Tud valaki emlékkönyvbe való verseket? (tudásbázis kérdés)

A barátség egy arany fonál

mely igen könnyen elszakad

össze lehet ugyan kötni de

a csomó megmarad.

Jöttem,mert akkartam:és irni is neked!

Mondani igen is barátom kedvellek!

Legyen hát neked további

szép napod,és éjszakád,álmod majd ébredésed!

Csak el ne felejcs közben,engemet!

Mert én azért gondolok rád!!

És úgy mint az a jó barát!!

Remélem tgetszeni fog.:P

száraz ágon döglött veréb

emlékkönyvbe ez is elég.

:)))

Ami kimaradt a tegnapból

Sosem jön el a mával,

Azt zárd szívedbe,

S ha holnap egy más világ jön,

Ne tétovázz,

Engedd magadhoz, s lépj tovább!

Mit írjak egy szép kicsi lánynak,

kire még az élet örömei várnak,

ki még nem csalódott, kit még nem ért bánat,

mi legyen az emlék, mi a jókívánat?

Legjobb ha azt kívánom,

Legyen a te életed egy szép hosszú álom!

Kisleányka naplójába mit is tudnék írni,

talán azt, hogy ne tanulj meg kicsi ...(név), soha-soha sírni.

Legyen boldog minden álmod, boldog minden perced,

s érted is eljön egyszer a mesebeli herceg!

Amikor megszülettél, mindenki örült, csak Te sírtál, élj úgy, hogy amikor meghalsz, mindenki sírjon, csak Te örülj, hogy nem volt hiábavaló az életed.

Verset írni nagyon nehéz dolog,

mert az ember esze igen lassan forog.

Rágcsálja a tollat, közbe-közbe morog,

de nehezen szaporodnak az emlékvers sorok.

Verset írni nem tudok,

mert Petőfi nem vagyok, de azért azt kívánom,

légy boldog a világon.

Egy-egy ördög minden férfi,

így szokták a nők beszélni,

ugye /az ill. neve/ jó lenne,

ha egy férfi elvinne

Ha majd egyszer,évek múltán,

Mikor a múlt már nem beszél,

Legyek én is azok között,

Aki emlékedben él!

Hogyha én írhatnám

a Te sorsod könyvét,

szíved,lelked vágyát,

életet örömét;

olyan széppé írhatnám,

mint a tündérálom!

s legboldogabb lennél

ezen a világon!

"És érezzék egy kézfogásból rólad,hogy jót akarsz és te is tiszta jó vagy,s tekintetük elhitesse véled:

Szép dolgokért élsz,és érdemes élned" /Váci Mihály/

Ha volt már, bocs!:

E könyvbe zárj mindent, ami szép,

Dalt, virágot és sok-sok mesét.

Titkos vágyat, néma vallomást,

Örömkönnyet, és rózsanyílást!

Az életünk, ne feledd el, semmi más,

Könny és bú, gond és csalódás.

Rózsaszín álmok csak vágyak,

Mik valóra soha nem válnak.

Egyszer majd, mint nagyleány

Kicsi szíved új csodát vár,

Úgy találod, ami még szép,

Semmi más, csak egy régi EMLÉK!

Ez jó pesszimista volt.

-.-.-.-.-.-.-

Kinek el nem fogy gondja soha rád, s

Szeresd szívből Édesanyád!

Imádkozz érte buzgón,

Mert elhagynak hűtlen mindazok,

Kiket szeretve ölelt át karod.

De árva mégsem leszel soha

'Míg el nem fogy az ő mosolya

Ha félre is ért az egész világ

S mindenki kész lesz követ dobni rád,

Ő a követ akkor sem veti,

Ő akkor is meg fog érteni!!!

-.-.-.-

Amíg fiatal vagy, mindenszépnek látszik

Hulló könnyed is szivárvánnyá válik

S ahogy az évek lassan tova szállnak

Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak.

Rövid az élet, mégis sok a könnye!

Amikor te mosolyogsz (sírsz), a másét töröld le!

Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások,

Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jóbarátod.

És akit párodul rendelt el az ég,

Becsüld meg őt, s erősen szorítsd kezét!

És ha minden álmod valósággá válik,

Akkor se felejtsd el: "Légy jó mindhalálig!"

-.-.-.-

Ha fáj a szíved dalolj s nevess

Ne lássa senki könnyedet.

Ne tudja rajtad kívül senki,

Hogy a szívnek megszakadni

Mosolyogva is lehet!

Sz edd tavasz virágát,

E gy csokorba össze,

R ózsát is tégy nefelecset

E gyet-egyet közbe

T ekints a csokorba, s

L átni fogsz a múltba, s

E szedbe jut majd,

K i e pár sort írta

Tessék egy pár.

-----------------

Ha szívedben sok a bánat,

Ne meséld el fűnek, fának!

Mindegy ha fáj, ha vérzik,

Ne meséld el, hisz úgysem értik!

Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,

Én itt hátul őrzöm őket,

Hogy meg ne szökjenek.

Az életnek tengerében

Két örvény van : szív és ész,

A kettőnek egyikében

A jobb ember könnyen vész,

Az ész ezen bajt okozó,

Ezt el lehet kerülni,

A szív minthogy ragadozó,

Könnyű bent elmerülni...

Este, ha lefekszel tárd ki az ablakod,

Keresd az égen a szerencsecsillagot!

Hogyha megtaláltad, mondj egy imát,

Kire gondoltál, az is gondol reád!

Az életben legjobb fiatalnak lenni,

Mindennek örülni, vidámnak lenni,

Ha sírnod kell, akkor is nevess,

Ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress!

Légy vidám, mint a tavasz,

Szeress forrón, mint a nyár,

Szíved legyen gazdag, mint az ősz,

De lelked legyen tiszta, mint a tél.

Mit írjak e kicsiny lapra,

Mire kérjem szívedet?

Arra, hogy míg én szeretlek,

Szeress te is engemet!

Ha majd egyszer távol tőlem

Rózsák hintik utadat,

Gondolj arra szeretettel

Ki írta e sorokat.

Szeretni mindig,

Szeretni hűn,

Szeretni egyet

Sohasem bűn.

Mint csendes kis folyamnak csörgedező habja,

Éltednek oly vidáman follyanak le napjai.

Élted olyan legyen, mint az ibolya,

Melynek hervadáskor is szegély az illata.

Légy szerény, mint az ibolya,

Kitartó, mint az örökzöld,

Gondos, mint a méhecske,

Úgy lesz idővel belőled

Aranyos kis menyecske.

Két virág van az életben:

A rózsa és a nefelejcs.

Az egyik tanít, hogy szeress,

A másik, hogy ne felejts.

Evezz-evezz az élet tengerén

de ki ne köss a bánat - szigetén!

Legyen erőd tovább evezni,

a Boldogság - szigetén kikötni!

Elég volt egy perc,

Hogy megszeresselek,

De nem elég egy élet,

Hogy elfelejtselek.

Mit írjak e parányi lapra

Hogy emlékezz majd rám?

Ha nincs nevem szívedbe vésve

Ugyis hiába mondanám.

Emlékverset írni bizony nehéz dolog,

Mert az ember esze lassan forog.

Rágcsálja a ceruzát közbe-közbe morog,

Mégsem jutank eszébe a sorok.

Legyen sorsod bár mily mostoha,

E pár sort el ne feledd!

Ha nyíló virág az élet,

A vihar téged is letéphet.

Akit szeretni tudsz, csak szeresd

És ne sírj, mert nem érdemes.

Lépteidet vezérelje

Égi csillag ragyogása,

Gyönggyel legyen koszorúzva

Boldogságod koronája.

Osztozzék a boldogságban

Lelked és a szíved is,

De ha élsz majd boldogságban,

Oda azért kívánom,

Gondolj néha reám is!

Az emlékezéshez nem emlék,

hanem szeret kell,

S akit szeretünk,

azt nem feledjük el.

Ne bántsa lelkedet nagy remények vágya,

Mert nem a jólétben van a szívek boldogsága.

Örömöt adhat egy kunyhó is eleget,

Csak a szív legyen sorsával elégedett.

Kísérje léptedet az égi vezér keze,

Ne bántsa szívedet a búnak fellege.

S ha mégis utadba bánat gyöngye akad,

Tünj, mert bánat után öröm, virág fakad.

E néhány sort írom könyvedbe,

Vésd azt jól az emlékezetedbe:

Nem az az igazi barátod, ki

Emlékkönyvedbe ír,

Hanem, aki veled együttérez,

S veled együtt sír.

Nincsen rózsa tövis nélkül,

Nincsen élet bánat nélkül.

Ha valaki megbántana,

Gondolj vissza e szavakra.

Sok jónak és igaznak

Legyen szíved nyitva.

Ez a boldogságnak

Legelső titka.

Négy szót jegyezz meg csupán:

Egyet szeress, de igazán!

Mindennap megszűnik valami,

amiért az ember szomorkodik,

de mindennap születik valami,

amiért érdemes élni és küzdeni.

Fény vagy te is, lobogj hát!

Melegíts és égess!

Hinned kell, hogy a világ

Teveled is ékes.

Piros rózsa, hej de szépen kinyíltál,

Pedig te még bimbó most voltál.

Az a rózsa oly szép és aranyos,

Mint akinek ezt a verset írom most.

Még gyermek vagy, élsz gondtalan,

Nem tudod mi vár reád.

De eljő az idő, mikor az élet

Neked is gondot ád.

Játszál, mulass, szórakozz,

De azért tanulj,

Hogyha jönnek a gondok

könnyebben boldogulj!

Szép kislánynak naplója,

Mit is tudjak írni, talán azt,

Hogy ne tanuljon meg

Soha-soha sírni.

Legyen boldog minden álmod,

Minden perced,

Érted is eljön egyszer a mesebeli herceg.

Az élet egy angolkeringő,

Melyet eltáncolsz a sírig.

Életed csak attól függ,

Kivel táncolod végig!

Múltad gyermekálom,

Tavaszod a jelen.

Kívánom a jövőd

A boldogság legyen.

Légy szerencsés és boldog,

Szívemből kívánom.

Ne gyötörje szíved bánat, fájdalom.

Virágozzon életed, mint a kiekelet,

Három csillag vezéreljen

A hit, remény, szeretet!

Elválni könnyű, de feledni nehéz,

A szív a múltba ezerszer visszanéz.

Lehet, hogy könny nélkül búcsúzunk,

De mégis sírunk,

Ha ismét találkozunk.

Kívánom, hogy életednek

Úgy folyjanak napjai,

Mint a tiszta kis pataknak

Vigan lejtő habjai

Aki szembe dícsér, s legtöbb jót mondja rólad,

Legjobb barátodnak ne azt gondoljad.

Hogyha sokat éltél, akkor majd belátod,

Aki Téged megvet, az a Te barátod

Volt egyszer egy leányszoba, fehér mint a hó.

Lakója egy barna kislány, arca sáppadó.

Levelet ír messze-messze, keze megremeg.

Másé lettem felejtsen el,az Isten áldja meg.

Volt egyszer egy leányszoba,de megfakult már.

Barna kislány feje felett elrepült a nyár.

Hányszor gondolt a levélre,fájón csendesen.

Legszebb emlék mégiscsak az első szerelem.