Úgy érzem, hogy a páromnak az anyja sokkal fontosabb, mint én (beszélgetős fórum)

Szia! Azt írod, hogy néha-néha ellent mond a párod az anyjának, legalábbis megpróbálja. Ez kifejezetten jó jel.

A kérdésem az, hogy mennyire zavarja a párodat az anyja viselkedése?

Nekem az apám hasonló típus, máig azt hiszi, hogy neki kell minden rokonának - kezdve a 70 éves nővérétől a 6 éves unokájáig - megszabnia az irányt, amikor nemleges választ kap, tombol. Igazából csak a határok felállítása és következetes betartatása hat, az összes többi variáció hatástalan.

Jajj, már emlékszem mondtad, csak beteg.

Van mitől félned. :(

Laknak rokonai legalább a közelében? Mert akkor rájuk is fordítana tán egy kis figyelmet, de ha csak ti vagytok...

Hááát igen...

Pedig biztosan neki is volt anyósa, és tudja igazából, hogy mit, hogyan kéne jól csinálni. Az egyedülálló anyósok, az egyedülléttől félnek, azt hiszem.

Pedig találhatnának egyéb elfoglaltságot, hogy ne a gyerekeik életét keserítsék meg.

"már nekem "kellene" az első nőnek lennem."

Szerintem is!

Én is anyós vagyok ;) Meg van anyósom is, akinek segítünk, amikor szükség van rá.

Mi az, hogy az első nő az életében? Na még ilyen konstellációban ezt nem hallottam egy férfitől sem, de jó duma, elismerem:)

Egyébként az anyám az az anyám és a feleségem, a feleségem.

" Azt érzem hogy a férfit is a párom pótolja az életében, lelkileg, meg többször a fizikai munkákban is."

Ezt nagyon jól érzed. Nem tudom, mennyire gyakori a látogatása az anyjánál, de az biztos, hogy nem fogja magára hagyni. Főleg, ha nincs testvére. Segíteni is fog, mert ki másra számíthatna. De van egy határ. A párod a gyereke, és nem a társa. Telefonon is lehet érdeklődni a hogylétéről, nem kell sűrűn menni. Ha már nyugdíjas, szinte mindenhol vannak nekik programok. Én sem mennék el hozzá, ha folyton csesztetne. Esetleg meg lehetne vele beszélni ezeket a dolgokat, bár erre nem mindenki vevő. :( A pároddal is meg kell beszélni ezeket a dolgokat, mert szóból ért az ember - általában.

:D Ohh de miért könyörgöm? Nem vagyok egy anyatípus, komolyan, nincs gyerekem és nem is mindenképpen célom, hogy legyen. Oké, a kapcsolatban egy hosszú idő eltelte után kedveskedem, de nem úgy mint egy anyuka. Annyira elegem van ebből, komolyan.

Ja és én el tudtam szakadni anyukámtól, 120 km re élünk egymástól, nem beszélünk minden nap meg ilyenek. Nem értem.

Szerintem pedig igen, lehetsz számára első, csak ügyesen kell kevergetni a kártyát. :)

Bár sok türelem kell hozzá és neked kell tudnod, hogy akarod-e igazán! Kemény menet! :)

Igen, mindig van valami. Névnap, szülinap, rokonok jönnek messziről és mindig van ilyen "családi" összeröffenés. A család jelenti az anyukát, a pasit, meg az egyéb rokonokat, barátnő sehol. Ő az exem, aki újra képbe került.

A másiknak nem fontosabb az anyja, de Ő meg egy hét ismeretség után az esküvőről hadovált, mellesleg az édesanyjával él. Van egy lakása, felújítja, ok, kell rá a pénz, viszont vagy 5 éve lakható állapotba próbálja tenni és még nem sikerült. Szerintem húzza az időt. Persze, tudom, milyen költség ez, de a költség azért az igényeken is múlik...

Érzem, hogy necces, de akkor nem csak szerintem. Én elhiszem, hogy fáradt és nincs ideje stb, mégis túlzásnak gondolom. Ok, hogy elmegy az anyjához enni, de ez hogy beviszi a munkahelyre a kaját... szerintem 40 - es éveinek a közepén is túl csekély az esély a változásra. Főleg, mert az anyja is partner ebben, de nagyon.

A kapcsolatunkban még probléma volt, hogy az anyjának nem mutatott be, mert az anyja elzárkózott ez elől, mondván, hogy régebben a barátnők neki panaszkodták ki magukat és ebből elege lett. A pasi szerint az anyja maximálisan elzárkózik az elől, hogy megismerje azt akivel Ő együtt van, aki végül is az élete része. És Ő fejet hajt az anyja akarata előtt.

Amit egyébként ok, még megértettem volna, csak az is gond, hogy anyuka szeretett programokat szervezni, ahova a pasi nélkülem ment. Tehát az anyja nagyon is az élete része, és rengeteg időt vett igénybe ezzel. Ami nem lett volna baj, ha engem is vitt volna magával, mert így abból a minimális időből, amit együtt tölthettünk volna, az anyja kb a felére igényt tartott, a pasi meg persze szó nélkül ment. Úgy kell elképzelni, hogy a hétvégéknek a fele az anyja által szervezett programokkal telt, és a munkánk miatt főleg a hétvége lett volna a mienk.