Ti hol voltatok 2001.09.11.-én? (beszélgetős fórum)
Emlékszem, egy plázában voltam, cipőt vásároltam. Találkoztam egy ismerősömmel, aki megkérdezte: "hallottad, hogy megtámadták Amerikát?" Soha nem érzett félelmem volt.
A munkahelyemen néztem a televizióban a tudósításokat, müholdon.Megdöbbentő volt!!!
Én sem fogom elfelejteni azt a délutánt,otthon voltam anyummal,én épp a konyhában kotyvasztottam valami kávét,anyum meg kint volt az udvaron.És akkor hallottam meg a rádióban a Kozsót,aki épp akkor volt New Yorkban,és beszámolt,hogy mi történt,én meg csak néztem,hogy mi van??És rohantam anyunak szólni,hogy valami baj történt Amerikában.Aztán bementünk,és a tévében élőben néztük mi is a déli toronyba való becsapódást...szörnyű volt.. És Kozsó hangját sosem fogom elfelejteni,hihetetlen ijedt volt,és ha jól emlékszem sírt is..
A műhelyben az akkori párommal:)
Én dolgoztam, ott mondta a főnököm, hogy mi történt. Egész nap aggodtam a barátaim miatt akik pont kint voltak. Szerencsére nem lett bajuk, de a történtek után hazajöttek.
Én épp a Legyen Ön is milliomos forgatásán voltam (mint néző) a gimis osztályommal. Mikor mentünk hazafelé, akkor mondta el a busz sofőr nekünk h mi történt.
Otthon, kapcsolgattam a TV-t. A második repülőgép becsapódását, már élőben láttam a CNN-en.
És nagyon igaz, hogy azóta már semmi nem a régi...
Mi éppen Olaszországban nyaraltunk, és sírva hívott fel a barátnőm, hogy kitört a harmadik világháború.
Mert mi ugye semmit nem tapasztaltunk ebből az egészből, hiszen nyaraltunk, nem néztünk TV-t, nem hallgattunk rádiót.
Aztán már anyukámék is hívtak, meg a barátaink is.
Bekapcsoltuk a TV-t, és akkor értesültünk pontosabban erről a borzalomról.
Egyébként van is egy fotó a tengerparton rólunk, a homokba beleírtuk, hogy 2001.09.11. Pedig akkor még nem is tudtunk semmiről.
Ez nem épp emberséges hozzáállás... Nem csak Magyarország a világ...
Plusz ha kitört volna akkor 3. világháború, akkor másképp gondolkoznál...
Emberek haltak meg ott is...
Egész nap dolgoztam, semmilyen hírforráshoz nem jutottam.
Hazaérkezvén a 14 éves fiam valami horrortörténettel fogadott. Csak néztem rá, nem tudtam miről beszél. Azt hittem, kitalált valami őrült történetet. Aztán, mikor leesett, hogy valóságról beszél, bekapcsoltam a TV-t...
Hm pl. hol voltál '56 okt.23-án... gondolom így értette. De én a 20 évemmel ilyenre nem tudok válaszolni....
Van magyar országban is bőven amire emlékezhetnénk.
(Ráadásul nem tisztázott az aznapi nagy létszámú egy napi szabadságolás.)
buszon utaztam 1 éves lányomnak mentem pelenkát venni,és már a buszon a rádióból kaptam el néhány szót. Mikor haza értem 15 éves fiam ült a tv előtt és mondta anyu nézd mi történt.Megvolt rémülve.Mit mondjak én is,mai napig kiráz a hideg tőle.
különrajzórán, és a rajztanár lánya rontott be, azzal, h anyu, kitört a harmadik világháború...
Itthon vasaltam, mikor megjött a férjem a hírrel...Onnantól tv-t néztünk.
Az akkor másfél éves kislányommal otthon voltam, néztem a tévét.
Én akkor iskolában voltam, de ott semmit nem lehetett hallani.
A barátnőmmel ültem a szobában...szerintem senki nem fogja elfelejteni... :(
Felnézek azokra az emberekre, akik ott voltak és bátorították a társaikat a reménytelen helyzetben...felnézek azokra az emberekre akik életüket adták azokért, akik a tornyokban rekedtek...felnézek azokra az emberekre akik elvesztették szeretteiket és bár sosem felejtik el azt a napot, tovább élnek és őrzik emlékeiket...
Egy benzinkúton kávéztam az akkori barátommal amikor bemondták a rádióban.
Sokan még ma sem értik...
Dolgoztam. Ügyeletes voltam, néztem a TV-t és csodálkoztam.
További ajánlott fórumok: