem tudjuk vizsgálni" tovább küldtek ahol kedvesen elmondták ,hogy nem fejlődtek ki a kicsinek belsőszervei,kérték ha tudom szüljem meg mert szeretnék egyben a babát.A négyhetes vizsgálatra mikor mentem az orvos avval volt elfoglalva mért nem köttetem le magam mért akarok még szűlni.Egy hónapja 8 hetesen mentem vizsgálatra és csak a száját néztem az uh alatt mikor megint huzkodta tudtam ,hogy probléma van.De még reményt adva küldött tovább. A másik korházban 1/2 óra múlva már tényként mondták a baba elhalt a burok levált beindult a vetélés.Még ezek után is szeretnénk kisbabát és nem adom fel .
60. timcsa73 (válaszként erre: 59. - Banyoka)
2008. jún. 29. 17:13
szia!Köszönöm,nektek is jó egészséget kívánok és látom ott van neked is 4 szép gyerkőc akik enyhítik a fájdalmadat.Én is ha úgy eszembe jut átölelem a gyerekeimet és megköszönöm a jó Istennek,hogy egészségesek és telis tele vannak boldogsággal.
59. banyoka (válaszként erre: 58. - Timcsa73)
2008. jún. 27. 20:49
Szegény te!Rengeteg minden ez ami történt veled!Kivánok jó egészséget a kicsinek és neked is!Örülök,hogy leirtad köszönöm!
2008. jún. 26. 13:42

sziasztok

Én 2005-ben szültem a kislányomat és amikor ő 8 hónapos volt terhes lettem.12 hetes ultrahangon szemrebbenés nélkül közölte velem a doki,hogy ez a baba nem él.Én meg"ez nem lehet igaz hiszen semmit nem érzek"Doki erre pofavágás közepette "hát pedig igaz"Úgy nézett rám mind ha kétségbe vonnám a tudását.Másnap műtét.3hónap várakozás újra sikerült elsőre,9 hetesen elkezdtem vérezgetni,ultrahang ,nincs szívhang várjunk pár napot majd egy másik doki nézett meg(pont a születésnapomon nov.20.)Ő látott szívhangot.Madarat lehetett volna fogatni velem,úgy örültem.De azt mondta az orvos hogy 1 hét múlva ultrahang.Saját dokim nézett meg majd megkérdezte hogy ki volt az a doki aki egy héttel látott szívhangot ,mert ez a baba már úgy el volt sorvadva.Ismét műtét.3 hónap várakozás,újra próbálkoztunk.elsőre sikerült.5 hetes voltam(ez tavaly volt)kislányom elkapott egy hasmenéses hányásos vírust,persze én meg tőle 1 hétig futkosás volt a wc-re.meggyógyultam majd elvetéltem,ezt nem kellett műteni mert még fiatal volt a terhesség.1hétig véreztem. KÉSZ Feladtam!!!6 hét múlva hiányoltam a mensit ,ugyan miért nem jött meg.vettem egy tesztet és pozitív.2008 február 11-én megszületett a kisfiunk 4600g 57 cm.Ez volt az én történetem.sokszor eszembe jut és őket is a gyerekeimnek tekintem.

57. banyoka (válaszként erre: 56. - A5e77950a3)
2008. márc. 29. 13:36
Hát nem semmi a történeted!Elsem hisszük hogy mik vannak csak ha magunk éljük át!Sajnos ezt a világot éljük!Gondolom milyen tehetetlen dühöt éreztél!!!!Jó egészséget kivánok neked és a családodnak!Kriszta
56. a5e77950a3 (válaszként erre: 55. - Banyoka)
2008. márc. 28. 09:47
Sziasztok nekem 2 (hál istennek )egészséges gyerekem van,de az orvosokról nekem sincs jó véleményem!1.terhességem kiírás szerinti napján elmentem pisilni és már előtte folyott valami.A védőnő tanácsára irány a kórház.Egy fiatal doki volt(akkor láttuk egymást először)ránézésre megállapította,hogy a gyerek méhen belül sorvadt!!(kérdezte,hogy nem cigizek-e)sosem cigiztem(a lányom ugyanaznap született 3260 gr-al és 56 cm-el)Megvizsgált felvették az adataimat hogy kapják utánam a pénzt,és hazaküldött.Busszal mentem anyuékhoz a kórházi pakkommal.Napközben csak kisebb folyásokat éreztem főleg pisiléskor.Este 8-ra belázasodtam és dől belőlem a magzatvíz,anyu unszolására bementem,gondoltam minek menjek,úgyis hazaküldenek(fájásom reggel 8 és este 8 között nem volt).Bementünk:A magzatvíz elfertőződött,a lányomnak alig volt szívhangja azonnali altatásos császár.Mikor felébredtem azt se tudtam,hogy él -e a gyerekem(azt mondta a doktornő,hogy valószínű ő is fertőződött és akkor átviszik másik kórházba.Természetesen a reggeli doki azt mondta én akartam hazamenni(a férjem főnöke vitt be a kórházba és busszal mentem haza)Természetesen a többi doki neki hitt.
55. banyoka (válaszként erre: 53. - Cszsuka)
2008. márc. 27. 23:58
Szia Természetesen figyelem a hozzászólásokat,és sajnos egyre jobban látom hogy szemtelenek az orvosok!Pedig ők vannak elvileg értünk! Minden szépet kivánok neked is Üdv Kriszta
54. ea9bff1b44 (válaszként erre: 51. - Katinka78)
2008. márc. 27. 17:28
Sajnálom, ami történt, s tudom, nem könnyű most... Kitartást és nemsokára gyönyörű kisbabát kívánok nektek!
53. Cszsuka (válaszként erre: 52. - Banyoka)
2008. márc. 27. 12:01

Kedves Banyoka!

Nagyon tetszik, hogy minden hozzászólásra reagálsz! Az egyetlen fórumnyitó vagy azok közül, amikben benne vagyok, aki folyamatosan figyeli a hozzászólásokat!

Tényleg hatalmas lelkű nő lehetsz!

Üdv: Zsu

52. banyoka (válaszként erre: 51. - Katinka78)
2008. márc. 27. 10:30
Nagyon sajnálom ami történt!sajna vannak ilyen orvosok(tisz.kiv.)és sajnos a legtöbb ilyen!Lesz még kisbabád ne félj és drukkolok!szia
2008. márc. 26. 20:44
Én Húsvétkor vesztettem el a babám. 11 hetes volt, spontán vetélés...Viszont a "kedves" ügyeletes orvos 3 óráig hagyott vetélni. Nem vittek rögtön a műtőbe, hanem végig kellett néznem mindent!!! El tudjátok ezt képzelni? Minden mozdulatnál, minden lépésnél találkoztam terhességem egy "darabjával". A doki állítja, hogy menteni akarta, ami menthető. Csak azt nem tudom, hogy mit akart megmenteni, amikor már nem találta ultrahangon sem a babát. Sajnos külföldön volt az orvosom, és nem ő látott el. Nála is elvetéltem volna, de ő nem hagyott volna 3 óráig szenvedni, és nem hagyta volna végignézzem mindazt, ami életem legborzalmasabb emléke lett. Szép húsvétunk volt.
50. banyoka (válaszként erre: 49. - Romanmargo)
2008. márc. 24. 13:57
Köszönöm szépen és viszont kivánok neked és kedves családodnak Lellemes Húsvéti Ünnepeket!
2008. márc. 22. 19:56
Szia tiszta szivemből sajnálom ami veled tőrtént.Sajnos hogy ilyen orvosok vannak és sajnos nem is kevés az ilyen paraszt orvos.Én ezt tudom mert korházban vagyok gondozo és halottam énis paraszt orvost eleget de én helyeted szembekőptem volna a szemét orvost ha lehet az iletőt orvosnak nevezni,és kivánok neked és családodnak Kellemes Húsvéti Ünnepeket
48. banyoka (válaszként erre: 47. - Cszsuka)
2008. márc. 22. 19:44
Nektek is Kellemes Husvéti ünnepeket!
47. Cszsuka (válaszként erre: 46. - Banyoka)
2008. márc. 19. 20:26

így már egészen más!

Én is jó egészséget kívánok, és boldog húsvétot!

46. banyoka (válaszként erre: 44. - Cszsuka)
2008. márc. 19. 19:22
Köszi kedves vagy!Szeremcsére 4 egészséges gyermekem van!Ezért irtam hogy nem kell már!Kivánok jó egészséget!
2008. márc. 18. 21:29

Sziasztok!

Sajnos én is elvesztettem egy kisbabát. A 12 hetes ultrahangra mentem, mikor közölték velem, hogy meghalt a magzat. Teljesen magam alatt voltam, eléggé kikészültem. Az eset után 3 hónappal újra teherbe estem, és hála Istennek született egy gyönyörű és egészséges kislányom.

A mai napig nagyon fáj, és mindig emlékezni fogok az elvesztett bébire. De fel a fejjel! A kislányom már 17 hónapos, és most szeretnénk még egy kisbabát. Remélem minden rendben lesz majd. Nem szeretném mégegyszer átélni azt a szörnyű érzést.

44. Cszsuka (válaszként erre: 38. - Banyoka)
2008. márc. 16. 19:27

Ne tedd ezt!

Az első terhességem nekem sem sikerült, elhalt a 11. héten, ezért abortusz lett belőle. Amikor ezután a nagyobbik kislányommal terhes lettem, közölte velem a doki az ultrahangon, hogy nem érdemes kiadni a kiskönyvet, mert lehet, hogy "ez sem fog megmaradni". Azt mondta, menjek a magánrendelőjébe, ott nagyobb tudású ultrahang van, azzal is megnézi. 15 évvel ezelőtt ez 500 Ft-omba került, amikor 3500 Ft volt az albérlet, amiben laktunk.

Sírva meséltem el a nőgyógyászomnak, hogy milyen inzultus ért. Azt mondta, ne ijedjek meg, nem lesz semmi baj, s kiállította a kiskönyvet. Veszélyeztetett terhesként a 8. hét körül elkezdtem vérezni. Kiderült, hogy méhpolipom van, nem engedi rendesen zárni a méhszájat. Azt mondta az orvos, ha nem húzódik vissza, meg kell műteni, amikor megmozdul a baba.

Közben elvégeztem az agykontroll tanfolyamot és "eltüntettem" a méhpolipot. Az agykontrollon tanultak alapján "megbeszéltem" a kislányommal, hogy rendes időre fog megszületni és tudattam vele, hogy nagyon várjuk, szeretnénk neki megmutatni ezt a csodálatos világot. Azt is megbeszéltem vele, hogy rövid idő alatt születik meg, hiszen az mindkettőnknek jobb.

Hajnal 3/4 2-kor jött az első nagyon erős fájásom, egy egyhetes cserkésztábor utáni második napon. 5-kor megszületett Eszter.

Nagyon boldog vagyok, hogy a világon van, s azóta is eszembe jutnak azok a gondolatok, ha ránézek, amiket neki küldtem, amíg a pocakomban volt.

Utána született még egy kislányom és örülök, hogy nem adtam fel.

Ezt kívánom neked is.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook