A mi kis történetünk (beszélgetős fórum)

Mindenki azt írja, hogy "szerintem így jó"... "szerintem úgy jó"... Igen, a cikk írója is a SAJÁT verzióját írta le, ezért ne kövezzétek meg!!!

Nem tudhatjuk mit élt át...

Bízom abban, hogy azóta már rendeződött a lelki állapota, a családi békéjük...

Mert drága kedves j357!

A császármetszés drága.3 éve nekem az volt és közel 200e Ft-ba került. Ezért akarják csökkenteni.

nem értem központilag miért akarják annyira csökkenteni a császárok számát.Vannak országok ahol csak császárral szülnek a nők.

Talán az lenne a legtisztább ha rendesen felvilágosítanák a kismamákat : igen természetes szülésre készülve is lehetnek komplikációk és akkor császározni kell, és aki eleve császárt akar az is legyen tisztában a műtét esetleges veszélyeivel,következményeivel (ami egyébként szintén fáj, csak utólag).

Kedves Zsukszi!

Semmi gond azzal, hogy leírtad a történteket, a gond azzal van, hogy ez az egész önsajnálatba ment át és azok akik sokkal rosszabbul jártak, mint te felháborodva olvassák azt, hogy "jó módodba" nem tudsz mit kezdeni magaddal és "sírsz" a semmin. Pandrea is leírta anno, ami velük történt és érdekes módon neki negyed ennyi hozzászólása sem volt, mint neked. Vajon miért??? Én nem írtam le a fórumon, csak most itt nálad először, mert én tudtam, hogy vannak nálam sokkal kevésbé szerencsések és nekem nem volt szükségem arra, hogy sajnáljanak.Ha neked ez boldogságot jelent orvos létedre, hogy nyílvánosan sajnálnak, akkor csak tessék és annak is csak gratulálni tudok, aki ehhez asszisztál.

Egyébként sok egészséget kívánok nektek és elnézést a kemény szavakért!

Az a baj hogy a sok sztárocska meg félős, magándokihoz járó nőcskék miatt azok kárára próbálják csökkenteni a császármetszések számát. Én akkora nagyot csalódtam Szandiban amikor megtudtam hogy azért szülte az elsőt császárral mert félt a fájdalmaktól(szerintem aki fél a fájdalmaktól beszéljen a dokijával az epidurális érzéstelenítésről, sokan azt mondják jó mert nem érzi a fájásokat, csak hogy valami húzódik a hasában), utána meg már nem lehetett neki sima szülés....

Erről már volt más fórumon is vita......

Hat szerintem folosleges ezen ragodnod es butasag en sem hallotam felsirni a kisfiamat es akkor ez volt a legkisebb gondom mert csak annyit szeretem volna hogy elje es felnevelhesuk elt is 2 napot es soha nem halotam sirni bar lattam ot de soha nem erhetem hozza ott altunk a ferjemel melett akkor is amikor meghalt de annyit sem engedtek hogy megerintsem utana se. Es nem azon agyaltam hogy nem hallotam.

Ted ossze a ket kezedet hogy el es egezseges nem az elso perc szamit az eletbe hanem az hogy neveled fel es hogy melete alj. Tenyleg folosleges azon sirankoznod hogy nem latad az elso percet.

Kérdésem Zsukszi:

te nem gondoltál arra, hogy előfordulhat komplikéció és emitt császár lesz?

Egy zavartalan, problémamentes terhesség nem jelenti azt, hogy képes is vagy természetes úton szülni.

Persze, megengedhető, ha ez nem megy a gyerek és a férjeddel való kapcsolat rovására,

De nálad ez volt, hogy bedepiztél emiatt, ami nem jó!

Én hallottam a fiamat felsírni, nem altattak császár közben.

Szerintem tök mindegy, hogyan születik meg, nálam beindult a szülés, tehát a szervezetem készült "életet" adni, de lehetlen lett volna megszülnöm. Neki az lett volna erőszak, hogy hüvelyi úton kell megszületnie.

Nem szabadulnak el az indulatok, lehet durván fogalmaztam és mint írtam is, nem leszek népszerű, de így gondolom, ahogyan.

Az a baj, hogy miért 9 hónapig készülsz a természetes szülésre?Miért nem kalkulálja bele az ember lánya, hogy bármi komplikáció előfordulhat, akkor a császár, mint lehetőség még ott van, hogy egészséges gyereknek adjunk életet.

És igenis kampány folyik a császár ellen, nagyon divat ma "ősanyának" lenni.

Én így gondolom, de lehet velem vitatkozni is.

Senkit sem akarok meggyőzni.

De. Most itt van egy anyuka, egy egésszéges kisbabával, aki a sebeit nyalogatva nem tud örülni a gyerekének, tönremegy a házasélete. Egy olyan dolog miatt, amin nem tud változtatni és tulajdonképpen ennek köszönheti a gyerekét.

Nekem ez nem "fér" bele, hogy "ezen nyavalyogva" a családja, a babája látja kárát.

A feldolgozhatalan rossz élmény azért hat ki a gyerekére, mert ő hagyja kihatni. Mert ő tudatosan úgy alakítja (illetve ezt beszélik bele az okosok)hogy így érezze.

Többen írtátok már, hogy talán túl van misztifikálva a szülés, a szoptatás, és a csapból is az folyik, hogy hogyan lehetünk szuperanyák...és elmegy mellettünk a lényeg, hogy tényleg mi számítunk kevésbé, a legfontosabb a gyermekünk.

Vagyunk egy páran itt, akik súlyos árat fizettünk azért, hogy kimondjuk: teljesen mindegy, hogyan születik meg a babánk, csak éljen és egészséges legyen.

Az én első szülésélményem egy 31 hetes, 1400 gr-os halott baba "világrahozatala" volt. Borzasztó volt, elhihetitek.

A második egy 40 perces műtét (nekem az is szülés volt, mert megszületett az élő, egészséges kislányom).

Egyszerűen fel sem merült bennem, hogy miért így született, nem gondolkodtam azon, hogy mi is lesz vele, ha nem teszik a hasamra, mi is lesz, ha csak 3 óra múltán kapom meg...szóval egyszerűen "csak" örültem, hogy itt van, örültem, hogy megszületett.

Azóta sem, egyetlen percre sem jut eszembe, hogy milyen hátrányokkal indulhat az életben azért, mert nem természetes úton született.

Amióta hazahoztuk, szeretjük, figyelünk rá, öleljük, ha sír, nevetünk, ha nevet, segítjük minden mozdulatát.

Egyszerűen eszembe sem jut, hogy kevesebb lennék azoknál, akik természetes úton szültek.

Mivel a férjem tartotta először a karjában, számtalanszor elmeséltettem már vele, hogyan is történt, mit csinált Kriszti, hogy nézett ki, sírt-e...és ez nekem elég. Elég, mert hiszem, hogy a kislányunk boldogsága nem azon múlik, hogyan született. És én sem attól vagyok boldog, hogyan jött a világra, hanem attól, hogy itt van, és egészséges, és látom, hogy boldog, kiegyensúlyozott emberke lett belőle...pedig még csak 10 hónapos.

Kívánok Neked is sok szép pillanatot...a rossz dolgokat szép lassan törli a memória! :)

Még mielőtt még jobban elszabadulnának az indulatok, hadd jegyezzem meg, hogy mindenkinek igaza van. Igaza van Pandreának, Szerénkének, de Zsukszinak és nekem is, ugyanis azt, hogy az ember hogyan és mit érez, nem tudja másik ember teljesen, 1000 %-ig átérezni és nem isi ismerhetjük a másik ember előéletét, az érzelmi reakcióinak az előzményét, mozgatórugóját! Erre mondják, hogy sokféle igazság létezik.

Akinek az elmulasztott császáron múlt a gyereke egészsége, élete, azt nem lehet feldolgozni és egy iszonyú nehéz feladat ezért minden tiszteletem azé, aki így is teljes gondoskodással, odaadással fordul a babája felé és nem egy intézetbe dugja be!

És bevallom, mostanában, ha még mindig bánt a császárom gondolata, épp ezekre gondolok, hogy más legyen a kiindullási alapom és ne sajnáljam magam, amikor valóban ezekhez a történetekhezképest nincs miért!

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha az ember 9 hónapon át készül egy természetes, szép szülésre, egy első találkozásra, ölelésre a babájával, akkor ha ez császárba torkollik, akkor engedtessék meg nekem és a többi hasonló helyzetű kismamának, hogy néhány hétig, ne adj' isten pár hónapig csalódottnak, sőt, ha a vajúdása során még meg is alázták, akkor megfosztottnak érezhesse magát!

További viták megelőzése képpen szeretném hangsúlyozni, nem védek senkit, magamat se. Egyre inkább látom, hogy egy császárral végződő szülés nem a legnagyobb tragédia az életben, sőt, tényleg soha fogom megtudni (nem is akarom), hogy életmentő volt-e, mert LEHETETT az! De mégis nagyon fontos, hogy megértőek legyünk azzal szemben is, aki "csak" emiatt nyavalyog, mert a feldolgozatlan rossz szülésélménye kihat a gyerekére, akár még a szoptatásra, a baba szociális, érzelmi fejlődésére is, a következő terhességre, szülésre, azzal a babával való kapcsolatra, sőt, ha most nagyon belemennék, akkor kiderülne, hogy egy új területet "köszönhetünk" a császárok megemelkedett számának. Ezek egy része indokolt, más részük nem. Hogy milyen arányban? Na ez az ami kérdéses.

Köszönöm, hogy megelőzve leírtad ezt.

Nem leszek népszerű, a fiam császáros volt, mert faros volt és lábtartásos, fizikai képtelenség lett volna megszülni.

De a jó életbe, gondolkodj már kedves Cikkíró!Állj meg egy pillanatra, nézz a tükörbe, nézd meg az egésuséges kisbabádat és egyetlenegy percre gondold át az életedet!

Nem a baba élete és a te életed, egészséged az első? Nem az, hogy mindketten rendben legyetek?

Komolyan a gyomrom felfordul attól a kampánytól, hogy természetesen kell szülni és akkor vagy igazi anya, ha így teszel és 3 éves koráig szoptatod a gyerekeked.

Baromság, úgy, ahogy van!

Én elég kemény vagyok és nekem minden fekete és fehér, de lehet egy nagy pofont kellene (nem szó szerint) hogy kapjál, hogy észhez térj és nézz a gyönyörű, egészséges kisbabádra!Ki nem .... le, hogy hogy született? A lényeg, hogy egészséges!Tudod édesanyám mit meg nem tett volna, ha a bátyám nem akad el a szülőcsatornában és nem lett volna testi-szellemi fogyatékos? Ha megcsászározzák? Lenne egy egészséges testvérem és nem egy halott bátyám a temetőben, aki egyértelműen a természetes szülés közben sérült!

A fiam is császáros volt és 3 napon belül lett tejem és soha nem éreztem azt, hogy szoknunk kell egymást, vagy hogy idegen lenne és nem hiszem azt sem, hogy az ember ezt csak akkor érezheti ezt, ha természetes úton szül.

Ne haragudj, de nem tudok azzal azonosulni, ha valakinek nem az az első, hogy egészségesek-e mindketten, hanem az, hogy hogyan is szült.

Szia!

én is azt mondom, hogy az idő segít.

Én is altatásban szültem, másnap láttam a gyerekemet. Mondjuk előtte nálam nem volt ilyen tortúra. NST-ről egyből a műtőbe vittek. A párom ott sem volt. 5 nap intenzív után foghattam a kezemben a picit. Tejem persze sosem indult be rendesen, szopizni nem akart. Az elején én is válságokon mentem keresztül. Magamat is hibáztattam, hogy nem éreztem át azt a CSODÁT amiről mindenki beszél. Most két év elteltével már nem szorul össze a gyomrom, ha a szülésre gondolok. Az idő fog segíteni, meg ez, hogy kibeszéled/kiírod magadból. Talán egy kis űr mindig megmarad. Fel a fejjel!

És most azt is elárulom csendben, hogy én protekciós voltam a kórházban, mert én is orvos vagyok:-( !!!!!

Teljesen kiábrándultam az egészségügyből, mert semmi nem az, aminek én elképzeltem!

Primum non nocere!=Soha ne árts!

Ez az eskünk lényege?!

Nem pedig az,hogy szedjük ki a babát valahogy minél gyorsabban a nagyhasú asszonyokból:-(