Egy ducus sirámai egy butik kirakata előtt (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy ducus sirámai egy butik kirakata előtt
Csakhogy az nem az ember önérzetébe gázolás, ha nincs szardellapasztájuk. És épp ezért vagyok biztos abban, hogy hiába is mondja valaki, hogy megbékélt a testével, ha valaki mégis felhívja annak anomáliáira a figyelmét, azért csak megsértődik!
SZóval diétára fel! :)
A ducik azért sértődnek meg ilyenen, mert hiába is hangoztatják, hogy ők így fogadták el magukat, ez csak szlogen, belül tényleg sértve érzik még akkor is magukat ilyen esetekben, még akkor is, ha az eladó a legkedvesebb modorral közli velük, hogy nem tud adni a méretében göncöt.
Jómagam is túlsúllyal küzdök. Még 10 kilót kell leadnom. Én hízlaltam fel magam, én nem találok ruhát, én felelősségem.
És úgy, mint bármilyen más szakmában: az eladók közt is vannak kedvesek és kevésbé kedvesek. Csak ha a postás bunkó, azon baromira hamar túltresszük magunkat, míg ha az önérzetünkbe gázolnak bele, azon meg marhára felháborodunk. Mi ez, ha nem sértettség?
Pedig a ruházati eladó csak a modoráért felelős, az én túlsúlyomért én vagyok a felelős!
A mosoly kötelező, mondani meg mit mondjon???
Szerintem felét hozzáképzeli aki olyan....szerintem krvára leszrja az eladó, hogy hány kiló vagy, a kötelezőmosollyal tényszerűen közli az igazságot.
Jobb lenne, ha olyan ruhákat mutatna, amit a próbafülkében fel sem tudsz húzni?
Teljesen egyetértek!:)
Nekem is sok molett ismerősöm, családtagom, barátom van, így egyáltalán nem vagyok ellenük, sőt.
De sokkal jobban tetszik a "dolgozom az alakomért" felfogás, mint az "elfogadom magam olyannak amilyen vagyok".
"Meg csak a molett holgyeknek van biztos kisugarzasuk, szemelyiseguk is. . ."
Hát ezzel nem értek egyet. A kisugárzás semmiképp sem kilófüggő. A kisugárzás az, amit a belsőnk sugároz kifelé, és szerintem soványnak, kövérnek lehet kisugárzása. Meg ellent mondd annak is, hogy ennek ellenére tiszteled azokat, akik megdolgoznak az alakjukért.
Viszont igazad van, ha a cikkíró elfogadná magát, akkor nem ilyeneket írna.
Az üzletnek van egy adott kínálata. Nem megyek be vásárolni, ha tudom, hogy nem a méretemnek megfelelő ruházati cikkeket forgalmazzák.
A kínai kajáldában se reklamálok, mert nem árulnak mexikói ételt.
Persze az is kérdés, hogy miért megy be valaki sokadszorra abba a boltba, ahol nincs a méretében ruha...
Van sok olyan butik, ahol vannak nagyobb ruhák is, oda kell bemenni.
Grat, hogy felvállaltad, hogy te vagy a szőke a másik oldalról.
Bár a korodat nem írtad, feltételezem, hogy fiatal vagy. Tehát azt nem tudhatod, hogy mi lesz mondjuk 10 év múlva.
18-20 évesen én is inkább egy mozgó ruhafogasra hasonlítottam, bár nekem mázlim van, hogy nagy mellekkel áldott meg a sors, így ez csak a többi testrészemre igaz.
26évesen még megengedhettem magamnak a napi két tábla egész mogyis milkát is a főiskolai hétvégék utáni estén.
A gyerekem elvesztése után megint csak az mentett meg a mozgó ruhafogas címtől, hogy nagyok a melleim.
Viszont megtaláltam a párom, megnyugodtam, boldog vagyok és ma már nem engedhetem meg magamnak a két tábla milkát. És a heti 4-5 torna ellenére még mindig 75kiló vagyok a 171cm-es magasságomhoz.
Van 40-es, 42-es, 44-es nadrágom is, érdekes módon mindegyik jó rám, nem nyom, nem laza, rendesen áll. Felsőt szinte egyetlen butikban nem tudok venni, mert ami jó mellben, annak rövid a dereka, aminek jó lenne a dereka, azt mellben nem rám szabták, itthoni butikokban.
Mert bizony külföldön és a turkálókban egy más világ tárul elém és nem kell magam gnómnak érezni, mert a 42-es ruhák biztosan úgy állnak ahogy kell.
Jaj, nekem kétoldai herótom van az ilyen magassarkús, hegyes körmű és hidrogénszőke eladónőtől... tisztelet a kivételnek, de egyetértek a cikkíróval. Én sem vagyok nádszálvékony, a testtömegindexem még a normális intervallumba esik, de inkább felülről veri azt a határt.
Pont tegnapelőtt láttam meg egy üzletben egy kis pöttyös tip-top ruhát, masnival, gondoltam pont meglepem vele magam a nyaralásra. Bemegyek, megjelenik az IQ harcos platinaszőke. Kérdi h miben segíthet. Mondom, hogy az a ruci kéne, csak 40-42-esben, nem 36-osban, mint a kirakatban. Végigmér (!!!) majd elmosolyodik, hogy sajnos ebben a méretben nem tartanak ruhát. Látszott az arcán a megvetés... Nem baj, nem nyeltem le. Nézelődtem tovább. Ő ajánlgatja a felsőket, többek között egy hasonlóan kivágottat mint ami rajta volt. Én elszörnyülködtem, és rámosolyogtam, hogy jaj, köszönöm, de ilyet csak a hidrogénszőke és műkörmös üresfejűek hordanak, akik nem tudják, mi az igazi érték, és kimentem a boltbol. A sajnálatos az, hogy nem hiszem, hogy megértette...
Lehet varrni / varratni magadnak nagyobb meretu 'divatos' ruhakat, de sosem fog ugy allni, mint a cikkben emlitett karcsu elado lanyokon.
Amugy egyetertek panni85-el, eleg szomoru, hogy aki tesz azert, hogy csinos legyen, az plazacica, meg biztos agyatlan meg mit tudom en milyen jelzokkel illetik oket. Meg csak a molett holgyeknek van biztos kisugarzasuk, szemelyiseguk is...
Ha a cikkiro tenyleg elfogadta volna magat ducusnak - ahogy irja, akkor nem lenne a keseru szajizu iromany - szerintem.
Ja es jomagam sem szoke sem vekony / csinos nem vagyok, de minden tiszteletem az olyan noke, akik nap mint nap kemenyen megdolgoznak a csinos alakjukert, nem pedig a konnyu megoldast valasztva 'elfogadjak magukat'.
Tényleg nem célom megbántani senkit...de hidewatch is megírta, tenni kell érte.
Hiába írja azt valaki, hogy "megszerettem/elfogadtam a testem"..ha ott áll a sok M-L ruha között, és nem talál XXL-est, akkor biztos, hogy eszébe sem jut a fenti mondat...
Nem voltam még L-esnél husibb, de én is fogytam 10 kilót, nekem nem kell magyarázni, hogy milyen nehéz. De meg lehet csinálni!
Én szurkolok mindenkinek, hogy tartson ki, mert megéri!
Pontosan ez történt velem is.Nem volt ruha,hát lefogytam.44-es volt a méretem korábban.
Jó kifogás sosem rossz-szokták mondani:-)
Mindenki le tud fogyni,aki akar.Betegen,hormonzavarosan IS!!!Csak el kell dönteni,hogy süteményt totlok az arcomba,vagy szép ruhában járok.
Ismerős a helyzet, de én megoldottam ezt a problémát, és inkább lefogytam 20 kilót. Probléma megoldva.
Engem sokkal jobban zavar az, hogy a mai divat nem párhuzamos az én stílusommal.
(A cikkírónak: az a fogyókúra, amiben kínlódni kell, nem jó semmire. Máshogy simán érhet el sikereket, csak TÉNYLEG akarni kell.)