Ciki, ha egy férfi sír? (beszélgetős fórum)

Ez szerintem nem így van.

A kölcsönösség nem lehet feltétele az általunk nyújtott ,adott dolgoknak,szeretetnek,az csak úgy jön .Persze rossz érzés,ha valakinek nincs szüksége ránk egyáltalán,vagy egy idő után ,de ezt a békát le kell nyelni.

Annyi ember van a földön és annyi kapcsolat és annyi féle....húúú.....szóval ha valami lezárúl ,nyílik helyette sok új ...más...:))

Ciki -e, ha egy férfinak is vannak érzései?

Szerintem minden férfi sír, csak letagadja, vagy abszolút kőböl van, de az a férfi mosolyogni sem képes.

Nem tudom. Mindenesetre a húgom is ugyanazon a véleményen van, mint én, pedig Őt aztán segíti anyagilag is, ahogy tudja. Mégis úgy érzi, hogy nem szereti. És én is úgy látom, hogy bár jobban kedveli, mint engem (mert én csak egy véletlen nem tervezett becsúszás voltam, és végül is 8 éves koromig nem is ismert, csak utána, amikor anyukám meghalt, és utána Ő meg a nevelőanyám neveltek a továbbiakban), de még Őt sem szereti.

Bár, ahogy visszagondolok, gyerekkorunkban voltak olyan pillanatok, amikor úgy gondoltam, hogy Őt szereti. De lehet, hogy csak a gyermeki képzelet játszott velem akkor is...

Mindenesetre amikor pszichológushoz jártam (titokban gyermekkoromban, szülői engedély nélkül), akkor a pszichológusnőm is pontosan ugyanezt mondta, mint most Te, hogy biztosan szeret a maga módján.

Mindenesetre ehhez képest 9 évig nem is beszélt velem, miután otthonról elköltöztem. Volt egy nézeteltérésünk, és onnantól kezdve nem akart rólam hallani. Hiába próbáltam többször is felvenni vele a kapcsolatot, mindig elutasított. Hiába mentem oda a munkahelyére (pincér) az anyósommal és az apósommal (mert meg akarták Őt ismerni), Ő átnézett rajtam, mintha idegen lennék. Odajött az asztalunkhoz, a szemembe nézett, és amikor köszöntem Neki, hogy: "Szia Apa", úgy tett, mintha nem hallotta volna, hanem azt kérdezte, hogy: "mit tetszik parancsolni?"...

Hát tényleg elég érdekesen mutatja ki, hogy szeret...

Végül most úgy sikerült Vele kibékülnöm, hogy megtudta, hogy felhívtam amikor terhes voltam, hogy szeretnék esélyt adni a gyermekemnek arra, hogy megismerje a nagypapáját, és Neki is arra, hogy megismerhesse az unokáját. Akkor hajlandó volt kibékülni. Egy ideig gyakrabban találkoztunk, de most már visszaállt a "régi rend", azaz évente 3-4 alkalommal találkozunk csak, mert Neki több találkozásra nincs szüksége.

Nem tudom, lehet, hogy a maga módján szeret, és lehet, hogy én egy kicsinyes önző érzelemszipolyozó vagyok, de számomra a szeretet annál többet jelent, mint amennyit Ő kimutat felénk...

Nem igazán értem amit mondassz. Én nem gondolom, hogy másoktól érzelmi morzsákat szipolyoznék ki.

Ha valakit tiszta szívből szeretek, és Ő nem szeret engem, hanem pl. csak kihasznál a céljai elérésére (pl. egy barátnőm ezt tette pár éve, csupán addig kellettem neki, és tette, hogy szeret, ameddig nem segítettem Neki abban, amit akart, utána pedig nyíltan megmondta, hogy ne zaklassam, mert nem ér rá), akkor én utána nem tudom már a továbbiakban ugyanúgy szeretni, mint azelőtt. Ez szerinted azt jelenti, hogy én kiszipolyoztam azt, aki engem kihasznált a céljai elérésére? Azaz végül is azt mondod, hogy ha valakit szeretek, és az engem kihasznál, és azt mondja (vagy azt érezteti), hogy nincs többé rám szüksége, akkor ettől függetlenül nekem továbbra is szeretnem kell őt, mint egy Teréz Anya?

Nem igazán értem amit írsz sajnos :(

Szóval, ha én új embereket szeretek meg, akkor az egészségtelen? De miért? Az az egészséges a környezetemben lévőknek és nekem is, ha most húzok egy határvonalat, hogy csak azokat az embereket szeretem, akiket eddig is szerettem, és ha valaki új emberrel találkozom, akkor uralkodom magamon, hogy nehogy megszeressem?

Ne haragudj, de számomra tényleg nem elég egyértelmű, és érthető amit írsz. Esetleg meg tudnád valahogy másképp fogalmazni, hátha megérteném, de most így nem nagyon értem sajnos, hogy hol van a hiba a készülékemben :(

Ez pedig elég veszélyes, a szeretet önmagában nem szeretet ha csak azért adjuk, hogy kapjunk is érte.

Az emberek gyakran önmaguk szeretetlenségét igyekeznek azzal kompenzálni, hogy szeretetet rajongást bármilyen érzelem morzsát szipolyozzanak ki másokból, amit akár a felszínen "saját szeretet adással" akarnak elérni, ami minden csak nem őszinte és önzetlen, és cseppet sem személyre irányul, mert nem a személy a lényeg, hanem az érzelem amit felénk közvetít.

Persze nem azt akarom mondani, hogy nem ragaszkodunk ahhoz, akit szeretünk viszontszeressen, de meg kell tudnunk különböztetni a csak az önzetlen konkrét személy szeretését, és a saját kissebbségi érzéseink palástolására történő szipolyozást.

Amit leírtál nekem nagyon az utóbbinak tűnnik: új emberek akit szerethetek-azaz új emberek akik újra feltöltenek téged.

Nem egészséges, sem neked, sem a környezetedben lévőknek.

Én nem adom fel magam. Ilyet nem írtam. De attól még fáj, ha valakit szeretek, és nem szeret viszont.

De nem teszek meg mindent azért, hogy szeressenek. Szeressenek önmagamért, azért aki vagyok, így ahogy vagyok.

És persze, hogy nem az minden, hogy szeressenek. De fontos része az életemnek.

az én bőgésem már biztosan:)))én mindenen tudok sirni,még a verdák címü rajzfilm végét is végigsírom pedig sokszor láttam már:)

:DD

Egyáltalán nem ciki, ha egy férfi sír, persze nem mindegy mikor..

Vannak esetek-családtag, közeli hozzátartozó elvesztése, stb, amikor ez nem szégyen.

Engem tényleg zavarna, ha előttem sírna. Menjen ki, az udvaron szivarfüstbe burkolózva tőlem azt csinál, amit akar, de előttem ne könnyezzen. Bunkó vagyok. :)

Az a jóbarátoknak egy nagyon nagyon klassz része. Ahogy az öszes többi is. :)

Na azért azt az egy "alkalmat" el tudnám nézni bármelyik férfinak:))Azért egy kis könnyezés nem a világ vége,de a bömbölés vagy a zokogás valoban "kicsit "visszatetsző dolog a pasiknál.

Eszembejutott amikor a jóbarátokban Jenifer Eliston összejött a Bruce-szal....jajjjjjj:DDD

Nem láttad a vigyori jeleket?:))

Csak azért írtam,mert erre ,ezt szokták mondani,meg jönnek a falakkal,meg a tüskékkel,pedig az ember nem is sündisznó...?:))))))

Szerintem túlságosan függsz attól, hogy szeretnek-e. Persze, ez fontos, de ez a minden?

Megteszel mindent anyaként, leányként azért, hogy szeressenek, de közben feladod magad. Nem kell mindig mindenkinek megfelelni. Attól nem fognak jobban szeretni.

Az én exem sokat sírt,eleinte sajnáltam is érte,tetszett is,hogy ennyire érzelmes stb...később ez a sírás kezdett visszataszítóvá válni,még később meg egyszerűen Rászóltam,hogy nehogy elkezdje....

Azóta nem sír és valahogy nem is hiányzik:))

Az viszont ha egy férfi bizonyos szituációban könnyezik,kifejezetten imponáló,mert nem sír,de mégis látszik Rajta,hogy vannak érzelmei.

Ja, és a fiammal kapcsolatban azért izgat, mert a fiamon nem könnyen tudnék túllépni, ahogy az apámon sem könnyen tudok túllépni.

Másik apám már nem lehet. És persze, lehet még másik fiam, de minden gyermekem (bár még csak egy van, de remélem, hogy lesz több is), az életem fontos része, és ezért jobban számít, hogy szeret-e vagy sem, mint egy barát, vagy egy szerelem. Mert barát lehet sok, szerelem is lehet sok, de apám csak egy van, és a gyermekeim is véges számúak lesznek nyilván...