Válhat egy felnőtt férfi férfiasabbá? (beszélgetős fórum)

Én pasi vagyok.

Nekem te ne bizonygasd a "férfiasságod"..-))

:DDD

Köszi :) De meglepődnél mennyire férfias vagyok.

De nem bántásból, vagy sértésből..-))

Hanem mert ma is ugyanazt gondolom..-))

Egy töketlen pasi nem csak az életben töketlen.

A párkapcsolataiban, és mindenben is.

Otthon az asszony a parancsnok.

A férfias sport és a kommunikáció sokat javíthatna. :)

Kis "tökszorongatás" és kiderül visít, vagy összeszedi magát!

:)

Különben vitatkoznék. Ha a párja nem veszi át a vezető szerepet tőle, akkor fejlődhet. Kénytelen lesz, mert semmi döntés nem fog születni :)

Erről beszélgettél már vele? Ez egy nagyon fontos dolog egy kapcsolatban. Mondhatni alap.

A sport. Sportol valamit esetleg? Mert a sport termel tesztoszteront, ha elkezdene valami férfias sportot, akkor a tesztoszterin is jobban termelődne. Vagy fegyveres, lövöldözős játékok, valamit le akar győzni.., ezzel is jobban termelne. Viszont, ha nincs kommunikáció, akkor halott ügy.

Próbálj beszélni vele erről, mert nagyon fontos, hogy ő férfi legyen melletted! Te meg nő mellette.

A nyávogást azonnal jelezd neki, hogy elég.., én ez miatt reptettem fickót! Pedig ő is 46 volt! Meg.., etess, mint egy kisbabát. Hazaküldtem, sokkot kaptam. :D Akkor volt 3 gyerekem, nem akartam negyediket. :D

A kedvesem 40es férfi. Nagyon jóindulatú, kedves, udvarias, mindent megtesz értem.

De egy ideje azt érzem, hogy én hordom a nadrágot a kapcsolatban. A nagyobb döntések rám hárulnak, én mondom ki a végszót mindenben. Ő ugyan támogat szinte bárhogyan döntök, de igazából nincs véleménye. Nincs benne határozottság, keménység, mindig bizonytalan. Elmondhatom, még a szexben is ilyen bizonytalanul közelít, semmi határozottság, férfiasság nincs benne. Ennek ellenére utána a szex az jó, olynakor már elemében van, de én így nagyon nehezen tudok ráhangolódni, amikor csak úgy bújik meg nyinnyog, mint egy gyermek.

Nem tudom érthetően magyarázom-e el. Olvastam régebben egy olyan mondást, amiben az volt, hogy egy nő annyira érzi magát nőnek, mint amennyire férfi az a férfi, aki mellette van. Én sem érzem magam nőiesnek, őt sem érzem férfiasnak.

Hozzá kell tennem magyarázatképp, de nem igazolásképp, hogy az anyja egyedül nevelte fel, válása után is visszaköltözött az anyjához, és a mai napig nála él. Mostmár nagyon idős a mama, nem tudja ellátni magát, emiatt nem tudunk összeköltözni. Én ezt megértem és nem is várom el, hogy az idős asszonyt magára hagyja. Pedig az idős asszony így is úgy áll a kapcsolatunkhoz, hogy én elveszem a fiát tőle.

Lehet belőle még stabilabb, férfiasabb Férfi, vagy fogadjam el ilyennek amilyen? Már úgy értem elfogadom, csak jó lenne ha éreznék benne egy kis tesztoszteront, mert sajnos ha máshol megérzem, nagyon vonzó tud lenni.