Az idősek hogy tudnak "célok" nélkül, csak úgy élni? (beszélgetős fórum)

Szerintem azért régen könnyebb volt lakáshoz jutni. Ma ha nem keres egy fiatal pár átlagon felül és/vagy a szülők nem tudnak jelentősen segíteni...marad az albérlet halál árakkal vagy az olyan hitel - ha nincs jelentős önerő,- hogy belegebedhetnek.

A másikhoz nem tudok hozzászólni, az én gyerekem soha nem követelt rajtam pénzt, igaz amit tudtam segítettem.

A fiam 28 éves:DDD

És még sosem csinálta ezt, amit te. Ő az idős nagyszüleire is úgy gondol, ahogy kell egy unokának. Nem azon rágódik, hogy a nagypapa miért ült a TV előtt szívesen, mert tudja, hogy végig csinálta a II. világháborút katonaként és fogságban volt 7 évig, illetve nem kesereg azon sem, hogy mennyivel sz@rabb neki, mint nekünk.

Igaz, mi támogatjuk és arra neveltük, hogy nem szabad rosszkedvűnek lenni, mert mindig van valahogy.

Dolgozik, szórakozik és jól érzi magát. Egy 28 évesnek ezt kell csinálnia és nem utálkoznia mindenkire.

A másik fórumodban írtam, nem kaptam én se segítséget az induláshoz. Tudod albérletbe szültem, nem keseredtem el, nem nyafogtam, boldog voltam és optimista.

Mi a fenének keseregsz 28 évesen? Mi lesz veled, ha tényleg nyugdíjas korú leszel?

Morbid, hogy pont ilyen mentalitású ember teszi fel a kérdést, miért fásultak az idős emberek?

Gondolom nem a te hibád a keserűség, genetikailag lett beléd kódolva.

Ugyan már! Mitől sokkal-de sokkal nehezebb nekik most, mint pl. (amit én sem éltem át) a nagyszülőknek a II. világháború alatt például?

Több a nyafogás, a "de miéééééééééééééééééééééééérrt nem adják a szülők oda az összes pénzüket???", hogy ne nekünk kelljen lakásért küzdeni??

Csak.

A leírásod alapján nem nagyon próbálgatsz te ki semmit.

Én voltam már barlangászni, quadozni, szoktunk vitorlázni, stb.

Te? Mit próbáltál már ki?

Miért?

Te mennyi idős vagy?

Nekem már 22 évesen volt lakásom, mert vettünk egyet a férjemmel, aztán rá 6 évre egy nagyobbat, és nem rég úgy 7 éve egy újabbat.

Ahhoz képest, hogy olyan fiatalka vagy szerinted, nem sok dolgoz csinálsz.

Színház? Utazások? Bulik?

Majd megnéznélek 50 évesen, hogy milyen programjaid vannak, mert én tudom előre, hiszen a mintát hozod a családtól.

Nem lesznek céljaid, ott fogsz ülni a TV előtt és semmi mást nem fogsz csinálni mert, ahogy most sem tudod megteremteni a feltételét sem a szórakozásodnak, sem másnak, úgy 50 évesen sem leszel képes rá...

Nyugodtan utánam lehet csinálni ám, ha azt gondolod, hogy neked van csak kesergésre okod.

Én pl. nem vagyok hajlandó keseregni, mert erre pocsékoljam az életemet? Ennek van értelme? Ez egy cél?

Azt gondolom, hogy a te életed rosszabb, mint a nagyszüleidé, hiszen te már fiatalon egy savanyú ember vagy. Albérlet ide vagy oda. Nem ezen múlik, hogy valaki tud e élni vagy sem...

Nem kell bocsánatot kérni, bár nem értem ez a vádaskodást, ha azt írjátok, van okunk keserűnek lenni, akkor mit csodálkoztok rajta?

Én sem így indultam neki az életnek, ezt hozták az évek és a befektetett munkáért járó nagy büdös semmi :)

Örüljetek, hogy nektek nem kellett 28 évesen belekeseredni, hogy kapartok elő önerőből egy lakást, felesleges belerúgni abba, akinek amúgy is szar a helyzete.

Illetve, lehet, de nem értem, hogy jön ehhez a topikhoz.

Gondolod, mi nem eltunk alberletben evekig soha??

Mi nem gyujtottunk, nem mondtunk le errol-arrol, hogy meglegyen a beugro?

Mert nem volt konnyu lakashoz jutni, foleg nem egyedulallokent, de meg epitkezni sem.

Osszessegeben tettuk a kotelessegunket, keves szorakozassal. Se etterem, se fesztival, se tenger... Es nem nyavalyogtunk, nem mutogattunk masokra.

talán megkellene őket kérdezni miért jó így nekik

biztos okosabb lennél tőle,és megnyugodna a lelkivilágod

Ez hogy jön fórum témájához?

Én a kommentelő személyeskedő megjegyzésére válaszoltam, az nem neked szólt :)

Mi tudunk mást. Nekünk sem volt sétagalopp, mi sem kaptuk ingyen a lakást (igaz most sokkal de sokkal nehezebb, ez igaz)

Egyébként bocs...de te most fele annyi idősen sokkal megkeseredettebb vagy mint mi.

Sajnálatos:(

Én pl. nem cserélnék a mai fiatalokkal éppen ezért. Én örülök, hogy ennyi vagyok és elértem amit akartam.

Azt írtam, nem értek egyet ezzel az életmóddal.

Furcsa lenne ha ott tartanánk, hogy kötelező lenne egyetérteni azzal, ahogy mások élnek és ne lehetne negatív véleményünk róla.

szerinted mi hogy a fenébe indultunk el az életbe?

senkinek nem tolták a segge alá a lakást

nem tudom melyik bolygóról jöttél

Korán mentek nyugdíjba, még nem voltak 60 évesek.

Nem főztek mindennap, a mosógép mosott, nem is vasaltak, állat sem volt, amit etetni kellett volna.

Nem értem, ezek honnan jöttek.

Igazad van, és erről jut eszembe:

Vajon miért nem kérdezi meg konkrétan a saját nagyszüleit, hogy miért is élnek célok nélkül??

Dolgozok 6 napot, két nyelvet tanulok napi 1-1 órában felváltva, napi húsz percet tornázok, kötni tanulok, olvasok, verset írok, a lakáshoz tartozó pici kertet ápolom, vezetem a háztartást, főzök, a férjemmel foglalkozom, most épp kreatív karácsonyi ajándékokat gyártok a barátaimnak. Minden hétvégén sétálok egy nagyot, mert azt szeretem, néha eljárunk étterembe, fesztiválra vagy kirándulni (a 6 munkanap miatt nyilván csak 1 napokra a közelbe). Ha otthon vagyunk, a barátokkal, a férjem családjával találkozunk mozizunk, szabadtéri rendezvényekre járunk és bográcsozunk. Meg apróságok.

Céljaim: hosszú-hosszú albérletre elcseszett évek után félrerakni egy nagyobb tőkét egy kis lakáshoz, hogy gyereket tudjunk vállalni. anélkül, hogy azon kellene aggódni melyik híd alá megyünk, ha a másikkal esetleg történik valami. Lehet, hogy ha neked kellett volna havi X összeget kidobni albérletre és most néznéd, ahogy a lehetetlenségi kúsznak fel a lakásárak, te is keseregnél kicsit ;)

De ha ötven éves vagy, nyilván nem tudod, milyen ez :)

A minap beszélgettem a barátnőmmel, ő 55 éves. Mondtam magas a trigliceridem. Na nem horror, de a felső határ fölött egy hangyányit éppen annyit, hogy már nincs a normális referencia tartományban. Kissé rosszul esett, mert eddig jó volt.

Azt mondta: - "lesz ez még rosszabb is, és aki nem hal meg, az megöregszik".

És milyen igaza van:)

De mennyire idősekkel?

A példájába hozta a 60 körülieket.

A férjem 61 éves, róla is írtam:)

az egész felvetésednek nincs értelme

menj vissza az elejére olvasd el mégegyszer mit írtál ki

magyarán szólva,leszóltad a nagyszüleid

remélem megéred ezt a kort

huszonegynéhányévesen mi is másképp láttuk a világot,és nem lógáztuk a lábunkat

most már tehetjük,amikor csak akarjuk,és megis tesszük

Na, aztán majd jön az unokád, és kiírja egy fórumban, hogy úgy látta, hogy te csak úgy éltél cél nélkül, max. kitakarítottál, aztán bámultad a tv-t, oszt ennyi volt.

És majd jól lefikáz, hogy csak erre voltál képes évekig.

A másik fórumában meg azért fikáz le, hogy miért nem adod neki a megtakarításaidat.

Ja, meg azért, mert személyeskedünk:-)

Persze, de ezt miért nem lehet normálisan leírni, háborgás és sértődés nélkül?

Azt gondolnám, X évesen, amivel itt most sokan jöttek, már csak megérti az ember, hogy a " te még semmit nem csináltál, bezzeg én"- típusú érvelésnek semmi értelme.

A szüleim 73 évesek. Nem tudom mi a céljuk, de majd megkérdezem. Szerintem fel fognak röhögni és valami olyat fog megfogalmazni jóanyám, hogy örülnek, hogy a seggük szelel:)

Egyébként nyilván az, hogy minél tovább egészségben együtt élni és velünk és minden rendben legyen, dédiunokákat megérni felnőni meg ilyesmi:)