Csecsemők és az alvás (beszélgetős fórum)

:D Lánykám nappal 10-szer szopizott, éjjel nyolcszor, és nappal ha aludt fél órát, az már nagy szó volt, ezt 3 hónapos kora óta művelte, egészen 1,5 éves koráig.Akkor elkezdett délután aludni, de csak max egy órát, most január óta viszont abszolút nem igényli a délutáni alvást.Ennyit a könyvekről, és a nevelési módszerekről :) A babák nem egyformák, nem lehet rájuk húzni egy módszert sem, ami az egyik babánál beválik, a másiknál nem biztos, vagy nem kivitelezhető.A lányom kiegyensúlyozott, nyugodt gyerek, kétéves koráig minden éjjel cicizett, nyolcszor, én meg zombi voltam, aztán úgy döntöttem, hogy trauma ide vagy oda, én ezt befejeztem.Azóta alszunk:)

Neki nagyon kevés az alvásigénye, az elejétől így van, pechemre nekem meg több mint az átlagnak.Ilyen is van.Úgyhogy mindenki mérlegelje mit hogyan csinál, és minek mi a következménye, mert a valóságban vannak szélsőségek is.

A cikkben nem hangzik el az, hogy aki nem aszerint él, az rossz anya! ezt sokan beleolvastátok...

A könnyekkel járó alvástréningek viszont valóban károsak pszichésen, ez megint csak tény!

Viszont a cikk lényege az volt, hogy NORMÁLIS és TERMÉSZETES az, hogy a babák nem alszanak el egyedül és testközelségre vágynak. Az esetek többségében már ez hozzásegíti az anyákat ahhoz, hogy túllendüljenek a fáradtságon,stb. Ez annak segít, aki eleve erre kötelezte el magát, aki viszont mereven elzárkózik ettől, annak persze, hogy ez csak fáradtságot jelent, kialvatlanságot meg depit.

Valóban vannak olyan babák, akik eleve el tudnak egyedül aludni, és sok órát ajándékoznak szüleiknek éjjel ,de ez a ritkább és ezt tényleg ajándéknak kell tekinteni!

Viszont az megint tény, hogy a jól alvás hullámzik és vannak éberebb éjszakák, időszakaok, amikor a baba segítséget kér és vár, nem erről való leszoktatást!

De senki nem rossz anya, mert nem alszik együtt a babával, vagy nem éjjel-nappal ringatja!

Itt minden arról szól, hogy a baba igényeinek megfelelően reagáljunk!

Ha ölbe szeretne lenni, akkor ne a hátát simogassuk, mert persze, hogy reklamál, mert másra vágyik. És ha elfogadjuk, hogy önálló személyiségek, egyéniségek, akkor elfogadjuk azt is, hogy pontosan tudja, mire vágyik és nem szeszélyeskedik csupán.

Ez volt a cikk lényege.

Na csak azért regisztráltam –amúgy inkább csak olvasgatok – hogy ehhez a témához hozzászóljak!

Én azt gondolom, hogy ha a kicsink környezete kiegyensúlyozott, szeretik, foglalkoznak vele, akkor az, hogy 1-2 alkalommal sírt egy kicsit, abszolút nem számít, ugyanis ha sok szeretet kap, akkor ezek a dolgok kiegyensúlyozzák egymást, nem ezen múlik kizárólag egy baba pszichés fejlődése, sőt….. ez olyannyira csak egy a száz közül, hogy nem kellene szerintem ekkora ideológiát gyártani köré. Például mi van azoknál a családoknál, ahol ikrek vannak, vagy ahol a két baba egymás után jön? Nem hiszem, hogy mindig lehetséges úgy megszervezni az altatást, hogy mind a kettőt ringasd, állandóan felkapkodd, mert akkor meg a másik sír, vagy ha sikerül is, akkor Te magad válsz zombivá előbb-utóbb, na az meg kinek jó? Hamar hozzászokik a baba, hogy nem ő az egyetlen, de ettől még nem lesz semmi baja, ha egyébként sok figyelmet és szeretetet kap. Itt nem arról van szó, hogy ha éhes, akkor nem kap enni, vagy ha fáj valamije, nem veszed fel. Több helyen is elhangzik az, hogy ha már minden ok ki van zárva (pl. fogzás) ami miatt sírhat a babus, akkor onnantól már tényleg csak rossz szokásról van szó (pl. megszokta a kézben alvást), akkor igenis meg lehet tanítani egyedül elaludni, ez pedig nem önállóságra erőltetés – mint ahogy többen is itt írjátok – hanem alkalmazkodás, más néven szocializáció.

Sokan említitek a régmúlt időket, ebben igazatok van, abban viszont nem, hogy akár tetszik, akár nem, a világ változik, és vele változunk mi is, így lehet ragaszkodni régen jól működő dolgokhoz, ezek azonban nem biztos, hogy a mai hülye világunkban is beválnak. Lásd: előbb-utóbb mindenki visszamegy dolgozni, bölcsi-ovi stb… a régmúlt időkben az anyák többsége háztartásbeli volt, így igen, megtehette, hogy 6-7 éves koráig szimbiózisban élt a gyermekével, de ma? És nem mondom, hogy ez jó, de ez van basszus. Jól kivívtuk magunknak az emancipunci szerepet. Örülhetünk. És most magamról is beszélek, mielőtt bárki sértésnek venné.

A másik fontos még szerintem, hogy ha az anya hulla fáradt, és egész nap türelmetlen a babájával a kialvatlansága miatt, ne adj isten a depresszióig elfajul az állapota, attól jobb anya lesz? A kiegyensúlyozott babához kiegyensúlyozott anyuka is kell. Vannak olyan szuperanyuk, akik néhány óra alvással is jól működnek, a többség azonban nem. És van az embernek másik gyereke, férje, háztartása, stb…

És azzal is egyetértek, hogy bizony jól jön a kikapcsolódás, aki mást mond, és nem vágyik erre az anyaság mellett, az festi magát, márpedig, ha a gyermek még több évesen is együttalszik a szülőkkel, és nem tud egyedül elaludni, akkor feltételezem, hogy több évig se egy színház, se egy mozi, se egy vacsora, se egy buli…hát nem tudom, hogy ez mennyire tesz jót a házasságnak, nekünk férjemmel biztosan borzasztóan hiányzott volna, mindamellett, hogy a gyermekünk a szemünk fénye, de attól még az embernek vannak egyéb igényei is. A szexről már nem is beszélve!!! Na de ezt már kiveséztétek.

Ettől függetlenül én elfogadom azt, hogy vannak sokan, akik másképpen gondolják, én így gondolom, nekünk ez működött, de azt kijelenteni, hogy azok, akik nem a cikkben leírt elveket vallják, pszichésen károsítják a gyermeket, nagy butaság szerintem. Ez így nagyon feketén-fehéren hangzik!!!

Sziasztok!

Én csak annyit szeretnék ehhez hozzá fűzni , hogy az én lányom(16 hónapos) születése óta különalszik(kiságyban), de egy szobában vagyunk.Amikor újszülött volt általában evés után rögtön elaludt, én ilyenkor mindig betettem az ágyába, tehát ehhez volt szokva , de ez nem azt jelenti hogy nem babusgattam , amikor ébren volt mindig foglalkoztam vele, ez a napi rutin most is így van, éjjel most már egyszer sem kel fel(néha előfordul, de ez tényleg ritka nála)Este fürdés után eszik, és tudja hogy utána alvás, berakom az ágyba, és ha azonnal nem is de elalszik, reggel 8-9 között ébred, utána meg ebéd után alszik EGYEDÜL, úgy hogy én nem vagyok a szobában, és soha nem reklamál/t. Napközben ritkán van az ágyban, csakis olyankor ha van valami olyan dolog amiben hátráltatna,(de akkor sem reklamál) az alvást leszámítva egész nap együtt vagyunk, és szerintem ez sokat számít.

Na most a cikkben az íródik hogy minél többet mellettünk, (ha így lett volna mit tudtam volna itthon csinálni (semmit)) ha nem akkor pszichés gondjai lesznek a gyereknek, én nem tapasztalom hogy befelé fordulós lenne vagy ilyesmi, sőt szerintem kifejezetten jókedvű leányzó, amikor kisebb volt éjszakánként felkelt, és nekem csak annyi volt a teendőm hogy megitattam VÍZZEL,és nem vettem ki a kiságyból, volt hogy nem aludt el rögtön, de előbb vagy utóbb sírás nélkül elaludt.

Nos tehát ,az én véleményem az ha lehet minél korábban kiságyba szoktatni, ha már ez nem lehetséges akkor inkább hagyni kell a csudába, hisz amit megszokott arról tényleg nehéz, gyötrelmes, és neki is valóban pszichikailag megterhelő a változás, és valóban nem fogja megérteni hogy miért kell ezt csinálni, ez már így valóban okozhat gondokat, szerintem.

Bocs , hogy ilyen hosszúra sikerült, de ehhez hozzá kellett szóljak.

igen, még jó, hogy mindenki maga döntheti el, hogy szeretné/tudja neveleni a gyermekét...

s ezért nem is bánom, hogy feljött itt ez a téma, hasznos dolog más nézetet is látni, hallani, elolvasni, aztán mindenki leveheti magának, mi szimpi neki is a másik féle módszerből és esetleg lehet vegyíteni is...

Hát, nekem van egy ismerősöm... Vannak iker fiai, plussz egy nagyobb kislány, plussz most egy kb. egy éves, másfél éves baba! Tehát, gyakorlott Édesanya! :-) A Pici a mai napig szopizik - ami jóóóóó- , de napi 5- ször követeli!!! Éjjel háromszor. Elaludni csak cicin tud!!! Most már ott tartanak, hogy ha megy hozzájuk valaki nőnemű egyed, akkor annak matat a blúzában, hogy cic-cici!!! Nagyon kellemetlen dolog!!! Az Édesanya roppantul kialvatlan, türelmetlen és rosszkedvű már!!!

Szóval azért ilyen is van!

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindenki maga döntse el mi a jó neki és a gyerekének!!!

miért kényszerülünk vissza a négy fal közé? aén kislányom ül velünk az asztalnák és kanállal (!!!) eszik, elmegyünk bárhová, sokat mozdulunk ki!

pontosan amiatt, mert ilyen ösztönösen és szabadon nevelem.

Kedves Sara!

Ne is húzd fel magad azon, ha valaki buta mint a tök, és még neki áll feljebb.Az elefántos példád is tökéletes volt: persze abszolút méreteiben sokkal nagyobb mint mi emberek, de arányiban az elefántbébi kb a fele az embergyerek méreteihez képest az anyához viszonyítva! És valóban, a koponyméreteink miatt választotta az evolúció a min. 3 hónappal hamarabb történő születést!

Az én gyerekemet tényleg kb 3 hónapos koráig nem tudtam letenni a kezemből. Folyamatosan rajtam csüngött, lehet h nehéz 3 hónap volt, de lelkileg a legjobbat tette velünk. Ma egy boldog kiegyensúlyozott 10 hónapos baba, még most sem fél az idegenektől, sőt!

Persze, persze, inkább add át magad a XXI.század agymosásának, amelyik a médiákból ömlik, és arra tanítja a nőket, hogy ha nem lóg egész nap a mellükön a csecsemő akkor már rossz anyák. Ha titokban olyan gondolatataik vannak, hogy saját maguknak is igényelnének néhány órát, akkor topicot indítanak, hogy "mennyire vagyok rossz anya?" Ha aludni szeretnének éjjel, és nem ötször szoptatni, akkor "miért szül az ilyen?". Ha valakinek a kétéves gyereke az asztalnál ül, és eszik a családdal, akkor az marslakó, mert az a normális, ha ilyen korban még anyu blúzát rángatja a ciciért....

Ez az egész felfogás merénylet a női nem ellen, mert újra visszakényszeríti az anyákat a négy fal közé. Nem is csodálom, hogy egyre több nő egyszerűen visszautasítja, hogy gyereket szüljön.

Hát, szerintem ezekről a dolgokról mindig is megoszlottak a vélemények.

Egy a lényeg! :

A Babák kiegyensúlyozottak legyenek és Boldogok!!! A többi meg csak apróság!!! Minden baba mást és mást szeret, mást kedvel, más jó neki!!! Ezt nem lehet általánosítani. Van, amelyik baba a babakocsit utálja!!! Üvölt benne. Van, aki pedig a hordozókendőt utálja. Mi felnőttek sem vagyunk egyformák!!!

Mennyi gyermeked van?

itt a videó

[link]

Egyértelmű, hogy megmondom neki, hogy mi az oka a NEM SZABADNAK!!! Nem írtam ugyan, de így van... Ez nem vita tárgya...

Én igyekszem következetesen nevelni a Kislányomat! Sajnos láttam renegteeg ellenpéldát, ezért én már tudtam, hogy mit NEM szeretnék... :-)

az én kislányom ugyanilyen volt. a a különbség talán, h én mindig megmagyrázom, hogy miért nem szabad. Mert annak nincs infoértéke, h nem szabad, csak ha hozzátesszük, h miért nem

mindjárt keresek ide egy videót.

Nem mindenhol ok !

Csak kicsi koruktól ott aludtak a szülők mellett és nem hajlandóak egyedül aludni külön szobában !!!!

Mindenkinek más a véleménye! Mondjuk nekem az ameglátásom, hogy maradjunk nyugiban és hagyjuk, hogy mindenki maga döntse el mit akar. Én pl. nem ezt a két könyvet olvastam, amit ajánlottál... Ugye, van a nagyon híres Suttogó... Én abban is találtam rengeteg igazságot és nekem még segített is sokmindenben. Ott ugye azt írja, hogy "Úgy kezdje, ahogyan folytatni akarja!" Nekem ez vált be minden téren! A Kislányom már igen is tudja, hogy mit szsbad és mit nem. Pl. ha kúszik, másik a földön és ott van a papucsom... Először meg akarta rágni mindenképpen. Nem vettem el tőle, hanem mondtam, hogy azt nem szsbad. Aztán többször mondtam neki, hogy NEM szabad. Egy-két eset után megtanulta, hogy nem lehet hozzányúlni a papucsokhoz. Most ott tart, hogy huncutságból elindul felé, de nem ér hozzá, elmegy mellette, de rám mosolyog és vissza-vissza tekint a papucsra... :-) Szóval tudják már simán, hogy mit csinálnak, mit szsbad és mit nem... :-) Még egy példa.:

szépen eljátszik a járókájában már egy jó ideje. Egy hangja sincs. Jön hozzánk valaki és Ő egyből kérleli, hogy vegye fel Őt. :-) Ránéz, mosolyog egy nagyot az illetőre, aztán elkezd hisztizni, sírást imitál. Nem sír, csak a száját görbíti le... :-) Amíg az illető fel nem veszi addig cirkuszol... .-) Nagyon édes. Elmondom neki, hogy nem fogja most felvenni az a valaki és nyugodjon meg. Megnyugszik, semmi gondja nincs tovább... :-)