Vallomások

Nem bírom a mártírt játszó vendégeket. Azt szeretem, ha feltalálja magát, nem kérdez állandóan, hogy mit szabad neki és mit nem. Főleg, ha több napra jön.

Iskolás koromban utáltam a sportnapot és a tesit is.

Az egyetlen unokaöcsémet elhalmozták a nagyszülők húsvétra (vagy 60 db csoki, új ruhatár és játékok). Szerintem ez már egészségtelen!

Anyósomék dús húsvéti asztalánál csak mini adagokat engedélyeztem magamnak, bármennyire is kínáltak. Rengeteget csomagolt el nekünk, nem tudok már ellenállni, érzem. :(

Bevallom nem akartam anyósékhoz menni húsvétkor. És megfelelni nekik mindenben, de engedtem a makacsságomból és az általuk vásárolt ruhába öltöztettem a kisfiúnkat. És milyen jól tettem! Jó nap volt, jó volt látni örömük, hogy unokázhatnak.

Vendég voltam 4 napot rokonoknál és ott 18 fok volt bent a lakásban. Majd megfagytam, jó most itthon a 24 fok!

Nagyon kívánom a lángost.

Ez a húsvét is jó rossz volt!!! Már jó, hogy vége.

Az ebben a pillanatban frusztráló frusztrációról írnék, miszerint most nagyon frusztrál, hogy a frusztrációmat azonnal leírjam-e vagy soha

Szeretnék beszélgetni vele, hozzábújni. Vágyom utána...

Nálunk nincs vendégeskedés, felvágósak a rokonok. Kicsit bánt, de ez van.

Már nagyon várok egy bácsit, aki ittasan vezetett.

Ilyen húsvét még nem volt itt, hogy senki ne locsolt volna meg.

Ma nem főzök. Nem megyünk a férjemmel rokonokhoz, hanem elmegyünk étterembe, kirándulni.

Rettegek a várandósságtól, mégis harcolok, hogy terhes legyek.

Szerelmes vagyok egy férfibe, aki nem a férjem.

Imádom a kék szofit.

Nagypénteken reggeltől estig csakis húst ettem. Nem volt tőle rossz a lelkiismeretem.

Nem állok szóba olyan fiúkkal, akiket még a volt asszony irányít.

Szeretem a telómat.

Jönnek ma jó ismerősök hozzám. Már nagyon várom.

Egy hete költözködünk, és még mi vigyük helybe a sógoromnak azokat a cuccokat, amire neki szüksége van. Ez ám a segítség!

Nagyon csúnyán megbántott. Nem kell Boldog húsvétot kívánni! A tiszteletköröket fussa máshol.

Napok óta nem tudok aludni.

Bírom a kritikát csak nem szeretem.

Utálom, amikor úgy osztják az észt, hogy nem ismerik a ember életét. Mert észt osztani mindenki szeret, csak nem mindenki tud.

Még sokszor hiányzik az ölelése. Nem tudom mi van vele, hogy van ő. De bármi történt, történik is nekem ő volt a SZERELMEM.... Nem megy ki a fejemből.

Én csak a pénzért megyek locsolkodni.

Egyre kevesebb időt töltök azzal, amivel eddig a legtöbbet töltöttem. "Messze vagyok. Mégis közel."

Az hogy elcsesztem az életem, az magamnak is köszönhető. De nem azt érdemeltem amit kaptam, a gyengeségem kihasználta rögtön ugrottam minden bocsánatkérésre minden jó szóra. Ezer esélyt adtam, csak ígérgetett. Mégis én szenvedek utána. Nincs igazság.