Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Akkor most mégegyszer:
Hátha megérted...
Hol is írtam hogy én magam vagyok a tökély?
A világon senk sem tökéletes,de illik a felé törekedni,én így gondolom.
Elmondom miért nem vagyok kíváncsi.Mert elhiszem neked amit mondtál,biztosan megadod a tőled telhető leglegleget DE!Ahogy lentebb már leírtam,nem tudod őt megváltani mostmár akkor sem ha rögtön körbe aranyozod vagy megszentűlsz a köv percben.Nem beszélhetsz az ő helyében hogy neki milyen.mert nem vagy a helyében.Nem tudod elvenni a fájdalmait a félelmeit,a rá váró összes megaláztatást és gyötrelmet,ezt csak megelőzni tudtad volna,de te nem kegyelmeztél.Talán végig sem gondoltad.Nem tudsz a helyébe lépni és teljes életet sem tudsz neki adni,bármennyire is azt hiszed.Ki fog majd szerelemmel ránézni furcsálkodással vegyes undor helyett?Hogy lesz társa-családja-gyereke?Ez neki nem jár?Gondolod elég lesz neki hogy helyette puszilgatod és ölelgeted?Netán körbearanyozod?Amikor majd teenager lesz és a többiek körberöhögik,hülyítik vagy összesúgnak mögötte?Meg tudod maj ettől védeni?
A gyerekek ebből a szempontból sokkal kegyetlenebbek tudnak lenni,mint egy felnőtt,aki esetleg csak sajnálattal tekint rá.Ezeket és még minde más legyőzendő akadályt amit az élet hoz,és egy egészséges ember könnyedén vesz,te azon hogy fogod átsegíteni??
Neked így jó? Többes számban ne beszélj,mert helyette nem nyilatkozhatsz.Tedd a szívedre a kezed:helyet cserélnél vele?Vagy csak a saját helyzetedből fújod a magadét?
Én nem voltam ilyen helyzetben,de biztos vagyok benne hogy mindezek tudatában nem adnék esélyt,az ilyennek jobb ha angyal marad!
De mindenki azt vall,azt hisz amit akar."
Szerintem ez bűn!Ha használni nem tudsz,legalább ne árts!Mindezek mellett mint anyát,nem kérdőjelezlek meg.Remélem elég világosan és érthetően fogalmaztam számodra.
Tudom. Azért írtam le Őt, mert a kívülálló szerint milyen szenvedés lehet az ember élete bénán, mások által kiszolgáltatva.
Ezzel szemben mégis tud teljes életet élni.
Egy példa volt arra válaszul, hogy a mások szenvedését látva miért gondoljuk, hogy ők szenvednek.
Nekem csak az esett rosszul, hogy a vita borzasztó irányt vett, és a "selejtes gén" kifejezés aztán végképp kiverte a biztosítékot.
Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy élnek köztünk "selejtes" emberek,akik lehet, hogy többet tesznek, mint mi "tökéletesek".
hát akkor gratulálok neked!!!
mert ezek szerint te pont jól csinálz mindent.
Nem értem mért nem vagy kíváncsi arra hogyan élünk él, a kislányom.
Ha ennyire foglalkoztat ez a dolog, és nem csak mint a ló szemellenzővel mondod a magadét, ebből is látni, hogy te nem tájékozottságból vagy határozott, hanem száraz statisztikából.
Mert ha valamit csak hallottam, és szeretek meggyőződni róla, legalábbis a vélemény formáláshoz erre szükség van.
És igen kevés ehhez a könyvek statisztikák száraz tényei, ezt megélni, tapasztalni, legalábbis, megnézni kell.
szerintem ha valaki valakit bánt itt ne én vagyok.
Folyamatosan azt mondom tedd a dolgod ahogy akarod.
De te kifejezetten bűnnek titulálod, hogy világra hoztam a gyermekemet.
Ebből kiindulva úgy gondolom te valóban ebbe a világba való vagy. Tudsz élnbi, vagy nem élni bizonyos helyzetekkel, lehetőségekkel.
Nincs ebben semmi baj, csak egyet mondanék neked. Te nem csak a gyermekemet nem tudod elfogadni, hanem már engem sem, aki világra hoztam.
(direkt nem mondtam eddig , hogy semmi nem látszódott előre, ugyanolyn terhesség volt mint az első, és igen én is nagy fájdalommal éltem meg, hogy nem lett átlagos, féltettem az ilyen barmoktól őt is és magamat is.
Csak akkor valóban és is korlátolt látással voltam megáldva, mert nem tudtam, hogy a szeretet minden problémát elsöpör.
Akinek az isten ilyen feladatot adott, az képes annak végrehajtására.
Nem mondom hogy a legjobban csinálom.
Saját családomba mondta valaki" na lassan doktorálhattok gyermeknevelésből" .
Látod, nem csak a down baj itt, hanem ha jól akarsz valamit csinálni. az is baj, ha dolgozok a gyermekeim mellett szülés óta is, hogy e szoruljak támogatásra(mint ahogy már ezt is fölhoztátok).
Az hogy képesek voltunk 100km költözni ahhoz, hogy a kislány pont olyan környezetben nőjjön föl, ahol elfogadóak.
A környezetemnek is piszkálja a csőtér, nyugodjatok meg.
Nagyon is, mert amíg átmentünka lelki átalakuláson, addig élvezettel nézte mindenki.
Most hogy bolodgok vagyunk, eltünt mindenki a környezetünkből mint a kámfor.
ÁÁÁÁ már nincs mit nézni sajnálkozni stb.
Ez a baja itt mindenkinek. Hogy nem mertétek bevállalni, de akik merték boldogok.
Azért mondom mégiscsak hogy mertük, mert az orvosom fölkínűálta, hogy a szíve elvinné, nem muszáj aláírni a papírokat.
Tehát azért tudatosan vállatuk, és nem úgy hogy nem tudtuk mit, hanem már a kezünkbe volt.
Nem érdekel hogy ti mit gondoltok, nem is várom hogy most azt mond, hogy jobb nekünk, ne viccelj, hát azzal megkérdőjeleznéd az eddigi h sz dat.
De nem vagytok nyugodtak, abból is látszik, mert itt vagytok.
Mi ezelőtt a sorozat előtt, már a fejlődésükről beszéltünk, akkor is, ha nem ez volt a fórum címe.
Jesszus mekkora gond, hogy valami ami fájdalmas fórumnak indult, átváltott egy jobb hangulatú fórummá.
De jól van ez.
Nektek hangoztatni kell ezt az oldalt, nekünk a másikat.
Mindenki azt vall hisz amit akar.
Nekünk így jó, nektek úgy.
Akinél kiderül időben hogy bármi genetikai betegség van a láthatáron, és felajánlják az abortuszt, ne nevezzük gyilkosnak.
Mielőtt felfekszik az asztalra hogy akkor most mehet az altatás vagy megkapja a szurit hogy szülünk, biztosan kelló infóval rendelkezik, és felelősen döntött.
Bármennyire is kevés az ideje a nődokinak, szerintem erre szán időt hogy tájékoztassa a kismamát. Sőt azért soknak van internet, és sok mindent jót / rosszat utána tud nézni. Informákódik. Az is valószínű nem 1 nap alatt kell eldönteni ezt a nagyon fontos dolgot. És nem is 1 nap alatt hozza ezt a döntést.
Mikor én vártam a lányom, csak a nyitott gerincre szűrték. És még egy két dolog, talán. Ultrahang is félidő környékén volt csak. ( 24 éve volt )
Nekem van anyai ágon örökölt genetikai " bajom ". Azt hogy örökítettem tovább a lánynak, csak a születés után derült ki, sajnos. Nemrég volt az én genetikai vizsgálatom és 50% esélyt jósoltak az utódnak. Azt se szégyenlem hogy mi az. Nem fertőző, csupán örökölhető.
És bizony a fejemhez vágta hogy : Anya ha tudtad hogy öröklöm miért vállaltál?!
Ha olyan inteligens lennél ahogy írod :D
legalább kapisgálnád hogy mit jelent a személyeskedés!
Igen,annak írsz és szólsz be akinek akarsz,csak nem mindegy hogy hogy.
A véleményem pedig továbbra is ua.
Sajnos ez is igaz. :(
Sokan a pénz miatt is képesek ilyesmire vetemedni.
No comment.
Mikor még csak szakkörön fazekaskodott mondták : jó a színérzéke, és rengeteg ötlete van. Szakma választáskor mondták ezt. Nem volt kérdés fél perc alatt eldöntöttem és a lánynak is tetszett, Fazekas lesz.
Szakmunkás vizsga előtt beszéltem a szakoktatójával. Megkérdezte Mit keres itt ez a gyerek?
Te engem nem tudsz megbántani még ha annyira szeretnéd is,én sem bántottalak,téged a saját gondolataid bántanak,sajnálom. :(
Nem kérdőjeleztem meg,hogy mint anyuka milyen vagy.Itt csupa ismeretlen ember belevau"ahogy írtad,Te pont úgy mint a másik ezért sértődésre semmi ok.Hidd el nem vagyok kíváncsi arra hogy hogyan élsz.Egyet viszont biztosan tudok:nem tudod a gyermeked fájdalmát és szenvedését semmivel kiváltani,egyedül azzal tudtad volna,ha meg sem szülöd.Popper Péter szavaival élve:"Akkor ott a fogorvosi székben döbbentem rá,hogy teljesen egyedül vagyok,hiába kisért el anyám és a legjobb tudásával-szeretetével pátyolgatott,de az én fájdalmamat sem elvenni,sem helyettem átélni nem tudta,mint ahogy a halálomat sem.Mert minden fontosnak számító dologban egyedül vagy,Te,én,mindenki a világon!"
Hát ez van.
Nekünk az ovi volt ilyen. Pszichológust hívtak hozzá, meg haza kellett vinnem ebéd után, mert alvás helyett a babakonyha tetején ugrált. Amikor elköltözünk, akkor minden megoldódott, ugyanis az új óvónénik simán el tudták altatni. Ők javasolták akkor nekünk a logi csoportot és utána ment a logi suliba. Nekünk ennyi kellett, akkor minden segítséget megkapott és boldogul.
De még ott is volt egy kevésbé odavaló tanárnő, aki reklamált,h mindig a pad alatt van, mondván leesett a radír...hát ezért járt épp oda és nem más suliba...
Nekünk ezzel nyíltak meg az utak, mert volt helyben megfelelő szakmai gárda.
Szerintem nem volt az.
( ismételtetik vele az elsőt tudott olvasni stb, a tanárnőnek más feladatot kellett volna adnia, hogy ne zavarja a többit. sértve érezte magát SOHA nem kiabálok.. nem szólították fel. Ezt mondta a lány. Persze hogy sértve érzi magát. és ehhez nem kell hogy hiper legyen. mindegy már felnőtt nő, kapcsolatban él, és van szép szakmája )
És a tanár észre akarta volna venni. : csúfolják a nevével, nem patáriázik az órán..
A ( kölkök ) oszi társak ezt látták, és rájátszottak. Lány nem hagyta annyiban. És a vége mindig az volt : Anyuka vigye haza a lányt! telefonáltak.. Persze mindezt óra alatt.
Elkerült másik városba, kollégista lett 13 évesen..
És 1 X telóztak a 7 év alatt.
Akkor is azért mert nagyon begörcsölt a hasa, és elvitték a kórházba.
Érdekes ott elbírtak vele?
Szerintem a tudomány fejlődése nem hozta a szenvedés csökkenését. A bajok kivédése fontos, de ez nem a tudományokon múlik. Sokszor mondja a társadalom és a tudomány azt, hogy baj valami, csak azért mert más és mert kényelmetlen. Ilyen pl. a hiperek pattogó figyelme. Begyógyszerezik, hogy egyen-ember legyen...ez a tudomány. Pedig csak szeretni kell őket és segíteni. A mi matektanárnénink anno összetolta a padokat és órán körbe mászkálhattak a srácok. 98%-os matekdogákat írtak...ő nem selejtnek nézte őket és tudott velük bánni.
A fiam ugyanúgy nehézségekkel, problémákkal szembesül, mint minden más gyerek. Tudod akinek mindene megvan, az lehet,h sokkal rosszabb helyzetben van, mert a látszólag idilli mindenemegvan felszín mögött alapvető emberi értékeket nem kap meg.
Mi a rosszabb élet???? Az enyém jó, pedig voltak nagyon nehéz helyzeteim. Megoldottam őket. A gyerekeim is ezt tanulják. Nincs most kocsink, sokan sajnálnak mert a világ végén lakunk. És akkor mi van? Megoldjuk. Nem rosszabb, ha megtanul egy gyerek gyalogolni az erdőben, mintha a vécére is kocsival vinném.
Mindenki értékrendje más és nincs abszolút jó-rossz. jobb-rosszabb.
No comment!
.Olvass vissza kicsit.Ki is kezdett gyalázkodni.
Undorító,gusztustalan...Ezeket te írtad le először.
Másik.Ez egy fórum.Annak írok vissza akinek akarok.Olvasd el az utolsó sorodat.Még jó.Azért van.Gondoltad,hogy mindenki csak némán tűri,olvassa,amiket összehordasz.
Inteligencia?? Nekem átlagon felüli ha érdekel.
De nem gyalázok senkit,ok nélkül,ismeretlenül.
Azt Te kezdted.
Nem baj az sem ha az ember a szívére hallgat,de sokszor bizony nem árt az eszét használni,különösen ha egy másik személyről van szó!Ha a tudomány olyan szintre fejlődött hogy lehetőséget ad a bajok kivédésére,és vannak akik élnek vele,akkor ezek az aranyos-kedves-melegszívű
asszonykák NE gyilkosozzák már le!!
De persze ez érthető hisz más módon nem tudnak felülemelkedni a frusztrációjukon,csak így,hogy a másikat letapossák a sárba.Némelyik még azt is elhiteti magával hogy biz írígyek rá,hát ilyen fokra is tud emelkedni az emberi hülyeség. :(
Azért ott legbelül neked sem mindegy,ha őszinte akarsz lenni magaddal.Te sem kívánnál egy minőségileg vagy bármi más módon rosszabb életet a gyermekednek,mint magadnak,csak a jobbat.
Amikor lesz tudás,akkor megszűnik a szenvedés.
Mert ha lesz tudás,akkor megértik majd pontosan a szeretet jelentését.Ma sajnos csak nagyon kevesen tudják.
Kezdődik megint.
Mert amit elég sokszor mondanak egy embernek, azzá is lesz .
Ez a teoriátok.
Az eszetekbe sem jut, hogy vannak ilyen ferde hajlamú emberek(nem érdekel ha ezt gondoljátok is), eakik elfogadják az életet ahogy jön, és nem kell ahhoz agyalágyultnak lenni, hohy békességben hordozzuk a dolgot.
Volt egyszer valaki az életemben aki tönkre akart tenni.
Na ő csinálta ezt. kb így: Nem emlékszel hogy ezt mondtad? nem mondod, így mondtad szó szerint, azt is megmondta hol és mikor, másik alkalommal ugyanez, de hát te tetted ide, nem emlékszel szememmel láttam, nem kellett sok idő, elkezdtem kételkedni magamban... létezik hogy gond lenne velem. Utána nem sokkal kiderült mentálisan nem volt rendben tönkre akart tenni, hogy összezavarodjak stb.
Ezt az oldalamat már hiába vakargatjátok, megedződtem rá.
Nem fogom azért rosszul érezni magam, mert szerintetek kellene.
Kedves töprengő.
Olyanok amilyenek.
Vannak betegebbek, nem annyira betegek, és vannak akiken alig észlehető.
Az én kislányom ezidáig fejlesztők csodálatára van, mert annyira mindent azonnal tanult. Nem tudom név szerint kik döntöttek itt úgy hogy nem vállaják a sérültnek születő gyermekeiket.
Én azt gondolom szívük joga.
A világ fejlődésével felébredettségével ha ez a szemlélet járna, akkor spanyolországban és hollandiában nem vált volna ennyire komollyá a helyzet hogy beszüntessék a már dobogó szívű embriók elvetetését.
Ebbe a danka és minden más is beletartozna.
Nem tudom mi lesz belőle.
DE felvilágosult mai emberek dolgoznak ezen.
A gyerekorvosunk azt mondta.
Ha nem lenne értelme hogy down szindrómások szülessenek isten nem teremtette volna őket.
Csak a dankákról beszélek mert csak Ő van nekünk, nem pof bele más betegségek viselőjének életébe, nem is akarok, jogom nincs hozzá.
És csak magamról, magunkról.
Ha ezt a h sz ( ha magad kreáltad a stb)mi írtuk volna itt akik a másik oldalon vagyunk leszedtétek volna a fejünket.
DE nektek lehet tökéletesek vagytok.
Isten fizesse vissza minden jóságotokat.
Ezt nem csak neked írta az eddigieket.
DE most igen.
Csak dankákkal nem lenne ott a szülő? van ilyen .
Nem ők érte a hibásak, mint ahogy a sok intézeti, nevelt, örökbefogadott gyermek sem oka annak, hogy nem vállalták a szülők, vagy ők is látták volna előre, hogy börtöntöltelék, csaló stb válik a gyermekeikből? Nem a helyzet tette volna hogy nem tudtak kibontakozni?
Erről beszélek.
Megint olyanokkal jöttök, ahol a szülők nincsenek, és ilyen olyan a danka.
Ahol szerető elfogadó szülői háttér van, ott a gyermek fejlődik, akár egészséges, akár sérült, vagy beteg.
Én személy szerint nagyon szomorú dolognak tartom az abortuszt, születé utáni lemondást a gyerekről, de akár, a későbbi kiszálást a problémák elhagyását.
Az ilyen szülő ne érett meg a feladatra.
Álszenten fog hangzani, De én erősnek érzem magam Kislányom nevelésére, és a talpam kopik, azért hogy a legjobbat megkapja.
Még nincs másfél éves, de nem tettem hátra a kezem, hogy "hát majd meglátjuk".
Hanem amikor a genetikus kimondta a 100 % diagnózist, akkor azt mondtam.
Oké és akkor mi van? A legtöbbet hozzukk ki belőle.
Nem volt könnyű az elején, de a vállam ott van mindig mellette, támaszkodhat ha szeretne.
A mosolya mindent elárul, Imádom az arcocskáját, és talán ennek a szemléletnek köszönhetően, elég sokszor eszembe jut, hogy istenem de jó hogy itt vagy velünk.
És sokszor, mondom neki, hogy a legjobb helyre került.
DE titeket ezek bosszantanak a legjobban.
Kiegyensúlyozottak vagyunk, boldogok, ép testben ép lélek.
A családunk együtt van éljük a mindennapjainkat.
Csak rásütötték vagy tényleg az?
Nekem megváltás volt, amikor rájöttünk. Utána már könnyebb, mert tudod merre indulj, mit tehetsz érte.
A társadalom még ezt, a pattogó figyelmet sem képes tolerálni, pedig lehetne... de mi, akik ilyen gyereket kapunk, megtanulunk sok fontos dolgot. Toleranciát, elfogadást. A kapcsolatok próbája is, de sokszor épp ez kovácsol össze (mi elváltunk, de nem ez volt az ok, ez csak rátett egy lapáttal, mint egy katalizátor: hamarabb derült ki,h más az út)
Nem nekem írtad, mert nekem nincs dankám... :-)
De válaszolok.
Van egy barátnőm, akinek sokkal súlyosabb hiper a gyereke, mint az enyém. Tizensok évesen nap mint nap leeszi magát, kiönt ezt-azt, mert nagyon súlyosan sérült a mozgásfejlődése. Látszólag oké a gyerek, épp csak tök alkalmatlan nagyon sok hétköznapi tennivalóra. Őrá még "fogyatékos" kedvezmény sincs annyi, mert csak SNI és felnőttként elvileg a paic számára "értéktelen". Az anyjának nem kis feladat, hogy önellátásra képes felnőttet faragjon belőle. Nem csak a dankáknál van súlyos gond ilyen téren! Nem szabad egyenlőségjelet tenni sehová, mert minden eset más és az általánosítás, meg az átlagolás elmossa a tényleges valóságot.
Ismerek olyan genetikai hibával született kisfiút, akire Czeizel azt mondta,h itt Mo-n 5 éves a max ezzel a "betegséggel" és jobb lenne neki az intézet. Az anyukája nem adta intézetbe, az egészséges bátyjával nevelkedik és már 11-12 éves körül van. Azt mondták rá, hogy nem fog beszélni és járni. Nos ő ugrál, táncol, viháncol és igaz,h csak 5-10 szóval beszél, de mindent elmagyaráz kézzel-lábbal. És okos, bár ha ránézel, elsőre ez nem olyan látványos, mert az arca nem olyan mint a miénk...de a szeme csillog és értelem sugárzik belőle. Arról nem is beszélve, hogy micsoda szíve van! És igen, megváltoztatta a szülei terveit, mert kistesót nem vállaltak (nem félelemből, hanem mert a kisfiú túl erős és ezt az erőt nem tudja kordában tartani emiatt inkább nála nagyobb gyerekek társasága jó neki)
Aki szégyelli a gyerekét, az nem tud érdemben segíteni. Aki természetes módon elfogadja, mert ajándéknak tekinti, az hagyja, hogy a Sors olyan útra vezesse, amiből nagyon sokat tanulhat.
Nem esek neked. Van abban valami amit írsz. Sőt.
Az enyémre rásütötték : Hiper.. Nekem se volt könnyű. Kicsi köze volt ennek ahhoz, hogy majdnem rámentünk.. kapcsolatunk.
Sokszor nem akartam itt olyanokat írni amivel megbánthatok másokat.
De most le kell írnom.
, Keress egy szakembert ahol ezeket az indulataidat át tudjáűtok beszélni, én teljesen komolyan mondom neked, tudva azt hogy pár perc múlva, írsz ettől egy még durvább levelet.
Nem maszíroztam hogy te mit tettél mért tetted.
DE te belevau olyan emberek arcába akit nem ismersz.
Gyere és élj a felkínált lehetőséggel, gyere el hozzánk.
Lehet hogy úgy mész el innen hogy az eddigi szemléleted megerősítést kap, de lehet hogy más is történik, vagy félsz ettől?
gyere tegyük próbára egymást, messze laksz? én hatvan mellett Lőrinciben.
Nem félek ide kiírni nyugodj meg.
Mért félnek.
Nem engem kérdeztél, nem tanultam etikát..
A többiekhez lenne néhány gondolatom..
Sajnos, vagy szerencse 1 leánykáról tudok. Ő ugyan elvégezte az általánost, sőt a te.. ba volt eladó tanuló. Miért? Mert az üzlet, az isi felvette azt a bizonyos támogatást, mint " fogyatékos ". Ha végez, akkor nem tartom kizártnak, nem veszik fel sehova. Hiába van bolti eladói OKJ bizije..
És érdekes mód szinte mindig a nagymamával láttam csak.
Vajon miért?? A szülei hol vannak?
Az agyammal nem tanultam etikát, az a szívemben van.
Épp a természet szelektálásába nyúlnak bele az ilyen szűrővizsgálatokkal és sokszor hal meg életképes, sőt egészséges baba is, amit a természet "nem dobna ki".
Szerintem máshogy érted, mint ők. Én is megszülném akkor is, ha beteg, de én nem is nézettem soha: nekem a gyerek ajándék. Olyan, amilyennek lennie kell. Az egómmal nem akarok küzdeni, mert csak a félelmem növelné. Minek? Nem gondolom, hogy Istent felülbírálhatom. Egy beteg gyereknek nem biztos,h az a legnagyobb kín, ami a testi fájdalom. Sokkal inkább a szeretetlenség. Ezek az anyák szeretetet tudnak adni. Nekik lehet beteg babájuk, mert "megérdemlik". Ezt nem pejoratívan értem, hanem a legnagyobb tisztelettel!
Én azért nem vállalom tudatosan, mert nem akarom előre tudni. A hídon akkor kell átmenni, amikor ott vagy. Addig tök mindegy van-e egyáltalán híd. És ha nincs, akkor lehet ott csónak. Vagy megtanulsz úszni.
Amúgy pedig nem vagyok kompetens, mert én csak átlag-problémás helyzetekben vagyok, hála Istennek. De túl vagyok már sokmindenen és azt tudom, hogy amikor "baj" van, az ember akkor kapja a legnagyobb jókat, csak észre kell venni. A szeretet mindennél fontosabb. Ezeken a lányokban, bocs asszonyokban érzem. És nekem jó érzésű ez a fészekmeleg, ezért is vagyok itt.
Legjobb lenne a természetre bízni a selejtezést,de az ember nagy beképzeltségében már
istent játszik és nem veszi észre hogy maga alatt vágja a fát! :)
Te is félre értettél?Arról beszélek,hogy tudatosan,előre megfontolt szándékkal nem volna szabad,sőt bűn gyarapítani a kínokat.
Tetszett az előző hsz-ed,majdnem mindenben egyetértek veled.Valaki itt emlegette Hitlert és az jutott eszembe mikor olvastam,hogy a maga módján ő is jó volt,kellett ennél több?
Sőt a kedvenc nótája"volt a"My way" :D Ismered a szövegét?Ha nem akkor érdemes vele megismerkedned.
Ha valaki "felébredett - tudatos" az tisztában van vele hogy nem a halálra szül,de kerüli a felesleges értelmetlen szenvedés előidézését.
Tanultál etikát?
"éppen elég nyomorúság,szenvedés,fájdalom van a világon."
A szenvedésnek a megszüntetését nem hiszem, hogy attól lehet várni, hogy babákat megölünk. Aki szenved attól, hogy meggyilkolják. Mert érzi, mert tudja, mert retteg. Védtelen és kiszolgáltatott, egyetlen mentsvára az anyukája, aki - elvileg - védi és óvja...
A szenvedést szerintem szeretettel kellene orvosolni. Ha meg valaki annyira tudatos, hogy egyáltalán nem akar szenvedést, akkor ne szüljön gyereket, mert minden ember életében van szenvedés kisebb-nagyobb mértékben. Mert lehet, h egészségesen születik, lehet,h szuper intelligens, de semmi garancia,h a szüleit nem veszíti el, vagy nem éri őt egy súlyos baleset vagy betegség bármi. Ez előre tudható (mármint,h valamennyi szenvedés mindenkinek "kijár"). Ahogy az is, hogy mindenki aki megszületik, meg fog halni. Halálra szüljünk? Hát nem! ... ez lenne a tudatosság? ez a felébredettség?????
a lelkiismeretünk elhalkítàsának nem az a legjobb módja ha más fülébe ordítunk."
Egyet értek!Remélem Tulipán is veszi az adást. :)
Na nem dankaákkal volt tele a kardiologia hanem normàl àtlag gyerekekkel. Ancsitól betegebbekkel."
Gondolom egyiknek sem direkt előre megfontolt szándékkal hozták létre a betegségét,és csak remélni merem,hogy Te sem ilyen szándékkal szülted betegen a gyermekedet.Mert ha igen,sajnos azt kell hogy mondjam,minden amit itt elpanaszkodtál,te hoztad létre,minden eddig átélt és leendő gyötrelmének Te vagy az okozója.
Ha ebben még gyönyörködni is tudsz,mitöbb boldog vagy?!Hát lelked rá! :(
Milyen empátiát vársz ezek után?
Valóban idióta világban élünk,én is ezt gondolom.
Tele meggondolatlan,tudattalan alvó emberekkel.:((
Tulipán köszi de ennyire ne dícsérj már! :D
Van egy kis önismeretem ennyi az egész.
Nem bírom az álszenteskedést,az élethazugságok játékán már régen túl vagyok.Azt is jól értem hogy kik és miért gyűlölik az őszinte egyenes emberi viselkedést,de én már nem vagyok hajlandó belemenni ilyen színjátékokba,pedig tudni illik;
All the world's stage":)
Szóval simán buknád a fogadást!
Hidd el a legkevésbé sem zavar a te boldogságod,számomra nem osz,nem szoroz.
De most is őszinte leszek,személy szerint én így biztosan képtelen lennék a boldogságra,de az én vagyok!Hogy ki vagyok én?Egy olyan ember akit elég nehéz elviselni,de szerencsére nem mindenkinek.Egy olyan valaki vagyok,aki azt tartja hogy éppen elég nyomorúság,szenvedés,fájdalom van a világon.Egy épp ésszel rendelkező,jóérzésű ember minimum annyit tehet hogy ezt nem gyarapítja,szántszándékkal nem járul hozzá.
Nem osztok észt,egyszerűen a véleményem ez,mindenféle mesterkélés és kozmetikázás nélkül.
Én személy szerint hozzád nem szóltam,Te kezdtél el személyeskedni és nagyarcúl gyalázkodni,de persze ez intelligencia kérdése hogy valakivel milyen módon társalgunk.Próbáld meg elkerülni a személyeskedést,ha nehezedre is esik.Egy fórumon mindenki kifejtheti a véleményét,ha azt úgy teszi ahogy kell.