Ciki, ha egy férfi sír? (beszélgetős fórum)

:) én is csak azért szóltam ehhez a témához, mert ez a helyzet velem is... főleg a kisbabákkal-gyerekkel kapcsolatos dolgokon tudok én is meghatódni könnyekig. hosszú ideig harcoltam önmagam ellen, hogy legyőzzem de aztán rájöttem: tök felesleges-ezzel együtt vagyok az, aki vagyok.

ami pedig a férfiakat illeti, valahogy én a sírás-képességüket, illetve azt hogy megengedik-e maguknak a sírást, kicsit párhuzamba helyezem azzal, hogy mennyire érzelmes típusok (érzelmet adni és elfogadni képesek).

az eddigi tapasztalataim ezt mutatják...

Fura ezt hallani. Mármint most számomra legfőképpen azt fura hallani, hogy a gyermekeidre is ugyanúgy nézel, mint bárki más gyermekeire.

Szóval, ha elütné az autó valamelyiküket, akkor csak annyira sajnálnád, mintha a szomszéd gyereke lenne, vagy mintha a tévében hallanád, hogy egy számodra ismeretlen gyereket elütött az autó?

Ez számomra hihetetlen. Persze, lehet, hogy csak azért, mert én elég intenzíven élem meg az érzéseket...

De várj csak! Csupán ezért? Pont ezért nem akarsz kötődni senkihez? Csaupán azért, nehogy elveszítsd? És az nem számít, hogy esetleg mennyi örömöd lelnéd egy olyan kapcsolatban, ahol kötődsz a másikhoz? Akármilyen kapcsolatról is legyen szó, barátság, szerelem, vagy szülő-gyerek, vagy bármilyen kapcsolat...

Szóval végül is elszigeteled magad az érzésektől?

Ez igaz, én annyira "sírós" vagyok, hogy ha olvasok egy könyvet, vagy nézek egy filmet, akkor a megható részeknél kicsurran a könnyem, akárhogy is próbálom visszatartani.

Tegnap épp egy gyereknevelési tanácsadó könyvet olvastam, és a férjem egyszer csak nézett nagyot, hogy én még ezen is képes vagyok bőgni, mert olvastam, és közben potyogtak a könnyeim, mert olyan megható volt olvasni egyik-másik szülő-gyerek párbeszédet...

... nem vitázunk ... :oD

És igen, személyiség függő, ki hogy oldja meg ezeket a szitukat. :o))

Pont ezért nem kötődöm senkihez érzelmileg.

Vagy legalábbis igyekszem.:D

annyira egyén-függő, hogy kár vitázni rajta...

a nők között is van, aki legvéksőkig képes tartani magát és csak a valóban nehéz helyzetekben sir, míg van, akinek apróságok miatt is elered a könnye (és most én sem a hisztire gondolok). ez az ember természetétől függ, akár nő, akár férfi az illető.

Ha szomorú vagyok akkor változtatok azon, ami az oka, vagy ha nem tudok, akkor nem foglalkozom vele tovább.

Lelki fájdalmam meg nem nagyon volt már vagy x éve, és okulva a dologból igyekszem ugy élni, hogy ne is legyen.

Szóval nálam a sírás kipipálva!:D

Nem, én csak arra céloztam, hogy az emberek többféle ok miatt szoktak sírni, ezek egyike a szomorúság, lelki fájdalom(nem a letört műkörömre, vagy a "leszaladt egy szem a harisnyámon" -ra gondolok :oD). :o))

Szóval ezeket hogy kezeled?

Ti nők biztosan jól el tudjátok magyarázni, hogy miért sír valaki, mire jó a sírás, mi értelme van?

Én gyerekként azért sírtam, mert fájt valami, vagy hisztiből. De felnőttként már nem hisztizek, és a fájdalmat is megtanultam elviselni.

Tehát?

Bocsika,hogy beleszólok! A sírás nem alkati kérdés...még érhet olyan az életben,ami sírásra késztet.

Nem értem miért lenne ciki,ha valaki Téged így látna,de Te biztosan tudod........

A férfiak azért nem sírnak,mert nem engedik meg maguknak,vagy legalábbis úgy érzik,nem tehetik meg ,mert az nem "férfias".

Ettől még sírnak,csak nagyon mélyen ,belűlről.