Ciki, ha egy férfi sír? (beszélgetős fórum)

Nem is arról ment a szómenés, hogy ne vontam volna le a konzekvenciát :)

Hanem arról, hogy ha én valakit szeretek, akkor nekem szükségem van arra egy idő után, hogy engem is viszontszeressenek. Ebből jött az, hogy üzleties vagyok, meg kiszipolyozom mások érzéseit stbstb.

Na ugye,akkor gondolom levontad belőle a megfelelő tanúlságokat!:))

Te ismered önmagad,mást nem ismerhetsz maximálisan ,csak sejteni véled,milyen Ő,vagy csak úgy szeretnéd látni,amit beleképzelsz,de ez nincs mindig így,sőt...

Utólag már örülök is persze. De az adott pillanatban nem az öröm volt az első érzésem.

Ha neked hazudik valaki, akkor az első reakciód az öröm, hogy jajj, de jó, végre megszabadultál tőle? Azért addig az örömig eltelik egy kis idő, nem?

Nem vettem észre. Hogyan kellett volna észrevenni? Nem tudom. Elég jó színész...

De végül kiterítette a kártyáit, úgyhogy kiderült végül, mert nyilván egy életen keresztül elég nehéz és fárasztó színészkedni (tudom, mert a húgom nagy hazudozó, és gyakran már én sajnálom, hogy szegény már nem emlékszik, hogy legutóbb mit hazudott nekem...), most meg már, hogy ismerem, nem különösebben veszem komolyan amit mond. Figyelek rá, reagálok a mondataira, de nem érdekel, hogy mi lesz a történeteinek a vége...

Amilyennek mutatta magát.

Ha valaki hazudik, akkor én vagyok a hibás, mert nem vettem észre, hogy hazudik?

Mindenhez jogod van!Dühöngeni ,sírni ,csapkodni,bármihez!:))

Csak a csavar akkor is az az egészben,hogy magadra lehetsz dühös csak,magadat okolhatod,hogy kihasználtak,csak magadra haragudhatsz mert nem tudtad úgy szeretni ahogy van,viszonzást vártál tőle cserébe,azt vártad ,hogy olyan legyen ,amilyennek képzelted.

Ebben igazad van, hogy én mondtam igent a szívességekre.

De ha jogom van szeretni, akkor jogom van haragudni is nem? Vagy csak a pozitív érzésekhez van jogom?

De amúgy a harag nálam gyorsan elmúlik. Aztán jön a szomorúság, aztán meg továbblépek.

Olyan vagyok, mint a kiselefánt aki nehezen tanul, de könnyen felejt ;)

szerintem kicsit sem ciki csak ne vigye túlzásba...

sőt nekem kicsit teccik is amikor sír...szeretem vigasztalni ha a pasim...:)

Hogyne szabadna!Dehogynem!Az érzéseinket meg kell élni,szerintem tök jó még a rossz is!:D

De én mindig arra jutottam,ha ilyesmiket éreztem,hogy bezzeg én?...tötörötörö....stb,stb...de ő ezt le se szarta,akkor mindig arra jutottam,hogy vazze,de hülye vagyok?Hisz én tettem meg neki azokat a dolgokat ,én mondtam igent a szvessségekre,vagy bármire,azért ,mert SZERETEM,mert segíteni akartam annó?!!!Akkor milyen jogon érezhetnék haragot vagy bármi negítívumot iránta?

:DD

Amikor rádöbbenek, hogy már nincs rám szüksége valakinek, aki addig fontos volt a számomra, az pillanatnyilag igenis rossz érzéssel tölt el. Miért nem szabad, hogy rossz érzéssel töltsön el? Ha a macskám elpusztul, az is rossz érzéssel tölt el. Azt sem szabadna?

De, hogy én is számtalanszor megtettem volna, hogy valaki mindent megtesz értem, szeret, és én úgy teszek, mintha én is szeretném, aztán közben csak valami egészen "materiális" dolgot akarok csak tőle, és amikor megkapom, akkor kiterítem a kártyáimat, hogy bocsi, nem is szerettelek soha, csak ez a dolog kellett, most már megkaptam, mehetsz... hááát nem tudom... nem igazán jut eszembe, hogy valaha valakivel ilyet tettem volna, ráadásul, hogy ezt számtalanszor megtettem volna...

Mindenesetre érdekes fordulat, hogy az adott csajszi pár évvel később most újra felbukkant az életemben, mivelhogy a párja az én férjem gyermekkori barátja, és bármennyire is nem akarta a társaságunkat, most már kényelmetlennek érzi, hogy a párja egyedül eljárkál hozzánk.

Úgyhogy most már találkozunk, beszélgetünk is, csak a viszonyunk a kellemesen udvarias formátumban maradt.

Jól elbeszélgetek Vele most is, és örülök, ha jönnek, de már nem szeretem úgy, mint régen. De már nem is érzem szükségességét annak az érzésnek. Az egész átváltozott ebbe az érzelemmentességbe. Ettől függetlenül a kapcsolatunk "harmonikus".

Hajjaj,de hány ilyen van,erre mondják azt ,hogy akit ki lehet használni ,azt ki is használják!:))

De mindig van más választás ,nem igaz?:)

De nem szabadna ,hogy pl egy barátnő elvesztése rossz érzéssel töltsön el.

Te azt írod,hogy mit meg nem tettél érte,de neki már nincs szüksége rád?Mi ebben a rossz?

Semmi,egyszerűen te is számtalanszor megtetted ugyanezt más emberekkel.

Spinelli a 155. hozzászólásában mondta, hogy kiszipolyozom mások érzéseit.

De én nem mondtam, hogy adok-kapok dologként működik nálam a szeretet. Csak azt, hogy egy idő után szükségem van arra, hogy viszonozzák az érzéseimet. Mert olyan szekér után nem futok, ami nem vesz fel. De ez nem üzlet kategória szerintem...

Nem arról van szó, hogy feltétele, csak arról, hogy ha egyoldalú, akkor egy idő után elmúlik az az "egy oldal" is.

Végül is Te is azt írod, hogy ha valami lezárul, nyílik helyette sok új. Én is pont ezt írtam.

De erre azt a választ kaptam, hogy ez egészségtelen nekem is, meg a környezetemnek is, mert mindig csak új és új "áldozatot" keresek.

Pedig én úgy érzem, hogy csak beengedem az életembe az új dolgokat, és hagyom elmenni azt, ami, aki távozni akar...

Olvastál te tőlem olyat, hogy feltétel a kölcsönösség???????????? Nemááááááááár!!!!!! Amikor azt mondom hogy változtatok így, vagy úgy, az nálam azt jelenti, hogy ha más hogy nem megy, magamban változtatok, a hozzáállásomon.

Én azt írtam, hogy az az igazi, ha kölcsönös, de ez nem jelenti azt, hogy feltétele!

Ezt senki nem mondta:)))

De számomra az adok -kapok dolog,az inkább az üzlet kategóriába tartozik,persze az sem rossz:))

Visszakanyarodva a témához,ettől még 100 zsepit telezokoghatunk,mert az is csak úgy jön,de nem szabad hibásnak titulálni valakit azért,mert nem azt érzi irántunk,amit mi irántuk.

Akár barátról,akár szeretőről ,vagy férjről van szó,akkor sem.