Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetős fórum)

Tulipán, nem értem miért vagy megint kiakadva.

Hiszen tudhatnád már, hogy Te, aki igazán érintett vagy a témában (hiszen testközelből ismered a down minden "apróságát"), sosem fogsz annyira "hozzáértő" lenni, mint itt néhány ember, akinek az apukája már egyszer találkozott egy olyan emberrel, aki már olvasott valamit a down szindrómáról valamelyik pletykaújságban.

Vannak itt irigy emberek, akiknek soha nem jutott ki olyan boldog gyermekkor, mint a picurkádnak, és ezért megpróbálják kikezdeni azokat, akiket gyengébbnek hisznek.

A szociopata kijelentéseket tevő aberrálttal ne foglalkozz. Ő vagy büszke arra, hogy már a sokadik gyerekét "nyomja el", mint egy parazitát, vagy a másik lehetőség, hogy saját magának sem tud megbocsátani, és ezért muszáj teóriákat gyártani, hogy mentse magát.

És bármelyik csoportba is tartozik, frusztrált a "drága", hogy emberek, akik downt nevelnek, mégis boldogok tudnak lenni...

Ma írtam már egy h.sz. De elszállt.

Gondolom nem volt véletlen.

Mindössze annyit szeretnék írni nyugodtan ordítsátok le a fejem a lelkiismeretünk elhalkítàsának nem az a legjobb módja ha más fülébe ordítunk.

Amikor kislányom megszületett minden ilyen előre jelzés eszembe jutott amit addig hallottam. Családok széthullása megbélyegzés vele járó betegségek stb.

Nem mondom hogy kellemes érzés az éded gyermekedet beengeddni egy hosszú folyosón és mivel az agyadat kikapcsoli nem tudod az egész folyammatot végig nézed lelki szemeiddel. Akkor azt hittem tudom mi történik akkor jöttem rá hogy tévedtem amikor a kicsikém hátán fején égés nyomokat találtam mint megtudtam visszamelegítéskor égett meg. Tehát lehűtötték.

Amikor mi naponként vàltottunk emeletet haladva a kijárat felé sok általatok egészséges gyermeket hagytunk magunk mögött és 9 napon hazamentünk.

Na nem dankaákkal volt tele a kardiologia hanem normàl àtlag gyerekekkel. Ancsitól betegebbekkel.

Nem érdekel hogy te meg te meg te is hogyan ordítjátok az igazságotokat de amit itt olvastam az nem intelligens emberek írásai.

Az intelligens ember az okos ember alázatos. Mert tudja hogy ami ma nem történt meg vele az még megtörténhet.

Hogy nekünk igy is gyönyörű az életünk? Mèrt zavar titeket?

Gondolod hogy mert te ilyen tudatos vagy nem vàghat hátba az élet úgy hogy azt is megbánod hogy megszülettél? Jobban érzed így magad? Tudod mit nagy pofàju gyere ide. Lőrinciben lakunk ha kéred priviben megadom a címem gyere meghívlak egy sütire nézz bele az életünkbe és mond a szemembe ami bánt. Ne itt rikácsolj. Hát semmi empátia nem szorult belétek? Milyen idióta világban élünk? Csináljátok a szelektálást a ti dolgotok én inkább élem a magunk életét. Fogom a kislányomat és a te gyermekedet(már ha ad az isten) megszégyenítòen kedves intelligens önálló felnőttet nevelek belőle.

Böszörményi Gyula nem betegen született a wikipédia szerint.

" Kétéves korában izomsorvadásos betegség támadta meg. Ennek következtében súlyos mozgássérült lett. Mivel családja is széthullott körülötte, egészségügyi gyermekotthonba került, ahol éles, nyílt szellemmel töltötte mindennapjait értelmi fogyatékos társai között."

Sziasztok! Néha benézek hozzátok, meleg szívvel olvasom az érintett édesanyák hozzászólásait...miközben született egy angyalkám a 31. héten, aztán született egy egészséges gyerekem, 1:60 as arányszámítással.

Soha nem szólok, mert nincs miért...de amit "fairytalentum" ír...nem jutok szóhoz, hogyan lehet élő, szerető, érző emberekről így nyilatkozni. Miért csak az lehet boldog, aki tökéletes? MI a biztosíték arra, hogy a selejtes génhibából súlyos szívbeteg, vagy élete végéig másokra szoruló ember legyen? Értem én, amit mond, de szépen kérem, nem lehetne kultúráltabban megfogalmazni a véleményét? Itt olyan anyukák vannak ám, akiknek ilyen gyermekeik vannak! Mindenkit megillet, hogy tisztelettel beszéljenek vele,és róla.

Véleményem szerint ez már súrolja a kitiltás határát...

Van nekem egy kiváló barátom, hát lehet, hogy nem lehetne, de ideírom a nevét: Böszörményi GYula, József Attila Díjas regényíró. Tolókocsiban, teljesen kiszolgáltatottan, de boldog, teljes élettel a háta mögött. Szerető feleséggel, jóbarátokkal, és sok-sok fantasztikus gyerekkönyvvel.(ajánlom figyelmetekbe) Kevesebb lenne a világ, ha az ő édesanyja annak idején azt mondja..."nini, itt egy selejtes gén...nem tartom meg..."

És igen, lehet, hogy neki sokkal bonyolultabb minden, másokra szorul, ha utazik, nem tud táncolni, de olyan csodálatos, kiegynsúlyozott életet él, hogy példának szolgálhatna az olyan hozzászóloknak, mint Te "Kedves" Fairytalentum.

Te egy nagyon okos emberke lehetsz.

Mindent tudsz,itt mindenki hazudik,bugyuta,frusztrált,vicsorog.....

Csak Te vagy korrekt,mert akkor is megmondod!

Fogadjunk,hogy szemtől szemben senkinek nem mered így megmondani.

Bugyuta érvek? Melyikre gondoltál?

Vicsorgok? Röhögök!

Hazudok? Ki vagy te? Személyeskedek?Akkor Te mit csinálsz?

Osztod itt azt észt,meg az embereket.

Ugyan már.

Mégegyszer:BOLDOGOK VAGYUNK!!!!

Ha tetszik,ha nem:-))))

Miért hazudsz ordítva nagybetűkkel?

Személyeskedsz immáron másodszor és üvölt belőled a frusztráció,de az én véleményem akkor is az,ami eddig. :D

Ha csak véletlenül van ilyen gyermeked akkor nagyon sajnálom és minden részvétem a tiéd!De ha nem... A többit alább olvashatod.

Bugyuta érvek felhozásával nem érsz el semmit,az értelmes érveket hajlandó vagyok elfogadni,látsd kivel állsz szembe.A vicsorgásodért nem haragszom,teljesen hidegen hagynak.Nagyon olyan érzésem van hogy te vagy megkeseredve. :l

Kedves Böbbenet ez eléggé gyenge próbálkozás a szavaim,a véleményem kiforgatására. :)

Nem,nem értetted jól a szavaimat,mert nem is akartad.Legyen.Elmondom még egyszer.

Minden elismerésem azoké,akik vállalják hogy felnevelik a defektes gyermeket,de egy cseppet sem ítélem el azokat akik ezt nem tudják megtenni.

Viszont nem is veszem emberszámba azokat és soha nem fogok azonosulni a gondolataikkal olyanoknak akik szántszándékkal,TUDATOSAN idézik elő egy selejtes génhiba életre szóló nyomorát az élet tisztelete címén,holott tehetne ellene.Az ilyet én nem tekintem etikus embernek és nem kívánok neki külömb sorsot,mint amit ő gonosz módra előidézett,csak mert neki van egy elve.Nem tudom hogy jön ide Hitler,de a 150-es IQ-ja mellett neki is volt egy határozott,de téves elve,ahogy itt jópár emberkének.Direkt erre hajtani meg egyenesen perverznek tartom.Láttam a szép gyermekeidet,örülj hogy egészségesek és ne keresd magadnak szándékosan a bajt a problémákkal teli életet,hanem becsüld meg azt ami van!

Akkor megint elmondom,hogy TE!!vagy undorító.

Véletlenül van egy ilyen"genetikailag defektes" gyermekem.Véletlenül van "fingom" róla milyen ezzel a betegséggel együtt élni.Véletlenül többet tudok róla,mint Te valaha is fogsz.

Te vagy aki csak kívülről láttál ilyet.

Az egészséges élet nyujttta minden örömét talán nem,de amit lehet megadok neki.És biztos boldogabb már most,mint te.

Melyik gyereknek garantálják,hogy felnevelik a szülei?

Melyik gyereknek garantálják,hogy nem lesz gyógyíthatatlan beteg?

Az "ilyenek",mint Én örülnek minden pillanatnak,amit Velük töltenek,nem rágják magukat értelmetlenül a jövőn,ami felesleges.

Vagy TE tudod a jövőt???

Megkeseredettél valahol nagyon.Sajnállak:-(((((

Szar lehet!Utálkozzál,ha jól esik.

ÉN BOLDOG VAGYOK! A GYEREKEIM IS BOLDOGOK!

Ma jártam a gyermek-onkológián.

Ha jól értem szavaidat, akkor szerinted nekik nem is gyógyszert kellene adni, hanem méreginjekciót, hogy megszünjenek a szenvedéseik...

És mellesleg megjegyezném, hogy Hitlernek 150-es IQ-ja volt, és nem volt down-os.

Egyébként pszichopedagógusként olyan gyerekekkel foglalkozom, akik egészségesek, és "tökéletesek".

És tiszta szívemből kívánom, hogy a te gyermeked sose legyen se daganatos, se baleset ne érje, mert akkor a szenvedései miatt te a sorsára fogod hagyni... :(

A mai világ túl nagy hangsúlyt fektet az IQ-ra és a lélekkel nem foglalkozik. Engem is ősanyának titulálnak, mert nem a műanyag világ műanyag értékrendje mentén élem az életem. Szerintem nagyon fontos az érzelmi háttér, amit nehéz megadni, ha valaki a mai átlag idegbajos-panaszkodós-csakatökéletesjó életet éli.

Amúgy meg mi a tökéletes? Az őrjöngő zseni vagy a tudatlan, de csupaszív ember? A skála két végpontja között mindenkinek jut egy hely...

Minden anya jó a maga módján és ennél nem is kell több. Mindenki azt teszi, amit a legjobbnak ítél akkor és ott, amikor épp a "vizsgát" kapja. És vizsga az is, amikor belázasodik a gyerek, az is, amikor fáradt vagyok és az összes a fülemet rágja vagy üvölt, és vizsga az is, amikor rosskedvűen hazakullog és beoson a hátam mögött: észreveszem-e?

Nem csak nagy jegyek vannak ám, hanem apró pirospontok is...az is a jó anyaság része...mindenkinél.

Senkit nem szabad elítélni, mert mindenki a tőle telhető legjobbat teszi. Te tennél rosszabbat? Nem. Más sem...

Nekem "csak" hiperaktív a nagyfiam, és "csak" részképesség-problémákkal küzd. Az IQ-ja átlag fölötti, de ha átlag gyerekek közt járt volna átlag iskolába, akkor soha nem tudta volna kamatoztatni, mert a részképesség hiányosságai miatt ő lett volna a rossz fiú.

Én hálás vagyok, hogy kislétszámú suliba járhatott 4 évig, megtanult együttélni a maga másságával és a normál osztályban igen intelligensen oldotta meg, hogy ne közösítsék ki, mert ő volt az egyetlen, aki nem dohányzott...

Most középiskolás és köszöni szépen jól elvan a maga problémáival, mert megtanulta megoldani.

Egy down-os gyerek ugyanígy megtanul együttélni a másságával, ha van egy szerető családja, akik segítik. Aki szégyelli a dankáját, az nem is tud neki segíteni.

A társadalommal én is szembesültem, amikor fejlesztésre hordtam a gyereket és "pörgött" a buszon. Kaptunk mi is hideget-meleget. De akkor sem az a megoldás, hogy akkor ne legyenek ilyen gyerekek.

Szerintem szülőként nagyon sokat lehet tanulni ezektől a gyerekektől.

Nem a világ vége????? :-O

Micsoda könnyelmű alantas gondolat!!!

Akkor élj úgy!Egy nüansznyival se jobban!! :-O

Te jó ég!!Még különleges is?

Pl;mint egy ufó?Vagy hogy érted ezt?

amennyit ők tesznek érte dicsérendő!"

??????????????????????????

Nem az anya érzése a fontos hanem a gyermeké!

Vajon boldog így?Vagy fel sem fogja és akkor az már jó??? :-O Kérdem én kinek jó ez??

Nekem fizikai fájdalom lenne napról napra látni a tengődését!Nem tartom dicséretesnek egyáltalán ezt a "vállalást",ha itt valaki vállal,akkor az a gyermek,de ez nem vállalásról szól mert meg sem kérdezik,hanem rákényszerítik egy életnek nevezett hosszú kínra!Aztán a finálé ugyan az,

kopogtat S.T Péternél...

:0) Szerencsétlen?? :DD

Te nem vagy tiszta fialás!

Mirefel személyeskedsz itt velem?

A véleményem az,hogy undorító dolog egy beteg,genetikailag defektes magzatot életre kárhoztani tudatosan!Nnna és igen!Minden további nélkül a helyébe raknálak,éld Te végig az életed abban a helyzetben amibe beletaszítottad!

Neked van valami fingod róla mit jelent ezzel a betegséggel élni?Voltál már Te down kóros?

Vagy csak kívülről láttad?Talán boldog az aki másokra szorul egész életében?Te talán boldog volnál ha így kéne leélni az életedet?Azt hiszed egy embernek elég boldogságot nyujt a szülői szeretet egy egész életen át?Pótol mindent?A társaságot,a szerelmet,a társat?Az egészséges élet nyujtotta milliónyi örömet?Gondolkoztál már ezeken?Nem hiszem!Na és mi van ha meghalnak a szülei?Azok sem élnek örökké.Akkor mi lesz vele?Hova kerül?Ja hogy az már tök mindegy?!

Az a baj az ilyenekkel mint Te,hogy végtelenül önzőek,nem gondolnak csak magukra,csak a jelen a fontos,a jövő az nem.Sajnálatos. :((

Mi mr egy ideje arra várunk, hogy örökbe fogadjunk egy down szindrómás kisbabát.

Továbra sem értem, miért kell meghalnia, ha "időben" kiderül, hogy nem tökéletes, hanem különleges babát vár valaki.

Az az anya, aki megszüli erőnek erejével a huszonegynéhány hetes babájt, az miért nem tudja inkább kivárni a végét, és szüli meg élve. Esélyt adva neki az életre.

Bármily csodálatra méltó, tényleg többen "állunk sorba" down szindrómás csecsemőért.

De folyamatosan azt kapom az abortuszra jelentkező "édes"anyáktól, hogy :

"csak nem gondolod, hogy nekedadom, ha már megszültem???"

Ehelyett inkább megy a "kukába" ha már megszülte.

Már bocs, de felháborodunk azokon a híreken, ahol az egyik szülő inkább megöli a gyerekeit, csak ne kerüljön a másikhoz....

Úgyhogy értsétek meg az én felháborodásomat is!!!

Persze! Aki teheti nézze meg!!

(És egyből láthatja, hogy milyen értékes emberek ők, akik nem szenvednek, stb... )

Szerintem egyáltalán nem azt az irányt viszi aminek a szellemében indult, sőt homlokegyenest az ellenkezőjét. Személy szerint én a fórum indítóval értek egyet és én is úgy cselekednék, mint ő.

Neked nagyon kívánom, hogy mielőbb egészséges kisbabával ajándékozzon meg a természet.

TE! vagy a gusztustalan!!!

Hogy kerültél ide egyáltalán?

Megint egy okoskodó,akinek fingja nincs arról,hogy miről beszél!

Nem akarok rondát mondani az ilyen "habitusú"emberkékről,de egytől egyig mindet letaszítanám valahova.

Ezért toporgunk egy helyben még mindíg,mert ilyenekkel kell vitatkoznunk.

Szerencsétlen:-(

Igazad van, nem a vilégvége. DE ahhoz pont elég, hogy amint kilép a család komfort zónájából, a társadalom - sajnos - negatív hozzáállása miatt rengeteg rossz élmény/hatás éri. Ezen változtatni nem tudunk!!!

Lehet ha egy olyan helyen élnénk, ahol elfogadnák, hogy picit "másabbak", többen vállalnák down babájukat. DE amíg kirekesztik, megkülönböztetik őket, esélyt sem adnak, hogy bizonyítsanak (szeretteiken kívül), míg egy "egészséges" ember palánta is harcol pl. egy munkahelyért, ahol megbecsülik és emberszámba veszik, addig TUDATOSAN nem tenném ki down gyerekem ilyen életnek.

A szívem fájna érte, ha olyan közösségben kéne élnie ahol bántják........vagy az lenne a "természetes", hogy az utcán folyton megbámulják, "leidiótázzák" (tudom én, hogy nem azok:).

Hiába nevelem elfogadónak a gyerekeim, ha ezzel is csak a kisebbséghez tartozunk........sajnos.

Nem vagyok szuperegészséges szuperanyu.

A gyerekeim most kezdték az iskolát, nem járnak különórára (először tanuljanak meg írni,olvasni...), hosszútávú terveimben sem szerepel 2-3 diploma........elég ha egy jó asztalos szakember lesz, aki szereti amit csinál. Természetesen ha többre hivatott hát legyen, én amiben tudom támogatom. Mind a kettőt:)

Részemről lezártam, mindenki éljen saját belátása szerint, döntsön úgy, hogy teljes odaadással vállalja annak következményeit. Ámen.

Én nem bántottam senkit sem!!!!! Csak elmondtam a véleményemet. Ezért kérlek titeket, hogy engem sem bántsatok!!

Tisztelek mindenkit, bárhogy is döntenek. Szerintem egyik is és másik is szülő. Tisztelet azoknak is, akik vállalják és megértem azokat is, akiknek nem. Mindkettőjük helyzete nehéz.

Tudom, hogy nálunk más volt a helyzet, mint egy down kóros babánál, de azért, mert mi így döntöttük, így láttuk helyesnek, - pont azért, mert már érzett, fájdalma volt esetleg és küszködött az emésztéssel, és az élettel, - még nem tartom magunkat gyilkosnak.

A szívrendellenességre gondolsz, amit már rutinszerűen műtenek?

Vagy az esetleges pajzsmirigybetegségre, ami gyógyszerezhető?

Vagy arra, hogy könnyebben kapnak el felső légúti betegségeket?

Vagy esetleg több közöttük a szemüveges?

Elnézést kérek, hogy én ezeket mind orvosolhatónak érzékelem...

,,Először is a down szindróma az nem betegség, mert a betegségből meg lehet gyógyulni. És nem is kór meg nyavaja, amit el lehet kapni. Ez egy állapot, ami az élettel egyértelműen összeegyeztethető."

:-O

Elég komoly betegségek szoktak társulni a down szindrómához....

Ez a fórum a down szindrómáról szól, ami nem a világvége.

Teljesen más kategória, ha az élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége van a babának.

De a down nem az!! Boldog emberek ők. Csak éppen a szuperegészséges szuperanyuk nem adnak esélyt arra, hogy bebizonyítsák ezek a különleges emberek, hogy ők kis segítséggel önálló életre képesek!!!

A rendellenesség mértéke nem állapítható meg 100%

bizonyossággal a születés előtt,de egyáltalán milyen is lehet egy torz szülött életminősége az

egészséges emberek között?

Láttam a barátnőm gyermekét,aki kinézetre olyan volt mint egy kis majom bébi :((

Sajnáltam szegényt mert ráadásul a szíve is lyukas volt,de 99%-os idióta lett volna ha életben marad.Láttam a barátnőm fájdalmát és értetlenségét,hogy miért pont vele történt?!

Pedig ő nem "vállalta" volna ha idejében megtudja!

A falunkban pedig volt egy downos lány,akit az anyja folyton szégyellt,mert pl a véres vattáját kivette maga alól az utcán a buszon,bárhol mutogatta vagy eldobta...

Pedig az is iskolába járt,stb.

A vállalásról meg inkább hadd ne mondjak semmit!

A magzatot kéne tán megkérdezni hogy elvállalná e

ilyen módon az életét vagy inkább kopogtatna ST

Péternél és visszakéretszkedne?!

Bocsánat, csak még egy apró szösszenet...

Valóban az a legnehezebb a down babát nevelő szülőknek, hogy meg kell küzdeniük a "társadalmi hozzáállással", amit remekül képvisel ezen a fórumon is néhány hozzászóló, akik ezeket a különleges embereket "társadalmi hulladéknak" tartják!!!

Erre csak annyit tudok mondani, itt is látszik mennyire mások vagyunk. Ez így van jól. DE nem minden fekete vagy fehér.

Nagyon sok minden együttes állása határozza meg döntésünk, ami egy esetben sem könnyű!!!

Attól mert én másképp tennék nem vagyok rosszabb anya...........azt kéne megérteni, hogy minden élethelyzet más, nem mondhatjuk meg senkinek - szerintünk - mi a helyes.

Csak akarni kell.........azért ez nem olyan egyszerű........sajnos.

Nem szoktam ilyen megosztó fórumokhoz hozzászólni, és azt hiszem megtartom jó szokásom.