Vallomások

Miatta, már csak gyönyörűvé tudom feledni az életem. Új érzelmeket adott a feledéseimnek. Ennyire szereti a lelkem.

Ma voltam először vásárolni, mióta nem kell maszk. Azt hittem furcsa lesz, de természetes érzés volt, hogy nincs rajtam, és jó volt látni, hogy senkin nincs.

Már harmadik napja fáj a fejem, megőrülök!

Tegnap nyaralni voltam a MosogaTó-​nál.

Kizárt dolog, hogy én a kertben egyből megegyem a szamócát. Simán rajta lehetett pl. egy légy, ami előtte a trágydombon volt. Én meg azt úgy egyem meg? Tömény undor. Leszedem, jól megmosom és aztán jöhet a lakoma.

Ma nem jött a busz, amire vártam, ezért másik busszal mentem. Így is elég hamar elintéztem a dolgaimat.

Ha engem valaki ennyire szeretne és elém állna, hogy szeretlek én mindent megtennék érte!

Szerelmes vagyok a maradj velem örökre öleléseinkbe...

Ma nagyon nyűgös vagyok!!

A szavak, hangsúly és kifejezések nélkül, csak féligazságok. Sajnálom, hogy lassan a tegekben jobban bízunk.

Olyan jólesne, valaki szívből szerelmesen szólna hozzám. Hogy tudnám hiányzom, vagy érezném és tudnám, szeretnek. Olyan jó volna valakihez hozzábújni, valakihez hazajönni, aki vár. Átbeszélni, majd átszeretkezni az éjszakát😰 Mégsem valakihez...

Az enyhítés első napján már maszk nélkül mentem vásárolni. Olyan volt, mintha meztelenül lettem volna! Fura érzés még most is. Majd újra megszokjuk.

Szeretném ha bátran megélné minden igazát velem. Mindenét szeretem.

Beleszerettem a világ legzárkózottabb emberébe. Olyan érzéseket adott a szerelmem, ami teljessé tette az életem. Csak egy szereplője vagyok a naplójának, nem az egyetlen hőse.

Milyen szép volt!

Azt mondta most nem élhetjük meg örök szerelmünk, mert az ölelés pecsétjét, a felismerést kaptuk erre az életre. Mondtam neki, hogy ebben az életben a lelkünk testet kapott, az érzékek szerelmét is,...amit nem kéne kihagyni. Nem kellettem így.

Utálom, mikor fiatal sofőrök menőznek a 10-20 éves régi németből behozott nuni mágnes címeres kocsijukkal és őrült módon vezetnek. Ezzel mások életét is veszélyeztetik.

Szeretek kézzel írni egy füzetbe naplót az életemről...

Olyan égő randin voltam tegnap, mint még soha. Imádkoztam, nehogy hozzám érjen. A beszédstílusa undorító volt és úgy nevetett mint egy malac. Sosem válaszolt arra, amit mondtam. Meg sem hallotta. Már a következőt tervezgette a facen. Elküldtem.

Tuti nem taggeltem egy vallomásomnál. Értem, ha törlik, de ez szabotázs-szagú. Ráadásul kimaradt egy betű egy szóból.

Remélem, Olaszország győz az Európa bajnokság döntőjében.

Mióta megkaptam az oltásom, zsibbad a kezem. 😭😭😭

Azon gondolkodom, ha sok helyesírási- és nyelvtani hibát látok egy szövegen belül, mennyi ebben az igénytelenség. Tényleg így ír, vagy tesz rá, hogy sikerül? Nem az elütésre gondolok, ha felcserél két betűt, vagy a szomszéd karaktert nyomja véletlen.

Neki is van más. Nekem is van. Mégis szüntelenül egymásra gondolunk. Nem röpködnek már a szeretlek szavak, de érezzük ott legbelül. Mélyen. Nagyon mélyen. Kitörölhetetlenül. Vannak szerelmek, amik soha nem múlnak el...

Visszaszámlálás indul. Még egy hét munka és 2 hét itthon. Már nagyon fáradt vagyok. Akkora hajtás hónapok óta. De a jövő hétvégém Hotel Kapitányban fogom tölteni.

Majdnem egész nap írtam életem első vállalkozói szerződését. Remélem, a felek elégedettek lesznek.

Előrébb jársz egy lépéssel mint én, ugyanis én már semmiben nem hiszek.. nem egy kellemes állapot.

Abba tudok csak hinni, amibe folyamatosan kölcsönös bizalommal vagyunk egymás iránt.

Úgy érzem nem az én hibám, hogy a szerelmem átverték velem kapcsolatba, és még csak meg se védhettem magam. Nem az vagyok, amilyen képet fest rólam. Nincs mit magyaráznom.

Én örülnék ha féltékenyek lennének mert az azt jelenti, hogy szeretnek, fontos vagyok és hogy kellek. Hogy csak én kellek.