Vallomások

Ma hallottam először erről az árfigyelő rendszerről. Csak hallottam róla, de még mindig nem tudom mi a.....

Örülök, hogy szandálban tudok járni még dolgozni, szerintem egész szeptember végéig tudok még.

Érik a körte, úgyhogy a fél délelőtt körtéket mostam, aprítottam és zacskóztam. Beugrottak a fagyóba. Majd gyümölcsleves lesz belőlük, mert kompót, lekvár van. 😀 🍐

Utálom a parfümöket, ha érzem a másikon az is zavar. Persze nem mondom neki.

Felmentem a hegyre! Igaz, a végén nagyon örültem, hogy egy épp autóval induló hölgy felajánlotta,hogy az utolsó 1 km-en elvisz, de akkor is több, mint 10 km-t túráztam. Erre két éve nem lettem volna képes. Most nagyon örülök, hogy megtettem!

46 évesen úgy érzem öreg vagyok.

Nagyon nehezen viselem, hogy a nők többsége úgy érzi, nem hozzájuk vonzódom. Pedig nem így van. Nem tudom, hogyan változtassak a kisugárzásomon, vagy rezgésemen, nem tudom. Nagyon nehéz így ismerkednem.

Nehezen tudom megfogalmazni, mi tart még életben. Nincs semmi örömöm, se motivációm. Ugyanakkor meghalni sincs erőm, se energiám. Mintha egy szakadékba lennék beszorulva élet és halál közé.

Elfelejtettem az "A part alatt" dalt, pedig olyan sokszor énekeltem a kislányomnak, mikor baba volt. És még sok mindent elfelejtettem.

Megbántam az egész életemet.

Többet nem fogom győzködni. Beszélni sincs értelme vele. Egyáltalán nem vevő a változásra. Ez az ember menthetetlen...

Tegnap elpilledtem a buszon, a sofőr szólt hogy megérkeztünk. Ritkán, de előfordul.

Be kell ismerni, a női sofőrökkel kapcsolatos negatív előítéletek nem alaptalanok. Sokkal kevesebb az előzékenyen, udvarias, figyelmes nő. Inkább túl akarnak lenni a kereszteződésen, zebrán, mindenen… ritkán köszönik meg, ha udvarias valaki velük.

Aktív korú nagymamaként nem érzem magam jól mint ingyen bébiszitter. Nem is vállalom. Néha néha ha minden kötél szakad, szívesen. De nem vagyok fiatal, felneveltem két gyereket, segítség nélkül. Most van időm magamra. Óriási lett a sértődés.

Nőként szeretem az olyan filmeket, ahol leszbikus jelenetek vannak!

Nem tudom abbahagyni a fogyózást. Tiltólistával a fejemben élem az életemet, félek, hogy meghízok és nem tudom majd leadni (amúgy 46 kiló vagyok 167 centihez), ha bármi rendes kaját eszek, rettegek, hogy na, ettől mennyit fogok hízni. Ez beteges.

40 évesen nem vagyok férjnél és nincs gyerekem, mégis nagyon boldog vagyok!

Ma kezdi a gyerekem az óvodát! 😊Nagy izgalommal várom, hogy fogja magát érezni!

Nagyon szeretek korán kelni. :)

Nagyon mérges vagyok és sajnos sem ezt, sem azt nem mondhatom meg, ki(k)re.

Ügyfeleztem évekig a munkahelyemen. Sikerült teljesen megutálnom az embereket.

Szabadnap, örülhetnék, de annyi dolgom van, hogy sosem érek a végére. Igen, itt bohóckodok, ahelyett, hogy nekiugranék.

Magamtól sose mennék strandra, de arra jó, hogy (diszkréten) kibámészkodjam magam. 😁 Nem vagyok egy bikinimodell, de vizuális környezetszennyezés sem, láttam, hogy pár jó pasi megbámult. ☺️ Én is őket. 😁 Okos volt, aki az edzőtermet feltalálta! 😄

Kimondottan utálom a milyen, mikor, mit, hányszor, neked is, stb. fórumokat, régen voltak érdekes témák, mára ellaposodott.

Nyugodtabb az életem, mióta nem úgy alszom el, hogy bármikor jöhetnek értem a rendőrök.

Ételfüggő vagyok. Ha nem eszek folyamatosan, rossz kedvem lesz!

Egész kellemesen érzem magam egyedül. Kell néha ilyen, de a családnak nem árulom el, nehogy azt higgyék, nem jó nekem velük.

Imádom, hogy tudok parancsra aludni.

Szeretem a munkahelyemet. Szeretem a kollégáim, a munkámat, a légkört. Mikor interjún voltam, már akkor azt éreztem, itt itthon vagyok. Ennek 6 éve.

Pótcselekvés. Az eredeti problémát nem oldja meg (ez sem) de legalább ez a bérelt "otthon" kevésbé fog putrinak kinézni...