Voltatok már így? (beszélgetős fórum)
Oh végre (sajnos) egy sorstárs. Pont így voltam én is, hogy erős hányinger jót jelenthet, erős terhességet mert ezt hallottam/olvastam mindenhol és volt doki is aki azt mondta , örüljek neki, hogy rosszul vagyok ,mert az jót jelent .Ja, nem ő volt rosszul...
Amúgy nekem egy dolog van amit meg tudok enni, és a PCOS -em miatt amúgy szénhidrát diétán voltam mielőtt teherbe estem, de most tojok rá, és csak az egész mogyorós Milka csoki és a jó hideg víz marad bennem. Szerencsére bennem marad , és nagy nehezen egy litert legyűrök egy nap alatt még, így talán ki nem szàradok, de amint nem megy, én is kórházba megyek, mert azért oké, hogy jót jelent a hányinger, de nem feltétlen ez a fajta. Mindenki mondja ,igyak hideg kólát. Hát ha rágondolok a cukros üdítőkre hányni tudnék. Amúgy sem ittam máskor sem ilyesmit.
Hát bízom benne, hogy leszek olyan szerencsés, hogy a 12.het után javul a helyzet vagy ha megmozdul a baba mert ezeket olvastam. Azt hiszem ez az a szitu, amire nem lehet felkészülni 😔.
Köszönöm a kedves válaszod 🙂!
Arra vigyázz majd, hogy a gyerekre ne ragaszd rá ezt a fóbiát. Ha te rettegsz tőle a gyerek is fog 😕
Nálunk a családban nincs ilyen durva fóbia, de anyám ebből a szempontból jól elintézte húgomat, a saját félelmét ráragasztotta. Mikor húgom kicsiként rosszul volt és ez nála gyakran előfordult, anyám tiszta hisztit kapott hogy úristen mi lesz hány a gyerek, kész tragédia. Nyilván ezek után húgom rettegett hányni, minél jobban nem akart annál rosszabbul volt.
Én nem is tudom hogy úsztam meg.
Nyilván nem ez dönti el, hogy milyen anya lesz valakiből.
Kibírod. Ezt is. Csak arra vigyázz, nehogy kiszáradj, vagy nagyon lefogyj.
Kitartást neked!
Aztan majd elhiszed rendesen,hogy gyereked lesz, amikor már mozog, es jó eséllyen akkor már te sem leszel rosszul. Aztán a vége felé, amikor minden lépés után pisilni kell, már alig várod, hogy kijöjjön. 😉
Ha bukik egy baba az nem zavar. Van a családban pár kisgyerek akiket láttam baba korban , vigyáztam rájuk, lebuktak sokszor, de az nekem nem egyenlő a hányással. Aztán mikor már nagyobbak lettek, ovisak és benyeltek ilyen hànyós vírust ,én menekültem a közelükből.
Nem nem akarom a fobiat legyőzni, hanem nem sikerül 35 éve. És tényleg ketten vállalnak egy kapcsolatban gyereket, szóval apuka lesz az , aki ott lesz a hasonló szitukban. Sajnos ez van, nem tudok mit tenni és ne hidd, hogy sosem próbáltam. Lehet gyengének nevezni, nem érdekel. Ez vagyok én, ilyen vagyok, és ilyen is maradok.
Valóban a terhesség nem betegség, de sajnos sok kismamát rendesen próbára tesz. Sajnálom, hogy Te is közéjük tartozol, bízom benne, hogy hamarosan elmúlik ez az időszak. De addig se szapuld Magad, amiért gyenge vagy: ez teljesen normális!
Ismerek olyat, aki az első trimesztert így élte át - aztán mintha elfújták volna. (Mindhárom terhességénél. Csodaszép gyerekei vannak!)
Nekem - hála Istennek - ez ismeretlen. 3 terhesség, egyetlenegy émelygés nélkül. (Nehezen hányok, így biztos nagyon megszenvedtem volna.)
Erőt kívánok Neked, és, hogy mihamarabb érjen véget ez az időszak, és felhőtlenül élvezhesd a várandósság minden percét. :)
Senki nem mondta, hogy boldognak kell lenni, mikor rosszul vagy, és hogy ettől lenne bárki jó, vagy rossz anya, csak én úgy gondolom, hogy egyes dolgok felülírják a másikat.
Én egy dekát nem küzdöttem érte, hogy terhes legyek, jött elsőre, de ha már évek óta erre várnék rá, és hát eleve tudom, hogy ez ezzel jár, ráadásul még ilyen "fóbiám" is van, akkor vagy felkészítem magam rá lelkileg, vagy nem vállalom a terhességet. Persze itt a harmadik megoldás, hogy anonimként leírom, hogy milyen szar nekem, de hát ez meg változtat sajnos semmin...
Hát van vészes hányás ellen is gyógyszer kismamáknak és nyilván ha nem a fekete piacon szerzem be (nyilván ez poén), hanem a nőgyógyászom írja fel, akkor mérlegeli, hogy várandós vagyok és hogy milyen az állapotom. És ismerek több már anyukát akinek kellett gyógyszer mert nagyon rosszul voltak, még kórházba is kerültek vészes hányással és kaptak gyógyszert és van akinek már ovis a gyereke , van akinek kisebb , de mint okos ügyes , semmi baja. Szerintem ha az anya kiszárad és kórházba kerül az nagyobb veszélyt jelent a magzatra, mintha egy várandósoknak felirható készítményt kap orvosi felügyelet mellett.
Én is bízom benne, hogy a 12.het után móka és kacagás lesz a terhesség 😂...
Remélem, az orvos nagyon figyel arra, milyen gyógyszert ír fel, mert az első 3 hónapban tilos vagy veszélyes sokféle gyógyszer, nehogy fejlődési rendellenességet okozzon a babának !
Ha valamit felírnak, olvass utána, biztos beszedheted-e, mielőtt lenyelnéd az első tablettát !
Jobbulást kívánok ! Lehet, hogy 1-2 hét múlva már nem lesz ennyire nehéz a helyzet ! :)
Közel 500-ra tehető azoknak a kiváltó ingereknek a száma, amelyre a fóbiások hirtelen, heves félelemreakcióval reagálnak. A félelmet kiváltó ingerek egy része elkerülhető. Aki a repüléstől, vagy a kígyótól fél, viszonylag egyszerűen távol tarthatja rettegése tárgyát. Vannak azonban olyan fóbiák, melyek állandóan veszélyhelyzetet jelentenek az ettől rettegő számára. Mintha egy időzített bombával élnének együtt, ami bármikor felrobbanhat bennünk. Ilyen a hányástól való rettegés is.
Az emetofóbia tünetei
Akik ebben a szorongásos betegségben szenvednek, életüket – rendszerint kisgyermek koruk óta – állandó készenléti helyzetben élik. Minden pillanatban attól félnek, hogy áldozatává vagy (és ez éppoly félelmetes) szemtanújává válhatnak egy hányáshoz vezető betegségnek, folyamatnak. A hányás lehetősége, látványa vagy megélése óriási szorongást kelt bennük.
Szapora szívdobogás, verejtékezés, remegés, ájulásérzés közepette menekül ettől az érintett, tekintet nélkül a körülményekre. Fontos tudni, hogy nem mennyiségi különbség van a hányástól való természetes viszolygás, undor és az emetofóbia között, a kiváltott reakció a hányástól való rettegés esetében kontrollálhatatlan.
Az emetofóbiások élettere, aktivitása sokszor jelentősen beszűkül
Kerülik ugyanis a társas helyzeteket, melyek a fertőződés veszélyével járhatnak. Szórakozóhelyekre, ittas emberek közelébe (szintén a váratlanul fellépő hányásveszély miatt) nem mennek. Nem esznek nyilvános helyen, ahol az összetevők minőségét, szavatosságát nem tudják ellenőrizni. Nem szállnak repülőgépre és hajóra, sokszor tömegközlekedési eszközre sem. Felmerülő fertőzésveszély esetén pánikszerűen menekülnek (jellemzően a calici- és rotavírus a fő ellenségek). Elkerülnek minden olyan szakmát, ami a hányás gyakoribb megjelenésével fenyeget (ilyenek lehetnek az óvónő, a dada, a tanárnő, a nővér, az orvos, a légiutas-kísérő vagy a pincér).
Látható tehát, hogy az emetofóbiások életét félelmük számtalan területen nehezíti. Emellett vannak az életvitelt és életminőséget súlyosan korlátozó kihatásai is ennek a betegségnek. Az emetofóbiás nők többsége nem belevágni gyermekvállalásba. A terhesség és a szülés során esetleg fellépő hányásrohamok éppoly félelmetesek számukra, mint kisgyermekük hányása, amely a csecsemő- és kisgyermekkor gyakori velejárója.
Sokak számára már a kapcsolatteremtés is nehéz. Az évek, évtizedek óta fennálló szorongás, a titkolózás, a szégyenérzet falat épít az emberek felé. Sokan vannak, akik rettegve gondolnak arra, esetleg egyszer altatásos műtétet kellene vállalniuk, mások ennek a gondolatát is elutasítják, mint ahogy az esetleges kemoterápia vállalását daganatos betegség esetén. Ugyanilyen fenyegető lehet a fogorvosi kezelés szükségessége.
A szakmai előmenetelt, a karrier kiépítését is több ponton gátolhatja az emetofóbia. Bizonyos helyzetek kerülése mellett (pl. repülés), az élet bármely pillanatában előállhat olyan szituáció, amely menekülésre készteti, és átmenetileg munkaképtelenné teszi az ettől szenvedőt. Emellett a korlátozottság tudata már önmagában is elriaszthatja az érintettet bizonyos állások megpályázásától.
Hogyan alakul ki a hányástól való rettegés?
Ez a speciális fóbia rendszerint a gyermekkorban kezdődik. Sokszor egy kulcsélményhez kötik az érintettek, melyben maguk éltek át hányást, és melynek során a környezet (a család, az iskola, stb.) elutasító, megszégyenítő módon reagált. A szégyenérzet egy életen át elkísérheti az emetofóbiában szenvedőket. A betegségüket, félelmüket titkolják, sokszor a legközelebbi családtag előtt is rejteni igyekeznek. Az erről való beszélgetés, az emlékek felidézése már önmagában kiválthatja a tüneteket.
A gyermekkori kulcsélmény fontos, de nem kizárólagos előzménye az emetofóbia kialakulásának. Emellett megfigyelhetőek jellemző családi kapcsolati minták és személyiségvonások. Többször észlelhető a kórkép nőknél, mint férfiaknál. Gyakran található autoriter vagy agresszív családtag az érintettek gyermekkorában, fejlődése során.
Az emetofóbiásokra jellemző a tökéletességre törekvés, a perfekcionizmus. Ez külső megjelenésükben, értékrendjükben, iskolázottságukban egyaránt látható. Minden területen a maximumot igyekeznek nyújtani. Sikereiket, teljesítményüket nem tudják értékelni, kisebbségi érzésekkel küzdenek. Gyakran egyedül a fóbiájukban látják megjelenni „tökéletlenségüket”, fokozva ezzel önmaguk elégtelenségének érzését.
Valószínűsíthető, hogy az emetofóbia gyakoribb kórkép, mint azt gondolnánk. Sokszor anorexia nervosa diagnózisát kapják az érintettek, ha eljutnak pszichiáterhez. De az esetek döntő többségében évekig, évtizedekig titokban szenvednek a szorongástól, anélkül, hogy meg mernék osztani, és vállalni tudnák tüneteiket egy terápiás kapcsolatban.
Kezelhető állapot?
Pedig (a többi speciális fóbiához hasonlóan) van lehetőség az emetofóbia gyógyítására. Pszichoterápiás módszerek közül a feltáró, dinamikus terápia, a hipnoterápia, a relaxációs technikák, a kognitív-behavior technika lehetnek az elsők között választható módszerek. Ezt minden módszer esetében kiegészítheti a gyógyszeres (antidepresszáns, illetve szorongásoldó) kezelés.
Mindenkinek más nehézség jut. Én is hánytam, csak nem ennyit, mint Te. Hányingerem az első hónapokban volt, ahogy bizonyos élelmiszerekkel kapcsolatos undor is.
Abban az időben, mikor én vártam a gyermekeimet, nemhogy mobiltelefon nem volt, de vezetékes telefon sem, a környékünkön sem. Egyedül voltam itthon, és minden nap rettegtem, nehogy vetélés, később koraszülés legyen ! Egyáltalán hogy jut el hozzám a mentő, ha nappal indulna meg a szülés ? Túléltem, ahogy Te is túl fogod élni. Valószínű, egy hónap múlva sokkal jobb lesz a közérzeted !
Látszik, hogy neked sincs ilyen fóbiàd. Ez olyan mint mikor pánikrohamod van és azt mondják, gondolj valami szépre. Hát akkor csak a túlélésre tudsz gondolni.
Remélem pár hét és vége ennek a borzalomnak. De azt hiszem beszélek az orvossal, hogy valamit írjon fel, mert így nem bírok létezni.
A tesóm az első 3 hónapban annyit hányt, hogy lefogyott 6 kilót. ( Addig is csinos volt, de ekkor bombázó lett.) A lavór ott volt mindig az ágya mellett, hátha nem ér ki a WC-ig.
A legtöbb esetben a terhesség középső harmada már könnyű. Később lehet pár nehézség, pl. én csak új technikával tudtam zoknit húzni.
Én is veszélyeztetett voltam, szigorúan feküdnöm kellett az utolsó 4 hónapban a terhességeimnél. Arra gondoltam : " Mi ez a 4 hónap az egész életemhez képest ? Hiszen ez csak pici idő, viszont utána anya leszek ! Az pedig egész életemben megmarad." És így is lett, már vannak kis tündéri édes unokáim is ! :)
Gondolkodj hosszú távon !
Ha nem stresszelsz rá, meg tudsz vele barátkozni hogy ez ezzel jár és csak átmeneti akkor a fóbia enyhülni fog.
Bár nem gyerekvárás témában van ezzel közvetett tapasztalat. Egy kedves ismerősöm kemoterápiára jár, ő is az émelygéstől, hányástól félt a leges-legjobban. A harmadik kezelésre legyőzte a fóbiát, csak az volt előtte hogy ez ezzel jár, ki kell bírni és ha ezen túl van csak jobb lesz.
Hát sajnos az emetofóbia jelenleg erősebb bennem, mint az, hogy felhőtlenül boldog tudjak lenni a wc kagyló fölött öklendezve.
Mindegy, hogy mennyit vártunk rá, nekem most a rosszullét épp elég, hogy csak a jobb pillanatokban tudjak némiképp arra gondolni, hogy sikerült. De hát nyilván aki nem szenvedett ilyen fóbiàban soha az nem is értheti. Egy barátnőm a 26.hetig napi szinten hányt és ő beültetéssel lett terhes szóval tényleg nagyon várta a babát, de azt mondja, soha többet nem csinálnà végig, szerencsére ikrek lettek neki, így nem is kell. De ő is sokszor el volt keseredve, hogy semmit nem tud csinálni, sehova nem tud elmenni, mert bármikor hánynia kell és azért ez lelkileg is megterhelte , amit meg is értek. Mármint a sok hányás. Sokszor hívott engem is sírva, hogy már nem hiszi el, hogy még mindig sz*rul van.
Nem mindenki viseli jól ezt az időszakot és azokat sem ítélem el akik kifejezett (akármilyen ok miatt) utálják a terhességüket mert nekik mondjuk tényleg terhes ez az állapot. Ettől még lehet jó anya bárki , aki nem repesett attól, hogy rosszul volt.