Abortuszra kényszerítve (beszélgetős fórum)

Az ember érezheti a saját szemében hősies tettnek, hogy végigcsinálta, de ezzel előbbrevalónak éreznie magát másokhoz képestelég együgyü hozáállásra vall. Nehéz, fájdalmas, de senki sincs, aki akkor meggondolja magát és megfutamodik, mert ilyen opció nincs. Nem kell hozzá bátorság, se kitartás, túl fog esni rajta akkor is, ha a kínok kínját éli át.

A fájdalom egy objektíven mérhetetlen érzés. Nálunk az a módi, hogy a lehető legnagyobb átélhetető fájdalomként könyvelik el, ezért sokkal inkább annak fogják megélni, mint olyan kultúrákban, ahol eleve más a megítélése.

Sok ember él át olyan balesetet, hogy hónapokig félhalott, és akár soha nem is épül fel rendesen, örökké és súlyos fájdalom fogja kísérni. Elismerést szoktak kapni, hogy túlélték a poklot vagy abban élnek, de nem dicsőítjük őket. Vicces lenne mondjuk átsattyogni a szülészetről az intenzívre és félig szénné égett embernek megmondani, hogy ez kutya füle, mert ő még nem szült.

Primitív kultúrákban még élnek olyan beavatási szertartások, ahol erős fájdalmakat kell átélni, hogy a közösség tagja légy, mert anélkül nem ismernek el, nem fogadnak be. Valahol a mai napig felvagdossák a KISfiúk mellkasát, hogy teljes jogú tagként beolvadhasson a társadalmukba. Én ennél civilizáltabban élem meg a helyzetet, és nem a fájdalom elviselésére élezem ki az emberek megítélését.

Kb. ilyen ez az aki nem szült, nem tudhatja és ne is merjen véleményezni. Egy ilyen alacsony szinten mozgó klikkhez nem is óhajtok csatlakozni, és hála a társadalmunk felépítésének nem is vagyok rájuk szorulva.

Ha mindenki ellenzi körülöttem, fenyegetést kapok, stb... nem hiszem, hogy egyedül bevállalnám. Egy gyerek sokkal nagyobb felelősség, mint sokan hiszik. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek meg még nagyobb... sőt!! Nekem még a harmadiknál is furcsa volt visszarázódni a két nagy mellett a pelenkázásba meg éjszakázásba, pedig már kétszer végigcsináltam... a többiről nem is beszélve. Pedig nálunk a család nagyon sokat segít, anyósomék is és anyukámék is mellettem voltak, amikor kellett. De ha az elsőnél egyedül kellett volna mindent végigcsinálni, azzal a tudattal, hogy rajtam kívül senki sem várta a gyereket, hát nem tudom....

Arra meg, hogy a szülés nem nagy dicsőség, csak annyit írok, hogy aki szült, az tudja, milyen. Nagyon sok szülés lemegy simán... csak amikor az ember lánya 12 órát vajúdik, vagy anyukám, aki 21 órát vajúdott a tesómmal... no, megnézném, aki végigcsinálja, nem érzi-e utána legalább egy kicsit is dicsőségnek, hogy végigcsinálta.

Igen, de itt nem csak morgásról van szó.

A fiú nem akarja és a nagyszülők sem. JJ azt mondta, hogy már kétszer megfenyegette a fiú apja, és az ő anyukája sem akarja és el is kell költöznie.

És persze az én esetem is más lett volna, ha ebben a korban terhes maradok. Engem sem a szüleim, sem a nagymamám nem dobott volna ki, és én a saját keresetemből és a családom segitségével vigan felneveltem volna a gyerekemet. De JJ-nél más a helyzet. Ha igaz, amit leirt.

Ha nem, akkor persze semmi gond a gyerek vállalással, de ha a fiú nem akarja, akkor hagyja békén.

Még ezt sem tudod? Hogy akarsz gyereket?

Ehhez aztán tényleg nem kell felvilágositás. Voltál már orvosnál? Biztos, hogy terhes vagy?

Mert ha megtartod, akkor melléd áll és oda fog bújni hozzád és puszilgatni is fog.

Hol élsz te a mesékben?

Ezen már rég túl vagyunk.

Senki nem vonja kétségben, hogy ő is ott volt, de a döntés mindig két emberé. Ha már nézzük, hogy ott volt, amikor összehozták, akkor nézzük azt is, hogy ő mit akar.

Kiváncsi leszek rá, hogy amikor majd azoknak a fia, akik annyira ezt hajtogatják, állit haza 22 évesen, hogy felcsináltam egy lányt, mit szól majd hozzá. Gondolom örömtáncot fog járni és lelkesen eltartja majd a fiát továbbra is, na meg a lányt, aki igy láncolja magához és nem utolsó sorba az unokát is. 1 gyerek helyett lesz majd neki 3, de a fizetése persze ha van, nem fog ám hozzá emelkedni, és a lakás sem nő meg attól, hogy unoka lesz és még sorolhatnám.

Tök klassz, ugye?

Mindkettő vörös? És akkor mi van? Honnan lehet tudni, hogy az isten tudja milyen felmenők milyen géneket hordoznak? Akkora keveredés van már itt, hogy nem szabad semmin meglepődni. egyébként semmi érdekes nincs az ilyenben. A barátnőm szőke, a gyereke apja sötétbarna hajú. A kisfiúk pedig vöröses szőke.

Mi pedig a férjemmel mindketten barna hajúak vagyunk és szőkék voltunk kis korunkban és semmi meglepő nem lenne egy vörös gyereken, hiszen az én családom tele van vörös hajúakkal:)

honnan tudja előre ez a sok ember, hogy milyen anya leszek? aki 30 évesem szül, annak mi a garancia, hogy a pasi nem hagyja el, és ezzel egy időben mondjuk elveszíti a munkáját is, ezzel anyagilag ellehetetlenedve ? mert utána kisbabával ő se kap munkát....

Vagy aki szülés után jön rá, hogy mégse áll erre kész, a gyereket ide-oda passzolgatja, és éli a saját világát(ilyet is láttam)

no menni köll,hív a kötelesség:D

szépet:)

én nem akarok senkit kitiltatni,nem kell félreérteni,de nézd meg most is mit írtál Ritának,Én nem kötekedtem senkivel,csak az piszkálta a csőrömet,hogy TE viszont mindenhol ezt tetted eddig!És okoskodsz!

Na lezártam,nem fekszik ez a stílus...

ha így áll a dolgokhoz nem sokáig marad:D

én nem fogok vitázni vele..

aztamindenitneki''''':DDD

jól van:D biztos egyetértenek a többiek is:D szia:D

közellenség?:DDD ahhoz több kell:)szó sincs ilyesmikről:D

van gyereked? ha van,akkor nem tudom,hogy írhatsz olyat,hogy nem nagy dicsőség:D

nem kell reagálni:D ennyi volt a véleményem:DDD