Főoldal » Írások » Babák & Mamák témák » Teherbeesélytelen

Teherbeesélytelen


Az én történetem, 2011-ben kezdődött, mikor abbahagytam a fogamzásgátlót. Nem is a baba miatt hagytam abba elsősorban, hanem nekem annyira édes párom volt (és van azóta is), hogy nem akarta, hogy tovább tömjem magamba a hormonokat.
Teherbeesélytelen

Igazat adván neki, be is fejeztem a 4 évig tartó hormonterápiát. Ám nem jött meg a menstruációm a rá következő hónapban. "Komoly?? Máris baba?" - kérdeztem akkor még kissé remegő hangon, hisz akkor még csak 3 éve voltunk egy pár. "Végülis nem lenne gond, nem? :)" - kérdezte ő. Hát gond nem lenne, csakugyan :) Rohantam is tesztért, de negatív lett. Jó, hát nem gond, végülis amúgy sem volt betervezve.

A második hónapban sem jött meg. Azért az gyanús volt már, a tesztek sorban jöttek, de mind negatív.


Felkerestem egy dokit, mondtam, nem jött meg a mensesem, baba nincs, teszteltem, egyenlőre babát nem szeretnénk. Rendben.

Megállapította a PCOS-t. Amiről, úgy különösebben semmit nem mondott. Csak hogy PCOS vagyok. OK.

Adott Norcolutot, megjött a vérzésem. Majd belém tömött 3 havi adag fogamzásgátlót (amit ugye el akartam kerülni). Beszedtem, majd jöhet egy vérvizsgálat. Rossz, túl rossz májfunkciós eredmények. Nem szedhetek tovább ilyesmmi gyógyszereket. OK.


Abba is hagytam a huzavonát, óvszerrel védekeztünk és kész. Egyik hónapban megjött, másikban nem, aztán 3 hónapig nem, aztán 45 napra... össze-vissza.


De ahogy telt az idő, egyre és egyre inkább erősödött a gyerek utáni vágy.

Elkezdtük a megszakításos módszert, nagyon izgi volt :) Tényleg :)

De nem lett belőle babó.

Majd már nem is védekeztünk.

Az első ilyen szeretkezés a világ legboldogabb dolga. :) KOMOLYAN.


BOLDOG VOLTAM ÉS REMÉNYKEDTEM. Hónapról-hónapra reménykedtem, hátha.

De nem. Vagy megjött, vagy negatív lett a teszt.


Elkezdtem a gyógynövényes módszereket 2012-ben. Cickafark nem jöhet, mert ugye PCOS. Elkezdtem a premens-t. Egy idei működött is. Aztán már az utolsó havitól meg sem jött a mensesem.


Elmentem megint dokihoz, vázoltam a helyzetet. Azt mondta, mindig a férfivel kezdik a vizsgálatot. Addig semmit nem mond. Levette a kenetet és kész.

A férjem a világ legjobb férje, mégis annyira nehezen adja be a derekát erre a vizsgálatra.

Itt tartunk most. Tőle vizsgálat kellene, és kezdődik a komoly babaprojekt.


Borzasztó, hogy külső segítségre van szükség, hogy jöjjön a mi kis angyalkánk. Hogy magunktól ez nem megy.

Rongynak érzem magam, egy üres testnek, mely nem képes, funkciója ellenére egy újabb életet adni.


Sokszor sírok.

És imátkozom. Egyszer csak sikerülni fog. Anyukámék kilencen, apukámék hárman voltak testvérek, nekem is három testvérem van. Nem lehetek ennyire... ennyire félresikerült... :(


Várom, mit fog mondani a magándoki, akihez viszem az esedményeimet.



Addig pedig...

várom a kis csillagom..

egyszer...

egyszer sikerülnie kell...




Írta: c495ad23c1, 2013. május 14. 09:08
Fórumozz a témáról: Teherbeesélytelen fórum (eddig 80 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook