Aki nem akar gyereket ide!!! (beszélgetős fórum)

Nekem már sikerült kiborulnom egyszer, amikor 3 fiatal anyukával vártam a nőgyógyászati rendelőben...ne mondd, a tiednek is zöld a kakija?huuu...és képzeld, az enyémnek még lágy is, csak úgy csorog...ja és amikor böfizik...olyan édes..

szóval ilyen 43-4 órán át...

Hát nem pont erről beszéltem?:)))

Hogy lényegtelen elválnak-e ,vagy együtt vannak az emberek,ha nem szeretik egymást,vagy boldogtalanok,akkor faragnak rá a gyerekek.

Akik valóban szerették egymást a házasságukban ,azok a válást is,meg a későbbi gyereknevelést is szerintem intelligensen fogják tudni megoldani.

mondjuk kell hozzá pasi is,ez tény :D

és ha nagyon akarja az már egy jó pont.sógorom mindent megtenne e gyerekéért meg a párom is

nem-de azért próbálkozik néha kegyetlenebb dolgokkal-de egymástól sokat tanulnak pl. tegnap a játszótéren két nagyobb kislány veszekedett vele csak úgy és a lány felemelte a kezét hogy rásózzon-de talán miattam nem tette meg...ha nem vagyok ott biztos kapja a pofont.

persze kell társat találni-de ez annyira nem életbiztoisítás-egyszerűen ledobtuk-kivívtuk magunknak hogy ki lehet lépni könnyen egy kapcsolatból-pedig bizonyos esetekben tényleg csak az hiányzik hogy megbeszéljék a problémákat vagy átbeszéljék kinek hogyan kellene és működne a dolog-pl. a sógoroméknál ezért ment szét-sógorom mindent ráhagyott a párjára-mert örült ha boldognak és szabadnak látta-de amikor a gyereket is otthagyta napokra hetekre-mert elment bulizni-akkor már késő volt, megbeszélni se lehetett hisz a kezdetekkor ez még nem volt gond-csak amikor már lett a gyerek.

És a dacos Nálad is olyan, hogy azzal kelti az apját, hogy rúgdossa vagy üti? Vagy megüti a másik gyereket a játszótéren, ha nem tetszik neki valami, és felhúzza magát?

Persze, nem lehet tudni, hogy mennyi jött volna ki belőle anélkül. De mióta nincs stresz körülötte, nyugodtabb.

Minden esetre nekem először potenciális apa/anya keresés, és aztán a gyerek az ésszerűbb.

azért egy három éves alapból lehet agresszív-enyém se néz olyanokat, meg nem öljük egymást se-mégis nagyon dacos.de én is hiszem hogy minden kihat rájuk-ami egy bizonyos fokig nem is baj-hiszen nem csak járni meg beszélni tanulnak meg hanem érezni is meg kezelni az érzelmeket stb.

pl. a sógorémék kislánya meg túl jól viselkedik-pedig ők szétmentek-ő így reagál rá.kicsit magába fordult:(

Úgy lépte meg,hogy leültette és elmondta neki...máshogy lehet ezt korrektebbül..nem is tudom,nagyon nehéz lehetett mindkettőnek?

Gondolom volt idő amikor a férfi is próbálta az örökbefogadást magáénak tenni,de azt láttam ez a kolléganőmnek is nehezen ment...ebbe belebuktak még ha el is döntötték ésszel.

Az ilyen "hirtelen ötletből" született gyerekek nem mindig járnak olyan jól. Persze van arra is példa, de én úgy látom hogy kevesebb.

Sokszor kényszer kapcsolat lesz ezekből az esetekből. Mert ha már megvan a gyerek, próbáljuk meg, akkor is ha nem bírjuk egymást. Ez pedig évekig tarthat.

Nem hiszem, hogy a gyerekre nem hat ki az, ha az első 3 évben folyamatos veszekedésben él. Egy barátomnak a gyereke kifejezetten agresszív dolgokat szokott csinálni a maga 3 éves szintjén, vagyis fizikai agresszivitással leginkább, mert a nyelve még nem elég éles. Pedig azt nem látott otthon soha, meg "ölős" rajzfilmeket sem. Viszont az állandó feszültséget nagyon is értette, ami körülveszi. Mióta szétköltöztek, nincs veszekedés, de ezt nem mindenki teheti meg rögtön, mikor elhatározza.

Másik barátomnak 6 éves most a gyereke, kb. 3 éve az ország másik végében él. Anyuka nem veszi fel a telefont, ha látja, hogy apuka telefonál. Adja egyből a gyereknek, mert kijelentette valami hülye sértődés után, hogy ő nem hajlandó soha többé beszélni vele. Apuka megy látogatni, belép az ajtón, és egy fél órás oltás fogadja mielőtt köszönhetne. Imádja az apáját a gyerek, és közben az anyja ellene dumál mindent, amit egy kisgyerek kikotyog. Erről sem hiszem, hogy nem árt a gyereknek.

Hosszú listát tudnék mondani, mert anyám osztályában a 6.as gyerekek 1/3-a csonka családban él.

Létezik, hogy minden happy meg szép, biztos, hogy arról kevesebb szó esik, de nekem meggyőződésem, hogy kis százalék az, aki normálisan tudja nevelni a gyereket válás után. A hirtelen összeláncolt kapcsolatokban pedig a két fél még el sem tudja dönteni, hogy tényleg akarja-e a másikat.