Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Annyira GYŰLÖLÖM a reklámokat, 1000x leadott ajánlókat, meg azt, hogy átkapcsolok és ott is reklám van, hogy ordítok egy hatalmasat, ha nem hallja senki, vagy hangosan káromkodva szidom az ükanyjukat is!
Rájöttem nem vagyok anyatípus. Sokszor csak idegesítenek a gyerekeim, és nem igazán érdekel mi van velük. Pedig nagyon akartam gyereket. Úgy érzem a legszebb éveim vették el.
Annyira szeretnék már újra dolgozni, pénzt keresni. Három gyerekkel úgy érzem, hogy nagyon kevés esélyem van a szakmámban, részmunkaidőben. Mindent megtettem, hogy folyamatosan fejlődjek, képben legyek a változásokkal. Nagyon félek mégis.
Ezer tervem van és elhatározásom de sosem kezdek bele semmibe se. Egy helyben toporgok a rettenetes munkahelyemen egy majdnem meglévő diplomán ücsörögve.
A napokban kidobott valaki egy privát naplóból, pedig arra sem emlékeztem, hogy benne voltam.
Be kell vallanom, hogy van néhány napló, amit nem szoktam olvasni, annak ellenére sem, hogy kedvencnek vannak jelölve.
Rákattantam a Való Világ 4-re. Anno csak ezt a szériát néztem és kb. a közepétől. Pár napja rátaláltam és mostanában mást sem nézek. Őszintén szólva engem nagyon szórakoztat, érdekes így nézni, hogy azóta már majdnem minden szereplője lecsengett.
Nekem soha nem volt sok ruhám, tinédzser koromban nem törődtek velem a szüleim. Csak egy pár ruhadarabom volt, amikor többször mentem valahova, szégyelltem magamat, hogy vajon mit gondolhatnak rólam, hogy mindig ugyanabban a ruhában vagyok.
Éveken keresztül csak egy cipőm volt, télen nyáron ezt hordtam, télen megfagytam benne, nyáron megsültem benne. Fájó szívvel néztem a kirakatokban a sok szép cipőt, arról álmodoztam, hogy majd nekem is lesz sok szép cipőm.
