Társra vágyom! (beszélgetős fórum)

Kicsit tényleg hosszú de nem baj. Minden benne van kell. És igaz!!!

Én ugyan 50-ven felett vagyok és nem tudom milyenek a 40- vagy 30 évesek (Én akkor éltem a családi életemet) ami nem is voltt könnyű.

A véleményem a hozzám korban hasonlókról szól.

Nagyon rossz a véleményem róluk a férfiakról.

Már anyira nem érdekelnek, hogy be rendezkedtem a magányra az egyedüli életre.

A társ kereső oldalakat már rég el hagytam, azokon kizárt a rendes társ találása.

Vannak biztos férfiak akik rendesek de nem tudomm merre??, de már nem keresem a társaságukat már jól érzem magam egyedül is. Vannak gyerekeim is de ők már külön család.

Marad az egyedül lét. Ebben is van szép is jó is. Nem sok de azért van. Az a kevés táplál minket egyedül élőket.

Köszönöm a ritkajó válaszod :-)

Ritka, mert tapasztalatom szerint kevés nőtől tapasztalni a ffiak szemszögéből is észrevenni a dolgokat.

Jó,mert mégis olvashattam írásod. Már az előbbi is tetszett:-)

Így oszthatom véleményed,vannak "normális"amit gondolkodók is:-) Már "csak"összekellene találkozniuk valami csoda folytán,hogy boldog emberek is élhessenek Európa szívében:-)

Teljesen egyetértek veled, amit a második részben írtál. A legfontosabb, hogy két ember megértse egymást, és hogy el tudjanak beszélgetni dolgokról, még akkor is, ha adott esetben nem egyezik a véleményük, de elfogadja a másik érveit. Erre nagyon kevés időt szánunk. És igazad van, hogy az ember élete folyamán csak fejlődik lelkileg, különben nem haladnánk sehova. Én is úgy gondolom, hogy bizonyos egyforma érdeklődésre nagy szükség van, mert a különbségek, idővel kiütköznek. Ezt tapasztaltam a környezetemben, és régebben még a saját életemben is. Csak azért együtt maradni valakivel, hogy mégiscsak legyen melletted valaki, de már rég két külön világban éltek, annak nem sok értelme van. Ha nem fejlődik egyszerre a két ember, akkor ott előbb-utóbb, de elkerülhetetlen a válás.

Egyébként abban is igazad van, hogy a szórakozóhelyeken a nők is tudnak elég furcsán viselkedni. Volt, hogy én is azt láttam, milyen könnyű egyeseknek, hogy ismerkedjenek, "felszedjenek" akárkit egy éjszaka alatt. Amit irigyeltem benne az a könnyedsége talán, de úgy gondolom, hogy ez bizony egy nő hírnevének sem tesz igazán jót. Igen, mi nők is hiábasak vagyunk, hogy ilyen kép alalkul ki a férfiakban, de persze ez sem ad alapot általánosításra. Én sosem tudtam így viselkedni, ami persze nem jelenti azt, hogy annak az adott hölgynek, aki sűrűn váltogat partnert, ez mennyire jó. Persze nektek meg ez a rossz tapasztalat. Ez amolyan ördögi körnek tűnik, hiszen így mindenki egyre bizalmatlanabbá válik, és még nehezebben ad esélyt egy "normális" lehetőségnek. Mert hát ki tudja, hogy kiben mi lakozik?

Biztos vagyok benne, ahogy írtad is, hogy vannak valahol normális férfiak, normális értékekkel, de igen, ők élik a mindennapokat és múlnak az évek, felettük és felettünk is.

Írásod érdekes és elgondolkodtató, számomra is.

Jól összegezed a mai világunk,de látom belőle az okokat is,miért ilyen. Kicsit elszaladt az emberekkel a szekér.:-(

Hol vannak a ffiak?kérdezed, itt vagyunk,csak az ilyeneket észre se veszitek,mivel mi nem tününk fel sem küllemünkkel,sem viselkedésünkel,stb,hisz csak normálisan élünk és múlanak éveink.Több társam ezért maradt egyedül! Hisz asszonya többet akart,mint család,háztartás,munka.

Ha mégis elmegyünk egy szórakozóhelyre,undort kapunk az ottani növálasztéktól,kinézetük,de főleg viselkedésük alapján.

Mire építsen az ember ilyen növel,aki olyan sűrün váltogat?Az szerintem meggondolatlan és tőlünk is tovább állna, hisz ma már nem divat a türelem,a tolerancia,a megértés,a hiba kijavítására törekvés.

Szerintem a társkeresésnél célravezetőbb beszélgetni,ami által még meg is ismerhetik a leendő párok azokat a tulajdonságokat, amire alapozva családra lehet gondolni.

Erre itt is remek lehetőség lenne,ha nem a múltra alapozva indítanának a t.hölgyek. Lehetne privát folytatni az ismerkedést az IGAZI TÁRS megtalálásáig!Meg kellene ismerni a ffiak viselkedésének okait is talán,akkor könnyebb lenne.Ja és az igényeket magukhoz mérhetnék az emberek.Egy iskolázatlan nem érezheti jól magát egy tanult társaságában hosszútávon.A külső szépség se ad jó alapot, hisz múlandó.A lélek dolgait kellene talán jobban fürkészni.Az maradandó! Sőt az idő előrehaladtával még fejlődhet is:-)

Sziasztok! Sajnos a társkeresés nemcsak gyerekkel, de gyerek nélkül is elég problémás. És a mai világban már nincsenek "igazi" férfiak. Nem azt mondom, hogy mi nők tökéletesek vagyunk, de nagymértékben eltűntek azok a férfiak, akikre kapcsolatot lehetne építeni. Én 39 éves vagyok, sajnos(?) vagy szerencsére (?)nics még gyermekem, pedig imádom őket. Fájó szívvel nézem a kisbabákat, és egyre többször jön elő az érzés, hogy ebben a szerencsében már nem részesülhetek. Sosem gondoltam volna, hogy így alakul az életem, a "válság" sodort külföldre, abban az életkorban, amikor már rég családomnak kellett volna lenni, vagy a családalapítást szorgalmazni. De hogyan,hanem volt hozzá társ? Sokat vívódtam én is hogy mit tegyek, de nem volt túl sok időm a gondolkodásra, idehaza munkahelyem megszűnt, semmit nem találtam, húsz éves tapasztalattal sem. Így hát egyenes út volt külföld, ahol sem a nyelvet nem beszéltem, soha előtte ilyen munkát nem végeztem. És mégis belejöttem, megszerettem, megtanultam a nyelvet, viszont a magánéletem beszűkült. És egyre kilátástalanabb ez a része az életemnek. Ha azt mondom, hogy már 5 éve is elmúlt annak, hogy utoljára volt párkapcsolatom, és a rákövetkező egy-két évben is csak futó ismeretségek, nevezzük kalandnak, akadtak, ráadásul olyanokkal, akik maguk is szinglik voltak, mégsem lett belőle több, pedig ezek régi ismeretségek voltak, és mindig akkor tudtam meg, hogy tetszettem nekik, de sosem mertek korábban közeledni. Arról nem is beszélve, hogy miután sokat és intenzíven sportoltam, sokat fogytam, talán sosem néztem ki olyan jól mint az elmúlt években, és akkor azt is elmondom azoknak, akik kicsi súlyfelesleggel küzdenek, vagy mondjuk nem a 34-es ruhaméretet verik, hogy ne bánják, mert míg én is a formásabb nemet képviseltem, volt társam, de miután sportosabb életre váltottam és úgy gondoltam, hogy még csinosabb vagyok, senki nem akadt az életemben. Tehát úgy gondolom, ez sem mérvadó a társkeresésben. De visszatérve a témára. Szerintetek ennyi idősen, folyamatos ingázás Ausztria és Magyarország között, mert itthon már munkát sem kapok, nemhogy társat, milyen esélyekkel indul az ember? Gyakorlatilag 3 éve senkivel sem tudok megismerkedni, mert a munkahelyem az otthonom, ahol jó eseten másodmagammal, rosszabb esetben harmadmagammal kell egy szobán osztoznom, és esélytelen bármiféle magánszféra kialakítása. Az ismerkedés ugyan neten megoldható lenne, de úgy látom évek óta ugyanazok az emberek vannak fenn azokon az társkeresőkön, amit nézegetni szoktam. Egyébként sincs túl jó tapasztalatom még a korábbi időszakból ezekről az oldalakról,én is abban hiszek, hogy társaságban, esetleg "véletlenül" összesodor valahol az élet, de ezek a lehetőségek egyre szűkülnek, mégpedig pont ebből az életformából adódóan. Természetesen a kinti munka sem azt jelenti, hogy nem lehet elmenni szórakozni, csak sajnos már nem húsz éves vagyok, aki a buliból megy reggel dolgozni. És mivel ez néha elég kemény munka, bizony pihenni kell, aludni (már hogyha a szobatársad nem kórnikus horkoló), hogy teljesíteni tudj, mert nem adják ingyen ott sem a pénzt. Aztán itthon van az ember egy-két hónapot évente, mígy egyik szezonból a másikba megy át, ami alatt nem elsődleges a társkeresés, mert hát örülsz, hogy végre itthon vagy, újra találkozni a régi barátokkal, a családban segíteni stb. Valamint erősíteni a barátnőket is, hogy ne adják fel, mert ők is elváltak, 10-12 éves gyerekekkel, van aki már 7 éve egyedül, és lassan kezdenek beletörődni. Pedig mindegyik, kedves, jó anya, értelmes, normális értékrenddel, néha több helyen dolgozva, hogy fenn tudják tartani magukat, a gyereknek a lehetőséghez mérten megadni mindent. Az ilyen emberek miért nem érdemelnek társat? Mert itt megint felvetődik a kérdés, hogy hol vannak a férfiak? Hol vannak azok, akik szintén így gondolkodnak, akik fel mernek vállalni egy kapcsolatot, fel merik vállalni az érzéseiket, akikre fel lehet nézni? Szomorú kép a világról, úgy gondolom. Én is hallottam pesze jó példákról, hogy valaki a neten talált társat, nem zárom ki, minden lehetséges. De valahogy ez mégis olyan idegen az embertől, olyan kényszeres. És a régi tapasztalataim nekem is azok, hogy az emberek kb. 80%-a ott is csak szórakozást keres, meg cicababákat. Nemrég hallottam egy felmérést, hogy az országban 2 millió egyedülálló ember él. Ez iszonyatos szám, még akkor is, ha beleveszem az özvegyeket, korosabbakat, mert hát köztük is akad szép számmal párkereső, miért kéne kizárni őket, hiszen nekik is joguk van arra, hogy ne egyedül kelljen élniük. Talán kicsit sötét képet festettem a világról, de ezek létező problémák. Az emberek legszebb, leg aktívabb évei mennek el, és hiába mondják, hogy ugyan még ráérsz, fiatal vagy, a nők manapság úgyis negyven után szülnek. Én nem vagyok híve ennek a felfogásnak, hogy első gyereket valaki 40 felett vállaljon. És nem is a gyermek probléma az elsődleges feltétel egy kapcsolatban, hanem valóban egy IGAZI TÁRS. Akivel talán gyerek nélkül is úgy tudod majd leélni az életed, hogy azt tartalommal töltsd meg. És engem sem zavarna, ha leendő páromnak lennének gyerekei, hiszen ha valakit szeretek, önmagáért szeretem, és ebbe beletartozik az is, hogy a gyerekei, az ő vérei, hozzá tartoznak, és csak azt kívánnám, hogy ők is elfogadjanak adott esetben.

Kicsit talán hosszúra sikerültem, de úgy éreztem le kell írnom ezeket a gondolatokat is.

Egy ismi hölgy szerető volt sokáig.

A mostani párja nős ff volti, a feleségét elhúzódó halálos betegként odaadóan ápolta évek óta.Már rég semmi sem lehetett közöttük!A halál is megváltásként jelentkezett szegény asszonykának.A gyász után egybekeltek.Néhányan még el is ítélték.:-(

Amikor az embernek majd megszakad a szíve egy társért, sehol senki. Már lemond róla, feladja.

Aztán egyszer kisüt a nap, és ott áll előtte némán.

És érzi, ő az, akire egész életében vágyott.

Bár nincs tapasztalatom, de szerintem szeretőnek lenni sokkal rosszabb lehet mint egyedül. Én egyedül neveltem a gyerekeimet kicsi koruktól, a legkisebb most lesz 18.

Én társkeresőkben is próbálkoztam mostanában, nem ajánlom kisgyerekes fiatal anyáknak. Főleg az ingyenesekben, hemzsegnek az aberrált idióták.

Pedig már van itt fórum,meg klubb is,sokan meséltek arról,hogy a neten,hogyan ismerték meg a párjukat,mostani férjüket.Érdemes olvasgatni,nagyon sok pozitív téma van.

Különben nem kell ehez bizalom,max egy kicsi,legalábbis én úgy gondolom,ha elkezdessz valakivel beszélgetni,nem kell addig találkoznod vele míg nem gondolod úgy,hogy megérett a helyzet rá,én a párommal másfél hónapig leveleztem,telefonálgattam,mire összehoztuk az első randit,és pont olyan volt,mint amilyennek megismertem.

Szerintem a szórakozóhely nem a legjobb bölcsöje egy

Jó kapcsolat indulásához.Ott más színben látunk mindent.

Sok,értelmes beszélgetés adhat jó alapot hosszútávra.

Ismerkedés bármikor,bárhol lehetséges.A továbblépés a nemmindegy.

pfff hát az egy fos..már bocsi...:))

de a jelek is ezt mutatják..anno betegre röhögtem magam rajta :DD

próbálkozhatsz tovább:)))

ez nem valami jó felhozatal..:))

melyiken vagy fent?

nem mi éltünk mint petőfi,hanem elűnt:DDDD

olyan kicsik a betűk h nem látok:D:S

Jó,akkor elmesélem az osszes ,,netrandisat,,.:D

Az első srác akivel taliztam , ő nem jött be külsőre,meg belsore se voltunk annyira nagyon egymásra hangolódva,én egyáltalán nem éreztem semmilyen testi vonzalmat,így vele barátok maradtunk .

A második sráccal sokáig (hetekig) beszélgettem facebookon,a párkeresős oldal utan..Ő naon szimpi volt,eljött a talira ugy h totál be volt nyomva (drogozva). -itt véget is ért a pályafutása..

A harmadik,vele párszor beszeltem,annyira nem jott be,de gondoltam adok egy eselyt a dolognak.

Talikor ilyen semleges kepet alakítottam ki rola,de nem akartam tole semmit,erre megfenyegetett h megol stb...(ez eleg bonyolult dolog volt).

A negyedik:D ő teljesen levett a lábamról,minden jol is ment...kezdtunk egymasra talalni,de kiment nemetbe... persze ezt mar az elso randikor kolzolte h menni fog,csak azt nem tudtam h tali utan mar 1 hettel indul is...:D:S De vele tartom a kapcs.-ot

Az ötödik,és egyben az utolsó..:D

Ő egy 31 éves,elvált,gyerekes apuka volt....akivel tok jo volt minden..egy tali,de beszeltuk a 2.-at,aztan eltunk mint petőfi..:D:S

Ez pár napja volt,azóta se tudok róla semmit....

Szóval nekem a netes randik azok így alakultak.

Máshol nem is ismerkedtem,csak szórakozóhelyen..de... ott sem talált rám a szerelem.:D:S

Mert közösen és megfontoltan vállaltátok fel a szülői szerepetek.,így a gyermek is kisebb töréssel viselhette,ami sokak meggondolatlansága miatt ma tönkreteszi sok gyermek kicsi lelkét: -(

Biztos sokan tudnának mesélni...